Mit csinál a facilitátor?

• A facilitátor egy olyan folyamatvezető, aki a csoportos megbeszélés hatékonyságát segíti elő. Lehet a csoporton belülről választott, vagy külső szakember is.
• Tevékenységének jellemzője, hogy a felek vagy a csoport által meghatározott téma, témák megtárgyalásának hatékonyságáért felel. Jártas a csoportos döntéshozatali technikákban, módszertani tudása által javaslatokat tehet a csoportvezetőnek előzetesen, vagy a csoportnak a folyamat közben, hogy miként haladjanak egy-egy kérdéskör megbeszélésével. A megbeszélés végén összefoglalja az eredményeket, a felmerült feladatokat. Egyeztet arról, hogy kinek a felelőssége az emlékeztető megírása.

Milyen szervezeti vagy csoportos helyzetekre ajánljuk a facilitációt?

• Elhúzódó megbeszélések
• Csapongó, nyögvenyelős egyeztetések
• Elmérgesedett viták
• A közös munkát akadályozó megkövült álláspontok, egyet nem értések
• Kézzelfogható eredmények hiánya, parttalan beszélgetések
• Nehéz egyezségre jutni egy összetett kérdésben

Milyen változásokra számíthat, ha facilitátorral dolgozik?

• Időhatékony működés
• A megbeszélés célirányosan halad
• Sikerül tartani az időkereteket
• A résztvevők bevonódnak a közös munkába, motiváltak lesznek
• A csoport produktivitása nő
• Kézzelfogható eredmények születnek
• A csoportos döntéshozatal könnyebbé, egyszerűbbé válik
• Támogató légkörben zajlik a megbeszélés

Akik igénybe vették szolgáltatásunkat, így nyilatkoztak róla:

„Facilitálás nélkül nincs előrelépés, vagy elveszünk a részletekben vagy a szereplők közti kommunikáció az érdekérvényesítésre hegyeződik ki. A Partners ebben gyakorlott és személyes jó tapasztalataim miatt kértem fel a munkára. Jó, hogy ismerik azt a szakterületet is, amelyben az érintettek dolgoznak. A munkához tehát szükségünk van a külső szereplőre, aki mederben tart, rávilágít, összefoglal, konfliktusokat előz meg vagy elsimít, segít a “célra-tartásban” és a “feladattartásban”. Nálunk a facilitátor hatékonnyá tette a megbeszéléseinket, csak ajánlani tudom. (Z. O. jogi referens)

Ha vezetőként fontos az Ön számára, hogy megbeszélései eredményesebbek és hatékonyabbak legyenek, igényelje képzett facilitátorunk segítségét megbeszéléseihez!

Milyen konfliktusokkal találkozhatunk az óvodában?

• Viselkedési, beilleszkedési problémák a gyerekeknél;
• szülők, akikkel nehéz közös nevezőre jutni;
• kollégák, akikkel elbeszélünk egymás mellett, és nem tudunk összehangoltan dolgozni.

Miért fontos a konfliktusok tudatos kezelése már az óvodában?

• A gyerekek akkor tanulnak a leghatékonyabban, ha az őket körülvevő felnőttek figyelembe veszik az életkori sajátosságaikból eredő szükségleteiket és vágyaikat, ha tiszteletben tartják az önállóság iránti igényüket, maguk is önállóságra biztatják őket, emellett fejlesztik empátiás készségüket, valamint önbizalmukat.
• A felnőttek akkor tudják jól támogatni a gyerekeket a konfliktuskezelésben, ha maguk is tudatosan viszonyulnak konfliktusaikhoz. A mindennapokban azonban gyakran félünk a konfliktusoktól, és tudatos stratégiák nélkül hajlamosak lehetünk elkerülni őket, tagadni meglétüket („nincs semmi baj”), vagy gyors kompromisszumokat kötni. Szocializációnk és képzésünksorán mi sem tanultunk arról, hogyan fogalmazzuk meg és fejezzük ki az érzéseinket, szükségleteinket, amik pedig egy jó kapcsolat építésében és ápolásában kulcsfontosságúak.

Mit tehetek szülőként, ha konfliktus adódik a gyermekem óvodájában?

Ha azt érezzük, nem boldogulunk egy konfliktushelyzetben, amelyben gyermekünk is érintett, mindig érdemes először az érintettekkel tisztázni a helyzetet, és ha nem is az óvodapedagógussal vagyunk konfliktusban, őt is fontos bevonnunk, hiszen ő gondoskodik a gyerekekről nap mint nap, és meghatározó információi, meglátásai lehetnek a helyzetről. Érdemes hangsúlyozni, hogy szülőként azt szeretnénk, ha együtt tudnánk működni a gyerekek könnyebb mindennapjaiért, hiszen velük is könnyebb együttműködni, ha a felnőttek partnerként dolgoznak együtt. Érdemes a saját érzéseinkről beszélni, ahelyett, hogy a másik felet minősítenénk, nem érdemes felvenni a kesztyűt, még akkor sem, ha  azt érezzük, hogy támadóan kommunikál. . Ha érzésünk szerint, túlnő rajtunk a helyzet, érdemes külső segítőt bevonni, akár az óvodai-iskolai szociális munkást, akár az óvodapszichológust, az intézményvezetőt, de akár konfliktuskezelési szakembereket is.

Mit tehetek óvodapedagógusként?

• Ha nem szükséges rosszként, hanem természetes jelenségként tekintünk a mindennapi konfliktusokra, máris egy kedvezőbb perspektívából szemléljük a helyzetet. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, és megszüntetésük helyett a kezelésüket célozzuk, reális a célkitűzésünk. Bármilyen meglepő, a konfliktus lehetőség a fennálló keretek újragondolására, a kapcsolatok megerősítésére, így a pedagógus akár örömöt is lelhet a konfliktusmegoldás folyamatában, ahol egy biztos struktúra kereteket ad, a résztvevők – még a gyerekek is – pedig saját maguk juthatnak el a megoldásig. Egy közös konfliktuskezelési folyamatban, fokozatosan képessé válunk kifejezni érzéseinket, érdekeinket, szükségleteinket, ha nyitottsággal fordulunk egymás felé.  Mindez nagyon jutalmazó érzés lehet az összes résztvevőnek.
• Megfelelő módszerek és támogató közeg segíti a konfliktus résztvevőit abban, hogy megtapasztalják: a különböző nézőpontok ütköztetése a megfelelő körülmények között, jobb megoldásokat és erősebb közösségeket eredményeznek. Nagyon lelkesítő, ahogy a gyerekek kreatív és újszerű megoldásokra jutnak konfliktusaik során, és ilyenkor fontos, hogy az erőfeszítéseikbe tett munkát elismerjük. Teljesítményorientált világunkban így segíthetjük egymást abban, hogy ne csak az elért eredményeket, de a befektetett munkát, próbálkozásokat, erőfeszítéseket, stratégiákat, kitartást is díjazzuk magunkban és egymásban, ezáltal muníciót nyerve a nehéz, kilátástalannak tűnő helyzetekhez is.

Óvodapedagógusoknak és alsós tanítóknak szóló, Konfliktuskezelés kisgyermekkorban képzésünk a kisgyerekekkel történő mediáció, mint alternatív konfliktuskezelési módszer szemléletét és eszközeit tartalmazza. Emellett a képzés kitér a szülőkkel és kollégákkal való hatékony együttműködés gyakorlati eszközeire is. Képzésünk 30 órás, akkreditált a pedagógus továbbképzési rendszerben, a részletes leírást ITT olvashatja.

Miért van egyre több iskolai konfliktus?

Valójában nem biztos, hogy több van, csak többet beszélünk róla – de kell is beszélnünk róla. A konfliktusok az emberi interakciók velejárói. Ezért az, ahogyan kezeljük ezeket a konfliktusokat, kulcsfontosságú. A kezeletlen konfliktusok agresszióba torkollhatnak. Az iskolai agresszió és a zaklatás-bántalmazás bizonyítottan káros hatással van a fiatalok fizikai, mentális és társadalmi jóllétére, szerepet játszik a korai iskolaelhagyásban, sőt, akár a bűnelkövetővé válásban is.

Miért nem működnek a korábbi módszerek, az intő, a büntetés?

A nehéz társas helyzetek tanulási lehetőségek lehetnek. Tanulni biztonságos és pozitív közegben lehet. A büntetés elszigetel és rombolja a kapcsolatokat, a félelemből megfogadott ígéretek csak ideig-óráig működnek. Ha büntető-fegyelmező megközelítés helyett együttműködő-helyreállító szemléletben járunk el, az megerősíti a kapcsolatokat a közösségen belül és megakadályozza, hogy a konfliktusok agresszióba torkolljanak. A társas-érzelmi készségek fejlesztése és az agresszió kezelése, illetve megelőzése nélkülözhetetlen az iskolákban, és erre vannak megfelelő és korszerű módszerek – amelyek szerencsére tanulhatók.

Mit tehetek, ha szülőként vagy pedagógusként elakadok az iskolában tapasztalt konfliktusokkal?

Először is, ne maradjon egyedül a problémával, keressen szövetségeseket: másik szülőtársat, pedagógus kollégát, vagyis valakit, aki szintén komolyan veszi a problémát és nyitott arra, hogy közösen keressenek megoldásokat. Érdemes bevonni  külső szakembert, aki abban tud segíteni, hogy minden érintett fél szempontja elhangozhasson, és közös megoldáson dolgozhassanak. Érdemes először az iskolapszichológust vagy az óvodai-iskolai szociális munkást megkeresni, illetve jó kommunikációs készséggel rendelkező, az ügyben nem érintett pedagógust bevonni. Ha pedig elakadtak, keressenek meg minket!

Miért érdemes szaksegítséget bevonni az iskolai konfliktusok kezelésébe?

A Partners Hungary Alapítvány 2009 óta dolgozik iskolai konfliktusokkal. A mediáció, a facilitált megbeszélés és a resztoratív gyakorlatok módszereivel számos iskolai konfliktust kezeltünk sikerrel. Az elmúlt évek során több, mint 250 oktatási szakembert (tanárok, igazgatók, iskolapszichológusok, szociális munkások) és diákot képeztünk ki mediátorrá. Emellett a szervezet oktatói – gyakorló szakemberek lévén – mediátorként és resztoratív facilitátorként részt vesznek iskolai konfliktusok békés rendezésében.

Módszerek, amelyekkel sikerrel dolgozunk iskolai konfliktusok esetén:

• Mediáció
• Facilitált megbeszélések szülői és tantestületi értekezleteken
• Osztályfőnöki órák konfliktuskezelés és agressziókezelés, zaklatás témában
• Resztoratív gyakorlatok
• Szülők az iskolában foglalkozások
• Pedagógus továbbképzések és műhelymunkák

Keressen bennünket bizalommal, és az önök helyzetére szabjuk a konfliktuskezelési folyamatot!

Mit tehetek, ha konfliktusba kerültem kollégámmal vagy a vezetőmmel?

• Elsőként érdemes a munkahelyi konfliktusra fejlődési és tanulási lehetőségként tekinteni – így rögtön könnyebb nekikezdeni a feloldásnak. Fontos, hogy először az érintettekkel próbáljuk megbeszélni, nyugodt körülmények között, amikor elegendő időnk van rá, és nem zavarnak meg minket.
• Próbáljunk meg időpontot egyeztetni az érintettekkel, és ne csak pár percet kérjünk. Időnyomás alatt még feszültebbé válhatunk, és nem lesz lehetősége mindenkinek elmondania a saját álláspontját. Biztosítsuk a másik felet arról, hogy közös megoldást szeretnénk, ami mindenki számára elfogadható.
• Érdemes nyitott kérdéseket feltennünk a másik félnek, illetve sokat segít, ha időről időre összefoglaljuk, amit hallottunk tőle, ezzel jelezve számára, hogy odafigyeltünk. Az összefoglalások minket is segítenek, hogy ne csak azt halljuk meg, ami a mi álláspontunktól eltér, hanem a másik teljes történetét.
• Ahelyett, hogy a többi résztvevőt minősítenénk, beszéljünk inkább arról, hogyan érint minket az, ami történik. Így elkerülhető, hogy a többi résztvevő támadásnak élje meg a beszélgetést, emelett azt tapasztaljuk, hogy ha merünk az érzéseinkről, gondolatainkról beszélni, akkor könnyebben nyílik meg a másik fél is.

Mit tehetünk, ha nem boldogulunk?

A munkahelyi közösségek jó esetben egy szakmai nyelvet beszélnek, azonban az együttműködéshez is fontos a közös formanyelv. Ha egy vitában eltérő álláspontokon vagyunk is, fontos, hogy képessé váljunk befogadni a másik nézőpontját és mi magunk is világosan tudjuk kommunikálni érdekeinket és szükségleteinket. Amikor egy konfliktusban érintettek vagyunk, nem olyan egyszerű mindezt megtenni. Tapasztalt konfliktuskezelési szakembereink segítenek, hogy a munkatársak vagy részlegek közötti konfliktusokban hatékony megbeszélések és közös megoldások szülessenek. Olvasson többet módszereinkről, a munkahelyi mediációról, a resztoratív gyakorlatokról illetve a facilitált megbeszélésekről!

Ha úgy érzi, szüksége lenne egy külső szakember segítségére, keressen meg minket! 25 év tapasztalatával állunk az ön rendelkezésére, és segítünk megtalálni a helyzethez legjobban illeszkedő konfliktuskezelési módszert!

Hogyan érdemes konfliktusainkra tekinteni?

• A konfliktus nem “ördögtől való” tehát, hanem az élet természetes velejárója, és egyben a problémamegoldás lehetőségének hordozója, ha a kezelésére megfelelő eszközök állnak a konfliktus szereplőinek a rendelkezésére. A konfliktus a békés változtatás eszköze – és ily módon a stabilitás kulcsa – is lehet.
• A konfliktusok mentén sarkítottan fejeződnek ki a különböző vélemények, érdekek, ez sarkallja az embereket arra, hogy a konfliktus ellenére is megfogalmazzák egymásrautaltságukat, és előrevivő megoldásokat keressenek.
  Ezért a konfliktusok egy magasabb rendű egyensúly hordozói, teherbíró, bizalomteli kapcsolatok alapjai is lehetnek, ha megfelelően kezelik őket.
• Ahhoz, hogy a konfliktusokat konstruktívan tudjuk megközelíteni, el kell fogadnunk, úgy, mint a viselkedések, attitűdök, érzések, szükségletek, célok vagy különböző értékek közötti eltérést, amellyel a mindennapjaink során rendszeresen találkozunk.

Milyen konfliktuskezelő technikák léteznek?

A konfliktusok többsége az egymással kapcsolatban lévő emberek között, a versengés és az együttműködés körül keletkezik. A konfliktusok leggyakrabban arra vezethetők vissza, hogy a konfliktus szereplői egymással versengenek, akkor is, amikor az együttműködés lenne célravezető mindannyiuk számára. Nem tudnak lépéseket tenni az együttműködés felé, és nem fogadják el az együttműködésre irányuló kezdeményezést sem, mert nem ismerik fel, hogy egymásra vannak utalva a közös helyzetben, és saját céljaikat is csak hatékony együttműködésen keresztül tudják elérni. Képzéseinken elméleti és gyakorlati konfliktuskezelési tudást adunk át. Amikor pedig az ügyfelek saját konfliktusaikkal keresnek fel minket, a helyzethez illeszkedő technikákat alkalmazzuk. Ezekből szemezgetünk párat, amelyet érdemes kipróbálni, ha konfliktusba kerülünk valakivel.

• Érdemes nyitott kérdéseket feltennünk a másiknak, még akkor is, ha azt gondoljuk, úgyis tudjuk, mit fog válaszolni a másik. Érdemes félretenni az előítéleteinket és a rossz tapasztalatainkat, hiszen így helyezhetjük új alapokra a beszélgetést.
• Érdemes időről időre megállni a beszélgetésben és összefoglalni, hol tartunk most. Ez azért hasznos, mert így van lehetőségünk ránézni a helyzetre, és kipróbálni, vajon jól értettük-e a másik felet, aki szükség szerint pontosíthatja még a hallottakat.
• Jó, ha előre megbeszéljük, milyen témákban akarunk megoldásokra jutni, hiszen a kiszámíthatóság és az átláthatóság a bizalmat erősítik.
• A saját pozíciónk erősítése helyett törekedjünk közös megoldásokra, osszuk meg egymással a fontos információkat és ismerjük fel, hogy a megoldásban kölcsönösen függünk egymástól.
• Önmagában az, hogy bizonyos szabályokat és kereteket állítunk fel egy konfliktuskezelési folyamat elején, sokat segít abban, hogy más hangnemben tudjunk beszélgetni. Az általunk alkalmazott szabályok között szerepel, hogy tisztelettel beszélünk egymással, nem minősítjük a másikat, végighallgatjuk egymást, és hogy a beszélgetésre titoktartás vonatkozik. Emellett azt is előre megbeszéljük, mennyi időt szánunk a beszélgetésre, hiszen minél kiszámíthatóbbak és egyértelműbbek a keretek, annál könnyebb a nehéz helyzetről is konstruktívan beszélgetni.

Mi kell a sikeres konfliktuskezeléshez?

Nincs előre megírt forgatókönyv vagy biztos recept a konfliktusaink kezeléséhez. Az eltérő konfliktus típusok sokszor eltérő eszközökkel kezelhetők, egy-egy konfliktus ok mögött további, mélyebb okok húzódhatnak, ezért érdemes ezeket is feltárni. Az viszont biztos, hogy ha tudatosan viszonyulunk konfliktusainkhoz, vagyis:

• ha tisztában vagyunk azzal, hogy mik az okai az adott konfliktusnak
• hogy a konfliktus mely szakaszában tartunk éppen,
• illetve milyen stratégiák, kommunikációs eszközök, szakemberek állnak rendelkezésünkre,

akkor nagyobb eséllyel leszünk képesek kidolgozni mindenki számára elfogadható megoldásokat. A versengés, az alkalmazkodás, a kompromisszumkeresés, a konszenzusépítés, sőt, adott esetben még a konfliktus ideiglenes elkerülése is mind érvényes stratégiák lehetnek, ha tisztában vagyunk a konfliktus folyamatának fenti összetevőivel.

Miben segít egy külső konfliktuskezelési szakember?

A Partners Hungary Alapítványnál abban támogatjuk a hozzánk fordulókat, hogy eszközöket kaphassanak konfliktusaik kezeléséhez.

• Tartunk konfliktuskezelési tréningeket egyéni és csoportos formában
• Konfliktuskezelési szakembereket képzünk
• Egyének és csoportok közötti konfliktus feloldásában is segítünk!

Keressen meg minket telefonon vagy e-mailen, hogy megtalálhassuk az ön helyzetéhez passzoló konfliktuskezelési módszereket!

Mi történik egy konfliktuskezelés tréningen?

A résztvevők tapasztalati tanulás során szereznek saját élményt  a mediáció, a resztoratív gyakorlatok és a facilitált megbeszélés módszereiről, emellett saját fejlesztendő területeikről, erősségeikről is képet kapnak. Valós, megtörtént konfliktushelyzetekkel dolgozunk, helyzetgyakorlatokon keresztül próbáljuk ki az elméletet.

Ha a konfliktuskezelési eszköztárát szeretné fejleszteni, jöjjön el hozzánk konfliktuskezelési tréningünkre, amelyet az ön csapatára szabunk a felmerülő igények szerint. Ha pedig a konfliktuskezelés szakemberévé szeretne válni, ajánljuk mediátor képzésünket.

Mit kapok a konfliktuskezelési tréningektől?

• Az adott csapat igényeihez és lehetőségeihez igazított hosszúságú és tartalmú képzést, legyen szó fél napról, egy vagy több napról.
• Korszerű elméletet, gyakorlati példákkal, és utána helyzetgyakorlatokkal, ahol kipróbálhatják az elhangzottakat.
• A mindennapi társas helyzeteket hatékonyabbá, az emberi kapcsolatokat könnyedebbé tevő, gyakorlatorientált képzést, hétköznapi helyzetekre szabható megoldásokkal.
• A napi gyakorlatban használható tárgyalástechnikai és konfliktuskezelési eszközöket
• Hatékony módszereket a konfliktusokkal együtt járó érzelmi feszültség csökkentésére.

Vélemények a Partners Hungary Alapítvány konfliktuskezelési tréningjeiről:

„Szakmai biztonságot adott a képzés. Ha szakmai fejlődést, tudatosságot, együttműködést keresel, akkor ez egy jó lehetőség.”
Galambos Rita írta (DIA)

„Hozzájárult a szemléletmódom pozitív változásához. Meleg szívvel ajánlom mindenkinek!”
Polgár Attila (Végrehajtó Iroda)

Amit tanultam, azt minden nap „használom” saját konfliktusaim kezelésében és mások konfliktusainak támogatásában. Elsősorban tudatosságot tanultam: azt, hogy felismerjem saját „bebetonozottságomat”, ami az álláspontjaimat illeti; hogy célom, a közös érdekek azonosítása mentén a másik féllel együtt valami új „platformot” létrehozni; hogy nem a saját álláspontom megtartására, vagy elengedésére törekszem; hogy elfogadom a saját és a másik fél érzéseit, érzelmeit és nem dolgozom ellene; hogy nem mondok ítéletet, mert nem én vagyok az igazság bajnoka; hogy nem megoldani kell a konfliktust, hanem új alapokra helyezni az együttműködést.
Zajkás Gergely
(Talent Acquisition Lead Talent Management / Acquisition, L&D MLEMEA, DHL Supply Chain)

2020 májusában, a Partners Hungary Alapítvány REYN (Roma Koragyerekkori Hálózat) programja támogatásával 7 családnak tudunk azonnali laptop támogatást nyújtani, a digitális oktatásban való részvétel céljából.

A támogatásra jelentkezhet minden olyan család, ahol legalább egy gyermek érintett a digitális oktatásban, és az alábbi feltétel egyike vonatkozik rá.

1. Olyan nagyszülők, akik nevelik unokáikat, és nincs eszközük.
2. Egyedülálló szülők, ahol nincs eszköz.
3. Nagycsaládosak, ahol nincs eszköz.

A pályázatnak a következőket kell tartalmaznia (formátumi követelmény nincs, kézzel írt pályázatot is elfogadunk):

1. A gyermekek és a szülő/gondviselő neve, lakcíme, telefonszáma.

2. Nyilatkozat a hátrányos helyzetről (néhány mondatban).

3. A támogatásra pályázó gyermek néhány mondatban írja le, hogy milyen feladatok elvégzését tudná könnyedebbé tenni vagy miben tudna fejlődni egy számítógép segítségével.

A jelentkezések beküldési címe:

Nagy Erzsébet: nagye@partnershungary.hu

A támogatói programra a jelentkezési határidő:

2020. május 29.

A jelentkezési határidőn túl érkező pályázatokat az Alapítvány nem veszi figyelembe.

A pályázat értékelése:

A beérkező pályázatok elbírálását az Alapítvány REYN programjának munkatársai végzik.

A pályázat eredményhirdetése:

2020. június 2.

Telefonszám: 06706232154

E-mail cím: nagye@partnershungary.hu

Partners Hungary Alapítvány

Budapest, 2020. április 24.

A Partners Network egy meghatározó nemzetközi civil hálózat a békés demokratikus átalakulásokat kísérő konfliktus-, és változás-menedzsment, a hatékony együttműködések kialakításának területén. A jelenleg 4 kontinensen 19 tagot számláló szervezet 30 év munkájának tapasztalataival a háta mögött a Peace Nexus Alapítvánnyal együttműködve saját együttműködési formáinak megújításán dolgozik.

Ehhez a munkához keressük egy tapasztalt tanácsadó, fejlesztő szakember segítségét. A feladat munkanyelve angol, részletes leírása a mellékelt felhívásban olvasható.

TORs Partners Network consultant

Ha úgy érzed, neked szól a feladat, jelentkezz! Jelentkezési határidő: 2020. június 15.

Rosa Parks Alapítvány, Motiváció Műhely, Partners Hungary, 2020 április

A túlnyomórészt hátrányos helyzetű gyerekeket oktató pedagógusok szerint tanulóik harmada nem tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba – ez derül ki egy friss, kutatásból. Az eredmények alapján várható, hogy tovább nő majd az iskolai szakadék a gyerekek társadalmi helyzete alapján. Nagyok a területi különbségek: míg Budapesten a kérdőívet kitöltő pedagógusok becslése szerint a diákok négyötöde részt vesz a digitális oktatásban, addig ez az arány csak 65% a nagyközségekben. Egy ilyen helyzetben a válaszadók teszik, amit tudnak: nagy arányban adnak telefonos segítséget, ha kell, fénymásolatokat juttatnak el a diákokhoz. A válaszok alapján a pedagógusok leginkább egymásra, a legkevésbé a fenntartóra számíthatnak. Közel felük azt mondta: nem kapták meg az átálláshoz szükséges segítséget.

A kutatásról

A hátrányos helyzetű gyerekek oktatási helyzetének javításán dolgozó három szervezet: a Rosa Parks Alapítvány, a Motiváció Egyesület és a Partners Hungary online kutatásban kérte egy kérdőív kitöltésére a pedagógusokat. A 425 válaszadó pedagógus kétharmada általános iskolában tanít, nagy többségük (83%) állami iskolában dolgozik, 10% egyházi és 7% alapítványi iskolában. Harmaduk községi iskolák pedagógusa volt az ország minden részéről. 44%-uk becsülte az általa tanított osztályokban a roma tanulók arányát 60%-nál magasabbra, a válaszadók közel fele tehát szegregálódó vagy szegregált iskolában dolgozik.

A kutatás legfontosabb eredményei:

• Az adatok alapján minél nagyobb a halmozottan hátrányos helyzetű diákok aránya, annál alacsonyabb a digitális oktatásban részt vevők aránya: míg a jó szociális helyzetű gyerekekkel jellemezhető iskolákban a diákok átlagosan 84%-a vesz részt az oktatásban online, a szegregált intézményekben a gyerekek egyharmada kiesik a digitális oktatásból. Míg Budapesten a válaszoló pedagógusok becslése szerint a diákok négy-ötöde részt vesz a digitális oktatásban, addig ez az arány a nagyközségekben csak 65%.
• A kimaradás okai kapcsán a legtöbben a megfelelő infrastruktúra, számítógép, internetkapcsolat hiányát vagy szűkösségét jelölték meg. Minden ötödik tanár egzisztenciális okokat jelzett (a gyerekeknek is be kell kapcsolódniuk a megélhetés biztosításába, háztartási munkákba, kisebb gyerekek felügyeletébe).
• A válaszok alapján a pedagógusok teszik, amit tudnak: nagy arányú a telefonos segítség, és ha kell, fénymásolatokat juttatnak el a diákokhoz. A kisközségek esetében a papír alapon eljuttatott tananyagra már a válaszadók 70%-a mondta, hogy „jellemző” vagy „kicsit jellemző”.
• A roma/hátrányos helyzetű gyerekeket nagyobb arányban oktató pedagógusok többsége szerint az új tanrend új megközelítéseket is kíván: több, mint a felük egyáltalán nem értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy „ugyanolyan elvárásokkal kell most is értékelniük a tanulók teljesítményét, mint korábban”, 70%-uk egyáltalán nem, vagy alig értett egyet azzal, hogy „órarend szerint kell haladni, és ennek megfelelő mennyiségű tanulnivalót kell a tanulóknak adni”.
• Arra a kérdésre, hogy kitől kapott és kap konkrét segítséget a digitális tanításhoz a válaszadók a pedagógus kollégákat jelölték meg legnagyobb (68%), a fenntartót a legkisebb arányban (24%).

Közel felük (48%) úgy nyilatkozott: nem kapták meg az átálláshoz szükséges segítséget.

„Az első jelzések a digitális tanrend bevezetése után hamar megérkeztek az általunk fenntartott Láthatatlan Tanodához az átállási gondokról. Ezért jelenleg is folyik az országos helyzet felmérése egy, a tanodáknak kiküldött, és egy hamarosan roma közösségeknek kiküldendő kérdéssorral” – mondta el Kegye Adél, a Rosa Parks Alapítvány vezetője.

A teljes kutatás elérhető itt:

Szegregáció és digitális oktatás a koronavírus idején

Szó volt rólunk

• az RTL Híradóban
• a 444.hu-n
• és az Indexen is

Bővebb információért keressék Kende Ágnes kutatásvezetőt agnes.kende@gmail.com, vagy Bernáth Gábor kommunikációs munkatársat a bernath_g@yahoo.com-on illetve 70-451-8649-es számon.

A koronavírus miatt kialakult helyzetben mi is hoztunk olyan döntéseket, amelyek mindennapi működésünket és a partnereinket is érintik. Úgy döntöttünk, hogy a vírus terjedésének megelőzése érdekében felfüggesztjük minden olyan tevékenységünket, ami személyes találkozókkal jár. Érinti ez a programjainkat, képzéseinket és egyéb szolgáltatásainkat is. Ahol lehetséges, tevékenységeinket áthelyezzük a világhálóra. Ezzel kapcsolatban a munkatársaink e-mailben vagy telefonon keresnek Bennneteket.

A felfüggesztést jelen pillanatban 2020. május 15-ig tervezzük és az események változását figyelve, szükség szerint módosítjuk.

Kedves Partnereink!
Benneteket is kérünk, hogy a vészhelyzet elmúltáig ti is tartózkodjatok a személyes találkozásoktól. Meglátásunk szerint a munkánk alapját képező együttműködés most azt kívánja, hogy a személyes találkozást mellőzve vigyázzunk önmagunkra és egymásra.

Bízunk benne, hogy Ti is megtaláljátok a rosszban a jót, az együttműködés és összekapcsolódás új formáit.

Mindenkinek kitartást és jó egészséget, kívánunk!

Üdvözlettel:

A Partners Hungary Alapítvány csapata

A programot választó tanítók és tanárok célja, hogy úgy erősítsék a gyerekeket, tanulási kedvüket, az osztályközösséget, hogy minden egyes gyerekben megkeressék az értéket.

Céljuk, hogy az óvodában és az iskolában segítsen őszinte, elfogadó légkört kialakítani, olyan szervezeti kereteket, feltételeket biztosítani, és ennek érdekében olyan pedagógiai rendszert teremteni, amelyben fel lehet készíteni a gyerekeket arra, hogy

• egy demokratikus társadalom aktív, alkotó tagjává váljanak, felismerjék és megbecsüljék az ebben rejlő értékeket;
• már iskolai életük során, tanulóként döntéseket hozhassanak és gyakorolhassák a személyes felelősségvállalást;
• szociális, érzelmi készségeik alakításával képessé váljanak az egymás iránti nyitottságra, pozitív emberi és közösségi kapcsolatok kialakítására;
• nyitottak legyenek a világra, a világ komplexitásának felismerésére, kérdések, problémák felvetésére, megoldások keresésére;
• önálló, tevékeny magatartásra, önálló vélemény kialakítására, s a csoportra, intézményre jellemző nyílt, őszinte kommunikációs légkörben képesek legyenek annak kifejtésére
• természetes igénnyé váljék számukra az egész életen át tartó tanulás

Mi történik a fejlesztés során?

A programban a intézmény összes pedagógusa részt vesz összesen 20 fő, akik a Lépésről Lépésre módszertan megismerésével valósítják meg a program elemeinek adaptálását.

2020 május végéig megismerkednek a Lépésről lépésre programmal, a kooperatív tanulás bevezetéséhez szükséges ismeretek szereznek, differenciált tanítás alapjait átadó képzésen vesznek részt, valamint a program beépülését egy erős mentorálás kíséri, amit Zágon Mari valósít meg az intézményben.

A képzésen a pedagógusok elsajátítják, hogyan teremthetnek a gyermekeknek olyan környezetet, amely

• inspirálja őket, ahol aktívan tevékenykednek, megélik, megtanulják, megtapasztalják a világot,
• ahol megélhetik, hogy „fontos vagyok, számít az ötletem a véleményem”
• megtapasztalhatják a csapathoz tartozás érzését és gyakorolhatják a csapat-munkát….
• ahol kipróbálhatják magukat …„én is képes vagyok rá…” „meg tudom csinálni”, és „ha nem sikerült, újra próbálhatom”

A képzés a pedagógusok erősségeire épít, és a saját mindennapi helyzeteikhez kapnak támogatást, szakmai megoldási lehetőségeket.

A projekt összköltsége 2 516 000 forint, melyet az Evangélikus Egyház támogat.

A Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének (MACSGYOE) hagyományos országos szakmai tanácskozására 2019 októberében került sor Siófokon. A konferencián ebben az évben kiemelt szerepet kapott a gyermekjóléti alapellátások közül a kapcsolattartási ügyelet, amely szolgáltatás jelenét és jövőjét külön szekcióban tárgyalták meg a jelenlévők. Szekcióvezetőként dr. Urbán Liliána jogász, mediátor és Gergely Gabriella szociális munkás, mediátor, a Ferencvárosi Szociális és Gyermekjóléti Intézmények Igazgatóságának (FESZGYI) munkatársai, illetve szakértőként Bulyáki Tünde szakmafejlesztési referens a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Módszertani Főosztályról és Csillag Mirna gyermekvédelmi szakértő az Újpalotai Család- és Gyermekjóléti Központból volt jelen.

A kapcsolattartási ügyelet egyrészt a válás alatti vagy az azt követő átmeneti időszakban a gyermek(ek) és a különélő szülő számára semleges helyet biztosít, hogy a gyermek biztonságban élhessen a kapcsolattartási jogával. Ez azt jelenti, hogy a válás során a szülők közti gyakori játszmáknak, erőszaktól sem mentes eseményeknek ne legyen részese. Pusztán a tőle külön élő családtagjával való kapcsolattartása legyen a fókuszban. Sokszor a szülők elfelejtik a csatározásban, hogy közös gyermekük mindkettőjüket szereti, és nagyon fájdalmas megélnie, hogy két szülője bántja egymást és a legtöbb gyermek saját magát okolja a család szétesése miatt. Ezért szolgáltatás egyik fontos célja a gyermek saját tapasztalatszerzése a tőle külön élő családtagjáról, ami segíti a gyermek és a különélő szülő kapcsolatfelvételét, majd a kapcsolat fejlődését. Másrészt, a szakemberek célja a szülők edukálása is arra, hogy a válást követően ki tudják alakítani az új életüket, melyben a másik szülőre továbbra is szülőtársként tekintenek és számítanak. Tehát felelős szülőként, a gyermek érdekét figyelembe véve a legtöbb, amit egy szülő meg tud tenni, az a másik szülővel való együttműködésre törekvés. Ez a szemlélet segíthet a végső cél elérésében, vagyis a szolgáltatásból való úgynevezett kivezetésben, kigondozásban, hogy a gyermek és a külön élő szülő később külső helyszínen, majd a szülő új otthonában folytathassa a rendszeres kapcsolattartást. Ide kívánkozik az általuk működtetett szolgáltatás mottója, mely Dr. Kardos Ferenctől származik: „A legnagyobb emberi fájdalom, emberi csalódás közepette a házasságok, vagy élettársi kapcsolatok felbomlása gyakran nem jelentheti a másik féltől való teljes elkülönülést. A közös gyermek olyan kapcsot jelent a szülők között, ami nem szakad el könnyen, és aminek megszakadása csak ritka esetekben kívánatos. A gyermeknek, néhány kivételtől eltekintve, mindkét szülőre szüksége van, a különélő szülő szeretetét, támogatását, példáját nem pótolhatja a még annyira szerető másik szülőtárs sem.”

MACSGYOE éves konferencia eseményeivel kapcsolatban A FESZGYI munkatársait, dr. Urbán Liliánát és Gergely Gabriellát kértük meg, hogy számoljanak be a szekción történt eseményekről, akik interjú keretében válaszolták meg a kérdéseinket.

Partners Hungary Alapítvány (PHA): Először is szeretnélek megkérni titeket, hogy röviden mutatkozzatok be és mondjátok el, hogyan nyílt arra lehetőség, hogy szekcióvezetőként legyetek jelen a konferencián?

Gergely Gabriella (GG): Szeretném ezúton is megragadni a lehetőséget arra, hogy megköszönjük a MACSGYOE elnökségének a konferenciára való felkérést, valamint a Partners Hungary Alapítványnak az érdeklődést és a megjelenést. A Partners Hungaryval rendszeres munkakapcsolatban is vagyunk, hiszen gyakran veszünk részt a képzéseiken, továbbá az intézményünk által szervezett szakmai rendezvényekre előadóként is hívjuk a munkatársaikat.

Tatabányaiként és szociális munkásként az első munkahelyemen a tatabányai ESZI-ben (Tatabányai Járási Egyesített Szociális Intézmények) volt lehetőségem 2002-ben részt venni mediációs képzésen, ami a mediációhoz és a kapcsolattartási ügyeleti munkához az alapokat jelentette. Egy nagyon innovatív csapat tagjaként élveztem ugyan a képzést, értettem az akkor még újnak számító módszer, technika lényegét, de tele voltam kételyekkel, hogy hogyan lehet majd szociális, gyermekvédelmi területen ezt a módszert alkalmazni.

Sok évvel később, több mediációs képzést követően állt össze egésszé a megszerzett tudás, mert az általános mediációval szemben a szakmánkban használható mediáció nagyon speciális terület. Több szempontból is speciális. A kapcsolattartási ügyeleti munka egyik legfontosabb célja például a gyermek és a tőle külön élő családtag kapcsolatának építése, így nagyon hangsúlyosak az érzelmek. Az önkéntességet tekintve pedig, többnyire kötelezett (bíróság, gyámhivatal által) kliensek veszik igénybe a kapcsolattartási ügyelet szolgáltatását. Továbbá a pártatlanság kérdése is különbséget mutat az általános, klasszikus mediációhoz képest, hiszen nyíltan a gyermek érdekeit kell, hogy szem előtt tartsa a kapcsolattartási ügyelet mediátora. Nem utolsó sorban a mediátor díjazása is, valamint a felek által fizetendő költségek is más képet mutatnak, mert a gyermekjóléti központ kötelező, speciális szolgáltatásának igénybe vétele térítésmentes.

Később, Budapestre költözve, a IX. kerületi munkahelyem, a FESZGYI vezetése kért fel 2009-ben egy szociális munkás-pszichológus kolléganőmmel, Lukács Lucával együtt, a Gyermekjóléti Központ kapcsolattartási ügyelet szolgáltatásának beindítására és működtetésére.

Az elmúlt 10 évben zökkenőmentesen, sikeresen biztosítottuk ezt a szolgáltatást, többek között az elköteleződésünk miatt, valamint mert a gyermek legfőbb érdekét tekintettük mérvadónak minden helyzetben. A kapcsolattartási ügyeleti munkára egy folyamatként tekintettünk, mely a meglátásunk szerint egy hosszú, elnyújtott mediációs folyamat, egyéni fejlődésekkel.

Komplex szolgáltatást nyújtottuk, minden családtag segítése célunk volt, annak érdekében, hogy a gyermek a későbbiekben már külső helyszíneken vagy a szülő otthonában (természetes közegben) folytathassa a rendszeres kapcsolattartást. Ebben a munkában a legfontosabbnak a helyzetek, családtagok elfogadását tartottuk, valamint a gyermek igényét, és egyéni tempóját a kapcsolatok újraépítése, mélyítése szempontjából. Most, 10 év után átadtuk a szolgáltatást két kollégánknak, az intézményünknél dolgozó Bázsa-Mosó Lászlónak és a külsősként csatlakozó Dr. Urbán Liliánának, akivel a konferencia szekciójában együtt dolgoztunk. Szóval előttem az utódom helyzetben voltunk most Lilivel, és örülök, hogy volt arra alkalmunk, hogy együtt dolgozzunk, hiszen egy szolgáltatás folyamatos működése során fontosnak tartom a szakmai alapelvek továbbvitelét, folytonosságát és a tapasztalatok átadását.

Országos szinten a kapcsolattartási ügyeleti szolgáltatás minősége elég szórt képet mutat, ezt az az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) által végzett országos kutatás is megerősítette, melynek eredményeit a szekció hallgatósága meg is ismerhetett, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Módszertani Főosztály előadásából.

Urbán Liliána (UL): Azt, hogy a konferencián szekcióvezetőként lehettem jelen, nagy megtiszteltetésnek érzem és több személyes oka is van annak, hogy egy különleges lehetőségként tekintek rá. Egyik oka, hogy dr. Kardos Ferenc neve számomra gyerekkori emlékeket idéz, mert a ’90-es évek elején édesanyám, Urbán Erika az Ő helyetteseként dolgozott egy ideig a VII. kerületi Nevelési Tanácsadóban, ahol dr. Kardos Ferenc létrehozta a Kapcsolat Alapítványt. Jelenleg főállásban a Budapesti Gazdasági Egyetemen dolgozom jogászként, mellette, ahogy Gabi említette, Őt követve a FESZGYI Családtámogató és Gyermekjóléti Központ kapcsolattartási ügyeletén mediátorként vagyok megbízásban. A szakmáim és a munkám mögé oda tudom tenni azt az értéket, hogy komoly társadalomformáló erejük van. A felsőoktatás, a mediáció és kapcsolattartási ügyeleti szolgáltatás is az emberek gondolkodásmódját befolyásolja. Hiszek abban, hogy a befektetett munka túlmutat a személyes kereteken és nem csak az én, hanem más emberek jövőjét is jobbá teheti. A bemutatkozásom zárógondolataként szeretném elmondani, hogy hatalmas élmény számomra az, hogy a Partners Hungary Alapítványnak adunk interjút, ahol időnként önkéntesként segítek a szervezet munkájában. Fontosnak tartom az összefogást, jó érzést jelent, hogy így találkoznak egymással szervezetek, akár egy ilyen interjú keretében is.

PHA: Miért volt szükség arra, hogy a konferencián külön szekciót kapjon a kapcsolattartási ügyeleti szolgáltatás?

UL: A fél napos szekció a kapcsolattartási ügyelet feladatait, gyakorlati szempontjait, illetve a mögöttes jogi szabályozást vette napirendre, hogy a területen dolgozó szakemberek számára nyújtson segítséget. Azt a célt tűztük ki, hogy a jelenlévőkkel együtt gondolkodva megfogalmazzuk azokat a javaslatokat, amikkel a szolgáltatást tovább lehet fejleszteni, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy a gyermekek érdekei mindinkább érvényre jussanak. A konferencia végén, a szekciók összegzésekor a szakemberek megszólították az EMMI, mint irányítást és felügyeletet ellátó szervet, hogy támogassák a szolgáltatás fejlesztését. Ehhez nagyobb pénzügyi támogatásra és a pontosabb jogszabályi környezet tisztázására van szükség.

GG: Amint említettem készült egy országos kutatás, mely a család-és gyermekjóléti központok kötelező, speciális szolgáltatásai között a kapcsolattartási ügyelet helyzetét vizsgálta. Valamint 2018-ban az alapvető jogok biztosa készített egy jelentést, egy panaszbeadvány okán, miszerint egy gyermek nagyszülőjével való kapcsolattartási joga sérült, mert az adott település nem tudta ezt a szolgáltatást biztosítani a gyermeknek és rokonának. Mivel a szolgáltatást 2004-től biztosítania kell a család- és gyermekjóléti szolgáltatóknak, ezért ideje nyíltan beszélni az elmúlt 15 év tanulságairól, tapasztalatairól. A gyerekek érdekét nézve, fontos lenne, hogy az országban mindenhol viszonylag egyforma minőségű szolgáltatáshoz juthassanak hozzá, ezért is szükséges arról beszélni, hogy a jogszabályi harmonizáció megtörténjen, a szolgáltatáshoz szükséges szakmai minimumokat (a használt fogalmak, kapcsolattartási szintek, a szakemberek képzésével kapcsolatos elvárások pontosítását) és tárgyi-személyi feltételeket egységesítse a szakma. Továbbá fontos lenne, hogy a döntéshozó és szolgáltatást nyújtók számára ezek a szakmai minimumok ismertek legyenek és az azonos tudásalapra hagyatkozva a gyermek egyéni igényének, érdekének megfelelően születhessen döntés a kapcsolattartásra vonatkozóan.

PHA: Az előzőekben elhangzottak kapcsán kérdezem, hogy előfordulhat-e olyan, hogy nem a gyermek érdeke kerül előre? Történik-e olyan a gyakorlatban, hogy ez háttérbe szorul?

GG: Tapasztalatunk szerint, a válóperek során a bírák a szülők megegyezését igyekeznek elősegíteni, és amennyiben ez sikeres és nem mutatkozik az eljárás során gyermeket veszélyeztető körülmény, akkor a bírák a kapcsolattartást a gyermek elvitelének jogával szabályozzák a külön élő szülőhöz. Ez üdvözítő, és így a válások nagy részénél nincs is szükség a kapcsolattartást kapcsolattartási ügyeletekre szabályozó döntésre. Azonban azokban az esetekben, amikor a döntéshozó bíró a gyermek biztonsága, az eset előzményei miatt úgy látja, hogy szakemberek bevonására és semleges helyen történő kapcsolattartásra van szükség, akkor elrendeli az úgynevezett felügyelt kapcsolattartást. Ez előfordulhat olyan esetekben, ahol a gyermekek traumatizálódtak a válás során, ahol a kapcsolattartás okán esetlegesen a szülő mentális betegsége, szenvedélybetegsége vagy lakhatási nehézsége merül fel, vagy az erőszakos cselekményt elkövetők és áldozataik a szülők, tehát például a családon belüli erőszak jelenléte bizonyosodott be az eljárás során. Vagy egyszerűen évek óta nem volt rendszeres kapcsolat a gyermek és a külön élő szülő között, így a kapcsolat újraépítéséhez segítséget jelenthet szakember jelenléte.

Sajnos előfordulhat, hogy egy eljárás során a gyermek érdeke helyett vagy mellett a kapcsolattartásra jogosult (külön élő szülő) vagy a kapcsolattartásra kötelezett (gondozó szülő) érdekei kerülnek előtérbe. Gondoljunk bele, hogy egy peres eljárásban a szülők a legtöbb esetben jogi képviselővel vesznek részt, aki a megbízója érdekeit képviseli az eljárásban. A gyermek jogait, érdekeit ki képviseli a hosszan elhúzódó, csatározásig menő eljárásokban? Szóval nagy álmom, hogy ezen a szemléleten változtatni tudjunk közösen, átfogalmazzuk a kérdést úgy, hogy a gyermek joga legyen elsődleges szempont, és ne a játszmák és harcok elszenvedőjeként élje végig a gyermek a szülők válását, hogy fontossá váljon a szülőknek és az eljáró szakembereknek is a gyermek folyamatos tájékoztassa az őt érintő történésekről, ne legyen bizonytalanságban az eljárás ideje alatt sem, stb.

PHA: Mit lehet tenni egy súlyosan traumatizált gyermekkel?

GG: Beszéltünk már a kapcsolattartási ügyelet céljáról, célcsoportjáról, és nyilván ezek meg is határozzák, hogy milyen munkamódszereket alkalmazunk ebben a szolgáltatásban. Amikor azt tapasztaljuk, hogy nem elég a szolgáltatásban nyújtott segítség, tehát a gyermek állapotának felmérése, a szüleihez való viszonyának megismerése, megnyugtatása, tájékoztatása, a kapcsolat újraépítését segítő támogatás, a mediáció, stb, akkor célirányosan javasolni szoktuk más szolgáltatásba való eljuttatását. Mivel a saját intézményünknek, a FESZGYI-nek is sokrétű a szolgáltatási palettája, a pszichológusi tanácsadástól, az addiktológiai tanácsadásig, elsődlegesen intézményen belül igyekszünk megtalálni a megfelelő egyéb szakmai szolgáltatást. Ennek meg van a maga menete, elsődlegesen a család-és gyermekjóléti szolgáltatásban az esettel foglalkozó esetgazdával (családsegítő vagy esetmenedzser) konzultálunk, és közben a szülőket és a gyermeket is felkészítjük a várható feladatokra. Amennyiben szükséges, az esetgazda a család bevonásával esetkonferenciát is összehívhat, ahol közösen gondolkozva, a gyermek számára a legmegfelelőbb döntés születhet. Az esetkonferencián a kapcsolattartási ügyelet munkatársa is részt vesz, hiszen a családokkal, gyerekekkel való professzionális munka alapja a team munkában való együttműködés.

PHA: A családon belüli erőszakot megélt gyermekek bekerülnek-e a rendszerbe?

GG: Igen, hiszen ezekben az esetekben a döntéshozó bíróság vagy gyámhivatal a gyermeket biztonságban szeretné tudni, például a kapcsolattartási ügyeleten. A gyermekvédelmi törvény alapelvei szerint amennyiben egy gyermek szem- és fültanúja a szülők közti erőszaknak, agressziónak, az is veszélyeztető körülmény. Amennyiben a szülő a gyermek ellen követ el erőszakot, úgy a bíró döntése lesz mérvadó abban, hogy a gyermek érdekét szolgálja-e a rendszeres kapcsolattartás vagy azt bizonyos mértékben vagy teljesen korlátozza. Nyilván az egyes esetek mély megismerése szükséges a döntéshozó részéről, akár igazságügyi szakértő bevonásával, és az előzmények részletes feltárásával.

PHA: Milyennek gondolod a magyarországi jogszabályozást. Egyértelmű a szakemberek számára?

UL: A szabályozási háttér feldolgozása nem egyszerű feladat. A szolgáltatáshoz kapcsolódó rendelkezések több jogszabályban és sokszor elszórva találhatók meg. Az elmúlt években a szolgáltatás gyakorlata jelentős változásokon ment keresztül, amit a jogszabályi környezet még nem tudott megfelelően lekövetni. Kiemelném a mediáció, vagy törvényi elnevezéssel a közvetítés módszerének integrálását az eljárásba, ami szintén jelentős változásokat hozott. Kérdéseket vet fel a kapcsolattartási ügyeleti munkatársak végzettségével szemben támasztott követelmények tekintetében, illetve hogy milyen esetekben, mikor és hogyan alkalmazhatóak. A mediációra vonatkozó rendelkezések nincsenek felülvizsgálva, ezzel kapcsolatban számos ellentmondást és tisztázatlanságok is találunk a jogszabályokban, ami megkérdőjelezi az egyébként igen hatékony módszer alkalmazhatóságát.

Gabi az előzőekben, ahogy említette, sokszor a szolgáltatáshoz tartozó fogalmak használatában sincs egység. Nem mindegy, hogy például a bíróság, amikor meghatározza a kapcsolattartás szintjét akkor abból világos lesz, hogy a szakembernek mit kell tennie pontosan. Láttunk példát arra, hogy a bírósági határozatban nem volt pontos a fogalomhasználat, így a szakember csak találgatni tudott, hogy mennyire szigorú szabályokat kell majd szabnia a folyamatban. Ez meghatározhatja a kapcsolattartás menetét, idejét stb., tehát jelentős befolyással van a folyamatra. Ilyen tévesztések könnyen elfordulhatnak, ha a jogszabályok nem tisztázzák a fogalmakat, ezért lehet, hogy egy ügy például szükségtelenül elhúzódik.

PHA: A mediációt milyen módon lehet alkalmazni a szolgáltatásban? Hogyan kapcsolódik a két dolog egymáshoz?

GG: A mi felfogásunk szerint a kapcsolattartási ügyeletbe való bekerüléstől az abból való kivezetésig tartó út maga egy elnyújtott mediációs folyamat. Ez a folyamat arról szól, hogy a szülők képessé váljanak arra, hogy meghallják, és elfogadják a gyermekeik érdekét és igényeit. Ez a válás időszakában nagy terhet jelenthet a felnőtteknek, hiszen valamilyen komoly oknál fogva úgy döntöttek, hogy nem tudják, nem akarják együtt folytatni az életüket. A válás egy veszteség, hiszen senki nem úgy kezdi a közös életet, hogy el akar majd válni. A különválás időszakában gyakori, hogy a szülők egy légtérben sem kívánnak lenni a másik féllel, és ez a családon belüli bántalmazás esetén például teljesen indokolt is. Ezt figyelembe véve eleinte a szülőkkel való egyeztetéseink során is a sétáló mediációt alkalmazzuk, mely alatt a szülőknek nem szükséges egy térben és akár egy időben sem jelen lenni, hanem mi közvetítünk közöttük. Ez a módszer abban is segíthet, hogy a gyermek ne éljen át úgynevezett lojalitáskonfliktust, melyet mindkét szülő együttes jelenléte egy ilyen nehéz élethelyzetben csak generál, mert ahogy már beszéltünk róla a gyermek kevés esettől eltekintve mindkét szülőjét szereti és érthető módon mindkettőjüknek meg akar felelni. Szóval a szolgáltatásban a sétáló mediációt aztán a későbbiekben mediációt is alkalmazni szoktuk, ahol már a családtagok egyszerre vesznek részt a megbeszélésen, ezzel saját kezükbe véve a jövőre vonatkozó kapcsolattartással összefüggő döntéseiket. Amennyiben a gyermek életkora, érettsége lehetővé teszi, a gyermeket is bevonhatjuk ebbe a folyamatba.

PHA: A jog minden résztvevőnek biztonságot, védelmet tud biztosítani?

UL: Álláspontom szerint a jog akkor tudja megfelelően ellátni a funkcióját, ha az minél életszerűbb, folyamatosan leköveti a gyakorlati élet változásait és áttekinthető, ugyanakkor egyértelmű követelményeket rögzít. Azt is gondolom, hogy a gyakorló szakemberekkel szemben nem lehet az elvárás, hogy olyan jogi ismeretekkel rendelkezzenek, amit a jelenlegi kusza, nem mindig egyértelmű jogszabályi környezet követel meg. Sokkal inkább előremutatónak tartanám, ha a szolgáltatásra külön egy szakmai protokoll készülne. Korábban, 2016-ban az EMMI kiadott egy szakmai protokollt A család- és gyermekjóléti szolgáltatás keretében biztosított szociális segítő munka folyamatairól címmel. A dokumentum több szolgáltatást ölel fel, ami ugyan precízen megfogalmazza a szakmai elvárásokat, de túl terjengős és nehezen szemezgethetők ki belőle a kapcsolattartási ügyeletre vonatkozó részek. Célszerű lenne tehát, akár egy ilyen átfogó anyag mellett, de mindenképp elkülönítve is létrehozni egy központosított, jogszabályoknak megfelelő, de nem jogi szöveget tartalmazó, folyamatosan frissülő kapcsolattartási ügyelet szakmai protokollt.

PHA: Mennyire együttműködők a bíróságok a gyámhatóság és a gyermekvédelmi szereplők?

GG:  Az együttműködésre, a konszenzuson alapuló megegyezésre való törekvés, a fent említett módon a szolgáltatásba bekerülő családok és a folyamatban szereplő szakemberek részéről is szükséges. Azt gondolom, hogy a bírák és a gyámhivatalok, akik a kapcsolattartásról döntést hozó szervként, mi pedig a döntés végrehajtásában közreműködő szolgáltatóként, szakemberként veszünk részt, felelősséggel és szakmai felkészültséggel kell, hogy közelítsünk ehhez az érzékeny témához, hiszen gyerekek sorsával foglalkozunk. A nehézséget sokszor az jelenti, hogy a döntéshozó és szolgáltatást nyújtó szakemberek közti kommunikáció nem kielégítő. Nem azonos a fogalomhasználat és sokszor elfelejtődik az eljárások során, hogy mi a gyermek legfőbb, legjobb érdeke.  A kommunikációt segítheti a már említett jogharmonizáció, a szakmai szabályozók létrejötte, valamint a szolgáltatás finanszírozásával kapcsolatos kérdések tisztázása. Ugyanakkor a saját tapasztalatom nagyon pozitív e tekintetben, hiszen a tíz év során sikerült az intézményünk és a döntéshozó szervek között az együttműködés kialakítása. Előfordult, hogy csak arra volt szükség, hogy egy megbeszélés keretében tisztázzuk a szolgáltatás igénybe vételének feltételeit, szakmai céljait, kialakítsunk a döntéshozó szervekkel egy eljárási rendet, mely megkönnyíti a kommunikációs elakadásokat. Nagy örömmel vettünk részt a Pesti Központi Kerületi Bíróság által kezdeményezett és négy éve már hagyományosan megrendezett kerekasztal megbeszéléseken, ahol a gyámhivatalok és a család-és gyermekjóléti központok munkatársai tudtak egyeztetni a kapcsolattartás szabályozása témában. Fontos, hogy a témával foglalkozó szervek munkatársai partnerként tekintsenek egymásra, elismerjék egymás tudását, szakmaiságát és minden részt vevőt az motiváljon, hogy az adott esetben, mi biztosítja a gyermek érdekét.

PHA: Mit gondolsz, mi a legnagyobb szakmai kihívás ebben a munkában?

GG: Nehéz erre válaszolnom, nagyon szerettem ezt a munkámat, valószínűleg azért is, mert rengeteg kihívás volt benne. A legegyszerűbbnek tűnő helyzetekben való kommunikálás a családtagokkal is kihívás lehet, hiszen érzelmileg megterhelő időszakban találkozunk ebben a szolgáltatásban a gyerekekkel és felnőtt családtagjaikkal. Talán a legnagyobb kihívás az lehet, hogy a sokrétű tudást és az évek alatt megszerzett tapasztalatot szakemberként szintetizálni tudjam. Hihetetlen sokféle tudásra van szükség és az is egy felismerésem volt az évek alatt, hogy mi magunk is alkalomról, alkalomra tanultunk ebben a folyamatban. Tisztában kell lenni a válás lélektanával, a traumák kezelésével, a bántalmazás, a szülői elidegenítés dinamikájával, hátterével, a játszmák sajátosságaival, a gyermeklélektan alapjaival, jogi ismeretekkel is rendelkezni kell, valamint ott az adott helyzetben adekvát válaszokat, reakciókat kell tudni adni és sorolhatnám még. És nyilván minden reakciót és kommunikációt hitelesen és következetesen lehet csak közvetíteni ebben a munkában, sok-sok alázattal. Természetesen az elfogadás az egyik kulcsa ennek a munkának. Nem ítélkezni mások felett, úgy, hogy az egyéni fejlődésekhez támaszt és támpontokat adjunk.

PHA: Mit gondol leginkább összeférhetetlennek jogilag és emberileg?

UL: Nem tartom megfelelőnek azt, hogy a szociális szférában dolgozó szakemberek úgy kerülnek foglalkoztatásra, hogy a szerződéseikben nincsenek letisztázva a munkakörükhöz tartozó pontos feladatok. Ezt munkajogi szempontból és emberileg is aggályosnak tartom. Ennek eredményeként fordulhat elő az a sajnálatosan gyakori helyzet, hogy a szakemberek több olyan szerepkörbe kényszerülnek, minimális összegű bérezés mellett, ami szakmai nehézségeket is felvet a szerepek összeférhetetlensége miatt. Fontosnak tartanám ezek orvoslását ahhoz, hogy a szolgáltatást fel lehessen motivált szakemberekkel tölteni, aminek akadályát az előzőekben elmondottakban látom.

PHA: Sikeresnek érzed a kapcsolattartási ügyeleteken zajló munkát, lehet-e eredményekről beszélni a felbomlott családok ilyen nehéz életszakaszában?

GG: A sok apró lépés, melyet a családtagok megtesznek ebben a folyamatban, elvezethetnek sikerhez. A cél – mondjuk úgy –, hogy a gyerek biztonságban tudása, a szülővel való kapcsolatának építése, majd a szolgáltatásból való kivezetése, akkor a szolgáltatásunk elérte a célját és sikeres volt. Van létjogosultsága ennek a szolgáltatásnak, hiszen a gyerekek arra is kapnak mintát ebben a folyamatban, hogy hogyan lehet az érzelmeinket azonosítani, megfogalmazni, a konfliktusainkat kezelni, ami pedig már túlmutat a szolgáltatás elsődleges céljain. Gyönyörű és egyben nehéz pillanatokon kísértük végig a szolgáltatásunkba került gyerekeket. Volt arra is példa, amikor egy tizenéves gyermeknek kb. fél év után tudatosult, hogy a külföldön élő szülője csak miatta, arra a két órás kapcsolattartásra érkezik Magyarországra. Ez ebben az esetben azért volt ez katartikus pillanat, mert az esetleges szülői elidegenítés miatt a gyermek addig nem merte elhinni, hogy rá kíváncsi lehet a külön élő szülője. Ma már az ügyeletünkön kívül, egész hétvégés programokon vesz részt a gyermek a szülőjével, tehát elérte a szolgáltatás a sikeres kivezetés célját.

PHA: A siófoki konferenciát hogyan értékelitek összességében?

GG: Bízom benne, hogy a közös gondolkodás ereje és a tenni akarás el tud indítani egy szakmai párbeszédet és e szolgáltatás jövőképének alakításához gondolatébresztő volt ez a szekció. A magam részéről szerettem volna még informatívabbá tenni a szekció munkáját, de azzal is tisztában vagyok, hogy a négy és fél órás szekció munka nem elegendő arra, hogy mindenre kitérjünk. Alapvetően nagyon felemelő volt, hogy az országból érkező szakemberek, szakmai vezetők nagyon aktívan vettek részt a közös munkában, ezt ezúton is köszönöm nekik.

UL: A konferencián számos hasznos gondolat hangzott el a résztvevők részéről. Mi szekcióvezetőként, illetve a szakértőkkel is kiváló összhangban tudtunk együttműködni, amivel úgy érzem, a résztvevőket is motiválni tudtuk. Örömmel tapasztaltam a konferencia végén az összegzésben, hogy az EMMI felé sikerült minden olyan kérdést összefoglalóan megfogalmazni, ami miatt bizakodhatunk a pozitív jövőben Remélhetően  a szolgáltatás a finanszírozás és a jogalkotás is nagyobb hangsúlyt kap majd.

Addig is ajánlom a Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi karának kiadványát, amit a Partners Hungary Alapítvány által szervezett mediátorok összeállítottak össze. A kézikönyv a Válási mediáció a gyerekek szempontjából címet kapta. A kiadványban a gyermek érdekeit igyekeztek körbejárni a  mediátorok.

Mi a Számít a kisgyermekkor projektünk célja?

A Bernar Van Leer Alapítvány a gondoskodó környezet megteremtésén dolgozik, kutatásokon és gyakorlati programokon keresztül. Most magyarul is meghallgathatjuk a legfrissebb kutatási eredményeket, három témakörben, Alföldi Róbert hangján. Számít a kisgyermekkor projektünk célja, hogy közérthető módon hívjuk fel a figyelmet a kisgyermekek szüleinek és a velük foglalkozó szakemberek, illetve a döntéshozók figyelmét olyan fontos témákra, mint a légszennyezettség, a gyermekbarát várostervezés, illetve az apák családban betöltött szerepe. A projekt során mi fordítottuk le a Bernard van Leer Alapítvány cikkeit, és Alföldi Róbertet kértük meg, hogy olvassa fel az írásokat.

Miért fontosak ezek a témák?

Hiszünk benne, hogy megfelelő információk birtokában jó döntéseket hozhatunk szakemberként és magánemberként egyaránt.

Hallgassák meg a legfrissebb kutatási eredményeket pár percben!

Tiszta levegőt receptre: a légszennyezés gyermekekre gyakorolt hatása.

• Egyre egyértelműbbé válik a gyermekek egészségének romlása és a légszennyezés közti kapcsolat. A kutatások összefüggést mutattak ki az erősen szennyezett környezetben élő várandós nők száma, és a koraszülöttek, alulfejlett újszülöttek, illetve a halvaszületések száma között.
• További kutatások szerint a légszennyezettség és a csecsemőhalandóság, az idegrendszeri fejlődési zavarok, a gyermekkori daganatos betegségek (különösen a leukémia) fokozott kockázata, a gyermekkori asztma súlyosbodása, illetve más súlyos légzőszervi betegségek kialakulása között is összefüggések mutathatók ki.

(Szerzők: Julia Gorman, Marie-Noel Bru ne Drisse)

Gyermekbarát utcák – gyermekbarát városi környezet.

• Kutatások bizonyítják, hogy a városi környezet hatással van a gyermekek fejlődésére és kognitív képességeire, illetve jó esetben jelentős örömforrás lehet mind a gyerekeknek, mint a róluk gondoskodó felnőttek számára is.
• Nagyon fontos egyre inkább az emberekre, és különösen a gyerekekre gondolni a városi környezet tervezésekor.
• Fontos lenne erre is figyelni a döntéshozóknak, valamint az érintett szakmák képviselőinek és minél több döntési lehetőséget adni a helyi közösségeknek. Mert bár világszerte más- és másfajta utcákat látunk, a gyermekbarát utcatervezés alapelvei ettől még mindenhol ugyanazok és mindenhol egyformán fontosak.

(Szerzők: Skye Duncan, Ankita Chachra, Annie Peyton)

Szerető apák, boldog gyerekek: rugalmas nemi szerepek. 

• Egy ugandai és egy ruandai kezdeményezést mutatunk be, melyek kifejezetten az apákra koncentrálnak. Ezekből a programokból is kiderül, hogy milyen sokat jelent, ha az apák is részt vesznek a gyermekek gondozásában. Az eredményekből az is látszik, hogy ezek a módszerek sikerrel alkalmazhatók a kisgyerekekkel foglalkozó más fejlesztési programokban is.
• Mindkét kezdeményezés lényege a rugalmas nemi szerepek gondolata. A fennálló társadalmi elvárások gyakran nagyon befolyásolják a családi életet, azt sugallják, hogy a férfi kontrollálhatja a nőt vagy kemény módszerekkel fegyelmezheti a gyerekeket.
• Ez a két kezdeményezés ezeken a normákon igyekszik változtatni és így orvosolni az egyenlőtlenségeket. Másfelől, a pozitív példákra fókuszál, és ezzel a férfiszerepet a szerető apa, a támogató és egyenrangú társ irányába igyekszik változtatni.
• Egyes kutatások szerint amennyiben az apa pozitív szerepet tölt be a nevelésben, a gyerekek érzelmileg is kiegyensúlyozottabbak lesznek, könnyebben beilleszkednek a közösségbe és szellemileg is gyorsabban fejlődnek. Más kutatásokból azt is tudjuk, hogy ez a megközelítés csökkenti a jövőbeni erőszakos viselkedések számát.

Töltse le az összefoglalókat és ossza meg kollégáival!

Gyermekbarát utcák

Szerető apák

Tiszta levegőt receptre

Ha szeretne több hasonló tartalmat kapni, jelenkezzen REYN tagnak!

Ha tetszett ez a tartalom, EZ is érdekelheti önt

A cikkek fordítását és a videók létrejöttét a Bernard Van Leer Alapítvány és a Nemzetközi Lépésről Lépésre Egyesület támogatta.

Kik vesznek részt az oktatásfejlesztési programban?

Mi mindent teszünk az oktatásfejlesztési program során?

Melyek a projekt eddigi eredményei?

• 9 óvodában, 66 pedagógust képzetünk, akik 6 új módszerrel ismerkedtek meg.
• A Napsugár óvoda teljes egészében Lépésről lépésre módszerrel működik.
• A képzések összóraszáma 190, a mentorálásé 80 óra.

Miért fontos a romák egészségügyhöz való hozzáférésének javítása?

 Az a tény, hogy a romák várható élettartama 10 évvel alacsonyabb, mint a nem romáké, ágazatokon átívelő együttműködést igényel, mivel ezek a társadalmi tényezők (rossz lakhatási viszonyok, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való alacsony hozzáférés, a páciensek nem kielégítő tájékoztatása, a roma telepek korlátozott infrastruktúrája, szegényes életkörnyezet, a mélyszegénység, a földrajzi és társadalmi kirekesztés) mind szorosan összefüggnek a szegénységben élők egészségi állapotával.

Korábbi kutatások utalnak arra, hogy azok a települések, amelyek kevés társadalmi, gazdasági és politikai kapacitással rendelkeznek, sokkal inkább elszenvedői a környezeti ártalmaknak, károknak, így nehezebben is jutnak környezeti előnyökhöz. E települések lakosai között is leginkább érintettek a kirekesztett településrészeken élők. Túlnyomórészt alacsonyabb társadalmi-gazdasági státusszal rendelkeznek, kevésbé képzettek, és aránytalan elszenvedői a környezeti ártalmaknak a veszélyes hulladékok, az égetőművek, gyárak, elhagyott ipari létesítmények miatt. Nehezen férnek hozzá azokhoz a környezeti előnyökhöz, ami például a tiszta ivóvizet, a megfelelő szennyvíztisztító létesítményeket vagy a közüzemi szervek szolgáltatásait jelenti. Ezeken a településrészeken a környezeti közszolgáltatások felsősségi körön kívüliek vagy általában ide koncentrálódnak a környezetvédelmi szempontból vitatott gyakorlatok (pl. illegális szemétlerakás).

Mindezek miatt szükség van:

• A bűntudat és a bátortalanság köréből a bizalomépítés és az együttműködés kultúrája felé tekinteni, amellyel változásokat generálhatunk.
• A társadalmi függőséget és paternalizmust aktív állampolgárságra váltani, ösztönözni az emberi jogok tiszteletben tartását, a jó kormányzást, a részvételi demokráciát és az inkluzív végrehajtást.
• A szegénységben élő roma lakosság népegészségügyi helyzetét, egészségi állapotát meghatározó társadalmi tényezők megkívánják az érintett felek aktív helyi együttműködését, közös cselekvési tervet magába foglaló intézkedéseket és a helyben fellelhető erőforrások hatékonyabb elosztására irányuló változásokat a roma telepeken élők jobb egészségi állapotának előmozdítása érdekében.

Mit szeretnénk elérni a programmal?

A projekt fő célkitűzése a romák egészségét meghatározó társadalmi és környezeti tényezőkre vonatkozó releváns bizonyítékok összegyűjtése, kutatási alapú bizonyítékok szükségességének erősítése a vonatkozó közpolitikák befolyásolásában és a helyi roma közösségek mozgósítása a nyilvános részvételéhez, az interkulturális mediációba való bekapcsolódásra és érdekérvényesítésre, ami hosszú távon eredményezi egészségi állapotuk javulását.

Mi mindent teszünk ennek érdekében?

• A helyi egészségügyi és környezeti szakpolitikák felülvizsgálata
• Érintetti térképet készítünk
• Háztartási vizsgálatokat végzünk
• Esettanulmányokat készítünk
• Tréningeket tartunk
• Interkulturális mediációval dolgozunk
• Közösségi akciócsoportot hozunk létre, feltérképezzük a népegészségügyi és környezeti helyzetete a roma lakosok bevonásával
• Intézményi munkacsoportot hozunk létre, népegészségügyi és környezeti helyzetet térképezünk fel, az érintett intézmények bevonásával
• Részvételi média projekt tevékenységeket végzünk, egészség és környezeti témákban
• Folyamatértékelés
• Népegészségügyi mini projektet dolgozunk ki és valósítunk meg közösen
• Helyi kampányokat szervezünk
• Országos műhelyeket szervezünk

A gyakorlatban a mésztelepi interkulturális mediátorok mesélnek arról, hogyan sikerül egyre több embert megnyerni a közöségi akciónak:

Milyen eredményekre számítunk?

• A tanulmányok befolyással lesznek a helyi és országos közpolitikákra, felhívják a figyelmet a romákat érintő egészségi és környezeti kockázatokra, javaslatot tesznek romák helyzetét javítandó hatékonyabb intézkedésekhez
• Erősödik a roma közösségek érdekérvényesítési potenciálja a közegészségügy és környezeti igazságosság terén, aktív állampolgári attitűdök alakulnak ki
• Erősödik az együttműködés a közösségi tagok és releváns intézmények között
• A kampányok által láthatóvá válnak a projekt által generált jó gyakorlatok, amelyek a helyi szintű közegészségügyi és környezeti helyzetek javítását eredményezik.

Partnereink:

• PAD Foundation for Environmental Justice
• Roma Sajtóközpont

Hogyan teremt párbeszédet egy interkulturális mediátor a roma-nemroma szülők és a pedagógusok között az iskolában?

Kókai Hajnalka nyírbátori interkulturális mediátortól megtudhatjátok.

Nyírbátorban mint mediátor nehéz feladatom van, hisz hatalmas a közösség és az iskolai vezetőség létszáma akikkel együtt kell dolgozni.

De amióta az iskolában megjelent a Számít a közösség program azóta könnyebb s gördülékenyebb lett a munkám is. Ezt a programot a Partners Hungary Alapítvány hozta iskolánkba.

A program célja, hogy a szülők, a pedagógusok, az iskolavezetők kapcsolata jobb legyen, és tudjanak egymással együttműködni, a kulturális különbségek ellenére is.

Az elmúlt időkben azon dolgoztunk, hogy a szülők a gyermekeik osztályában valamilyen foglalkozás keretében megmutathassák magukat, kipróbálhassák milyen is lehet a pedagógus helyében állni. Ezeket az alkalmakat a gyerekek is nagyon élvezték hisz számukra is új volt ez a felállás.

Nagyon jók voltak a közös ötletelések is a pedagógusokkal hisz itt elkezdődött valami, közös beszélgetés közös munka. Volt,hogy farsangi álarcokat készítettünk, tojást festettünk, mézeskalácsot sütöttünk. Egy ilyen foglalkozást én is tartottam a kisfiam osztályában, nagyon élveztem, a gyerekek nyitottak voltak, együtt dolgoztak velem,egy percig sem éreztem kellemetlenül vagy feszélyezve magam. Mintha erre születtem volna! Ment az egész, mint egy jól olajozott szerkezet. De ehhez szükség volt a gyerekek nyitottságára és munkájára, emellett a pedagógusaink hatékony szervezésére és támogatására.

Az iskolába több programot is behozott az alapítvány, amely a párbeszédet segíti.

• A családlátogatások során, a szülők vendégségbe hívják a pedagógust, aki így megismerheti a gyermek környezetét ahol él, és kötetlenül, iskolától független szabadidőt tölthet el a szülőkkel együtt. Ez személy szerint nekem is nagyon tetszett, hisz olyan oldaláról ismerhettem meg a pedagógust, amit addig még nem tapasztaltam tőle.. Teljesen más megvilágításba tette a dolgainkat. A kapcsolatunk is rengeteget fejlődött azóta.
• Volt szülőcsoport találkozó is az iskolában, ami arról szól, hogy a szülők bátran merjenek beszélni a pozitív és negatív tapasztalataikról egyaránt az iskolai ügyekben egymás előtt, hisz a tapasztalat csere mindig nagyon fontos, és ebből lehet majd később, közös munkával, egy jobb, élhetőbb iskolai szülői közösséget formálni. Nagyon fontos, hogy elmondhassák mindazt ami bántja őket, vagy éppen ami kedvezőbb számukra.
• Fontos, hogy ne csak a negatívumot mondhassák egymásnak hanem, a jó dolgokat is mert az más fényben világíthatja meg a dolgokat, új szempontokat ismerhetünk meg és közelebb kerülhetünk egymáshoz. Az évek során tapasztalhattuk, hogy a kimondatlan dolgok gondolatok csak haragot s rossz kapcsolatokat szülnek. De ha sikerül nyitnunk egymás felé, akkor elkezdődhet egy közös út, ami járható lesz az intézményben, mind a szülőknek mind a vezetőségnek.

Ezek programok, úgy gondolom, nagyon hasznosak az intézményünknek, az ott dolgozóknak , a tanulóknak és szüleinek. Közös összefogással közös munkával jelentős eredményeket érhetünk el, ami persze nem kevés időt fog igénybe venni de minden perce megéri.”

 A mai kor fiataljait számos veszély fenyegeti: a másság, illetve kisebbségi csoportok elleni gyűlölet, erőszak, függőségek, önpusztítás stb. A társadalom stabilitása érdekében és azért, hogy megóvhassuk a fiatalokat és meg tudjuk előzni az olyan fenyegető tényezők kialakulását, amik szélsőséges viselkedéshez vezethetnek tisztában kell lennünk ezekkel a veszélyekkel és késznek kell lennünk arra, hogy megfelelő lépéseket tegyünk a megelőzésre és a beavatkozásra.

Mi volt a célunk a PreventNet projektünkkel?

• kapacitásépítés fiatalokkal foglalkozó szakemberek számára az oktatás és a szociális munka területén
• a fiatalok segítése abban, hogy ellenállóvá váljanak a gyűlölettel, radikalizálódással szemben és a képességeik fejlesztése arra, hogy egy békés társadalmat tudjanak építeni
• felhívni a figyelmet a téma fontosságára, szervezetek közötti párbeszédet kezdeményezni szakemberek és más érintettek között és több, akár nem szokásos szövetségest nyerni a megelőző munka számára
• a közép-kelet-európai szempontoknak és megközelítéseknek a célzott disszeminációja nemzetközi megelőzéssel foglalkozó hálózatokban

Milyen tevékenységeket ölelt fel a projekt? 

• A radikalizáció megelőzését, kezelését célzó jó gyakorlatok gyűjtése és közzététele, ezekből tréninganyagok fejlesztése nemzetközi tudáscsere céljaira
• Nemzetközi tréningek a fiatalokkal foglalkozó szakemberek számára és kiválasztott jó gyakorlatok megvalósítása fiatalokkal
• PreventNet tréning a radikalizáció megelőzésére fiatalokkal dolgozó szakemberek számára
• Kerekasztalok szervezése a fiatalokkal foglalkozó szervezetek, szakemberek és szakmapolitikával foglalkozó szakértők együttműködésének megerősítése céljából

Mik a várható eredmények?

• A terepen dolgozó szakemberek felkészültebbek lesznek arra, hogy az intoleranciát, másság elleni gyűlöletet megelőzzék, kezeljék a fiatalok körében
• Még nem közismert a témához kapcsolódó közép-kelet-európai jó gyakorlatok láthatóbbá válnak
• Megerősödik a szervezetek és a szakemberek/szakértők közötti együttműködés a területen
• A fiatalok szociális és együttműködési képességei fejlődnek, ellenállóbbá válnak a gyűlölettel, radikalizációval szemben

Mi mindent tettünk eddig Magyarországon?

• Részvétel jó gyakorlatok gyűjtésében, válogatásában, értékelésében
• 2 és fél napos PreventNet tréninget szerveztünk a német Cultures Interactive trénerei vezetésével fiatalokkal foglalkozó magyar szakemberek számára, amelynek során ahhoz kaptak eszközöket, hogy hatékonyabban tudják felismerni, megelőzni és kezelni a másság elleni gyűlölet és megkülönböztetés különböző formáit
• „Anti -radikalizmus Policy Cafe” címmel kerekasztal beszélgetést tartottunk, azzal a céllal, hogy megalapozzuk a fiatalokkal dolgozó szakemberek – pedagógusok, szociális munkások, pszichológusok stb.- és a szakmapolitikával foglalkozó szakértők szorosabb együttműködését a radikalizmus megelőzése és kezelése érdekében.
• A magyar csapat részt vett a Szlovákiai Ruzomberok-ban rendezett 5 napos PreventNet nyári egyetemen, ahol a másság elleni gyűlölet, megkülönböztetés és radikalizmus megelőzésével és kezelésével kapcsolatos jó gyakorlataink cseréjére került sor. Ennek részeként nemzetközi partnereinknek tréninget tartottunk a mediáció és resztoratív módszerek alkalmazási lehetőségeiről a területen.
• A Partners Hungary Alapítvány trénerei, emellett pedagógusok és más, fiatalokkal foglalkozó szakemberek kaptak képzést, amelynek segítségével a tizenéves korosztályban saját élményű foglalkozásokat tartanak a radikalizmussal, előítéletekkel, gyűlöletbeszéddel szembeni érzékenyítés érdekében. Fontos, hogy nehéz témákról is tudjunk beszélgetni, ehhez kaptunk módszertani eszközöket.
• Kipróbáltuk a módszereket két középiskolai csoporttal is. Összesen öt napot dolgoztunk 14-18 éves fiatalokkal
• Összegyűjtöttük a jó gyakorlatokat egy füzetbe, töltsd le ingyen: Preventnet jó gyakorlatok

Igényelj online egy saját nyomtatott példányt december 20-ig, amelyet ingyenesen elpostázunk neked! 

A PreventNet tréning egy résztvevője így indokolta, hogy miért adott maximum pontszámot az esemény értékelésekor:

„Nagy lendületet, motiváltságot, sikereket adott a tréning, ezzel a munkámban hatékonyabb lehetek majd és magabiztosabb.”

Hogyan zártuk a programot?

A programban magyar oldalról résztvevő Partners Hungary Alapítvány és a Budapest Központ a Tömeges Atrocitások Megelőzéséért a projekt záróeseményeként virtuális kerekasztalt szervezett, ami lehetőséget nyújtott, hogy aktivisták és elméleti szakemberek véleményt cseréljenek a kihívásokról, teendőkről és az együttműködés erősítésének lehetőségeiről.

• A programban az izgalmas előadásokon túl pezsgő és tartalmas panelbeszélgetéseken is részt vehettek az egybegyűltek. A délelőtti program részeként Berg Dániel második kerületi alpolgármester, Hegedűs Zoltán a Nemzeti Ifjúsági Tanácstól, Jósa Bálint a Szubjektív Értékek Alapítványtól és Nyirati András az Emberi Jogi Nevelők Hálózatától a politikusok és civilek szerepeiről és együttműködési lehetőségeiről cseréltek eszmét a radikalizmus megelőzése területén.
  A tapasztalatcsere során a panelisták világossá tették, hogy a különböző szektorokban tevékenykedők, a természetszerűen eltérő szempontok ellenére, egyformán fontosnak tartják az ifjúság radikalizálódási jelenségeinek kezelését, a megelőzés és az együttműködés erősítését, valamint a rendszeres vélemény-, információ- és tapasztalatcserét a kormányzati és civil szféra között. Kifejezték továbbá készségüket a megindult párbeszéd folytatására.
• Délután többek között a sok vitát kiváltott Meseország mindenkié című könyvről és annak fogadtatásáról beszélgettünk. A panelbe meghívtuk a projekt vezetőjét, Rédai Dorottyát a Labrisz Egyesülettől, Kádár Annamária, mesepszichológust, Nyúl Boglárka szociálpszichológust és Vásárhelyi Mária szociológust, hogy világos és pontos képet kapjunk a témáról. A szakértők egyetértettek abban, hogy a könyv, nemhogy nem káros a fiatalok számára, hanem igen hasznos, mivel a meséken keresztül egy sokszínűbb, a valósághoz közelibb világgal találkozhatnak, ami hozzájárulhat a másság elfogadásával kapcsolatos nyitottságuk és a társadalmi érzékenységük fejlesztéséhez. A kisebbségi társadalmi csoportokhoz tartozó fiatalok számára pedig sokat jelent abban, hogy pozitív önértékelésük alakuljon ki. A könyv „botrányos” fogadtatásának pozitív hozadéka is van, mivel megnövelte a népszerűségét így sokkal több emberhez juthat el.

„ A könyv megerősít abban, hogy nem vagyunk egyformák, teljesen különböző utakat is bejárhatunk és ez teljesen rendben van”. Kádár Annamária

Egy résztvevő véleménye az eseményről:

„Az interaktivitás tetszett a legjobban. Nagyon sok jó ötlettel és értékes kapcsolattal gazdagodhattam”.

 2018 Október – 2020 Szeptember

Partnerek

The Anti-discrimination Education Society, PL

Ratolest Brno, CZ

REACH Institute, SK

Partners for Democratic Change Slovakia, SK

Centre for Community Organizing, SK

Partners for Democratic Change Hungary, HU

Budapest Centre for Mass Atrocities Prevention, HU

YMCA Dobrich, BG

Centre for the Study of Democracy, BG

Finanszírozás

A projektet az Európai Unió Rights, Equality and Citizenship Programme (2014-2020) és a Visegrádi Alap Finanszírozza.

A családlátogatás fontos eleme lehet a szülő-pedagógus együttműködésnek.

Néhány esetben könnyebben elindul a pedagógus-szülő közötti együttműködés, más esetekben nehezebben – például amikor a családi hátrányos közegben él. Ezekben az esetekben nem azért nem működik az együttműködés a szülő és a pedagógus között, mert a szülőt nem érdekli a gyereke, hanem mert a szülő-pedagógus kommunikáció nagyon ritkán alapul partneri viszonyokon, és esetleg korábbi helyzetekben megszégyenült. 
Bár a pedagógusokra hatalmas teher hárul, és nem azt mondjuk, hogy mindenkinek még több feladatot kell vállalnia, most mutatunk egy jó gyakorlatot, ahol a plusz erőfeszítés a a szülő-pedagógus jó kapcsolatát segítette elő.

Családlátogatás Nyírbátorban

• 2016 őszén kezdtük a közös munkát a Partners Hungary Alapítvánnyal. Nagy Erzsébet Emese személyében egy nagyszerű embert ismerhettem meg, aki hatalmas erőfeszítések árán próbál hidat építeni a roma és nem roma emberek között. A híd pedig biztosítja a két „világ” közeledésének lehetőségét.
• Az én osztályomban, elsőben a gyerekek 60 %-át a szülők hozták-vitték iskolába. Velük napi kapcsolatban voltunk. A szeptemberi szülői értekezleten is jónéhányan ott voltak. Akik nem tudtak eljönni, azoknak levelet írtam, melyben kértem, keressenek meg, amikor lesz idejük, és én leszek a
  gyerekekkel. Nem szabtam ehhez határokat, hogy eddig meg eddig. Amikor nekik jó. És működött.
• A kezdetekkor megegyeztünk, hogy ha bármilyen probléma van az osztályba járó gyerekeket illetően, azt az iskolában együtt beszéljük meg, ne ők kerüljenek vitába egymással, mert az jóra nem vezet.

Sikerült ezt megvalósítani! Tudtunk beszélgetni a gyerekeket érintő témákban, és nekik is volt lehetőségük
hozzánk fordulni. Kölcsönös tiszteleten alapuló közös munka indult nálunk. Nem azt mondom, hogy ez mindenkivel zökkenőmentes volt, de az idő ebben is segített pozitív értelemben.

Nagyon sokat tett hozzá az együttgondolkodás terén a Szülők az iskolában projekt is.

Harmadik éve sikeresen működik nálunk.

• Az idei évben új elemként jelent meg a családlátogatás, mely elsősorban az első osztályosokat célozta meg. Ennek ellenére néhány helyre én is szerettem volna elmenni. Ez egy meghívásos dolog volt, a szülő hívott engem az otthonába. Nálunk csak pozitív volt a kicsengése: Zsófi néni jön hozzánk! De mikor? Mindenki erre volt kíváncsi. ”Szeretettel várjuk, bármikor tessék jönni, csak előtte, azért ha felhívna minket, az jó lenne, mert képes vagyok elfelejteni”- mondta egy édesanya.
• Előre egyeztettük az időpontokat, és szerintem mindannyian izgalommal vártuk. Két hete pénteken délutános voltam az iskolában, fél 5 után hazarohantam, lepakoltam a cuccaimat, kicsit felfrissítettem magam, és a szerény ajándékommal útra keltem.

Elég jól ismerem a várost – gondoltam, de azért a romák lakta részen csak a nagyobb utcákat tudom, merre vannak, melyeken a strand felé megyünk. A kint játszó, sétáló gyerekek hangos köszönéssel fogadtak, és kérdezték, hogy mi járatban vagyok, pedig nem is tanítom őket. Tőlük kaptam megerősítést arra vonatkozóan, hogy jó irányba tartok. Tündi, az édesanya már kint állt a ház előtt, jól látható helyen, arcán a megszokott mosoly, szemében egy kis izgatottság. Én is hasonlóképp éreztem. Persze egész más lassan 3 éve tartó ismeretség után
elmenni valahová, mint mondjuk első osztály őszén, amikor még távolságtartó a viszony.

Családlátogatás: izgatottság és közös öröm

Emiék

Takaros kis ház, az udvaron rend, a teraszon kimosott ruha a szárítón. Belépve egy ízlésesen kialakított, világos, gyönyörűen berendezett otthon fogadott. Hellyel kínáltak, itt már várt az édesapa is, na meg a kis tanítványom, Emi, majd a vendéglátásra szánt sütik és innivalók mellett elkezdtünk beszélgetni. Először az otthonukról meséltek, hogy a bővítés eredményeként milyen módon készült el az a ház, melyben most élnek. Persze ez közös téma, hisz én is átestem 2 éve egy nagy lakásfelújításon. Aztán bejött a nagyobbik lány is, és akkor már az evés, a ki mit szeret/nem szeret is szóba került, na meg a serdülőkor problémái. Utána már a mi iskolás éveinkről beszélgettünk, hogy ki hova járt, ki hány éves, és kiderült, hogy Nyírmihálydit említve van közös élményünk is, hisz az én szüleim ott nőttek fel, nagyszüleim ott létek, tanítottam 4 évig az iskolában, Sanyi, az édesapa pedig ismerős azon a környéken is. Beszéltünk a cigány nyelvről, a régi mesterségekről, a hagyományokról, a lehetőségekről,
a munkáról, tanulásról, és próbáltuk megfejteni, hogy miért is alakult ki ez a többségében azért kölcsönösen elutasító viselkedés a romák és a nem romák között. Mire feleszméltünk, már negyed hét is elmúlt. Persze a világot megváltani nem tudtuk, de azt hiszem, jól éreztük magunkat.

Mátéék

Innen az utcában lakó Mátéékhoz mentünk, ahová Tündi elkísért. A kisfiú beteg lett, anyukája írt a Messengeren üzenetet, és mivel aznap osztottam ki az anyák napi verseket, gondoltam, beadom neki, de azt jeleztem is, hogy így lesz. Persze Mártika, az anyuka a kapuban ácsorgott, hogy mikor érek már oda. Ő is beinvitált a házba, hellyel és üdítővel kínált, miközben szabadkozott, hogy nem volt ideje alaposan kitakarítani, mert hát Máté beteg. Hozzáteszem, takaros, rendezett, ízléses otthon fogadott itt is. Ki a csuda foglalkozik azzal, hogy átsúrolták-e a padlótól a plafonig a házat? Nem ez a lényeg,
hanem az a szeretet, amit kaptam, amit érzek, mikor ezekkel a szülőkkel beszélgetek. Ő is mesélt, hogy miként zajlott pár hete a szociális gondozói vizsgája, és hogy milyen nehéz helyzetben vannak most, mikor az apuka, Attila beteg, aki emiatt nem tud dolgozni menni. Büszkeséggel tölti el, hogy 5 gyereke közül a 3 nagy már befejezte a középiskolát, mindannyiuknak van szakmája. Viszont emellett a rossz útra tért gyermek dolgairól is beszélt, amit szégyenként, anyai kudarcként él meg, és
ami nagyon megviseli őt. Na, ez volt az a pont, ahol a sírás kerülgetett. Igyekeztem megnyugtatni, hogy egy szülő valameddig tud hatni a gyerekére, a helyes utat meg tudja neki mutatni, de helyette arra nem tud rálépni. Szabadkozott, hogy nem akart a problémáival terhelni. Terhelni? De hát ez már az a bizalmas téma, amit az ember akárkivel nem oszt meg. Csak valakivel, azzal a valakivel, akiben megbízik.

Liziék

A múlt hét szombat délután, a szakadó esőben mentem Liziékhez 4 órára. Már a kapuban várt az anyuka, Margitka. Egy harmonikus otthon fogadott, és még a nagymama is átjött, aki egyébként nemvelük lakik, de amikor a szülők dolgoznak, sokszor jön ő a gyerekekért az iskolába, és vesz részt a programokon. Velük is úgy beszélgettünk, mint régi ismerősök, a gyerekekről, a szülők közös életkezdéséről, az otthoni dolgokról, a tervekről, és arról, hogy én milyen szemlélettel igyekszem az iskolában terelgetni a gyerkőcöket. Igazán jó érzés volt hallani, hogy szerintük is kicsit más szellemben fordulok a gyerekek felé, mint mások. Finom palacsintával vártak, amit együtt készítettek, volt üdítő, gyümölcs, és még sok más apróság az asztalon. Velük is jó a kapcsolatom, amit ez a délután csak még inkább elmélyített.

Köszönöm mindhármuknak, hogy elmehettem hozzájuk, hogy betekinthettem az életükbe, és hogy még jobban megismerhettem őket! Azt kívánom, hogy sok pedagógusnak legyen hasonló élményben része, mert ezek a pillanatok még erősebbé teszik azt a tiszteleten alapuló kapcsolatot, melynek a gyerekek érdekében működni kellene mindenhol.

Vadon-Zsadányi Zsófia tanítónő
Nyírbátori Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola

Tud meg többet a Szülők az iskolában módszerről május 31-i mediációs konferenciánkon:
https://www.facebook.com/events/357364675075923/

Community based complex school program

for effective prevention and treatment of aggression and bullying

ASAP – Against School Aggression Partnership is a project implemented from September 2015 until August 2018, funded by the Erasmus Programme of the European Union. The programme was led by Partners Hungary Foundation, in collaboration with SOS Malta, Partners Bulgaria Foundation and Szolnoki Szolgáltatási Szakképzési Centrum (Szolnok Centre of Counselling Training).

ASAP aims to contribute to the reduction of school aggression and bullying in schools while establishing and strengthening the cooperation between different institutions that deal with the student community. The project developed a model program taking the form of a whole school approach that offers an accessible and easy to adopt tool, for the reduction of school violence and bullying, which was tested in eight secondary schools: three school in Hungary, one school in Bulgaria and four schools in Malta. The project contributes to country’s efforts to tackle bullying and school aggression, by promoting and providing alternative conflict resolution, management procedures and restorative methods to be used in schools.

You can download the intellectual outputs for free. These documents provide a methodoligical framework as well as practical information for experts working in the school environment.

National Report Malta

National Report Bulgaria

National report Hungary 

ASAP Model Programme

ASAP_EU Dissemination and Communication Strategy

Bulgaria Research Report

Hungary Research Report

Malta Research Report

ASAP_EU Dissemination and Communication Strategy

Bulgarian Handbook of Implementation

Hungarian Handbook of Implementation

Maltese Handbook of Implementation

Please also look at our project videos

Promo video 

Student video Hungary

Student video Malta

Student video Bulgaria

Training video Malta

Training video Bulgaria

Training video Hungary

 „Ugyan már, Tanárnő, csak vicceltem.” Vagy mégsem? Hogyan ismerhetem fel az iskolai agresszió és bántalmazás fajtáit?

Hogyan illeszthető az iskola leterhelt mindennapjaiba egy komplex bántalmazás-ellenes program?

2018. június 5-én tartottuk a Partnerség az Iskolai Agresszió Ellen programunk zárókonferenciáját, amelyet az Európai Unió Erasmus+ programja finanszíroz. A program még augusztus 31-ig tart, amit maximálisan ki is használunk: augusztusban értékelő és tervező megbeszélésekkel egybekötött továbbképzést szervezünk a szolnoki partneriskolák pedagógusainak, hogy új lendülettel kezdjék majd a tanévet, hogy a projektben elsajátított módszerek és szemlélet minél tovább fennmaradjon az iskola mindennapjaiban.

A konferencia plenáris szekciójában az alábbi előadókat hallhattuk:

• Bacsó Flóra, a projekt koordinátora, rövid elméleti összefoglalót adott a konfliktusok-agresszió-zaklatás/bántalmazás különbségeiről, emellett arról beszélt, mire volt elég a projekt három éve.  A modellprogram nem varázspálcaként működik (bár sok esetben lenne rá igény), ezt el kell tudni fogadni. A változást elindítani nehéz és időigényes folyamat, de a kitartó, következetes munka eredményt hoz: megtartó iskolai közösséget, amelyben minden érintett – tanár, diák, szülő – biztonságban érezheti magát. Rengeteg szakmai anyag készült a program során, amelyek letölthetők a projekt aloldaláról.
• Zornánszki Ildikó osztályvezetőtől (Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Humán Igazgatóság, Egészség- és Családügyi Osztálya) megtudhattuk, milyen városi és régiós programok futnak még a testi-lelki egészség és a megtartó közösségek  érdekében.
• Gratzer-Sövényházy Edit, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács főosztályvezetőjétől arról hallhattunk, mitől hatékonyabb a helyreállító szemlélet a hagyományos, büntetésre-fegyelmezésre épülő személetnél. Az NBT tisztában van az alternatív eljárások jelentőségével, programjaiban a mediációtól a megoldásközpontú coaching-ig alkalmaznak alternatív módszereket.
• Dr. Zolnai Orsolya, a Szolnoki Szolgáltatási Szakképzési Centrum jogásza, mediátor, resztoratív facilitátora  elmesélte, hogyan illeszthetők az alternatív eljárások az iskola életébe, ugyanis a Centrum házirendjében, tanmenetében és pedagógiai programjában szerepelnek a helyreállító szemléletű elemek, fegyelmi eljárás előtt mediáció vagy resztoratív konferencia keretében rendezhetők a fegyelmi ügyek.
• Végül személyes történeteken keresztül hallhattuk a Centrum pedagógusaitól, hogyan működik a resztoratív szemlélet a mindennapokban. Berényiné Szabó Erika, Dr. Bottyánné Fehér Hajnal, Mészáros Éva, Munkácsiné Tóth Izabella kiképzett mediátorok és resztoratív facilitátorok lelkesedése és hitelessége egyre több pedagógust győz meg a resztoratív módszerek sikeréről.

A plenáris szekciót követően, párhuzamosan zajló interaktív műhelymunkák keretében mélyülhettek el a résztvevők az egyes programelemekben.

Hogyan igazítható a különböző iskolákra ugyanaz a program, akár különböző kultúrákon átívelve? Nemzetközi tudásmegosztás és tapasztalatcsere a máltai és bolgár partnerszervezetekkel közösen, angol nyelven

Resztoratív gyakorlatok és mediáció a mindennapokban – iskolai szakemberek számára. Hogyan lehet osztályfőnöki órán, interaktív módon feldolgozni az iskolai agesszió témáját, és ezen keresztül pozitívan formálni az osztály klímáját, erősíteni az osztályközösségeket? A foglalkozás során alapvető tréningmódszerek, resztoratív technikákból átemelt eszközök kapnak helyet, és saját élményen keresztül válik érzékletessé a módszerek szemléletformáló ereje.

Konfliktuskezelési technikák munkahelyi környezetben egy jobb légkör kialakításáért. Konkrét módszerek, amivel a gyakorlaton lévő diákokkal való kommunikáció is könnyebbé válhat – gyakorlati helyek szakemberei és egyéb érdeklődők számára.

 A konferencia végén, World Café módszerrel dolgoztuk fel a fenntarthatóság kérdéseit.

 Ennek összefoglalóját szedjük most pontokba.

1. Mire van szükség ahhoz, hogy a módszerek beépüljenek az iskola életébe?

• Szülők bevonása, szülői fórumok
• Törvényi háttér, törvény írja elő, központilag kellene elrendelni
• Órarendbe beépítve jelenjenek meg a beszélgető körök
• Pedagógusok képzéseken vehessenek részt, ehhez legyenek források
• Pályázatok, pl. Erasmus +
• Több ideje legyen a gyerekekre az osztályfőnöknek
• Legyen nyitott a vezetőség és a testület is – mindkettő fontos
• Vezető ráhangoló magatartása, hite, hogy ez beérik, elköteleződés átadása
• Karizmatikus vezető, aki nem feltétlenül a szervezet vezetője
• Időre van szükség a tapasztaláshoz
• Iskolapszichológust, ha van bevonni
• Iskolarendőr bevonása
• Esetmegbeszélések szervezése
• Munkacsoport
• Kommunikáció a munkatársak között, óralátogatások, a módszerek, eszközök átadására, személyes élmények
• Sikerek kihangosítása
• Terhek csökkentése, kevesebb óraszám
• gyakorlás, szakértői támogatással
• pedagógusok motiválása, csapatépítés

2. Hogyan lehet egymástól tanulni, a jógyakorlatkat továbbadni?

• Rendszeres, tematikus műhelyek szervezése, gyakorlatorientált
• Intézményen belüli, intézmények közötti hospitálás
• Disszeminációs konferenciák
• Kapcsolatok elmélyítése az intézmények között fenntartó segítségével
• Szakamai továbbképzési napok legyenek a pedagógusoknak
• Szolnoki pedagógiai napok
• Fenntartó tájékoztatása, közvetítése az intézmények között
• Tematikus honlap létrehozása, amihez szabad a hozzáférés
• Sajtó, tv, internet, helyi média bevonása
• havi műhelyek online fórummá alakítása
• diák-diák tapasztalatcsere, látogatások, átjárás
• Iskolai fórumok pl. gyermekvédelmi felelősök találkozója, Arany János program találkozói;
• Legyen felelőse
• gyakorlati helyek bevonása, érzékenyítése
• Városi rendezvények, Szolnok napja pl.
• Intézmények honlapján jelenjenek meg a szakmai tartalmak

A plenáris részt Wolrd Cafe módszerrel vezette:

• Wagner János
• Deák Éva
• Bacsó Flóra
• Kukity Krisztina

Bár a Partnerség az Iskolai Agresszió Ellen projekt hamarosan lezárul, nagyon megnyugtató látni, hogy a módszerek egyre több pedagógust nyernek meg.

• A pedagógusok visszajelzései szerint a képzések által bővültek a módszertani ismereteik; javultak a kommunikációs készségeik; nagyobb empátiával tudnak fordulni problémás esetekhez, jobban értve, elfogadva az eltérő szempontok sokaságát.
• A fegyelmi eljárás helyett összehívott resztoratív konferencia eredménye, hogy – a várakozásokkal szemben – nem került rendőrség elé az incidens, és egyik érintettnek sem kellett elhagynia az iskolát.
• A mediációk, resztoratív körök eredményessége, tartóssága iskolánként és esetenként is eltérést mutat. Azt azonban kijelenthetjük, hogy a kezelt esetek mindegyikében javulást éltek meg az érintettek a beavatkozás előtti helyzethez képest.
• A jónak híre megy: képzett pedagógusainkat más iskolákba is meghívták, hogy ízelítőt adjanak alternatív konfliktuskezelő módszereikről, illetve konkrét ügyben facilitáltak már reakítv kört is külsős iskolában.

Olvasson többet a programról és töltse le az ingyenes szakmai anyagokat ITT!

Az Országos Mediációs Egyesület 2018 májusi konferenciája az iskolai mediáció helyzetéről, gyakorlatairól szólt. Nem csak résztvevőként, de meghívottként is ott voltak a Partners Hungary képviselői is, hiszen 2009 óta dolgozunk mediációval különféle oktatási intézményekben, iskolai szakemberekkel és diákokkal.

Összefoglaló a konferencia délelőtti előadásaiból.

1. Az iskolai mediáció tapasztalatai Olaszországban
   Carmela Cavallo, a GEMME (Groupement Européen des Magistrats pour la Médiation) Olaszországi Szekciójának Elnöke

Mottó: „A mediátor célja, hogy összevarrja azokat a szöveteket, amelyek szétszakadtak az iskolai konfliktus mentén.”

• Az iskola színtere annak, ahogy másokkal kommunikálunk, itt megtanulható, hogyan lehet elfogadni a különbségeket, ezért fontos a jó minta.
• Az iskola és a család nevelési elvei eltérnek, és ez gyakran konfliktust eredményez, a családok sokat panaszkodnak, pl. túlterheltségre, agresszióra.
• A gyakran változó körülmények között a felnőttek gyakran bizonytalanok a határok kijelölésében, ez is konfliktusforrás.
• Az iskolákban egyre korábbi életszakaszban már érezhető az agresszió (hatalommal, erővel való visszaélés).
• Régen a tanárt bírónak is látták, ma már ezt nem fogadnák el, ezért van szükség mediátorra.
• Tipikus a két diák közötti, illetve a diákok csoportjai közötti mediáció, amlyben segítők is részt vehetnek az adott osztályból. A nagy létszámú csoporthoz nagy tapasztalat kell a mediátor részéről.

Mediáció: hogyan, milyen módszerekkel?

• A mediáció elején mindenki elmondja a saját verzióját, ezzel indul a mediáció.
• Az ülés része a tájékoztató, a szabályok rögzítése, ezek közt a titoktartás kiemelten szerepel.
• A mediátor ráébreszti a feleket ara, hogy olyan képességekkel is rendelkeznek, amikről esetleg nem is tudtak, mert annyira a konfliktussal voltak elfoglalva.
• Érdemes hangsúlyt fektetni a közös álláspontra utaló témákra, amelyek mentén könnyebben elindul a beszélgetés (pl.: zene, sport.)
• A mediáció után utánkövetéssel szokták támogatni a feleket.

Mikre jó a mediáció?

• Csökken a korai iskolaelhagyás,
• Csökken a zaklatások száma,
• Segítheti a másság elfogadását,
• Megerősíti az önbecsülést (ha valakit zaklatnak, az könnyen lehet behódoló máshol is),
• Önkritika gyakorlásra és mások véleményének elfogadására ad alkalmat, ami itt tanulható,
• Kontrollálható lesz a düh, ez is kivihető a mediáción kívüli térbe is,
• Csökkenthető az iskolai felfüggesztések száma.
• A digitális zaklatás nagy probléma, erre a pedagógusok nincsenek felkészülve.
• A mediáció iskolai helyszíne: külön terem az iskolában.
• Az iskolai mediátor eljárhat pedagógusok között és családi ügyekben is.

Az előadó által említett programot a Gyerekjogi Biztos finanszírozta (ha ez nincs az adott országban,, akkor uniós pályázaton érdemes támogatást szerezni).

A projektben 2 mediációs szervezet, a GEMME és egy büntetőügyi mediációval foglalkozó szervezet dolgozott. Saját mediátorokat képeztek ki.  Az iskolák pályázhattak a programban való részvételre.

• Az volt a cél, hogy minden iskolában legyen egy mediátor, akihez konfliktus esetén fordulni lehet.  Ennek következtében heti 1 alkalommal van mediátor az iskolában, ilyenkor lehet hozzá fordulni. Eleinte külsős mediátorral működtek, de a képzés óta belső mediátorral működik a szolgáltatás.
• Szórólapokkal terjesztették a mediáció hírét. Realitás, hogy minden megyében legyen mediátor, iskolánként nem biztos, hogy megvalósítható ma még.
• A program végén, egy év után hatásmérést terveznek, utána kérdés, hogy ki fogja finanszírozni a mediációt: település, régió, vagy EU-s pályázatból.

Római bíróságon: A gyermekelhelyezési perekben mediációs ablakot vezettek be, az ügyfelek 30%-a vette igénybe, és az ügyfelek 25% -a  megállapodást is kötött.

2. Az oktatásügyi viták és kezelésük rendszere, az alternatív vitarendezés (AVR) keretei

Krémer András előadása

Téma

• Az oktatásügyben megjelenő ügyek sokfélesége
• Hogyan lehetne olyan rendszert építeni, ahol az ügyfelek megtalálják a mediációt?
• Hogyan jönnek létre ilyen rendszerek?
• Társadalmi tradíciók
• Szakpolitika alakulása
• Szervezeti kultúrák

Oktatásügyi vitákban érdekvita, verekedések, kirekesztések, mobbing, különböző érintettek közötti konfliktus tapasztalható. Még mindig ott tartunk, hogy súlyos iskolai konfliktusokban továbbra sem evidens, hogy közvetítőhöz forduljanak az érintettek.

Az emberi jogok, jogérvényesülés fontos lenne, ebben lehetne szerepe a mediációnak.

Honnan indulunk az oktatási színtereken, mi a jelen helyzet?

• autoriter társadalmi, intézményi, vezetési tradíciók
• poroszos oktatási hagyományok
• bizalomhiány a viták hivatalos rendezésében
• kapacitáshiány, „nem érünk rá”
• magas kockázatnak ítélik az AVR-t (költség, idő)
• készségek, tapasztalatok hiánya
• hiányok a szakemberek képzésében (nincs AVR oktatás a tanárképzésben, jogászképzésben, menedzserképzésben)

Társadalmi tradíciók, minták

• a gyerek a „család tulajdona” (családon belüli erőszak – Isztambuli egyezmény)
• munkahelyi minták, erős kiszolgáltatottságok – metoo, sztrákjog csökkenése
• oktatás szabályozása – intézményi központosítás
• AVR: visszavonuló állami szerepvállalás (MKDSZ, OKSZ, EÜ közvetítés, Hatósági közvetítés)
• munkahelyi jellemzők – szervilizmus, függő helyzetek

Jegyzetelő megjegyzése: EMMI – Gyermekvédelmi digitális stratégia életbeléptetése 2017-től: rendelet van – szakemberek hézagosan – információ viszont a pedagógusoknál, illetve a vezetőknél alig.

Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács mediációs pedagógus képzése 2014 óta tart, cél, hogy minden iskolában legyen egy pedagógus mediátor.

Az iskolai alternatívák alkalmazásában kérdés

• van-e a vezetőknek mozgásterük?
• szerepel-e a házirendben az alternatív út?
• van–e szándék a tárgyalásra?
• érdekérvényesítés megnehezítése (nem adnak választ, depresszió, civilek kiszorítása)

Az AVR hiányának feltételezhető okai

• ismeret hiánya
• személyes attitűd
• jogszabályok sugalmazása – nem neveznek néven módszereket
• policy szándékok
• intézményi hiányok
• terelő mechanizmusok hiánya

Elemek (hiányok, illetve kívánalmak) a rendszer építéséhez

• kevés a kutatás, esetelemzés
• esetek dokumentálásának hiánya
• aktorok feltérképezése lenne szükséges
• mintahelyek kiválasztása – pilot-projektek indítása
• tervezés
• kommunikáció rendszeren belül és kívül

Intézményi szint

• esetszint – eset megtalálása, AVR-be terelés, szolgáltatás
• esetfeldolgozás – tanulságok, protokoll, rutin
• intézményi feldolgozási szint – szervezetfejlesztés, kultúraváltás, dokumentáció, vezetői visszacsatolás
• rendszer szint – szakmai hálózat, koordinált fejlesztés, szakpolitikai visszacsatolás

Közvetítők a szervezetben – iskolai mediáció, kihívások

• sikert kell igazolnia a mediátornak
• függetlensége kérdéses
• munkaköri leírásában garantálható-e a szakszerűség?
• munkaelszámolás, mérés, megosztás
• kapacitás, körülmények
• titoktartás, hierarchia
• speciális szabályok
• külső mediátorok, mentorok

Szabályozásban

• egyszerre teljes lefedettség

Továbblépés

• mediátorok hálózatépítése
• szakmai keretek megerősítése (belső mediátorok kamarai tagsága?)
• pilot-programok szükségessége

3. A gyerek, mint érintett a mediációs folyamatban

Gyengéné dr. Nagy Márta – Bírók a Mediációért Európai Egyesülete  (GEMME)

Bírósági eljárásban a részvétel tágabb és szűkebb értelmezése.

Gyermekvédelmi megközelítés: Megelőzés – védelem – gyermek részvétele

Jogi megközelítés: hely, hang, meghallgatás, hatás – Lundy modell

A gyermek részvétele, akkor biztosított, ha a megfelelő garancia van a biztonságos környezetre:

• ha tudjuk, hogy amikor meghallgatjuk, akkor mire figyeljünk oda, szakemberként,
• képesek vagyunk dekódolni, amit mond,
• azt, hogy a döntéshozatalban mennyire vettük figyelembe a véleményét, számára visszajelzésként kell elmondani (Lundy- modell)
• ET iránymutatásában a szakembereknek szigorúan előírja, hogy nem elég a jog biztosítása (a technikai rész), de kellő súllyal kell a véleményét is figyelembe venni (New Yorki egyezmény, az emberjogokon belül vannak + jogok.)
• A gyermek legfőbb érdeke, szükséglete, aminek érvényesülni kell. Az életkor nem lehet az egyedüli kritérium.
• Bírósági eljárásban a meghallgatás lehet közvetlen vagy közvetett.
• A bírói iránymutatás a meghallgatás / részvétel módjaira vonatkozik.

A bíró dönthet úgy, hogy nem hallgatja meg a gyermeket, ha ez ártana neki:

• abúzus
• védtelenség
• ellennevelés
• fizikai, lelki bántalmazás
• véleménynyilvánítás lehetőségének korlátozása.

A gyermekközpontú igazságszolgáltatás alapelv lett. Gyermekvédelmi szakembert, ügygondnokot rendelhet ki a bíróság. Az OBH honlapján gyerekeknek szóló interaktív anyagok vannak.

A gyermek meghallgatásának módja a bírónál és a mediációnál más.

A gyermek egyik esetben sem dönt, ezt hangsúlyozni kell a gyerek felé, de véleménye meghallgatható, a szükséglete fontos.

A titoktartás, bizalmasság fontos, hogy a gyermek kapjon garanciát arra, hogyan használják az általa elmondottakat.

A mediációban a szülők beleegyezése kell ahhoz, hogy meghallgatható legyen a gyermek.

14. életévet betöltött gyermeket be kell vonni, alatta mérlegelhet a mediátor.

A mediációban a gyerek véleményének meghallgatása után a mediátor felhívhatja a szülők figyelmét a gyermek szükségleteire, de nem szólhat bele a szülők döntésébe.

A határon átívelő ügyekben kötelező a mediációban a gyermek meghallgatása, országonként más életkorral. Hágai Egyezmény a mediáció előnyeiről, nehézségeiről szól. A gyermeknek mindenképpen tudnia kell, hogy nem az ő felelőssége a döntés.

A gyerek bevonásának kérdésénél Márta hivatkozott az „És mégis kinek az érdeke” c. szakmai ajánlás tervezetre, aminek olvasása ajánlott. Az anyag a Partners Hungary Alapítvány által életre hívott informális munkacsoport terméke. Akit érdekel, jelezze a kukityk@partnershungary.hu címen, és elküldjük az anyagot. 2018 októberben várható egy 60 oldalas szakmai anyag megjelenése is.

Egyéb érintett pontok, megjegyzések

Európai Parlament tanulmánya 2014 – Európai Uniós Mediációs Paradoxon – 2008/52/EP

Gajduschek György MTA TK JTK jogi kultúra átalakulásáról kutatás.

A demokrácia csendes műhelyei – óvodákban lévő mediáció.

www.ideachildrights.ucc.ie

Lux Ágnes – legjobb érdeke a gyereknek, nem legfőbb érdeke.

Családi jog 2018.1. sz. Hogy mondjam el, hogy Te is megértsd c. cikk. Egy bírói döntésről a gyermek tájékoztatása a per végén, az ítéletről, hogy megértse a gyerek a bírói döntést.

A gyermek tájékoztatatás a per előtt és után is fontos, erre is kéne gondolni.

A gyermek tájékoztatásáról szóló kisfilm bemutatásával zárult az előadás.

A délutáni panelbeszélgetésben az iskolai mediáció hazai tapasztalatairól beszélgettünk. A Partners Hungary 2009-ben képzett először pedagógus- és diák mediátorokat a Politechnikumban, ezt követően pedig az évek során körülbelül 250 iskolai szakembert (pedagógusokat, pszichológusokat, szociális szférában dolgozókat) képeztünk ki mediécióra. 2015 óta pedig egy Erasmus+ programunk fut 3 szolnoki középiskolában, amelynek részleteit és szakmai anyagait itt olvashatja.

Budapest, 2018. május 30.

Kukity Kriszta

Partners Hungary Alapítvány

Mire van szükségük a gyerekeknek a könnyebb, boldogabb hétköznapokhoz?

Elsősorban arra a szeretetre, gondoskodásra, odafigyelésre, amit ti szülőként adtok nekik. Az iskola, ahol a gyerekek a napjuk nagy részét eltöltik, leginkább a gyerekek nyelvi, matematikai és logikai fejlesztésével van elfoglalva, miközben már tudjuk, hogy a boldoguláshoz mennyi minden másra szüksége van emellett: társas és érzelmi készségekre, kritikai gondolkodásra, asszertivitásra, tapasztalati tanulásra, és SOK JÁTÉKRA.

Miről szólnak nyári táboraink?

Ötnapos táborunkban a gyerekek saját élményű játékokon keresztül megtanulják:

• hogyan lehet kiaknázni a közösségben rejlő erőforrásokat,
• hogyan fordítható a konfliktus egy jobb együttműködés kialakítására
• milyen konfliktuskezelési stílusok és eszközök állnak a rendelkezésükre, amelyek segítségével valódi, közös megoldásokat találhatnak, az egyéni érzések és nézőpontok figyelembe vételével

Kiket várunk?

8-12 éves gyerekeket, akik biztonságos, elfogadó környezetben, játékokon keresztül tanulhatják meg a legfontosabb konfliktuskezelési és együttműködési készségeket, amelyek könnyebbé teszik a mindennapokat, jobbá a társas kapcsolataikat

Kik vagyunk mi?

A Partners Hungary Alapítványnál 25 éve foglalkozik alternatív konfliktuskezeléssel. Trénereink a mediáció, a resztoratív gyakorlatok, a közösségi tervezés és az inkluzív oktatás gyakorló szakemberei.

Mikor lesz a tábor?

A következő időpontokban indítunk turnusokat:

2019. július 8-12

2019. július 15-19.

Hol lesz a tábor?

Április végére lesz végleges helyszínünk

Hol tudok jelentkezni?

Ezen a linken

Kit keressek kérdés esetén?

Ha telefonálsz, vagy e-mailt küldesz, Bacsó Flóra válaszol a kérdéseidre:

bacsof@partnershungary.hu

06204483737

Olvasd el részletes szülői tájékoztatónkat!

Életre hangolva tábor szülői tájékoztató 2019Várunk szeretettel!

Megjelent az Alma a fán legújabb kötete, ami a pedagógusok szakmai fejlődésnek 21. századi kihívásaival foglalkozik.

Zágon Marival, a Lépésről lépésre program szakmai vezetőjével készült interjú, ami a 72. oldaltól olvasható.

“Azok a pedagógusok, akik nyitottabbak, rugalmasabbak, akik gondolkodnak a saját
szakmai szerepükről vagy gyakorlatukról, elindulnak a korszerűség irányába.”

A 21. század változásai milyen hatással lehetnek a pedagógusokra, a pedagógusok szerepére?

Úgy gondolom, hogy a kor kihívásai krízishelyzetet teremtenek a hazai pedagógustársadalomban. Miközben a 21. század társadalmi-gazdasági fejlődéséből adódóan az oktatásban új elvárások fogalmazódnak meg a pedagógusokkal szemben, melyek újfajta megközelítést tesznek szükségessé, a pedagógustársadalom nagy része ettől teljesen eltérő felkészítést kapott, és egy 20. századi szemléleten alapuló rendszerben hagyományos eszközökkel és módszerekkel dolgozik. Mindez komoly feszültséget jelent a pedagógusok számára a saját szerepük értelmezésében.

Mit kíván az új szemlélet a pedagógusoktól?

• Egyrészt leginkább az egyéniség tiszteletét, vagyis a gyerekek egyéniségéből, személyiségéből és valódi fejlődési szükségleteiből való kiindulást. A pedagógusok nincsenek felkészülve arra, hogy eszerint alakítsák a tanulási-tanítási folyamatot és ennek megfelelően tudjanak reagálni, ráadásul az oktatási rendszernek sem az egyéni szükségletek állnak a fókuszában. Másrészt az új szemlélet megkívánja a világ fejlődéséből – többek közt az információtömeg növekedéséből, az információkhoz való hozzájutás és azok feldolgozásának átalakulásából – adódó változásokra és a különböző, összetett kihívásokra való válaszadást is. Elengedhetetlen volna ennek a két szükségletnek az összeegyeztetése a pedagógiai gyakorlattal. A 2000-es évek elejétől a HEFOP1 és TÁMOP2 programok kapcsán, illetve a kompetencia alapú oktatási programcsomagok fejlesztésével elindult egyfajta európai, illetve a világban lévő korszerű pedagógiai gondolkodásmód felé való közeledés. Sajnos valamelyest ebben is visszalépés tapasztalható
  az elmúlt időszakban.
• Úgy látom, leginkább az alternatív iskolák indultak el az aktuális igényeknek megfelelő oktatás irányába, emellett főleg egyéni és kisebb közösségi kezdeményezések tesznek azért erőfeszítéseket, hogy teret adjanak a külvilág megjelenítésének az iskolában. Tehát a pozitív irányú elmozdulás döntően személyes irányultságok mentén alakul: azok a pedagógusok, akik nyitottabbak, rugalmasabbak, akik gondolkodnak a saját szakmai szerepükről, tanítási gyakorlatukról, elindulnak a korszerűség irányába. Vagyis megpróbálnak túllépni a tankönyvhöz kötöttségen és a hagyományos, mára elavult „én vagyok a tudás forrása” szemléleten.
• Sokszor azonban a felkészült pedagógusok sem kapják meg a megfelelő minőségű és mennyiségű támogatást, vagy nem áll rendelkezésükre kellő eszközrendszer ahhoz, hogy valódi változásokat érjenek el. A fejlődéshez az interneten és a közösségi oldalakon fellelhető, különböző önszerveződő csoportok is nagyban hozzájárulnak, de érzésem szerintezek elterjedése, hatásfoka nem olyan arányú még, mint amilyennek lennie kellene a 21. század elején.

Milyen kihívásokat jelentenek a fentiek az iskolák számára szervezeti szinten?

• A pedagógiai megújulás terén említett lassú előrelépés ellenére úgy látom, hogy a korábbiakhoz képest egyre növekvő számban vannak jelen olyan iskolák, amelyek törekednek rá, hogy alkalmazkodjanak a mai igényekhez, és a számos új feladattal, tanulással együtt járó folyamatot és változást kihívásként élik meg.
• Másrészről döntően a változó elvárásokból fakadó feszültségek kezelése állítja új feladatok elé az intézményeket. Feszültség keletkezhet például abból, hogy a hagyományos pedagógiai elveket valló intézményen belül sok esetben jelen vannak korszerű módszereket alkalmazó pedagógusok, akik a tanári karon belüli kisebb arányuk miatt – illetve az iskolavezetés kellő támogatása nélkül – nagyon gyakran a perifériára szorulnak.
• Feszültséget okozhat az iskola felé egyidejűleg megfogalmazott több különböző elvárás is. Hogy az intézmény össze tudja-e hangolni ezeket a különféle igényeket, illetve van-e az intézménynek küldetése, víziója, gondolata arról, hogy mely követelménynek kíván a leginkább megfelelni, abban meghatározó szerepet játszik az iskolavezetés.

Vagyis az iskola fejlődése kiszolgáltatott egyrészt az intézményvezetésnek, másrészt az egész oktatási rendszer irányultságának. Emellett komoly elvárás mutatkozik például a középosztálybeli szülők részéről, akik erőteljesebben tudják a saját érdekeiket érvényesíteni, mint a hátrányos helyzetű családok. Azt is látjuk, hogy az intézmények között is keletkeznek feszültségek azáltal, hogy a hagyományosan nagyobb presztízsű, vagy korszerűbb úton elinduló iskolák jellemzően vonzóbbak lesznek azon családok számára, akik nyitottak a világra. Ez sok esetben vezet a gyerekekért folytatott intézményi versenyhez egy településen belül, és csakhamar óriási különbségeket szülhet az iskolák között. Természetesen a kisebb létszámú
vagy a hátrányos helyzetű gyerekeket tanító, nevelő intézmények között is akadnak előremutató megoldások, ahol a szükséghelyzetből adódóan az iskolavezetés előremenekül, és a hátrányos helyzetet képes átfordítani pozitív irányba. Ehhez nyilván hozzájárulnak a különböző, bárki számára nyitott, az iskolákat valódi modernizálásra ösztönző pályázati lehetőségek is, bár ezek száma sajnos csökkent.

Melyek azok az új utak, amelyeken elindulhat egy intézmény a fejlődés, a korszerűség irányába?

A megoldások keresése sokféle útra vezeti az iskolákat. Többen például megpróbálják kitágítani a látóterüket, a tantárgyi vagy akár szélesebb értelemben vett pedagógiai elgondolásaikat. Számos különféle pedagógiai kezdeményezés van jelen az oktatás világában, melyekhez a csatlakozás nyitott az intézmények vagy a pedagógusok számára. Nemcsak újonnan elindult, hanem régóta működő pedagógiai programok, hálózatok működnek – ilyen például a Lépésről lépésre program is, melynek szakmai vezetőjeként nyomon követhettem az ezzel járó tanulási folyamatot. A pozitív eredmények, előrelépések mellett összességében az a meglátásom, hogy az ilyen típusú programok kommunikációja támogatás nélkül meglehetősen kevés embert tud elérni, rendszerszinten nem
hoz változást, terjedésük és fennmaradásuk pedig esetlegessé válik. Mégis nagy hatással lehetnek ezek a kezdeményezések az iskolák pedagógiai kultúrájának modernizálására, a pedagógusok szakmai fejlődésére, a szemléletformálásra.

Mivel járult ehhez hozzá a Lépésről lépésre program? Mi hívta életre?

A Lépésről lépésre program az autonóm személyiség kialakítását, az önálló kritikai gondolkodást, az önfejlesztést, a demokratikus elvek alapján működő és annak megfelelő erkölcsi és etikai magatartásbeli szokások kialakítását segítő, az egyéni fejlődést támogató rendszer. Legfontosabb alapelve a sokszínűség, a multikulturalitást támogató, ezen belül az egyéni fejlődési szükségleteket, a személyiség fejlődését szolgáló attitűd és ennek megfelelő eszközrendszer. Kiemelt helyen van a 3 A Lépésről lépésre (eredeti nevén: Step by Step) gyermekközpontú pedagógiai programról bővebben olvashat a Radicsné Szerencsés Teréziával (a Kiskőrösi EGYMI egykori intézményvezetőjével) készült interjúban az Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásban c. kötetünk 52-62. oldalán. www.tka.hu > Kiadványok > 2015; www.issuu.com/tka_konyvtar/docs/iskolavezetok-meltanyos-oktatas
A Lépésről lépésre program weboldalának elérhetősége: www.lepesrollepesre.eoldal.hu.

A programban a családdal való kapcsolat, rendkívül fontos a pedagógusok magas szintű folyamatos továbbképzése és támogatása, a tanulóbarát, a sikeres tanulást segítő tanulási környezet megteremtése, valamint az alapelveknek megfelelő korszerű tanulásszervezési módszerek használata: a kooperatív tanulás, a projektmódszer, a differenciált tanulásszervezés. A programot az OSI (Open Society Institute) amerikai szakemberei dolgozták ki, elsősorban a rendszerváltás után létrejövő kelet-európai helyzet javítását – nemcsak oktatási, hanem sokkal szélesebb körű, kulturális, társadalmi, egészségügyi fejlesztését – célzó támogatásokkal. Magyarországon 1994-ben az óvodai, majd az 1996/97-es tanévben az iskolai program került bevezetésre. A kezdeti időszakban alapvető célunk volt, hogy a Lépésről lépésre programot minél szélesebb körben megismerhessék az iskolák és a pedagógusok. A bevezetése jelentős anyagi és szakmai támogatást kapott, így nagyszámú óvodát és iskolát tudtunk bevonni (melyek nagy része azóta is hasonló gondolkodással és szellemiséggel működik), valamint számos pedagógus vett részt a képzéseinken. A programfejlődés dinamikája vagy a program széles körű megismertetését elősegítő eszközök használata mindig nagymértékben függött az adott időszak oktatáspolitikájától, az ezáltal biztosított lehetőségektől, a közoktatás irányaitól, valamint a külső támogatórendszertől, az anyagi forrásainktól. Az első években, a TÁMOP programok megindulásáig gyakorlatilag felfutóban volt a program terjedése. Gondolkodhattunk arról, hogy a magas szakmai minőséget hosszú távon megtartva vagy továbbfejlesztve hogyan érhetünk el minél többeket. Az, hogy mára megszűnt annak a lehetősége, hogy támogatást kapjunk a pedagógusok bevonására a programban való részvételre, nehezebb helyzetet szül. A Lépésről lépésre szemlélet átadása és a módszertani segítségnyújtás természetesen ma is fontos célunk, 1998-tól 2013-ig 250, az elmúlt négy évben közel 100 intézmény került kapcsolatba a programmal.
Becsléseink szerint (a képzéseken részt vevők száma alapján) kb. 450 pedagógus használta-használja a programot vagy annak valamely elemét, az elmúlt négy évben pedig az ehhez kapcsolódó különböző szakmai alkalmakon közel 600 pedagógus vett részt.

Milyen tanulási folyamat zajlott az elmúlt két évtizedben a program résztvevői, szakértői, trénerei
körében?

A magas szakmai színvonal folyamatos fenntartása és fejlesztése, a pedagógusok szakmai támogatása a Lépésről lépésre alapvető célkitűzései és alapértékei közé tartozik. A program elindulásakor az alapképzést követően a tréneri gárda által tartott belső továbbképzéseken vehettünk részt, évenként kétszer-háromszor rendszeresen találkoztunk. A bevezetés, a továbbképzésekre való közös felkészülés és a továbbképzések tapasztalatai mind fontos tanulságokkal jártak. Az újabb és újabb szakmai irányokat – vagyis, hogy az oktatásban felvetődött problémákból melyekre reflektáljunk jobban, milyen szakmai területeket mélyítsünk el – közösen döntöttük el, ebben a nemzetközi  szervezetünknek, az ISSA-nak is jelentős szerepe volt. Mindig adódtak kiemelkedő, központi témák, ilyen volt
például az előítéletkezelés, a különböző készségfejlesztő programok, a szülők bevonása a tanítási folyamatba. Az ezekhez kapcsolódó képzési programok kidolgozásában 10-15 ország is részt vett, a képzések létrejötte egyfajta kollaboratív tanulás eredménye volt. A szakmai előrelépésben az is közrejátszott, hogy a program trénereinek többségével együtt részt vehettünk a HEFOP módszertani programok5 kidolgozásában és a továbbképzések megtartásában. Ezáltal azok az alapvető tanulásszervezési módszerek, melyek a Lépésről lépésre programban eredetileg csak érintőlegesen voltak. Az ISSA (International Step by Step Association), a Nemzetközi Lépésről lépésre Egyesület átfogó célja olyan befogadó, minőségi nevelési és oktatási körülményeket teremteni, melyben minden gyermek a tudásalapú, demokratikus társadalom aktív tagjává válhat. Lásd bővebben: www.lepesrollepesre.eu/rolunk/nemzetkozi-lepesrol-lepesre-egyesulet 5 HEFOP 2.1.A és HEFOP 2.1.B program keretében kidolgozott módszertani anyagok:
Tanórai differenciálás: www.hiszem.hu/sites/default/files/tanorai_differencialas.pdf
Árnyalt tanulóértékelés: www.hiszem.hu/sites/default/files/arnyalt_tanuloertekeles_hallgatoi.pdf
Tevékenység-központú pedagógiák: www.hiszem.hu/sites/default/files/tevekenyseg_kozpontu_pedagogiak.pdf

Ezek a témák a módszertani csomagokon keresztül lényegesen mélyebben és tudatosabban kerültek kidolgozásra,
amely elengedhetetlen a korszerű tanuláshoz. A tanulási folyamatunk kapcsán óriási eredménynek mondható az is,
hogy közel tíz évig tartó munkával létrejött egy minőségbiztosítási rendszer, amely valamennyi ország rendelkezé-
sére áll és garantálja a program megvalósításának magas szakmai minőségét. Lényeges elem az is, hogy a program magyarországi bevezetésének időszakában az a fajta módszer, amellyel az amerikai trénerek a képzéseket tartották,
még teljesen új volt, vagy csak elvétve lehetett jelen a hazai gyakorlatban, a pedagógusképzésben pedig egyáltalán
nem volt tapasztalható. Az élményalapú tanulás a kezdetektől fogva megkülönböztette a programunk képzéseit a hagyományos továbbképzési formáktól. Az eszközrendszerünket nagyon széles palettáról válogattuk, folyamatosan bővítettük, a továbbképzésen tapasztaltakat pedig rendszeresen átadtuk és ma is átadjuk egymásnak. Ilyen  szempontból a Lépésről lépésre program egy állandóan alakuló, megújuló, egymást erősítő, támogató rendszer, ahol a tanulás és a fejlődés is folyamatos. A program és a szakmai továbbélés bázisai is egyben azok a pedagógusok, akik a bevezetés első időszakában nagyon sokrétű és mélyreható, kb. 300 órányi szakmai, módszertani képzést kaptak 3-4 éven keresztül. Ők lettek idővel a mi trénereink, a továbbiakban rájuk épültek a továbbképzések, és a saját iskolájukon belül többnyire köréjük gyűltek kisebb pedagóguscsoportok. Tulajdonképpen ezeken az iskolai
bázisokon jöttek létre a későbbi módszertani központok: Pécsett, Kiskőrösön és Miskolcon.

A központok létrejötte miben támogatta, segítette a tanulási folyamatot, a folyamatos szakmai
megújulást?

A központok azzal a céllal jöttek létre 2002-ben, hogy a továbbképzéseknek része lehessen a közvetlen tanítási órai tapasztalat, hiszen ezek az alkalmak sokkal többet árulnak el a Lépésről lépésre program mibenlétéről, lényegéről, mint bármi más. Vagyis a módszertani központokban hirdettük meg a trénereink által vezetett alapozó képzéseinket, illetve ezekhez kapcsolódóan a bemutató órákat és műhelymunkákat is, melyeket az adott iskola pedagógusai tartottak. A központok ott alakultak, ahol kellő szakmai felkészültséggel, hasonló pedagógiai attitűddel rendelkező, azonos módszerekkel dolgozó, nyitott és képzett pedagógusok voltak jelen, így biztosak voltunk abban, hogy megfelelően kerülnek átadásra és közvetítésre az alapelvek, valamint a program szemlélete, illetve ahol látható volt az együttműködés, és egymás támogatása a pedagógusok között. Volt egy közel tíz éves időszak, amikor a támogatás megszakadása a program működési keretét biztosító alapítvány és a központok formális működésének megszűnéséhez vezettek, ám mindezek ellenére az erős szakmai bázisnak és a tudásmegosztásnak köszönhetően a gyakorlatban tovább élt a program. A Partners Hungary Alapítvány 2014-ben vette át a Lépésről lépésre program koordinálását, és egy komolyabb támogatás révén ismét lendületet kapott a működés. Továbbfejlesztettük a módszertani központok munkáját bárki számára elérhető tematikus minikonferenciák szervezésével.
A Partners Hungary Alapítvány az emberek és közösségek közti kapcsolatépítéssel foglalkozik 1994 óta különböző
projektek és tréningek révén a mediáció, az együttműködés-fejlesztés és oktatásfejlesztés területén. Bár nagyon vegyes képet mutat a program alkalmazásának mélysége, minősége az iskolák, illetve a pedagógusok részéről, nagyon fontosnak tartom, hogy ezeken a tudásmegosztó fórumokon a kollégák rendszeresen részt vesznek. A szakmai
fejlődésünket az olyan nemzetközi programokban való részvételünk is támogatja, mint például a Kreatív Partnerség nevű, most futó, OECD-s pilot program, melynek során művészek (pl. előadóművészek, képzőművészek, építészek,
multimédia-szakemberek, festők) segítik kreatív módon a pedagógusokat és tanulókat az eredményes tanulásban. A mérésekbe bekapcsolódott az egyik módszertani központunkból, Pécsről több osztály, a kontrollmérésekben pedig a miskolci központunk és egy kaposvári iskola is részt vesz. A projekt izgalmas eredményei támpontként szolgálhatnak a jövőben számunkra is. További terveink között szerepel az is, hogy a központok vonzáskörzetében kialakult mini szakmai hálózatokat a jövőben szeretnénk ténylegesen működő, fenntartható hálózatokká, kollaboratív tanulócsoportokká fejleszteni, amelyhez a Tempus Közalapítváy EFFeCT pilot programjában való részvételünk tapasztalataiból merítettünk. Bár anyagi támogatással nem jár, a fenntarthatósághoz az is hozzájárulhat, hogy az új oktatási rendszerben mindhárom módszertani központunk az Oktatási Hivatal Bázisintézménye lett.

Mi a pedagógusok vagy az iskolák motivációja a Lépésről lépésre programhoz való kapcsolódásra?

Előfordul, hogy az intézményi célok megvalósítása adja az indíttatást a programban való részvételre, mert az iskola vezetőjének fontos, hogy az intézményt fejlessze, korszerűbbé tegye, és támogassa a kollégáit a műhelymunkákon, nyílt napokon, továbbképzéseken való részvételben. Ezzel együtt úgy látom, többnyire személyes motivációk alakítják a program terjedését: azok a nyitott pedagógusok, akik érzékelik a világ átalakulásával együtt járó helyzeteket, a gyerekek érdeklődésének, figyelmének, motivációjának megváltozását, tudják, hogy a hagyományos eszközökkel nagyon nehéz eredményeket elérni vagy feszültségmentesen dolgozni, hiszen a tanulási nehézségekhez sokszor magatartási, szocializációs problémák is társulnak. Főként ezek az útkeresés mozgatórugói, amelyekre a hozzánk forduló pedagógusok megoldást szeretnének találni. Sok kollégánál azt tapasztalom, hogy a szemlélete a programéval megegyezik ugyan, de nem áll rendelkezésére. A Kreatív Partnerség (Creative Partnership) program módszertanát az Egyesült Királyságban fejlesztették ki, és azóta több országban is alkalmazzák, jelenleg Litvániában, Norvégiában, Németországban és Csehországban. Magyarországon a 2013/14-es tanévben a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. és az angliai Creativity, Culture and Education szervezet együttműködésében kísérleti jelleggel indult el a program a pécsi Budai Városkapu Általános Iskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola és Alapfokú Művészeti Iskola hét tagintézményében. Lásd bővebben: www.t-tudok.hu/?hu/kreativ-partnerseg-magyarorszag 8 Lásd a Tempus Közalapítvány Tudásmenedzsment csoportja által koordinált EFFeCT nemzetközi projektről szóló összefoglalást a kötet 43. oldalán. 9 Oktatási Hivatal Bázisintézménye olyan megyei, járási, esetleg országos szinten elismert és szakmai hagyományokkal rendelkező, infrastruktúrában a feladatellátáshoz megfelelő módon felszerelt, egyedi, más intézmények számára is példaértékű, működésében koherens, befogadó, gyermekközpontú pedagógiai gyakorlattal, szakmai módszertani, szervezeti kultúrával és innovációval rendelkező nevelési-oktatási intézmény, amely alkalmas az adott területen magas színvonalú, hatékony tudásmegosztásra. A bázisintézmények pályázat útján különböző intézménytípusokból kerülnek kiválasztásra.

Természetesen a Lépésről lépésre program nem oldja meg teljeskörűen ezeket a gondokat, de segít a harmonikus együttlétet és pozitív légkört megteremteni az osztályban, amely kedvezően hat a pedagógusokra és a gyerekekre egyaránt. Az egyéni érdeklődés, a kreativitás, az alkotás előtérbe kerülése az érzelmi jóllét állapotához vezet, amely, úgy vélem, rendkívül motiváló és szakmailag is nagyon előrevivő.

Hogyan tudja egy-egy pedagógus visszavinni ezt a tudást a saját intézményébe? Szükség van
ehhez a program egészének átvételére?

A Lépésről lépésre egy rendkívül nyitott program, amelyben az alapelvek a leginkább meghatározók, és ezekhez rendelődnek az eszközök a különböző szinteken. Elképzelhető tehát, hogy a program teljes eszköztárának átvétele nélkül, annak csak egy-egy egyszerű elemét viszik magukkal az iskolába a pedagógusok. Néhány alapvető rituálé például könnyen átvehető és beépíthető a napi gyakorlatba: ilyen például a reggeli vagy a napot záró beszélgetőkör, melynek pozitív hatása szinte azonnal megmutatkozik, mert fellazítja a hagyományos szerepeket és az egyirányú kommunikációt.

Mint már említettem, a szülők bevonása rendkívül fontos eleme a programnak, eltérően a magyar iskolarendszerben megszokott, alá-fölé rendeltségi viszonytól. A Lépésről lépésre program a szülőkre nem csupán egy kliensként, hanem nevelőpartnerként tekint, aki a gyermeket a legjobban ismeri. Nemcsak asztalt csiszolni vagy a falat festeni hívjuk be az iskolába a szülőt, hanem egy sor tevékenységen, együttműködésen keresztül megpróbáljuk behozni a szülők tudását, készségeit, érzelmeit is. Ehhez kapcsolódik, hogy minden osztálynak – alsó tagozatról lévén szó – van egy osztálykabalája, amit hétvégenként egy-egy család vendégségbe hazavisz. A vendégségről egy napló is készül, amely a családok szempontjából hihetetlen nevelő erejű: döbbenetes látni, hogy egy ilyen rendkívül egyszerű elem – egymás bejegyzéseinek olvasása – hogyan hat egy család működésére, illetve mi mindenben fejleszti a szülőt. Az értékelés szintén lényeges eleme a programnak. A mai magyar köznevelési rendszer több évszázados hagyománya az osztályozás, amely minden olyan alapelvnek ellentmond, melyet a program képvisel. A Lépésről lépésre program – hasonlóan a reformpedagógiai vagy alternatív iskolák gyakorlatához – arra törekszik, hogy az osztályozás a megfelelő helyre kerüljön az értékelési folyamatban, vagyis egy lezáró értékelés legyen ott, ahol annak funkciója van, ezenkívül vagy emellett pedig egy folyamatos, megerősítő, fejlesztő visszajelzés történjen. Az értékeléshez egy úgynevezett dossziérendszer kapcsolódik a programban, melynek átvétele, használata is sokat segít: rávezeti a pedagógust arra, hogy gyűjtse a különböző tanulói munkákat ahelyett, hogy mindent érdemjeggyel értékelne. Tehát mi azt valljuk, hogy nem feltétlen a program egészére van szükség a változások elindításához, hanem az is nagy hatású lehet az osztály, a gyerekek vagy a pedagógus állapotára, ha egy-egy elemet átvesznek a kollégák.

Van arról visszajelzésetek, hogy mit kapnak a pedagógusok a programtól?

Azt gondolom, hogy a szemléletformáláson túl a legfontosabb, amit a pedagógus kaphat, egy olyan fajta  eszközrendszer, amelyhez sem a tanárképzésben, sem a továbbképzési rendszerben ilyen mélységig nem jut hozzá. A korábbiakban említett minőségbiztosítási rendszer további eszközöket biztosít számára a szakmai továbblépéshez és a reflexióhoz. Nagyon fontos az önreflexión alapuló önfejlesztés, és a tanulásszervezéshez kapcsolódó eszközök, módszerek alkalmazása. A nyitott és rugalmas szemlélet sokszor olyan problémákra is megoldást jelent, melyek elsősorban külső tényezőktől függenek, mint például a tanulási környezet, melynek kialakításához anyagi forrásokra is szükség van. Nemcsak arról van szó ugyanis, hogy a padokat másként rendezzük el,  hanem ahhoz, hogy a tanulási folyamat valóban tevékenységközpontú legyen, eszközök is kellenek: könyvektől a taneszközökig, papírtól a ragasztóig. Egy településen például, ahol 4-5 pedagógus kezdte el a programot, az egyik osztályban csak lerögzített padok voltak. Az egyik tanító által az iskola raktárában felfedezett ócska asztalokat a szülők segítségével felújították,
székek hiányában pedig minden gyerek otthonról hozott egyet – most mindenféle szék van, színes az osztályterem. Ebből is látható, hogy a kényszer sokszor szül kreativitást és nyitást a külvilág felé, amely szintén hozzá-
járul a fejlődéshez.

Milyen együttműködések jönnek létre a programban részt vevő pedagógusok között? Hogyan
tudja támogatni ezt a program?

A módszertani központok három nagy bázisa között mindig élő és szoros kapcsolat volt, a már említett műhelyek, foglalkozások, minikonferenciák révén, melyek alkalmat teremtenek a kollégák számára a személyes  tapasztalatcserére és kisebb együttműködések kezdeményezésére is. Az online közösségi terek adta lehetőségek kiaknázásával korábban nem foglalkoztunk sem elméleti, sem gyakorlati szinten, az erre való igény mostanában erősödött fel bennünk. Az EFFeCT projekt pilot programjában való részvételünk ezzel kapcsolatban is sok támpontot nyújtott számunkra. A kiskőrösi Lépésről lépésre Módszertani Központ 2016 nyarán megtartott képzésén 39 pedagógus vett részt Mezőfalváról, Mohácsról, Kiskőrösről, akik később az EFFeCT projekt kísérletében egy
kollaboratív tanulócsoport tagjai lettek. Annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjanak tanítani a Lépésről lépésre módszer alkalmazásával, meglátogatták egymást, megfigyelték és értékelték egymás munkáját. Nem volt könnyű a tanulási folyamat, de fontos célt szolgált, hogy az offline találkozókon vagy az iskolai teamek/munkacsoportok tapasztalatcseréjén kívül ezeken az online felületeken megkönnyítsük a tudásmegosztást, a saját ötletek, gondolatok átadását. A pilot program megvalósítása során kiderült számunkra, milyen hihetetlen hatású tud lenni egy online együttműködés – akár csak egy Facebook-csoport formájában is – a tanulni, fejlődni vágyó pedagógusok között.
Most tömegével töltik fel a közös felületre a különböző gyakorlatokat és leírásokat. Úgy vélem, a továbblépés lehetősége ezen a téren óriási. A pedagógiai szakmai tudáson kívül persze még sok mindenre szükség van a sikerhez, de mindenképpen terveink között szerepel a jövőben online szakmai hálózatok életre hívása kisebb és nagyobb körökben is. Szeretnénk ehhez olyan támogatási rendszert szervezni a program köré, amellyel meg lehetne támogatni a módszertani központok erőfeszítéseit és munkáját.

Mit emelnél ki a program értékei, eredményei közül?

Azt gondolom, hogy a legfontosabb eredmény a program azon törekvése – elméletben és a gyakorlatban egyaránt –, hogy szintetizálja a szerte az oktatás világában felbukkanó, úgynevezett gyermekközpontú pedagógiai elemeket. Ebben nagy segítséget jelent a minőségfejlesztés, amely támpontot ad ahhoz is, hogyan lehet ezeket az elemeket, módszereket, eszközöket egységbe foglalni a pedagógus személyiségének, helyzetének, körülményeinek megfelelően. A második, amit hangsúlyozni szeretnék, hogy a program nem ad kész megoldást a pedagógus kezébe, nem mondja
meg, hogyan kellene ezt és ezt megvalósítani, hanem rávezeti a pedagógust saját helyzetének értékelésére, céljainak megfogalmazására és az eszközök kiválasztására. A változás és a szakmai fejlődés természetesen nem feltétlenül kizárólag a program eredménye, hiszen a hiányok és szükségletek is kikényszerítik a pedagógusok egy részéből azt, hogy nyitottá váljanak és nyitottan gondolkodjanak. Erre maga a program és a benne dolgozó pedagógusok nagyon jó mintát adnak. A harmadik, amit kiemelnék a programban részt vevők szempontjából, az a folyamatos önfejlesztés,
a folyamatos szakmai fejlődés. Nekünk ehhez kell minden olyan eszközt megtalálni, amely ezt támogatni, segíteni tudja egyénileg és a közös tanulás által is.

Fegyelmezési problémák, kortárs bántalmazás, kiközösítés.

Az gyerekek közti agresszió és a kortárs bántalmazás különféleképpen jelenik meg az egyes intézményekben, és egyre nagyobb kihívást jelent pedagógusok, diákok, szülők és az iskola környezetében dolgozó szakemberek számára. Ma már szinte minden iskola érintett valamilyen formában. Megfelelő eszközök nélkül a feszültség egyre nő, és tehetetlenség agresszióba fordulhat. Az érintettek még évtizedek múltán is hordozzák magukban ennek következményeit. Hosszú távon kihat boldogulásukra, életminőségükre.

Hazai és nemzetközi tapasztalataink azt mutatják, hogy az óvodai és iskolai agresszió legjobb kezelése a megelőzés. A megelőzés kulcsa pedig az erős közösség, ahol közösen kialakított szabályok alapján működik az egyéni és a közös felelősségvállalás. A Partners Hungary Alapítvány 2015 óta foglalkozik az oktatási intézményekben (óvodában, általános iskolában, középiskolában) megjelenő konfliktusok, agresszív viselkedések és kortárs bántalmazás jelenségeinek kezelésével és megelőzésével. Jelenleg futó, középiskolai programunk tapasztalatait 2017 márciusi konferenciánkon osztottuk meg a nagyközönséggel.

Közös érdekünk helyrehozni a közösségen esett kárt

• Konferenciánkon elsőként Negrea Vidia, a Resztoratív Gyakorlatok Nemzetközi Intézetének trénere és kuratóriumi tagja osztotta meg több évtizedes szakmai tapasztalatát a helyreállító szemléletben kezelt iskolai incidensek pozitív hatásairól.
• Alapvetően nem válik az ember bűnelkövetővé, hanem egy kapcsolati rendszerben él, és a valahová tartozás szükséglete hajt minket, így ezt a működési módot mások miatt engedi meg magának. Ez azt is jelenti, hogy ha egy incidens követően nem történik semmi a közösséggel, az érintettekkel, akkor érdemi változás nem várható.
• A kapcsolódáshoz, az együttműködéshez szükséges keretek megteremtéséhez nagyon rövid, strukturált terek is elegendők, és ebben egy tanórába illeszthető resztoratív proaktív kör nagy segítség. A resztoratív igazságszolgáltatásban – amelyből az iskolai módszertan is származik – minden résztvevő összeül és közösen dönt az elkövetett cselekmény hatásáról és felelősséget vállal a jövőbeli szerepével, feladataival kapcsolatban.
• Bármilyen igazságos döntést hoz a bíró, a  folyosón mindig folytatódik a történet, mert nem azok döntenek, akiké a konfliktus.  A resztoratív eljárások – a mediációhoz hasonlóan – visszaadják a konfliktust az érintetteknek. Nagyon sokszor az érintettek felfokozott érzelmi állapota leblokkolja az előrelépés lehetőségét, ezért közösségi támogatás szükséges egy incidens megoldása során.
• Általánosságban elmondható, hogy aki elkövetővé válik az iskolai környezetben, az valószínűleg nem kapta meg azt a támogatást, hogy együttműködővé váljon. Sokszor mi magunk, felnőttként, pedagógusként is áldozatokká válunk az iskolai incidensekben, ezért nagyon fontos, hogy meg tudjuk adni saját maguknak, amire érzelmileg szükségünk van, és csak ezután érdemes megvizsgálnunk, hogy kié a konfliktus és kik az érintettek.
• A resztoratív modellek célja a támogató közösség létrehozása és a kapcsolatok erősítése, hogy még az incidens megtörténése előtt legyen tér és lehetőség arra, hogy jelezzék a közösség tagjai, ha nem jó döntést készül hozni az egyik tagja. Ha kialakul az a tér és nyitottság, akkor van lehetőség arra, hogy a károk helyreállítására, a jóvátételre tudjuk helyezni a fókuszt baj esetén.

Mediátorként, pedagógusként és sok más szerepünkben sokat tud segíteni, ha jól kérdezünk. Helyreállító szemléletű kérdések:

• Mi történt? Mi volt benne a te részed?
• Kiket érintett?
• Hogyan érintette?
• Mit kell tenni ahhoz, hogy a dolgok rendbe jöjjenek?
• Hogyan előzzük meg legközelebb?

Fontos, hogy sem a szégyen sem a hibáztatás ne maradjon benne a helyzetben, ami gátolja a kommunikációt. Ebben sokat segítenek az érzelmi alapú kijelentések, vagyis hogy tudjunk arról beszélni, mi aggaszt, mi okoz örömet, hogyan érezzük magunkat az adott helyzetbe.

A jó iskolai légkörhöz a napunk 80%-ának arról kellene szólnia, hogy figyelmet, rendszeres visszajelzést adunk az egyéni döntésekről, a cselekedetek hatásairól, és az érzelmeinkről.

A proaktív körök a ráhangolódásról, a jó hangulat vagy a közös munka megalapozásáról, a szabályok kidolgozásáról szól.

A reaktív körök  probléma esetén a biztonság helyreállítását, a sérelmek orvoslását, a közös felelősségvállalást szolgálják.

A resztoratív konferencia bevonja a közös megbeszélésbe azokat, akiket érintett egy negatív következménnyel jár cselekmény. Ez egy strukturált, kötött forgatókönyvű folyamat, amely során egyéni beszélgetéseket közös megbeszélés követ. Az érintettek beszélhetnek arról, hogyan érintette őket az adott cselekedet, és mit kellene csinálni ahhoz, hogy helyrejöjjenek a dolgok.

A családi döntéshozó konferenciát olyankor alkalmazzuk, amikor egy gyermek veszélyeztetetté válik, vagy a családot kell támogatni a szükséges változások megvalósításához, és ők maguk dolgozzák ki a megoldást biztosító tervet.

Ahhoz, hogy egy iskola így működjön, ahhoz minden szereplőjének ugyanazt a nyelvet kell beszélnie és közös motivációval kell rendelkezniük.

Az alternatív konfliktuskezelési eljárások jogszabályi háttere az iskolában

Az Erasmus + programunkban együttműködő iskolakomplexum, a Szolnoki Szolgáltatási Szakképzési Centrum jogi referense, dr. Zolnai Orsolya beszélt a mediáció és a resztoratív eljárások beilleszthetőségéről az iskola életébe.

Az eljárások jogszabályi hátterét az alábbiak szabályozzák:

• A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.)
• A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet (a továbbiakban: EMMI rendelet)

Az intézményi hátterét pedig a köznevelési intézmény szervezeti és működési szabályzata, valamint az iskola házirendje szabályozza.

A Partnerség az Iskolai Agresszió Ellen program keretében, a szolnoki partneriskolákban, a pedagógusok mediátori, illetve resztoratív facilitátori képzését követően, 2017. szeptember 1-től az iskolák házirendjébe beillesztésre került:

„A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet alapján, iskolánkban is lehetőség van arra, hogy a fegyelmi eljárást egyeztető eljárás (mediáció vagy resztoratív módszereket alkalmazó eljárás) előzze meg, amelynek célja a konfliktus feldolgozása, értékelése, ennek alapján a konfliktusban lévő felek közötti megállapodás létrehozása a sérelem orvoslása, a további, hasonló konfliktusok megelőzése érdekében.”

• Zolnai Orsolya elmondása szerint rögös úton haladnak az iskolák az alternatív eljárások elterjesztésében, de sokat segít, hogy a programban a Partners Hungary Alapítvány trénerei mentorálják a kiképzett mediátorokat és resztoratív facilitátorokat. Vannak kollégák, akik nem hisznek a módszerben, mert nem ismerik és nincs benne bizalmuk, ezért nem terelik az ügyet alternatív megoldások felé, ezért jelenleg a fegyelmi ügyek bekerülésének a strukturált módját keressük. Sikerként könyvelhető el, hogy az egyik iskolában, az egyik kiképzett pedagógusnak sikerült bekerülnie a fegyelmi bizottságba, így hangsúlyosabban képviselheti a mediáció és a resztoratív gyakorlatok fontosságát. Emellett, munkacsoportok alakultak az egyes iskolákban, akik a nevelőtestületi ülések során beszámolnak a munkájukról, így propagálva az új módszereket és ösztönözve a kollégákat, hogy merjenek segítséget kérni egymástól.
• Dr. Zolnai Orsolya szerint az a legnehezebb, hogy a siker fogalmát át tudjuk értékelni önmagunkban, ez tud átlendíteni a holtpontokon. „Vannak ügyeink, amikre büszkék vagyunk és valljuk, hogy a helyzetek, konfliktusok megoldása során egyre gyakrabban alkalmazzuk a mediációs és a resztoratív módszereket.”

A délutáni szekcióban Mészáros Évával és Munkácsiné Tóth Izabella pedagógusokkal Bacsó Flóra beszélgetett arról, hogyan tudják beilleszteni az alternatív módszereket a mindennapokba. A pedagógusok elmondása szerint a gyerekek örömmel és kíváncsian fogadták a resztoratív köröket, és már a második órára maguktól körberendezték a székeket. Az akut esetekben alkalmazott mediációt vagy reaktív köröket óracserékkel oldják meg, ehhez rugalmasság és vezetői támogatás szükséges.

Ezt követően a konfliktusokat megelőző, resztoratív és mediációs módszerekkel is dolgozó osztályfőnöki óraterv sorozatból kaphattak saját élményű ízelítőt a résztvevők.

Mediáció zaklatásos-bántalmazásos ügyekben?

Kukity Krisztina és Bacsó Flóra gondolatébresztő előadásában felvázolta az agresszió és a zaklatás-bántalmazás (bullying) közti különbségeket

Az előadást követően kiscsoportos beszélgetések követték, amelyek során az alábbi kérdések mentén gyűjtöttük össze a résztvevők nézőpontjait és információt.

1.Ki legyen a folyamatvezető, milyen készségekkel kell rendelkeznie? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

A kérdéssel foglalkozó csoport arra jutott, hogy jó, ha nem konkrét eszköztárral megyünk neki egy helyzetnek, hanem minél szélesebb látókörrel és lehetőségekkel. A páros vezetés sokat segít. Mediációban mindenképp kiemelt szerepe van a pártatlanságnak, hiszen saját iskolában, ismerős résztvevőkkel nem célszerű mediálni. Ha csapatban dolgozunk, teret kell adni a reflexiónak. Fontos felismerni a kapcsolatokban lévő hierarchiát és az erőviszonyok kiegyenlítésére kell törekedni. Játszmahelyzetek kiszűrése és kezelése: realitáskontroll. Segítő folyamatokban látnunk kell, hová akarunk és tudunk eljutni a résztvevőkkel (kapcsolat javítás? közös együttélés?).

2.Kik kiket kell bevonni a folyamatba? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

Az adott esettől függ: mennyire súlyos, kik az érintettek. A konkrét szereplőkön kívól, a facilitátor/mediátor, iskolapszichológus, pedagógus, kortárs  támogató, gyermekjogi képviselő is bevonható a folyamatba. Azonban, ha sok érintett van (például egy egész osztály), nem biztos, hogy mindenki bevonható, és a megfelelő képviseletről gondoskodni kell a facilitátornak/mediátornak.

3.Hogy szerez a felnőtt tudomást a bántalmazásról? Hogyan tudjuk elérni, hogy ne árulónak/árulkodásnak fogják fel a bántalmazásról szóló jelzést. Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

Gyakran az érintett gyerek elmondja a szülőnek vagy a tanárnak, esetleg a nem érintett gyerek adja tovább felnőttnek. Intő jel lehet a felnőtt számára egy sérülés, szakadás a ruhán, a viselkedés megváltozása. Ötletként felmerült, hogy működhetne anonim bejelentési rendszer az iskolában: folyosón dobozba vagy az interneten el lehet juttatni felnőtthöz. Fontos a megfelelő bizalmi légkör az iskolában és otthon is. Érdemes megteremteni az iskolai közösségi tereket, ahol ennek fóruma lehet: ez lehet egy bűnmegelőzési tanácsadó vagy internetbiztonsági szakember által tartott előadás, esetleg osztályfőnöki órák saját élményű gyakorlatokkal, drámajátékkal. Az is jó, ha a felnőttek fel merik hozni a témát, tudnak beszélni a problémákról hibáztatás nélkül.

4.Mit kommunikáljunk az érintettekkel arról, hogy miután a tudomásunkra jutott az ügy, mi fog történni? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

• Fontos, hogy a kommunikációt a célcsoportunkhoz igazítsuk (közvetlenség és közérthetőség)
• Empátia
• Érdemes informálódni az érintettek motivációiról és hogy valóban önkéntesen vesznek-e részt a folyamatban
• Non-direktív támogatással erősíteni az elfogadást
• Figyelembe kell venni, hogy külön beszélünk-e az érintettekkel, illetve hogy a közösség egészével hogyan kommunikálunk
• Érdemes külső támogatókat is bevonni (mentálhigiénés szakember, iskolapszichológus, az osztályfőnökön kívül más pedagógus)
• Amikor elindul egy beavatkozás, egy folyamat, fontos, hogy nyíltan kommunikáljunk annak kereteiről.

5.Hogyan kellene zajlódnia az előkészítésnek? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

A kérdéssel kapcsolatban az alábbi szempontok merültek fel, a teljesség igénye nélkül:

• Kik az érintettek?
• Ki legyen a beavatkozás vezetője?
• Milyen módszerrel történjen a beavatkozás? (Segítő beszélgetés, mediáció, resztoratív módszer, egyéb)
• Egyéb kompetens személyek azonosítása, akik a megállapodást segíthetik
• Konkretizálni a problémát: mi az ügy pontosan, amelyben beavatkozást tervezünk?
• A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaként, felmerül-e bármmi az üggyel kapcsolatban, ami miatt jelentési kötelezettsége van a facilitátornak?
• Bántalmazás esetén, bármilyen beavatkozásról is legyen szó, kiemelt az önkéntesség szerepe
• Hol és mikor történhet a beavatkozás?

Fontos szem előtt tartani, hogy minden eset egyedi, ezért a fenti szempontok gondolatébresztőként és támpontokként szolgálhatnak a segítő szakemberek számára beavatkozás előtt.

Köszönjük a tartalmas napot, folytatása következik. Iskolai programunk szakmai anyagait ITT töltheti le.

A 2017. március 31-én bemutatott, interszektorális együttműködés keretében kidolgozott szakmai ajánlásunk kapható az irodánkban, minden hétköznap 9-17 óra között:

1072 Budapest, Rákóczi út 22, 4/24.