A Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének (MACSGYOE) hagyományos országos szakmai tanácskozására 2019 októberében került sor Siófokon. A konferencián ebben az évben kiemelt szerepet kapott a gyermekjóléti alapellátások közül a kapcsolattartási ügyelet, amely szolgáltatás jelenét és jövőjét külön szekcióban tárgyalták meg a jelenlévők. Szekcióvezetőként dr. Urbán Liliána jogász, mediátor és Gergely Gabriella szociális munkás, mediátor, a Ferencvárosi Szociális és Gyermekjóléti Intézmények Igazgatóságának (FESZGYI) munkatársai, illetve szakértőként Bulyáki Tünde szakmafejlesztési referens a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Módszertani Főosztályról és Csillag Mirna gyermekvédelmi szakértő az Újpalotai Család- és Gyermekjóléti Központból volt jelen.

A kapcsolattartási ügyelet egyrészt a válás alatti vagy az azt követő átmeneti időszakban a gyermek(ek) és a különélő szülő számára semleges helyet biztosít, hogy a gyermek biztonságban élhessen a kapcsolattartási jogával. Ez azt jelenti, hogy a válás során a szülők közti gyakori játszmáknak, erőszaktól sem mentes eseményeknek ne legyen részese. Pusztán a tőle külön élő családtagjával való kapcsolattartása legyen a fókuszban. Sokszor a szülők elfelejtik a csatározásban, hogy közös gyermekük mindkettőjüket szereti, és nagyon fájdalmas megélnie, hogy két szülője bántja egymást és a legtöbb gyermek saját magát okolja a család szétesése miatt. Ezért szolgáltatás egyik fontos célja a gyermek saját tapasztalatszerzése a tőle külön élő családtagjáról, ami segíti a gyermek és a különélő szülő kapcsolatfelvételét, majd a kapcsolat fejlődését. Másrészt, a szakemberek célja a szülők edukálása is arra, hogy a válást követően ki tudják alakítani az új életüket, melyben a másik szülőre továbbra is szülőtársként tekintenek és számítanak. Tehát felelős szülőként, a gyermek érdekét figyelembe véve a legtöbb, amit egy szülő meg tud tenni, az a másik szülővel való együttműködésre törekvés. Ez a szemlélet segíthet a végső cél elérésében, vagyis a szolgáltatásból való úgynevezett kivezetésben, kigondozásban, hogy a gyermek és a külön élő szülő később külső helyszínen, majd a szülő új otthonában folytathassa a rendszeres kapcsolattartást. Ide kívánkozik az általuk működtetett szolgáltatás mottója, mely Dr. Kardos Ferenctől származik: „A legnagyobb emberi fájdalom, emberi csalódás közepette a házasságok, vagy élettársi kapcsolatok felbomlása gyakran nem jelentheti a másik féltől való teljes elkülönülést. A közös gyermek olyan kapcsot jelent a szülők között, ami nem szakad el könnyen, és aminek megszakadása csak ritka esetekben kívánatos. A gyermeknek, néhány kivételtől eltekintve, mindkét szülőre szüksége van, a különélő szülő szeretetét, támogatását, példáját nem pótolhatja a még annyira szerető másik szülőtárs sem.”

MACSGYOE éves konferencia eseményeivel kapcsolatban A FESZGYI munkatársait, dr. Urbán Liliánát és Gergely Gabriellát kértük meg, hogy számoljanak be a szekción történt eseményekről, akik interjú keretében válaszolták meg a kérdéseinket.

Partners Hungary Alapítvány (PHA): Először is szeretnélek megkérni titeket, hogy röviden mutatkozzatok be és mondjátok el, hogyan nyílt arra lehetőség, hogy szekcióvezetőként legyetek jelen a konferencián?

Gergely Gabriella (GG): Szeretném ezúton is megragadni a lehetőséget arra, hogy megköszönjük a MACSGYOE elnökségének a konferenciára való felkérést, valamint a Partners Hungary Alapítványnak az érdeklődést és a megjelenést. A Partners Hungaryval rendszeres munkakapcsolatban is vagyunk, hiszen gyakran veszünk részt a képzéseiken, továbbá az intézményünk által szervezett szakmai rendezvényekre előadóként is hívjuk a munkatársaikat.

Tatabányaiként és szociális munkásként az első munkahelyemen a tatabányai ESZI-ben (Tatabányai Járási Egyesített Szociális Intézmények) volt lehetőségem 2002-ben részt venni mediációs képzésen, ami a mediációhoz és a kapcsolattartási ügyeleti munkához az alapokat jelentette. Egy nagyon innovatív csapat tagjaként élveztem ugyan a képzést, értettem az akkor még újnak számító módszer, technika lényegét, de tele voltam kételyekkel, hogy hogyan lehet majd szociális, gyermekvédelmi területen ezt a módszert alkalmazni.

Sok évvel később, több mediációs képzést követően állt össze egésszé a megszerzett tudás, mert az általános mediációval szemben a szakmánkban használható mediáció nagyon speciális terület. Több szempontból is speciális. A kapcsolattartási ügyeleti munka egyik legfontosabb célja például a gyermek és a tőle külön élő családtag kapcsolatának építése, így nagyon hangsúlyosak az érzelmek. Az önkéntességet tekintve pedig, többnyire kötelezett (bíróság, gyámhivatal által) kliensek veszik igénybe a kapcsolattartási ügyelet szolgáltatását. Továbbá a pártatlanság kérdése is különbséget mutat az általános, klasszikus mediációhoz képest, hiszen nyíltan a gyermek érdekeit kell, hogy szem előtt tartsa a kapcsolattartási ügyelet mediátora. Nem utolsó sorban a mediátor díjazása is, valamint a felek által fizetendő költségek is más képet mutatnak, mert a gyermekjóléti központ kötelező, speciális szolgáltatásának igénybe vétele térítésmentes.

Később, Budapestre költözve, a IX. kerületi munkahelyem, a FESZGYI vezetése kért fel 2009-ben egy szociális munkás-pszichológus kolléganőmmel, Lukács Lucával együtt, a Gyermekjóléti Központ kapcsolattartási ügyelet szolgáltatásának beindítására és működtetésére.

Az elmúlt 10 évben zökkenőmentesen, sikeresen biztosítottuk ezt a szolgáltatást, többek között az elköteleződésünk miatt, valamint mert a gyermek legfőbb érdekét tekintettük mérvadónak minden helyzetben. A kapcsolattartási ügyeleti munkára egy folyamatként tekintettünk, mely a meglátásunk szerint egy hosszú, elnyújtott mediációs folyamat, egyéni fejlődésekkel.

Komplex szolgáltatást nyújtottuk, minden családtag segítése célunk volt, annak érdekében, hogy a gyermek a későbbiekben már külső helyszíneken vagy a szülő otthonában (természetes közegben) folytathassa a rendszeres kapcsolattartást. Ebben a munkában a legfontosabbnak a helyzetek, családtagok elfogadását tartottuk, valamint a gyermek igényét, és egyéni tempóját a kapcsolatok újraépítése, mélyítése szempontjából. Most, 10 év után átadtuk a szolgáltatást két kollégánknak, az intézményünknél dolgozó Bázsa-Mosó Lászlónak és a külsősként csatlakozó Dr. Urbán Liliánának, akivel a konferencia szekciójában együtt dolgoztunk. Szóval előttem az utódom helyzetben voltunk most Lilivel, és örülök, hogy volt arra alkalmunk, hogy együtt dolgozzunk, hiszen egy szolgáltatás folyamatos működése során fontosnak tartom a szakmai alapelvek továbbvitelét, folytonosságát és a tapasztalatok átadását.

Országos szinten a kapcsolattartási ügyeleti szolgáltatás minősége elég szórt képet mutat, ezt az az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) által végzett országos kutatás is megerősítette, melynek eredményeit a szekció hallgatósága meg is ismerhetett, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Módszertani Főosztály előadásából.

Urbán Liliána (UL): Azt, hogy a konferencián szekcióvezetőként lehettem jelen, nagy megtiszteltetésnek érzem és több személyes oka is van annak, hogy egy különleges lehetőségként tekintek rá. Egyik oka, hogy dr. Kardos Ferenc neve számomra gyerekkori emlékeket idéz, mert a ’90-es évek elején édesanyám, Urbán Erika az Ő helyetteseként dolgozott egy ideig a VII. kerületi Nevelési Tanácsadóban, ahol dr. Kardos Ferenc létrehozta a Kapcsolat Alapítványt. Jelenleg főállásban a Budapesti Gazdasági Egyetemen dolgozom jogászként, mellette, ahogy Gabi említette, Őt követve a FESZGYI Családtámogató és Gyermekjóléti Központ kapcsolattartási ügyeletén mediátorként vagyok megbízásban. A szakmáim és a munkám mögé oda tudom tenni azt az értéket, hogy komoly társadalomformáló erejük van. A felsőoktatás, a mediáció és kapcsolattartási ügyeleti szolgáltatás is az emberek gondolkodásmódját befolyásolja. Hiszek abban, hogy a befektetett munka túlmutat a személyes kereteken és nem csak az én, hanem más emberek jövőjét is jobbá teheti. A bemutatkozásom zárógondolataként szeretném elmondani, hogy hatalmas élmény számomra az, hogy a Partners Hungary Alapítványnak adunk interjút, ahol időnként önkéntesként segítek a szervezet munkájában. Fontosnak tartom az összefogást, jó érzést jelent, hogy így találkoznak egymással szervezetek, akár egy ilyen interjú keretében is.

PHA: Miért volt szükség arra, hogy a konferencián külön szekciót kapjon a kapcsolattartási ügyeleti szolgáltatás?

UL: A fél napos szekció a kapcsolattartási ügyelet feladatait, gyakorlati szempontjait, illetve a mögöttes jogi szabályozást vette napirendre, hogy a területen dolgozó szakemberek számára nyújtson segítséget. Azt a célt tűztük ki, hogy a jelenlévőkkel együtt gondolkodva megfogalmazzuk azokat a javaslatokat, amikkel a szolgáltatást tovább lehet fejleszteni, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy a gyermekek érdekei mindinkább érvényre jussanak. A konferencia végén, a szekciók összegzésekor a szakemberek megszólították az EMMI, mint irányítást és felügyeletet ellátó szervet, hogy támogassák a szolgáltatás fejlesztését. Ehhez nagyobb pénzügyi támogatásra és a pontosabb jogszabályi környezet tisztázására van szükség.

GG: Amint említettem készült egy országos kutatás, mely a család-és gyermekjóléti központok kötelező, speciális szolgáltatásai között a kapcsolattartási ügyelet helyzetét vizsgálta. Valamint 2018-ban az alapvető jogok biztosa készített egy jelentést, egy panaszbeadvány okán, miszerint egy gyermek nagyszülőjével való kapcsolattartási joga sérült, mert az adott település nem tudta ezt a szolgáltatást biztosítani a gyermeknek és rokonának. Mivel a szolgáltatást 2004-től biztosítania kell a család- és gyermekjóléti szolgáltatóknak, ezért ideje nyíltan beszélni az elmúlt 15 év tanulságairól, tapasztalatairól. A gyerekek érdekét nézve, fontos lenne, hogy az országban mindenhol viszonylag egyforma minőségű szolgáltatáshoz juthassanak hozzá, ezért is szükséges arról beszélni, hogy a jogszabályi harmonizáció megtörténjen, a szolgáltatáshoz szükséges szakmai minimumokat (a használt fogalmak, kapcsolattartási szintek, a szakemberek képzésével kapcsolatos elvárások pontosítását) és tárgyi-személyi feltételeket egységesítse a szakma. Továbbá fontos lenne, hogy a döntéshozó és szolgáltatást nyújtók számára ezek a szakmai minimumok ismertek legyenek és az azonos tudásalapra hagyatkozva a gyermek egyéni igényének, érdekének megfelelően születhessen döntés a kapcsolattartásra vonatkozóan.

PHA: Az előzőekben elhangzottak kapcsán kérdezem, hogy előfordulhat-e olyan, hogy nem a gyermek érdeke kerül előre? Történik-e olyan a gyakorlatban, hogy ez háttérbe szorul?

GG: Tapasztalatunk szerint, a válóperek során a bírák a szülők megegyezését igyekeznek elősegíteni, és amennyiben ez sikeres és nem mutatkozik az eljárás során gyermeket veszélyeztető körülmény, akkor a bírák a kapcsolattartást a gyermek elvitelének jogával szabályozzák a külön élő szülőhöz. Ez üdvözítő, és így a válások nagy részénél nincs is szükség a kapcsolattartást kapcsolattartási ügyeletekre szabályozó döntésre. Azonban azokban az esetekben, amikor a döntéshozó bíró a gyermek biztonsága, az eset előzményei miatt úgy látja, hogy szakemberek bevonására és semleges helyen történő kapcsolattartásra van szükség, akkor elrendeli az úgynevezett felügyelt kapcsolattartást. Ez előfordulhat olyan esetekben, ahol a gyermekek traumatizálódtak a válás során, ahol a kapcsolattartás okán esetlegesen a szülő mentális betegsége, szenvedélybetegsége vagy lakhatási nehézsége merül fel, vagy az erőszakos cselekményt elkövetők és áldozataik a szülők, tehát például a családon belüli erőszak jelenléte bizonyosodott be az eljárás során. Vagy egyszerűen évek óta nem volt rendszeres kapcsolat a gyermek és a külön élő szülő között, így a kapcsolat újraépítéséhez segítséget jelenthet szakember jelenléte.

Sajnos előfordulhat, hogy egy eljárás során a gyermek érdeke helyett vagy mellett a kapcsolattartásra jogosult (külön élő szülő) vagy a kapcsolattartásra kötelezett (gondozó szülő) érdekei kerülnek előtérbe. Gondoljunk bele, hogy egy peres eljárásban a szülők a legtöbb esetben jogi képviselővel vesznek részt, aki a megbízója érdekeit képviseli az eljárásban. A gyermek jogait, érdekeit ki képviseli a hosszan elhúzódó, csatározásig menő eljárásokban? Szóval nagy álmom, hogy ezen a szemléleten változtatni tudjunk közösen, átfogalmazzuk a kérdést úgy, hogy a gyermek joga legyen elsődleges szempont, és ne a játszmák és harcok elszenvedőjeként élje végig a gyermek a szülők válását, hogy fontossá váljon a szülőknek és az eljáró szakembereknek is a gyermek folyamatos tájékoztassa az őt érintő történésekről, ne legyen bizonytalanságban az eljárás ideje alatt sem, stb.

PHA: Mit lehet tenni egy súlyosan traumatizált gyermekkel?

GG: Beszéltünk már a kapcsolattartási ügyelet céljáról, célcsoportjáról, és nyilván ezek meg is határozzák, hogy milyen munkamódszereket alkalmazunk ebben a szolgáltatásban. Amikor azt tapasztaljuk, hogy nem elég a szolgáltatásban nyújtott segítség, tehát a gyermek állapotának felmérése, a szüleihez való viszonyának megismerése, megnyugtatása, tájékoztatása, a kapcsolat újraépítését segítő támogatás, a mediáció, stb, akkor célirányosan javasolni szoktuk más szolgáltatásba való eljuttatását. Mivel a saját intézményünknek, a FESZGYI-nek is sokrétű a szolgáltatási palettája, a pszichológusi tanácsadástól, az addiktológiai tanácsadásig, elsődlegesen intézményen belül igyekszünk megtalálni a megfelelő egyéb szakmai szolgáltatást. Ennek meg van a maga menete, elsődlegesen a család-és gyermekjóléti szolgáltatásban az esettel foglalkozó esetgazdával (családsegítő vagy esetmenedzser) konzultálunk, és közben a szülőket és a gyermeket is felkészítjük a várható feladatokra. Amennyiben szükséges, az esetgazda a család bevonásával esetkonferenciát is összehívhat, ahol közösen gondolkozva, a gyermek számára a legmegfelelőbb döntés születhet. Az esetkonferencián a kapcsolattartási ügyelet munkatársa is részt vesz, hiszen a családokkal, gyerekekkel való professzionális munka alapja a team munkában való együttműködés.

PHA: A családon belüli erőszakot megélt gyermekek bekerülnek-e a rendszerbe?

GG: Igen, hiszen ezekben az esetekben a döntéshozó bíróság vagy gyámhivatal a gyermeket biztonságban szeretné tudni, például a kapcsolattartási ügyeleten. A gyermekvédelmi törvény alapelvei szerint amennyiben egy gyermek szem- és fültanúja a szülők közti erőszaknak, agressziónak, az is veszélyeztető körülmény. Amennyiben a szülő a gyermek ellen követ el erőszakot, úgy a bíró döntése lesz mérvadó abban, hogy a gyermek érdekét szolgálja-e a rendszeres kapcsolattartás vagy azt bizonyos mértékben vagy teljesen korlátozza. Nyilván az egyes esetek mély megismerése szükséges a döntéshozó részéről, akár igazságügyi szakértő bevonásával, és az előzmények részletes feltárásával.

PHA: Milyennek gondolod a magyarországi jogszabályozást. Egyértelmű a szakemberek számára?

UL: A szabályozási háttér feldolgozása nem egyszerű feladat. A szolgáltatáshoz kapcsolódó rendelkezések több jogszabályban és sokszor elszórva találhatók meg. Az elmúlt években a szolgáltatás gyakorlata jelentős változásokon ment keresztül, amit a jogszabályi környezet még nem tudott megfelelően lekövetni. Kiemelném a mediáció, vagy törvényi elnevezéssel a közvetítés módszerének integrálását az eljárásba, ami szintén jelentős változásokat hozott. Kérdéseket vet fel a kapcsolattartási ügyeleti munkatársak végzettségével szemben támasztott követelmények tekintetében, illetve hogy milyen esetekben, mikor és hogyan alkalmazhatóak. A mediációra vonatkozó rendelkezések nincsenek felülvizsgálva, ezzel kapcsolatban számos ellentmondást és tisztázatlanságok is találunk a jogszabályokban, ami megkérdőjelezi az egyébként igen hatékony módszer alkalmazhatóságát.

Gabi az előzőekben, ahogy említette, sokszor a szolgáltatáshoz tartozó fogalmak használatában sincs egység. Nem mindegy, hogy például a bíróság, amikor meghatározza a kapcsolattartás szintjét akkor abból világos lesz, hogy a szakembernek mit kell tennie pontosan. Láttunk példát arra, hogy a bírósági határozatban nem volt pontos a fogalomhasználat, így a szakember csak találgatni tudott, hogy mennyire szigorú szabályokat kell majd szabnia a folyamatban. Ez meghatározhatja a kapcsolattartás menetét, idejét stb., tehát jelentős befolyással van a folyamatra. Ilyen tévesztések könnyen elfordulhatnak, ha a jogszabályok nem tisztázzák a fogalmakat, ezért lehet, hogy egy ügy például szükségtelenül elhúzódik.

PHA: A mediációt milyen módon lehet alkalmazni a szolgáltatásban? Hogyan kapcsolódik a két dolog egymáshoz?

GG: A mi felfogásunk szerint a kapcsolattartási ügyeletbe való bekerüléstől az abból való kivezetésig tartó út maga egy elnyújtott mediációs folyamat. Ez a folyamat arról szól, hogy a szülők képessé váljanak arra, hogy meghallják, és elfogadják a gyermekeik érdekét és igényeit. Ez a válás időszakában nagy terhet jelenthet a felnőtteknek, hiszen valamilyen komoly oknál fogva úgy döntöttek, hogy nem tudják, nem akarják együtt folytatni az életüket. A válás egy veszteség, hiszen senki nem úgy kezdi a közös életet, hogy el akar majd válni. A különválás időszakában gyakori, hogy a szülők egy légtérben sem kívánnak lenni a másik féllel, és ez a családon belüli bántalmazás esetén például teljesen indokolt is. Ezt figyelembe véve eleinte a szülőkkel való egyeztetéseink során is a sétáló mediációt alkalmazzuk, mely alatt a szülőknek nem szükséges egy térben és akár egy időben sem jelen lenni, hanem mi közvetítünk közöttük. Ez a módszer abban is segíthet, hogy a gyermek ne éljen át úgynevezett lojalitáskonfliktust, melyet mindkét szülő együttes jelenléte egy ilyen nehéz élethelyzetben csak generál, mert ahogy már beszéltünk róla a gyermek kevés esettől eltekintve mindkét szülőjét szereti és érthető módon mindkettőjüknek meg akar felelni. Szóval a szolgáltatásban a sétáló mediációt aztán a későbbiekben mediációt is alkalmazni szoktuk, ahol már a családtagok egyszerre vesznek részt a megbeszélésen, ezzel saját kezükbe véve a jövőre vonatkozó kapcsolattartással összefüggő döntéseiket. Amennyiben a gyermek életkora, érettsége lehetővé teszi, a gyermeket is bevonhatjuk ebbe a folyamatba.

PHA: A jog minden résztvevőnek biztonságot, védelmet tud biztosítani?

UL: Álláspontom szerint a jog akkor tudja megfelelően ellátni a funkcióját, ha az minél életszerűbb, folyamatosan leköveti a gyakorlati élet változásait és áttekinthető, ugyanakkor egyértelmű követelményeket rögzít. Azt is gondolom, hogy a gyakorló szakemberekkel szemben nem lehet az elvárás, hogy olyan jogi ismeretekkel rendelkezzenek, amit a jelenlegi kusza, nem mindig egyértelmű jogszabályi környezet követel meg. Sokkal inkább előremutatónak tartanám, ha a szolgáltatásra külön egy szakmai protokoll készülne. Korábban, 2016-ban az EMMI kiadott egy szakmai protokollt A család- és gyermekjóléti szolgáltatás keretében biztosított szociális segítő munka folyamatairól címmel. A dokumentum több szolgáltatást ölel fel, ami ugyan precízen megfogalmazza a szakmai elvárásokat, de túl terjengős és nehezen szemezgethetők ki belőle a kapcsolattartási ügyeletre vonatkozó részek. Célszerű lenne tehát, akár egy ilyen átfogó anyag mellett, de mindenképp elkülönítve is létrehozni egy központosított, jogszabályoknak megfelelő, de nem jogi szöveget tartalmazó, folyamatosan frissülő kapcsolattartási ügyelet szakmai protokollt.

PHA: Mennyire együttműködők a bíróságok a gyámhatóság és a gyermekvédelmi szereplők?

GG:  Az együttműködésre, a konszenzuson alapuló megegyezésre való törekvés, a fent említett módon a szolgáltatásba bekerülő családok és a folyamatban szereplő szakemberek részéről is szükséges. Azt gondolom, hogy a bírák és a gyámhivatalok, akik a kapcsolattartásról döntést hozó szervként, mi pedig a döntés végrehajtásában közreműködő szolgáltatóként, szakemberként veszünk részt, felelősséggel és szakmai felkészültséggel kell, hogy közelítsünk ehhez az érzékeny témához, hiszen gyerekek sorsával foglalkozunk. A nehézséget sokszor az jelenti, hogy a döntéshozó és szolgáltatást nyújtó szakemberek közti kommunikáció nem kielégítő. Nem azonos a fogalomhasználat és sokszor elfelejtődik az eljárások során, hogy mi a gyermek legfőbb, legjobb érdeke.  A kommunikációt segítheti a már említett jogharmonizáció, a szakmai szabályozók létrejötte, valamint a szolgáltatás finanszírozásával kapcsolatos kérdések tisztázása. Ugyanakkor a saját tapasztalatom nagyon pozitív e tekintetben, hiszen a tíz év során sikerült az intézményünk és a döntéshozó szervek között az együttműködés kialakítása. Előfordult, hogy csak arra volt szükség, hogy egy megbeszélés keretében tisztázzuk a szolgáltatás igénybe vételének feltételeit, szakmai céljait, kialakítsunk a döntéshozó szervekkel egy eljárási rendet, mely megkönnyíti a kommunikációs elakadásokat. Nagy örömmel vettünk részt a Pesti Központi Kerületi Bíróság által kezdeményezett és négy éve már hagyományosan megrendezett kerekasztal megbeszéléseken, ahol a gyámhivatalok és a család-és gyermekjóléti központok munkatársai tudtak egyeztetni a kapcsolattartás szabályozása témában. Fontos, hogy a témával foglalkozó szervek munkatársai partnerként tekintsenek egymásra, elismerjék egymás tudását, szakmaiságát és minden részt vevőt az motiváljon, hogy az adott esetben, mi biztosítja a gyermek érdekét.

PHA: Mit gondolsz, mi a legnagyobb szakmai kihívás ebben a munkában?

GG: Nehéz erre válaszolnom, nagyon szerettem ezt a munkámat, valószínűleg azért is, mert rengeteg kihívás volt benne. A legegyszerűbbnek tűnő helyzetekben való kommunikálás a családtagokkal is kihívás lehet, hiszen érzelmileg megterhelő időszakban találkozunk ebben a szolgáltatásban a gyerekekkel és felnőtt családtagjaikkal. Talán a legnagyobb kihívás az lehet, hogy a sokrétű tudást és az évek alatt megszerzett tapasztalatot szakemberként szintetizálni tudjam. Hihetetlen sokféle tudásra van szükség és az is egy felismerésem volt az évek alatt, hogy mi magunk is alkalomról, alkalomra tanultunk ebben a folyamatban. Tisztában kell lenni a válás lélektanával, a traumák kezelésével, a bántalmazás, a szülői elidegenítés dinamikájával, hátterével, a játszmák sajátosságaival, a gyermeklélektan alapjaival, jogi ismeretekkel is rendelkezni kell, valamint ott az adott helyzetben adekvát válaszokat, reakciókat kell tudni adni és sorolhatnám még. És nyilván minden reakciót és kommunikációt hitelesen és következetesen lehet csak közvetíteni ebben a munkában, sok-sok alázattal. Természetesen az elfogadás az egyik kulcsa ennek a munkának. Nem ítélkezni mások felett, úgy, hogy az egyéni fejlődésekhez támaszt és támpontokat adjunk.

PHA: Mit gondol leginkább összeférhetetlennek jogilag és emberileg?

UL: Nem tartom megfelelőnek azt, hogy a szociális szférában dolgozó szakemberek úgy kerülnek foglalkoztatásra, hogy a szerződéseikben nincsenek letisztázva a munkakörükhöz tartozó pontos feladatok. Ezt munkajogi szempontból és emberileg is aggályosnak tartom. Ennek eredményeként fordulhat elő az a sajnálatosan gyakori helyzet, hogy a szakemberek több olyan szerepkörbe kényszerülnek, minimális összegű bérezés mellett, ami szakmai nehézségeket is felvet a szerepek összeférhetetlensége miatt. Fontosnak tartanám ezek orvoslását ahhoz, hogy a szolgáltatást fel lehessen motivált szakemberekkel tölteni, aminek akadályát az előzőekben elmondottakban látom.

PHA: Sikeresnek érzed a kapcsolattartási ügyeleteken zajló munkát, lehet-e eredményekről beszélni a felbomlott családok ilyen nehéz életszakaszában?

GG: A sok apró lépés, melyet a családtagok megtesznek ebben a folyamatban, elvezethetnek sikerhez. A cél – mondjuk úgy –, hogy a gyerek biztonságban tudása, a szülővel való kapcsolatának építése, majd a szolgáltatásból való kivezetése, akkor a szolgáltatásunk elérte a célját és sikeres volt. Van létjogosultsága ennek a szolgáltatásnak, hiszen a gyerekek arra is kapnak mintát ebben a folyamatban, hogy hogyan lehet az érzelmeinket azonosítani, megfogalmazni, a konfliktusainkat kezelni, ami pedig már túlmutat a szolgáltatás elsődleges céljain. Gyönyörű és egyben nehéz pillanatokon kísértük végig a szolgáltatásunkba került gyerekeket. Volt arra is példa, amikor egy tizenéves gyermeknek kb. fél év után tudatosult, hogy a külföldön élő szülője csak miatta, arra a két órás kapcsolattartásra érkezik Magyarországra. Ez ebben az esetben azért volt ez katartikus pillanat, mert az esetleges szülői elidegenítés miatt a gyermek addig nem merte elhinni, hogy rá kíváncsi lehet a külön élő szülője. Ma már az ügyeletünkön kívül, egész hétvégés programokon vesz részt a gyermek a szülőjével, tehát elérte a szolgáltatás a sikeres kivezetés célját.

PHA: A siófoki konferenciát hogyan értékelitek összességében?

GG: Bízom benne, hogy a közös gondolkodás ereje és a tenni akarás el tud indítani egy szakmai párbeszédet és e szolgáltatás jövőképének alakításához gondolatébresztő volt ez a szekció. A magam részéről szerettem volna még informatívabbá tenni a szekció munkáját, de azzal is tisztában vagyok, hogy a négy és fél órás szekció munka nem elegendő arra, hogy mindenre kitérjünk. Alapvetően nagyon felemelő volt, hogy az országból érkező szakemberek, szakmai vezetők nagyon aktívan vettek részt a közös munkában, ezt ezúton is köszönöm nekik.

UL: A konferencián számos hasznos gondolat hangzott el a résztvevők részéről. Mi szekcióvezetőként, illetve a szakértőkkel is kiváló összhangban tudtunk együttműködni, amivel úgy érzem, a résztvevőket is motiválni tudtuk. Örömmel tapasztaltam a konferencia végén az összegzésben, hogy az EMMI felé sikerült minden olyan kérdést összefoglalóan megfogalmazni, ami miatt bizakodhatunk a pozitív jövőben Remélhetően  a szolgáltatás a finanszírozás és a jogalkotás is nagyobb hangsúlyt kap majd.

Addig is ajánlom a Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi karának kiadványát, amit a Partners Hungary Alapítvány által szervezett mediátorok összeállítottak össze. A kézikönyv a Válási mediáció a gyerekek szempontjából címet kapta. A kiadványban a gyermek érdekeit igyekeztek körbejárni a  mediátorok.

Mi a Számít a kisgyermekkor projektünk célja?

A Bernar Van Leer Alapítvány a gondoskodó környezet megteremtésén dolgozik, kutatásokon és gyakorlati programokon keresztül. Most magyarul is meghallgathatjuk a legfrissebb kutatási eredményeket, három témakörben, Alföldi Róbert hangján. Számít a kisgyermekkor projektünk célja, hogy közérthető módon hívjuk fel a figyelmet a kisgyermekek szüleinek és a velük foglalkozó szakemberek, illetve a döntéshozók figyelmét olyan fontos témákra, mint a légszennyezettség, a gyermekbarát várostervezés, illetve az apák családban betöltött szerepe. A projekt során mi fordítottuk le a Bernard van Leer Alapítvány cikkeit, és Alföldi Róbertet kértük meg, hogy olvassa fel az írásokat.

Miért fontosak ezek a témák?

Hiszünk benne, hogy megfelelő információk birtokában jó döntéseket hozhatunk szakemberként és magánemberként egyaránt.

Hallgassák meg a legfrissebb kutatási eredményeket pár percben!

Tiszta levegőt receptre: a légszennyezés gyermekekre gyakorolt hatása.

• Egyre egyértelműbbé válik a gyermekek egészségének romlása és a légszennyezés közti kapcsolat. A kutatások összefüggést mutattak ki az erősen szennyezett környezetben élő várandós nők száma, és a koraszülöttek, alulfejlett újszülöttek, illetve a halvaszületések száma között.
• További kutatások szerint a légszennyezettség és a csecsemőhalandóság, az idegrendszeri fejlődési zavarok, a gyermekkori daganatos betegségek (különösen a leukémia) fokozott kockázata, a gyermekkori asztma súlyosbodása, illetve más súlyos légzőszervi betegségek kialakulása között is összefüggések mutathatók ki.

(Szerzők: Julia Gorman, Marie-Noel Bru ne Drisse)

Gyermekbarát utcák – gyermekbarát városi környezet.

• Kutatások bizonyítják, hogy a városi környezet hatással van a gyermekek fejlődésére és kognitív képességeire, illetve jó esetben jelentős örömforrás lehet mind a gyerekeknek, mint a róluk gondoskodó felnőttek számára is.
• Nagyon fontos egyre inkább az emberekre, és különösen a gyerekekre gondolni a városi környezet tervezésekor.
• Fontos lenne erre is figyelni a döntéshozóknak, valamint az érintett szakmák képviselőinek és minél több döntési lehetőséget adni a helyi közösségeknek. Mert bár világszerte más- és másfajta utcákat látunk, a gyermekbarát utcatervezés alapelvei ettől még mindenhol ugyanazok és mindenhol egyformán fontosak.

(Szerzők: Skye Duncan, Ankita Chachra, Annie Peyton)

Szerető apák, boldog gyerekek: rugalmas nemi szerepek. 

• Egy ugandai és egy ruandai kezdeményezést mutatunk be, melyek kifejezetten az apákra koncentrálnak. Ezekből a programokból is kiderül, hogy milyen sokat jelent, ha az apák is részt vesznek a gyermekek gondozásában. Az eredményekből az is látszik, hogy ezek a módszerek sikerrel alkalmazhatók a kisgyerekekkel foglalkozó más fejlesztési programokban is.
• Mindkét kezdeményezés lényege a rugalmas nemi szerepek gondolata. A fennálló társadalmi elvárások gyakran nagyon befolyásolják a családi életet, azt sugallják, hogy a férfi kontrollálhatja a nőt vagy kemény módszerekkel fegyelmezheti a gyerekeket.
• Ez a két kezdeményezés ezeken a normákon igyekszik változtatni és így orvosolni az egyenlőtlenségeket. Másfelől, a pozitív példákra fókuszál, és ezzel a férfiszerepet a szerető apa, a támogató és egyenrangú társ irányába igyekszik változtatni.
• Egyes kutatások szerint amennyiben az apa pozitív szerepet tölt be a nevelésben, a gyerekek érzelmileg is kiegyensúlyozottabbak lesznek, könnyebben beilleszkednek a közösségbe és szellemileg is gyorsabban fejlődnek. Más kutatásokból azt is tudjuk, hogy ez a megközelítés csökkenti a jövőbeni erőszakos viselkedések számát.

Töltse le az összefoglalókat és ossza meg kollégáival!

Gyermekbarát utcák

Szerető apák

Tiszta levegőt receptre

Ha szeretne több hasonló tartalmat kapni, jelenkezzen REYN tagnak!

Ha tetszett ez a tartalom, EZ is érdekelheti önt

A cikkek fordítását és a videók létrejöttét a Bernard Van Leer Alapítvány és a Nemzetközi Lépésről Lépésre Egyesület támogatta.

Kik vesznek részt az oktatásfejlesztési programban?

Mi mindent teszünk az oktatásfejlesztési program során?

Melyek a projekt eddigi eredményei?

• 9 óvodában, 66 pedagógust képzetünk, akik 6 új módszerrel ismerkedtek meg.
• A Napsugár óvoda teljes egészében Lépésről lépésre módszerrel működik.
• A képzések összóraszáma 190, a mentorálásé 80 óra.

Miért fontos a romák egészségügyhöz való hozzáférésének javítása?

 Az a tény, hogy a romák várható élettartama 10 évvel alacsonyabb, mint a nem romáké, ágazatokon átívelő együttműködést igényel, mivel ezek a társadalmi tényezők (rossz lakhatási viszonyok, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való alacsony hozzáférés, a páciensek nem kielégítő tájékoztatása, a roma telepek korlátozott infrastruktúrája, szegényes életkörnyezet, a mélyszegénység, a földrajzi és társadalmi kirekesztés) mind szorosan összefüggnek a szegénységben élők egészségi állapotával.

Korábbi kutatások utalnak arra, hogy azok a települések, amelyek kevés társadalmi, gazdasági és politikai kapacitással rendelkeznek, sokkal inkább elszenvedői a környezeti ártalmaknak, károknak, így nehezebben is jutnak környezeti előnyökhöz. E települések lakosai között is leginkább érintettek a kirekesztett településrészeken élők. Túlnyomórészt alacsonyabb társadalmi-gazdasági státusszal rendelkeznek, kevésbé képzettek, és aránytalan elszenvedői a környezeti ártalmaknak a veszélyes hulladékok, az égetőművek, gyárak, elhagyott ipari létesítmények miatt. Nehezen férnek hozzá azokhoz a környezeti előnyökhöz, ami például a tiszta ivóvizet, a megfelelő szennyvíztisztító létesítményeket vagy a közüzemi szervek szolgáltatásait jelenti. Ezeken a településrészeken a környezeti közszolgáltatások felsősségi körön kívüliek vagy általában ide koncentrálódnak a környezetvédelmi szempontból vitatott gyakorlatok (pl. illegális szemétlerakás).

Mindezek miatt szükség van:

• A bűntudat és a bátortalanság köréből a bizalomépítés és az együttműködés kultúrája felé tekinteni, amellyel változásokat generálhatunk.
• A társadalmi függőséget és paternalizmust aktív állampolgárságra váltani, ösztönözni az emberi jogok tiszteletben tartását, a jó kormányzást, a részvételi demokráciát és az inkluzív végrehajtást.
• A szegénységben élő roma lakosság népegészségügyi helyzetét, egészségi állapotát meghatározó társadalmi tényezők megkívánják az érintett felek aktív helyi együttműködését, közös cselekvési tervet magába foglaló intézkedéseket és a helyben fellelhető erőforrások hatékonyabb elosztására irányuló változásokat a roma telepeken élők jobb egészségi állapotának előmozdítása érdekében.

Mit szeretnénk elérni a programmal?

A projekt fő célkitűzése a romák egészségét meghatározó társadalmi és környezeti tényezőkre vonatkozó releváns bizonyítékok összegyűjtése, kutatási alapú bizonyítékok szükségességének erősítése a vonatkozó közpolitikák befolyásolásában és a helyi roma közösségek mozgósítása a nyilvános részvételéhez, az interkulturális mediációba való bekapcsolódásra és érdekérvényesítésre, ami hosszú távon eredményezi egészségi állapotuk javulását.

Mi mindent teszünk ennek érdekében?

• A helyi egészségügyi és környezeti szakpolitikák felülvizsgálata
• Érintetti térképet készítünk
• Háztartási vizsgálatokat végzünk
• Esettanulmányokat készítünk
• Tréningeket tartunk
• Interkulturális mediációval dolgozunk
• Közösségi akciócsoportot hozunk létre, feltérképezzük a népegészségügyi és környezeti helyzetete a roma lakosok bevonásával
• Intézményi munkacsoportot hozunk létre, népegészségügyi és környezeti helyzetet térképezünk fel, az érintett intézmények bevonásával
• Részvételi média projekt tevékenységeket végzünk, egészség és környezeti témákban
• Folyamatértékelés
• Népegészségügyi mini projektet dolgozunk ki és valósítunk meg közösen
• Helyi kampányokat szervezünk
• Országos műhelyeket szervezünk

A gyakorlatban a mésztelepi interkulturális mediátorok mesélnek arról, hogyan sikerül egyre több embert megnyerni a közöségi akciónak:

Milyen eredményekre számítunk?

• A tanulmányok befolyással lesznek a helyi és országos közpolitikákra, felhívják a figyelmet a romákat érintő egészségi és környezeti kockázatokra, javaslatot tesznek romák helyzetét javítandó hatékonyabb intézkedésekhez
• Erősödik a roma közösségek érdekérvényesítési potenciálja a közegészségügy és környezeti igazságosság terén, aktív állampolgári attitűdök alakulnak ki
• Erősödik az együttműködés a közösségi tagok és releváns intézmények között
• A kampányok által láthatóvá válnak a projekt által generált jó gyakorlatok, amelyek a helyi szintű közegészségügyi és környezeti helyzetek javítását eredményezik.

Partnereink:

• PAD Foundation for Environmental Justice
• Roma Sajtóközpont

Hogyan teremt párbeszédet egy interkulturális mediátor a roma-nemroma szülők és a pedagógusok között az iskolában?

Kókai Hajnalka nyírbátori interkulturális mediátortól megtudhatjátok.

Nyírbátorban mint mediátor nehéz feladatom van, hisz hatalmas a közösség és az iskolai vezetőség létszáma akikkel együtt kell dolgozni.

De amióta az iskolában megjelent a Számít a közösség program azóta könnyebb s gördülékenyebb lett a munkám is. Ezt a programot a Partners Hungary Alapítvány hozta iskolánkba.

A program célja, hogy a szülők, a pedagógusok, az iskolavezetők kapcsolata jobb legyen, és tudjanak egymással együttműködni, a kulturális különbségek ellenére is.

Az elmúlt időkben azon dolgoztunk, hogy a szülők a gyermekeik osztályában valamilyen foglalkozás keretében megmutathassák magukat, kipróbálhassák milyen is lehet a pedagógus helyében állni. Ezeket az alkalmakat a gyerekek is nagyon élvezték hisz számukra is új volt ez a felállás.

Nagyon jók voltak a közös ötletelések is a pedagógusokkal hisz itt elkezdődött valami, közös beszélgetés közös munka. Volt,hogy farsangi álarcokat készítettünk, tojást festettünk, mézeskalácsot sütöttünk. Egy ilyen foglalkozást én is tartottam a kisfiam osztályában, nagyon élveztem, a gyerekek nyitottak voltak, együtt dolgoztak velem,egy percig sem éreztem kellemetlenül vagy feszélyezve magam. Mintha erre születtem volna! Ment az egész, mint egy jól olajozott szerkezet. De ehhez szükség volt a gyerekek nyitottságára és munkájára, emellett a pedagógusaink hatékony szervezésére és támogatására.

Az iskolába több programot is behozott az alapítvány, amely a párbeszédet segíti.

• A családlátogatások során, a szülők vendégségbe hívják a pedagógust, aki így megismerheti a gyermek környezetét ahol él, és kötetlenül, iskolától független szabadidőt tölthet el a szülőkkel együtt. Ez személy szerint nekem is nagyon tetszett, hisz olyan oldaláról ismerhettem meg a pedagógust, amit addig még nem tapasztaltam tőle.. Teljesen más megvilágításba tette a dolgainkat. A kapcsolatunk is rengeteget fejlődött azóta.
• Volt szülőcsoport találkozó is az iskolában, ami arról szól, hogy a szülők bátran merjenek beszélni a pozitív és negatív tapasztalataikról egyaránt az iskolai ügyekben egymás előtt, hisz a tapasztalat csere mindig nagyon fontos, és ebből lehet majd később, közös munkával, egy jobb, élhetőbb iskolai szülői közösséget formálni. Nagyon fontos, hogy elmondhassák mindazt ami bántja őket, vagy éppen ami kedvezőbb számukra.
• Fontos, hogy ne csak a negatívumot mondhassák egymásnak hanem, a jó dolgokat is mert az más fényben világíthatja meg a dolgokat, új szempontokat ismerhetünk meg és közelebb kerülhetünk egymáshoz. Az évek során tapasztalhattuk, hogy a kimondatlan dolgok gondolatok csak haragot s rossz kapcsolatokat szülnek. De ha sikerül nyitnunk egymás felé, akkor elkezdődhet egy közös út, ami járható lesz az intézményben, mind a szülőknek mind a vezetőségnek.

Ezek programok, úgy gondolom, nagyon hasznosak az intézményünknek, az ott dolgozóknak , a tanulóknak és szüleinek. Közös összefogással közös munkával jelentős eredményeket érhetünk el, ami persze nem kevés időt fog igénybe venni de minden perce megéri.”

 A mai kor fiataljait számos veszély fenyegeti: a másság, illetve kisebbségi csoportok elleni gyűlölet, erőszak, függőségek, önpusztítás stb. A társadalom stabilitása érdekében és azért, hogy megóvhassuk a fiatalokat és meg tudjuk előzni az olyan fenyegető tényezők kialakulását, amik szélsőséges viselkedéshez vezethetnek tisztában kell lennünk ezekkel a veszélyekkel és késznek kell lennünk arra, hogy megfelelő lépéseket tegyünk a megelőzésre és a beavatkozásra.

Mi volt a célunk a PreventNet projektünkkel?

• kapacitásépítés fiatalokkal foglalkozó szakemberek számára az oktatás és a szociális munka területén
• a fiatalok segítése abban, hogy ellenállóvá váljanak a gyűlölettel, radikalizálódással szemben és a képességeik fejlesztése arra, hogy egy békés társadalmat tudjanak építeni
• felhívni a figyelmet a téma fontosságára, szervezetek közötti párbeszédet kezdeményezni szakemberek és más érintettek között és több, akár nem szokásos szövetségest nyerni a megelőző munka számára
• a közép-kelet-európai szempontoknak és megközelítéseknek a célzott disszeminációja nemzetközi megelőzéssel foglalkozó hálózatokban

Milyen tevékenységeket ölelt fel a projekt? 

• A radikalizáció megelőzését, kezelését célzó jó gyakorlatok gyűjtése és közzététele, ezekből tréninganyagok fejlesztése nemzetközi tudáscsere céljaira
• Nemzetközi tréningek a fiatalokkal foglalkozó szakemberek számára és kiválasztott jó gyakorlatok megvalósítása fiatalokkal
• PreventNet tréning a radikalizáció megelőzésére fiatalokkal dolgozó szakemberek számára
• Kerekasztalok szervezése a fiatalokkal foglalkozó szervezetek, szakemberek és szakmapolitikával foglalkozó szakértők együttműködésének megerősítése céljából

Mik a várható eredmények?

• A terepen dolgozó szakemberek felkészültebbek lesznek arra, hogy az intoleranciát, másság elleni gyűlöletet megelőzzék, kezeljék a fiatalok körében
• Még nem közismert a témához kapcsolódó közép-kelet-európai jó gyakorlatok láthatóbbá válnak
• Megerősödik a szervezetek és a szakemberek/szakértők közötti együttműködés a területen
• A fiatalok szociális és együttműködési képességei fejlődnek, ellenállóbbá válnak a gyűlölettel, radikalizációval szemben

Mi mindent tettünk eddig Magyarországon?

• Részvétel jó gyakorlatok gyűjtésében, válogatásában, értékelésében
• 2 és fél napos PreventNet tréninget szerveztünk a német Cultures Interactive trénerei vezetésével fiatalokkal foglalkozó magyar szakemberek számára, amelynek során ahhoz kaptak eszközöket, hogy hatékonyabban tudják felismerni, megelőzni és kezelni a másság elleni gyűlölet és megkülönböztetés különböző formáit
• „Anti -radikalizmus Policy Cafe” címmel kerekasztal beszélgetést tartottunk, azzal a céllal, hogy megalapozzuk a fiatalokkal dolgozó szakemberek – pedagógusok, szociális munkások, pszichológusok stb.- és a szakmapolitikával foglalkozó szakértők szorosabb együttműködését a radikalizmus megelőzése és kezelése érdekében.
• A magyar csapat részt vett a Szlovákiai Ruzomberok-ban rendezett 5 napos PreventNet nyári egyetemen, ahol a másság elleni gyűlölet, megkülönböztetés és radikalizmus megelőzésével és kezelésével kapcsolatos jó gyakorlataink cseréjére került sor. Ennek részeként nemzetközi partnereinknek tréninget tartottunk a mediáció és resztoratív módszerek alkalmazási lehetőségeiről a területen.
• A Partners Hungary Alapítvány trénerei, emellett pedagógusok és más, fiatalokkal foglalkozó szakemberek kaptak képzést, amelynek segítségével a tizenéves korosztályban saját élményű foglalkozásokat tartanak a radikalizmussal, előítéletekkel, gyűlöletbeszéddel szembeni érzékenyítés érdekében. Fontos, hogy nehéz témákról is tudjunk beszélgetni, ehhez kaptunk módszertani eszközöket.
• Kipróbáltuk a módszereket két középiskolai csoporttal is. Összesen öt napot dolgoztunk 14-18 éves fiatalokkal
• Összegyűjtöttük a jó gyakorlatokat egy füzetbe, töltsd le ingyen: Preventnet jó gyakorlatok

Igényelj online egy saját nyomtatott példányt december 20-ig, amelyet ingyenesen elpostázunk neked! 

A PreventNet tréning egy résztvevője így indokolta, hogy miért adott maximum pontszámot az esemény értékelésekor:

„Nagy lendületet, motiváltságot, sikereket adott a tréning, ezzel a munkámban hatékonyabb lehetek majd és magabiztosabb.”

Hogyan zártuk a programot?

A programban magyar oldalról résztvevő Partners Hungary Alapítvány és a Budapest Központ a Tömeges Atrocitások Megelőzéséért a projekt záróeseményeként virtuális kerekasztalt szervezett, ami lehetőséget nyújtott, hogy aktivisták és elméleti szakemberek véleményt cseréljenek a kihívásokról, teendőkről és az együttműködés erősítésének lehetőségeiről.

• A programban az izgalmas előadásokon túl pezsgő és tartalmas panelbeszélgetéseken is részt vehettek az egybegyűltek. A délelőtti program részeként Berg Dániel második kerületi alpolgármester, Hegedűs Zoltán a Nemzeti Ifjúsági Tanácstól, Jósa Bálint a Szubjektív Értékek Alapítványtól és Nyirati András az Emberi Jogi Nevelők Hálózatától a politikusok és civilek szerepeiről és együttműködési lehetőségeiről cseréltek eszmét a radikalizmus megelőzése területén.
  A tapasztalatcsere során a panelisták világossá tették, hogy a különböző szektorokban tevékenykedők, a természetszerűen eltérő szempontok ellenére, egyformán fontosnak tartják az ifjúság radikalizálódási jelenségeinek kezelését, a megelőzés és az együttműködés erősítését, valamint a rendszeres vélemény-, információ- és tapasztalatcserét a kormányzati és civil szféra között. Kifejezték továbbá készségüket a megindult párbeszéd folytatására.
• Délután többek között a sok vitát kiváltott Meseország mindenkié című könyvről és annak fogadtatásáról beszélgettünk. A panelbe meghívtuk a projekt vezetőjét, Rédai Dorottyát a Labrisz Egyesülettől, Kádár Annamária, mesepszichológust, Nyúl Boglárka szociálpszichológust és Vásárhelyi Mária szociológust, hogy világos és pontos képet kapjunk a témáról. A szakértők egyetértettek abban, hogy a könyv, nemhogy nem káros a fiatalok számára, hanem igen hasznos, mivel a meséken keresztül egy sokszínűbb, a valósághoz közelibb világgal találkozhatnak, ami hozzájárulhat a másság elfogadásával kapcsolatos nyitottságuk és a társadalmi érzékenységük fejlesztéséhez. A kisebbségi társadalmi csoportokhoz tartozó fiatalok számára pedig sokat jelent abban, hogy pozitív önértékelésük alakuljon ki. A könyv „botrányos” fogadtatásának pozitív hozadéka is van, mivel megnövelte a népszerűségét így sokkal több emberhez juthat el.

„ A könyv megerősít abban, hogy nem vagyunk egyformák, teljesen különböző utakat is bejárhatunk és ez teljesen rendben van”. Kádár Annamária

Egy résztvevő véleménye az eseményről:

„Az interaktivitás tetszett a legjobban. Nagyon sok jó ötlettel és értékes kapcsolattal gazdagodhattam”.

 2018 Október – 2020 Szeptember

Partnerek

The Anti-discrimination Education Society, PL

Ratolest Brno, CZ

REACH Institute, SK

Partners for Democratic Change Slovakia, SK

Centre for Community Organizing, SK

Partners for Democratic Change Hungary, HU

Budapest Centre for Mass Atrocities Prevention, HU

YMCA Dobrich, BG

Centre for the Study of Democracy, BG

Finanszírozás

A projektet az Európai Unió Rights, Equality and Citizenship Programme (2014-2020) és a Visegrádi Alap Finanszírozza.

A családlátogatás fontos eleme az együttműködésnek, de az óvodai, iskolai pedagógus részéről ma már csak a család meghívásával valósulhat meg.

Néhány esetben könnyebben elindul a pedagógus-szülő közötti együttműködés, más esetekben nehezebben – például amikor a családi hátrányos közegben él. Ezekben az esetekben nem azért nem működik az együttműködés a szülő és a pedagógus között, mert a szülőt nem érdekli a gyereke, hanem mert a szülő-pedagógus kommunikáció nagyon ritkán alapul partneri viszonyokon, és esetleg korábbi helyzetekben megszégyenült. 
Bár a pedagógusokra hatalmas teher hárul, és nem azt mondjuk, hogy mindenkinek még több feladatot kell vállalnia, most mutatunk egy jó gyakorlatot, ahol a plusz erőfeszítés a a szülő-pedagógus jó kapcsolatát segítette elő.

Családlátogatás Nyírbátorban

• 2016 őszén kezdtük a közös munkát a Partners Hungary Alapítvánnyal. Nagy Erzsébet Emese személyében egy nagyszerű embert ismerhettem meg, aki hatalmas erőfeszítések árán próbál hidat építeni a roma és nem roma emberek között. A híd pedig biztosítja a két „világ” közeledésének lehetőségét.
• Az én osztályomban, elsőben a gyerekek 60 %-át a szülők hozták-vitték iskolába. Velük napi kapcsolatban voltunk. A szeptemberi szülői értekezleten is jónéhányan ott voltak. Akik nem tudtak eljönni, azoknak levelet írtam, melyben kértem, keressenek meg, amikor lesz idejük, és én leszek a
  gyerekekkel. Nem szabtam ehhez határokat, hogy eddig meg eddig. Amikor nekik jó. És működött.
• A kezdetekkor megegyeztünk, hogy ha bármilyen probléma van az osztályba járó gyerekeket illetően, azt az iskolában együtt beszéljük meg, ne ők kerüljenek vitába egymással, mert az jóra nem vezet.

Sikerült ezt megvalósítani! Tudtunk beszélgetni a gyerekeket érintő témákban, és nekik is volt lehetőségük
hozzánk fordulni. Kölcsönös tiszteleten alapuló közös munka indult nálunk. Nem azt mondom, hogy ez mindenkivel zökkenőmentes volt, de az idő ebben is segített pozitív értelemben.

Nagyon sokat tett hozzá az együttgondolkodás terén a Szülők az iskolában projekt is.

Harmadik éve sikeresen működik nálunk.

• Az idei évben új elemként jelent meg a családlátogatás, mely elsősorban az első osztályosokat célozta meg. Ennek ellenére néhány helyre én is szerettem volna elmenni. Ez egy meghívásos dolog volt, a szülő hívott engem az otthonába. Nálunk csak pozitív volt a kicsengése: Zsófi néni jön hozzánk! De mikor? Mindenki erre volt kíváncsi. ”Szeretettel várjuk, bármikor tessék jönni, csak előtte, azért ha felhívna minket, az jó lenne, mert képes vagyok elfelejteni”- mondta egy édesanya.
• Előre egyeztettük az időpontokat, és szerintem mindannyian izgalommal vártuk. Két hete pénteken délutános voltam az iskolában, fél 5 után hazarohantam, lepakoltam a cuccaimat, kicsit felfrissítettem magam, és a szerény ajándékommal útra keltem.

Elég jól ismerem a várost – gondoltam, de azért a romák lakta részen csak a nagyobb utcákat tudom, merre vannak, melyeken a strand felé megyünk. A kint játszó, sétáló gyerekek hangos köszönéssel fogadtak, és kérdezték, hogy mi járatban vagyok, pedig nem is tanítom őket. Tőlük kaptam megerősítést arra vonatkozóan, hogy jó irányba tartok. Tündi, az édesanya már kint állt a ház előtt, jól látható helyen, arcán a megszokott mosoly, szemében egy kis izgatottság. Én is hasonlóképp éreztem. Persze egész más lassan 3 éve tartó ismeretség után
elmenni valahová, mint mondjuk első osztály őszén, amikor még távolságtartó a viszony.

Családlátogatás: izgatottság és közös öröm

Emiék

Takaros kis ház, az udvaron rend, a teraszon kimosott ruha a szárítón. Belépve egy ízlésesen kialakított, világos, gyönyörűen berendezett otthon fogadott. Hellyel kínáltak, itt már várt az édesapa is, na meg a kis tanítványom, Emi, majd a vendéglátásra szánt sütik és innivalók mellett elkezdtünk beszélgetni. Először az otthonukról meséltek, hogy a bővítés eredményeként milyen módon készült el az a ház, melyben most élnek. Persze ez közös téma, hisz én is átestem 2 éve egy nagy lakásfelújításon. Aztán bejött a nagyobbik lány is, és akkor már az evés, a ki mit szeret/nem szeret is szóba került, na meg a serdülőkor problémái. Utána már a mi iskolás éveinkről beszélgettünk, hogy ki hova járt, ki hány éves, és kiderült, hogy Nyírmihálydit említve van közös élményünk is, hisz az én szüleim ott nőttek fel, nagyszüleim ott létek, tanítottam 4 évig az iskolában, Sanyi, az édesapa pedig ismerős azon a környéken is. Beszéltünk a cigány nyelvről, a régi mesterségekről, a hagyományokról, a lehetőségekről,
a munkáról, tanulásról, és próbáltuk megfejteni, hogy miért is alakult ki ez a többségében azért kölcsönösen elutasító viselkedés a romák és a nem romák között. Mire feleszméltünk, már negyed hét is elmúlt. Persze a világot megváltani nem tudtuk, de azt hiszem, jól éreztük magunkat.

Mátéék

Innen az utcában lakó Mátéékhoz mentünk, ahová Tündi elkísért. A kisfiú beteg lett, anyukája írt a Messengeren üzenetet, és mivel aznap osztottam ki az anyák napi verseket, gondoltam, beadom neki, de azt jeleztem is, hogy így lesz. Persze Mártika, az anyuka a kapuban ácsorgott, hogy mikor érek már oda. Ő is beinvitált a házba, hellyel és üdítővel kínált, miközben szabadkozott, hogy nem volt ideje alaposan kitakarítani, mert hát Máté beteg. Hozzáteszem, takaros, rendezett, ízléses otthon fogadott itt is. Ki a csuda foglalkozik azzal, hogy átsúrolták-e a padlótól a plafonig a házat? Nem ez a lényeg,
hanem az a szeretet, amit kaptam, amit érzek, mikor ezekkel a szülőkkel beszélgetek. Ő is mesélt, hogy miként zajlott pár hete a szociális gondozói vizsgája, és hogy milyen nehéz helyzetben vannak most, mikor az apuka, Attila beteg, aki emiatt nem tud dolgozni menni. Büszkeséggel tölti el, hogy 5 gyereke közül a 3 nagy már befejezte a középiskolát, mindannyiuknak van szakmája. Viszont emellett a rossz útra tért gyermek dolgairól is beszélt, amit szégyenként, anyai kudarcként él meg, és
ami nagyon megviseli őt. Na, ez volt az a pont, ahol a sírás kerülgetett. Igyekeztem megnyugtatni, hogy egy szülő valameddig tud hatni a gyerekére, a helyes utat meg tudja neki mutatni, de helyette arra nem tud rálépni. Szabadkozott, hogy nem akart a problémáival terhelni. Terhelni? De hát ez már az a bizalmas téma, amit az ember akárkivel nem oszt meg. Csak valakivel, azzal a valakivel, akiben megbízik.

Liziék

A múlt hét szombat délután, a szakadó esőben mentem Liziékhez 4 órára. Már a kapuban várt az anyuka, Margitka. Egy harmonikus otthon fogadott, és még a nagymama is átjött, aki egyébként nemvelük lakik, de amikor a szülők dolgoznak, sokszor jön ő a gyerekekért az iskolába, és vesz részt a programokon. Velük is úgy beszélgettünk, mint régi ismerősök, a gyerekekről, a szülők közös életkezdéséről, az otthoni dolgokról, a tervekről, és arról, hogy én milyen szemlélettel igyekszem az iskolában terelgetni a gyerkőcöket. Igazán jó érzés volt hallani, hogy szerintük is kicsit más szellemben fordulok a gyerekek felé, mint mások. Finom palacsintával vártak, amit együtt készítettek, volt üdítő, gyümölcs, és még sok más apróság az asztalon. Velük is jó a kapcsolatom, amit ez a délután csak még inkább elmélyített.

Köszönöm mindhármuknak, hogy elmehettem hozzájuk, hogy betekinthettem az életükbe, és hogy még jobban megismerhettem őket! Azt kívánom, hogy sok pedagógusnak legyen hasonló élményben része, mert ezek a pillanatok még erősebbé teszik azt a tiszteleten alapuló kapcsolatot, melynek a gyerekek érdekében működni kellene mindenhol.

Vadon-Zsadányi Zsófia tanítónő
Nyírbátori Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola

Tud meg többet a Szülők az iskolában módszerről május 31-i mediációs konferenciánkon:
https://www.facebook.com/events/357364675075923/

Community based complex school program

for effective prevention and treatment of aggression and bullying

ASAP – Against School Aggression Partnership is a project implemented from September 2015 until August 2018, funded by the Erasmus Programme of the European Union. The programme was led by Partners Hungary Foundation, in collaboration with SOS Malta, Partners Bulgaria Foundation and Szolnoki Szolgáltatási Szakképzési Centrum (Szolnok Centre of Counselling Training).

ASAP aims to contribute to the reduction of school aggression and bullying in schools while establishing and strengthening the cooperation between different institutions that deal with the student community. The project developed a model program taking the form of a whole school approach that offers an accessible and easy to adopt tool, for the reduction of school violence and bullying, which was tested in eight secondary schools: three school in Hungary, one school in Bulgaria and four schools in Malta. The project contributes to country’s efforts to tackle bullying and school aggression, by promoting and providing alternative conflict resolution, management procedures and restorative methods to be used in schools.

You can download the intellectual outputs for free. These documents provide a methodoligical framework as well as practical information for experts working in the school environment.

National Report Malta

National Report Bulgaria

National report Hungary 

ASAP Model Programme

ASAP_EU Dissemination and Communication Strategy

Bulgaria Research Report

Hungary Research Report

Malta Research Report

ASAP_EU Dissemination and Communication Strategy

Bulgarian Handbook of Implementation

Hungarian Handbook of Implementation

Maltese Handbook of Implementation

Please also look at our project videos

Promo video 

Student video Hungary

Student video Malta

Student video Bulgaria

Training video Malta

Training video Bulgaria

Training video Hungary

 „Ugyan már, Tanárnő, csak vicceltem.” Vagy mégsem? Hogyan ismerhetem fel az iskolai agresszió és bántalmazás fajtáit?

Hogyan illeszthető az iskola leterhelt mindennapjaiba egy komplex bántalmazás-ellenes program?

2018. június 5-én tartottuk a Partnerség az Iskolai Agresszió Ellen programunk zárókonferenciáját, amelyet az Európai Unió Erasmus+ programja finanszíroz. A program még augusztus 31-ig tart, amit maximálisan ki is használunk: augusztusban értékelő és tervező megbeszélésekkel egybekötött továbbképzést szervezünk a szolnoki partneriskolák pedagógusainak, hogy új lendülettel kezdjék majd a tanévet, hogy a projektben elsajátított módszerek és szemlélet minél tovább fennmaradjon az iskola mindennapjaiban.

A konferencia plenáris szekciójában az alábbi előadókat hallhattuk:

• Bacsó Flóra, a projekt koordinátora, rövid elméleti összefoglalót adott a konfliktusok-agresszió-zaklatás/bántalmazás különbségeiről, emellett arról beszélt, mire volt elég a projekt három éve.  A modellprogram nem varázspálcaként működik (bár sok esetben lenne rá igény), ezt el kell tudni fogadni. A változást elindítani nehéz és időigényes folyamat, de a kitartó, következetes munka eredményt hoz: megtartó iskolai közösséget, amelyben minden érintett – tanár, diák, szülő – biztonságban érezheti magát. Rengeteg szakmai anyag készült a program során, amelyek letölthetők a projekt aloldaláról.
• Zornánszki Ildikó osztályvezetőtől (Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Humán Igazgatóság, Egészség- és Családügyi Osztálya) megtudhattuk, milyen városi és régiós programok futnak még a testi-lelki egészség és a megtartó közösségek  érdekében.
• Gratzer-Sövényházy Edit, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács főosztályvezetőjétől arról hallhattunk, mitől hatékonyabb a helyreállító szemlélet a hagyományos, büntetésre-fegyelmezésre épülő személetnél. Az NBT tisztában van az alternatív eljárások jelentőségével, programjaiban a mediációtól a megoldásközpontú coaching-ig alkalmaznak alternatív módszereket.
• Dr. Zolnai Orsolya, a Szolnoki Szolgáltatási Szakképzési Centrum jogásza, mediátor, resztoratív facilitátora  elmesélte, hogyan illeszthetők az alternatív eljárások az iskola életébe, ugyanis a Centrum házirendjében, tanmenetében és pedagógiai programjában szerepelnek a helyreállító szemléletű elemek, fegyelmi eljárás előtt mediáció vagy resztoratív konferencia keretében rendezhetők a fegyelmi ügyek.
• Végül személyes történeteken keresztül hallhattuk a Centrum pedagógusaitól, hogyan működik a resztoratív szemlélet a mindennapokban. Berényiné Szabó Erika, Dr. Bottyánné Fehér Hajnal, Mészáros Éva, Munkácsiné Tóth Izabella kiképzett mediátorok és resztoratív facilitátorok lelkesedése és hitelessége egyre több pedagógust győz meg a resztoratív módszerek sikeréről.

A plenáris szekciót követően, párhuzamosan zajló interaktív műhelymunkák keretében mélyülhettek el a résztvevők az egyes programelemekben.

Hogyan igazítható a különböző iskolákra ugyanaz a program, akár különböző kultúrákon átívelve? Nemzetközi tudásmegosztás és tapasztalatcsere a máltai és bolgár partnerszervezetekkel közösen, angol nyelven

Resztoratív gyakorlatok és mediáció a mindennapokban – iskolai szakemberek számára. Hogyan lehet osztályfőnöki órán, interaktív módon feldolgozni az iskolai agesszió témáját, és ezen keresztül pozitívan formálni az osztály klímáját, erősíteni az osztályközösségeket? A foglalkozás során alapvető tréningmódszerek, resztoratív technikákból átemelt eszközök kapnak helyet, és saját élményen keresztül válik érzékletessé a módszerek szemléletformáló ereje.

Konfliktuskezelési technikák munkahelyi környezetben egy jobb légkör kialakításáért. Konkrét módszerek, amivel a gyakorlaton lévő diákokkal való kommunikáció is könnyebbé válhat – gyakorlati helyek szakemberei és egyéb érdeklődők számára.

 A konferencia végén, World Café módszerrel dolgoztuk fel a fenntarthatóság kérdéseit.

 Ennek összefoglalóját szedjük most pontokba.

1. Mire van szükség ahhoz, hogy a módszerek beépüljenek az iskola életébe?

• Szülők bevonása, szülői fórumok
• Törvényi háttér, törvény írja elő, központilag kellene elrendelni
• Órarendbe beépítve jelenjenek meg a beszélgető körök
• Pedagógusok képzéseken vehessenek részt, ehhez legyenek források
• Pályázatok, pl. Erasmus +
• Több ideje legyen a gyerekekre az osztályfőnöknek
• Legyen nyitott a vezetőség és a testület is – mindkettő fontos
• Vezető ráhangoló magatartása, hite, hogy ez beérik, elköteleződés átadása
• Karizmatikus vezető, aki nem feltétlenül a szervezet vezetője
• Időre van szükség a tapasztaláshoz
• Iskolapszichológust, ha van bevonni
• Iskolarendőr bevonása
• Esetmegbeszélések szervezése
• Munkacsoport
• Kommunikáció a munkatársak között, óralátogatások, a módszerek, eszközök átadására, személyes élmények
• Sikerek kihangosítása
• Terhek csökkentése, kevesebb óraszám
• gyakorlás, szakértői támogatással
• pedagógusok motiválása, csapatépítés

2. Hogyan lehet egymástól tanulni, a jógyakorlatkat továbbadni?

• Rendszeres, tematikus műhelyek szervezése, gyakorlatorientált
• Intézményen belüli, intézmények közötti hospitálás
• Disszeminációs konferenciák
• Kapcsolatok elmélyítése az intézmények között fenntartó segítségével
• Szakamai továbbképzési napok legyenek a pedagógusoknak
• Szolnoki pedagógiai napok
• Fenntartó tájékoztatása, közvetítése az intézmények között
• Tematikus honlap létrehozása, amihez szabad a hozzáférés
• Sajtó, tv, internet, helyi média bevonása
• havi műhelyek online fórummá alakítása
• diák-diák tapasztalatcsere, látogatások, átjárás
• Iskolai fórumok pl. gyermekvédelmi felelősök találkozója, Arany János program találkozói;
• Legyen felelőse
• gyakorlati helyek bevonása, érzékenyítése
• Városi rendezvények, Szolnok napja pl.
• Intézmények honlapján jelenjenek meg a szakmai tartalmak

A plenáris részt Wolrd Cafe módszerrel vezette:

• Wagner János
• Deák Éva
• Bacsó Flóra
• Kukity Krisztina

Bár a Partnerség az Iskolai Agresszió Ellen projekt hamarosan lezárul, nagyon megnyugtató látni, hogy a módszerek egyre több pedagógust nyernek meg.

• A pedagógusok visszajelzései szerint a képzések által bővültek a módszertani ismereteik; javultak a kommunikációs készségeik; nagyobb empátiával tudnak fordulni problémás esetekhez, jobban értve, elfogadva az eltérő szempontok sokaságát.
• A fegyelmi eljárás helyett összehívott resztoratív konferencia eredménye, hogy – a várakozásokkal szemben – nem került rendőrség elé az incidens, és egyik érintettnek sem kellett elhagynia az iskolát.
• A mediációk, resztoratív körök eredményessége, tartóssága iskolánként és esetenként is eltérést mutat. Azt azonban kijelenthetjük, hogy a kezelt esetek mindegyikében javulást éltek meg az érintettek a beavatkozás előtti helyzethez képest.
• A jónak híre megy: képzett pedagógusainkat más iskolákba is meghívták, hogy ízelítőt adjanak alternatív konfliktuskezelő módszereikről, illetve konkrét ügyben facilitáltak már reakítv kört is külsős iskolában.

Olvasson többet a programról és töltse le az ingyenes szakmai anyagokat ITT!

Az Országos Mediációs Egyesület 2018 májusi konferenciája az iskolai mediáció helyzetéről, gyakorlatairól szólt. Nem csak résztvevőként, de meghívottként is ott voltak a Partners Hungary képviselői is, hiszen 2009 óta dolgozunk mediációval különféle oktatási intézményekben, iskolai szakemberekkel és diákokkal.

Összefoglaló a konferencia délelőtti előadásaiból.

1. Az iskolai mediáció tapasztalatai Olaszországban
   Carmela Cavallo, a GEMME (Groupement Européen des Magistrats pour la Médiation) Olaszországi Szekciójának Elnöke

Mottó: „A mediátor célja, hogy összevarrja azokat a szöveteket, amelyek szétszakadtak az iskolai konfliktus mentén.”

• Az iskola színtere annak, ahogy másokkal kommunikálunk, itt megtanulható, hogyan lehet elfogadni a különbségeket, ezért fontos a jó minta.
• Az iskola és a család nevelési elvei eltérnek, és ez gyakran konfliktust eredményez, a családok sokat panaszkodnak, pl. túlterheltségre, agresszióra.
• A gyakran változó körülmények között a felnőttek gyakran bizonytalanok a határok kijelölésében, ez is konfliktusforrás.
• Az iskolákban egyre korábbi életszakaszban már érezhető az agresszió (hatalommal, erővel való visszaélés).
• Régen a tanárt bírónak is látták, ma már ezt nem fogadnák el, ezért van szükség mediátorra.
• Tipikus a két diák közötti, illetve a diákok csoportjai közötti mediáció, amlyben segítők is részt vehetnek az adott osztályból. A nagy létszámú csoporthoz nagy tapasztalat kell a mediátor részéről.

Mediáció: hogyan, milyen módszerekkel?

• A mediáció elején mindenki elmondja a saját verzióját, ezzel indul a mediáció.
• Az ülés része a tájékoztató, a szabályok rögzítése, ezek közt a titoktartás kiemelten szerepel.
• A mediátor ráébreszti a feleket ara, hogy olyan képességekkel is rendelkeznek, amikről esetleg nem is tudtak, mert annyira a konfliktussal voltak elfoglalva.
• Érdemes hangsúlyt fektetni a közös álláspontra utaló témákra, amelyek mentén könnyebben elindul a beszélgetés (pl.: zene, sport.)
• A mediáció után utánkövetéssel szokták támogatni a feleket.

Mikre jó a mediáció?

• Csökken a korai iskolaelhagyás,
• Csökken a zaklatások száma,
• Segítheti a másság elfogadását,
• Megerősíti az önbecsülést (ha valakit zaklatnak, az könnyen lehet behódoló máshol is),
• Önkritika gyakorlásra és mások véleményének elfogadására ad alkalmat, ami itt tanulható,
• Kontrollálható lesz a düh, ez is kivihető a mediáción kívüli térbe is,
• Csökkenthető az iskolai felfüggesztések száma.
• A digitális zaklatás nagy probléma, erre a pedagógusok nincsenek felkészülve.
• A mediáció iskolai helyszíne: külön terem az iskolában.
• Az iskolai mediátor eljárhat pedagógusok között és családi ügyekben is.

Az előadó által említett programot a Gyerekjogi Biztos finanszírozta (ha ez nincs az adott országban,, akkor uniós pályázaton érdemes támogatást szerezni).

A projektben 2 mediációs szervezet, a GEMME és egy büntetőügyi mediációval foglalkozó szervezet dolgozott. Saját mediátorokat képeztek ki.  Az iskolák pályázhattak a programban való részvételre.

• Az volt a cél, hogy minden iskolában legyen egy mediátor, akihez konfliktus esetén fordulni lehet.  Ennek következtében heti 1 alkalommal van mediátor az iskolában, ilyenkor lehet hozzá fordulni. Eleinte külsős mediátorral működtek, de a képzés óta belső mediátorral működik a szolgáltatás.
• Szórólapokkal terjesztették a mediáció hírét. Realitás, hogy minden megyében legyen mediátor, iskolánként nem biztos, hogy megvalósítható ma még.
• A program végén, egy év után hatásmérést terveznek, utána kérdés, hogy ki fogja finanszírozni a mediációt: település, régió, vagy EU-s pályázatból.

Római bíróságon: A gyermekelhelyezési perekben mediációs ablakot vezettek be, az ügyfelek 30%-a vette igénybe, és az ügyfelek 25% -a  megállapodást is kötött.

2. Az oktatásügyi viták és kezelésük rendszere, az alternatív vitarendezés (AVR) keretei

Krémer András előadása

Téma

• Az oktatásügyben megjelenő ügyek sokfélesége
• Hogyan lehetne olyan rendszert építeni, ahol az ügyfelek megtalálják a mediációt?
• Hogyan jönnek létre ilyen rendszerek?
• Társadalmi tradíciók
• Szakpolitika alakulása
• Szervezeti kultúrák

Oktatásügyi vitákban érdekvita, verekedések, kirekesztések, mobbing, különböző érintettek közötti konfliktus tapasztalható. Még mindig ott tartunk, hogy súlyos iskolai konfliktusokban továbbra sem evidens, hogy közvetítőhöz forduljanak az érintettek.

Az emberi jogok, jogérvényesülés fontos lenne, ebben lehetne szerepe a mediációnak.

Honnan indulunk az oktatási színtereken, mi a jelen helyzet?

• autoriter társadalmi, intézményi, vezetési tradíciók
• poroszos oktatási hagyományok
• bizalomhiány a viták hivatalos rendezésében
• kapacitáshiány, „nem érünk rá”
• magas kockázatnak ítélik az AVR-t (költség, idő)
• készségek, tapasztalatok hiánya
• hiányok a szakemberek képzésében (nincs AVR oktatás a tanárképzésben, jogászképzésben, menedzserképzésben)

Társadalmi tradíciók, minták

• a gyerek a „család tulajdona” (családon belüli erőszak – Isztambuli egyezmény)
• munkahelyi minták, erős kiszolgáltatottságok – metoo, sztrákjog csökkenése
• oktatás szabályozása – intézményi központosítás
• AVR: visszavonuló állami szerepvállalás (MKDSZ, OKSZ, EÜ közvetítés, Hatósági közvetítés)
• munkahelyi jellemzők – szervilizmus, függő helyzetek

Jegyzetelő megjegyzése: EMMI – Gyermekvédelmi digitális stratégia életbeléptetése 2017-től: rendelet van – szakemberek hézagosan – információ viszont a pedagógusoknál, illetve a vezetőknél alig.

Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács mediációs pedagógus képzése 2014 óta tart, cél, hogy minden iskolában legyen egy pedagógus mediátor.

Az iskolai alternatívák alkalmazásában kérdés

• van-e a vezetőknek mozgásterük?
• szerepel-e a házirendben az alternatív út?
• van–e szándék a tárgyalásra?
• érdekérvényesítés megnehezítése (nem adnak választ, depresszió, civilek kiszorítása)

Az AVR hiányának feltételezhető okai

• ismeret hiánya
• személyes attitűd
• jogszabályok sugalmazása – nem neveznek néven módszereket
• policy szándékok
• intézményi hiányok
• terelő mechanizmusok hiánya

Elemek (hiányok, illetve kívánalmak) a rendszer építéséhez

• kevés a kutatás, esetelemzés
• esetek dokumentálásának hiánya
• aktorok feltérképezése lenne szükséges
• mintahelyek kiválasztása – pilot-projektek indítása
• tervezés
• kommunikáció rendszeren belül és kívül

Intézményi szint

• esetszint – eset megtalálása, AVR-be terelés, szolgáltatás
• esetfeldolgozás – tanulságok, protokoll, rutin
• intézményi feldolgozási szint – szervezetfejlesztés, kultúraváltás, dokumentáció, vezetői visszacsatolás
• rendszer szint – szakmai hálózat, koordinált fejlesztés, szakpolitikai visszacsatolás

Közvetítők a szervezetben – iskolai mediáció, kihívások

• sikert kell igazolnia a mediátornak
• függetlensége kérdéses
• munkaköri leírásában garantálható-e a szakszerűség?
• munkaelszámolás, mérés, megosztás
• kapacitás, körülmények
• titoktartás, hierarchia
• speciális szabályok
• külső mediátorok, mentorok

Szabályozásban

• egyszerre teljes lefedettség

Továbblépés

• mediátorok hálózatépítése
• szakmai keretek megerősítése (belső mediátorok kamarai tagsága?)
• pilot-programok szükségessége

3. A gyerek, mint érintett a mediációs folyamatban

Gyengéné dr. Nagy Márta – Bírók a Mediációért Európai Egyesülete  (GEMME)

Bírósági eljárásban a részvétel tágabb és szűkebb értelmezése.

Gyermekvédelmi megközelítés: Megelőzés – védelem – gyermek részvétele

Jogi megközelítés: hely, hang, meghallgatás, hatás – Lundy modell

A gyermek részvétele, akkor biztosított, ha a megfelelő garancia van a biztonságos környezetre:

• ha tudjuk, hogy amikor meghallgatjuk, akkor mire figyeljünk oda, szakemberként,
• képesek vagyunk dekódolni, amit mond,
• azt, hogy a döntéshozatalban mennyire vettük figyelembe a véleményét, számára visszajelzésként kell elmondani (Lundy- modell)
• ET iránymutatásában a szakembereknek szigorúan előírja, hogy nem elég a jog biztosítása (a technikai rész), de kellő súllyal kell a véleményét is figyelembe venni (New Yorki egyezmény, az emberjogokon belül vannak + jogok.)
• A gyermek legfőbb érdeke, szükséglete, aminek érvényesülni kell. Az életkor nem lehet az egyedüli kritérium.
• Bírósági eljárásban a meghallgatás lehet közvetlen vagy közvetett.
• A bírói iránymutatás a meghallgatás / részvétel módjaira vonatkozik.

A bíró dönthet úgy, hogy nem hallgatja meg a gyermeket, ha ez ártana neki:

• abúzus
• védtelenség
• ellennevelés
• fizikai, lelki bántalmazás
• véleménynyilvánítás lehetőségének korlátozása.

A gyermekközpontú igazságszolgáltatás alapelv lett. Gyermekvédelmi szakembert, ügygondnokot rendelhet ki a bíróság. Az OBH honlapján gyerekeknek szóló interaktív anyagok vannak.

A gyermek meghallgatásának módja a bírónál és a mediációnál más.

A gyermek egyik esetben sem dönt, ezt hangsúlyozni kell a gyerek felé, de véleménye meghallgatható, a szükséglete fontos.

A titoktartás, bizalmasság fontos, hogy a gyermek kapjon garanciát arra, hogyan használják az általa elmondottakat.

A mediációban a szülők beleegyezése kell ahhoz, hogy meghallgatható legyen a gyermek.

14. életévet betöltött gyermeket be kell vonni, alatta mérlegelhet a mediátor.

A mediációban a gyerek véleményének meghallgatása után a mediátor felhívhatja a szülők figyelmét a gyermek szükségleteire, de nem szólhat bele a szülők döntésébe.

A határon átívelő ügyekben kötelező a mediációban a gyermek meghallgatása, országonként más életkorral. Hágai Egyezmény a mediáció előnyeiről, nehézségeiről szól. A gyermeknek mindenképpen tudnia kell, hogy nem az ő felelőssége a döntés.

A gyerek bevonásának kérdésénél Márta hivatkozott az „És mégis kinek az érdeke” c. szakmai ajánlás tervezetre, aminek olvasása ajánlott. Az anyag a Partners Hungary Alapítvány által életre hívott informális munkacsoport terméke. Akit érdekel, jelezze a kukityk@partnershungary.hu címen, és elküldjük az anyagot. 2018 októberben várható egy 60 oldalas szakmai anyag megjelenése is.

Egyéb érintett pontok, megjegyzések

Európai Parlament tanulmánya 2014 – Európai Uniós Mediációs Paradoxon – 2008/52/EP

Gajduschek György MTA TK JTK jogi kultúra átalakulásáról kutatás.

A demokrácia csendes műhelyei – óvodákban lévő mediáció.

www.ideachildrights.ucc.ie

Lux Ágnes – legjobb érdeke a gyereknek, nem legfőbb érdeke.

Családi jog 2018.1. sz. Hogy mondjam el, hogy Te is megértsd c. cikk. Egy bírói döntésről a gyermek tájékoztatása a per végén, az ítéletről, hogy megértse a gyerek a bírói döntést.

A gyermek tájékoztatatás a per előtt és után is fontos, erre is kéne gondolni.

A gyermek tájékoztatásáról szóló kisfilm bemutatásával zárult az előadás.

A délutáni panelbeszélgetésben az iskolai mediáció hazai tapasztalatairól beszélgettünk. A Partners Hungary 2009-ben képzett először pedagógus- és diák mediátorokat a Politechnikumban, ezt követően pedig az évek során körülbelül 250 iskolai szakembert (pedagógusokat, pszichológusokat, szociális szférában dolgozókat) képeztünk ki mediécióra. 2015 óta pedig egy Erasmus+ programunk fut 3 szolnoki középiskolában, amelynek részleteit és szakmai anyagait itt olvashatja.

Budapest, 2018. május 30.

Kukity Kriszta

Partners Hungary Alapítvány

Mire van szükségük a gyerekeknek a könnyebb, boldogabb hétköznapokhoz?

Elsősorban arra a szeretetre, gondoskodásra, odafigyelésre, amit ti szülőként adtok nekik. Az iskola, ahol a gyerekek a napjuk nagy részét eltöltik, leginkább a gyerekek nyelvi, matematikai és logikai fejlesztésével van elfoglalva, miközben már tudjuk, hogy a boldoguláshoz mennyi minden másra szüksége van emellett: társas és érzelmi készségekre, kritikai gondolkodásra, asszertivitásra, tapasztalati tanulásra, és SOK JÁTÉKRA.

Miről szólnak nyári táboraink?

Ötnapos táborunkban a gyerekek saját élményű játékokon keresztül megtanulják:

• hogyan lehet kiaknázni a közösségben rejlő erőforrásokat,
• hogyan fordítható a konfliktus egy jobb együttműködés kialakítására
• milyen konfliktuskezelési stílusok és eszközök állnak a rendelkezésükre, amelyek segítségével valódi, közös megoldásokat találhatnak, az egyéni érzések és nézőpontok figyelembe vételével

Kiket várunk?

8-12 éves gyerekeket, akik biztonságos, elfogadó környezetben, játékokon keresztül tanulhatják meg a legfontosabb konfliktuskezelési és együttműködési készségeket, amelyek könnyebbé teszik a mindennapokat, jobbá a társas kapcsolataikat

Kik vagyunk mi?

A Partners Hungary Alapítványnál 25 éve foglalkozik alternatív konfliktuskezeléssel. Trénereink a mediáció, a resztoratív gyakorlatok, a közösségi tervezés és az inkluzív oktatás gyakorló szakemberei.

Mikor lesz a tábor?

A következő időpontokban indítunk turnusokat:

2019. július 8-12

2019. július 15-19.

Hol lesz a tábor?

Április végére lesz végleges helyszínünk

Hol tudok jelentkezni?

Ezen a linken

Kit keressek kérdés esetén?

Ha telefonálsz, vagy e-mailt küldesz, Bacsó Flóra válaszol a kérdéseidre:

bacsof@partnershungary.hu

06204483737

Olvasd el részletes szülői tájékoztatónkat!

Életre hangolva tábor szülői tájékoztató 2019Várunk szeretettel!

Megjelent az Alma a fán legújabb kötete, ami a pedagógusok szakmai fejlődésnek 21. századi kihívásaival foglalkozik.

Zágon Marival, a Lépésről lépésre program szakmai vezetőjével készült interjú, ami a 72. oldaltól olvasható.

“Azok a pedagógusok, akik nyitottabbak, rugalmasabbak, akik gondolkodnak a saját
szakmai szerepükről vagy gyakorlatukról, elindulnak a korszerűség irányába.”

A 21. század változásai milyen hatással lehetnek a pedagógusokra, a pedagógusok szerepére?

Úgy gondolom, hogy a kor kihívásai krízishelyzetet teremtenek a hazai pedagógustársadalomban. Miközben a 21. század társadalmi-gazdasági fejlődéséből adódóan az oktatásban új elvárások fogalmazódnak meg a pedagógusokkal szemben, melyek újfajta megközelítést tesznek szükségessé, a pedagógustársadalom nagy része ettől teljesen eltérő felkészítést kapott, és egy 20. századi szemléleten alapuló rendszerben hagyományos eszközökkel és módszerekkel dolgozik. Mindez komoly feszültséget jelent a pedagógusok számára a saját szerepük értelmezésében.

Mit kíván az új szemlélet a pedagógusoktól?

• Egyrészt leginkább az egyéniség tiszteletét, vagyis a gyerekek egyéniségéből, személyiségéből és valódi fejlődési szükségleteiből való kiindulást. A pedagógusok nincsenek felkészülve arra, hogy eszerint alakítsák a tanulási-tanítási folyamatot és ennek megfelelően tudjanak reagálni, ráadásul az oktatási rendszernek sem az egyéni szükségletek állnak a fókuszában. Másrészt az új szemlélet megkívánja a világ fejlődéséből – többek közt az információtömeg növekedéséből, az információkhoz való hozzájutás és azok feldolgozásának átalakulásából – adódó változásokra és a különböző, összetett kihívásokra való válaszadást is. Elengedhetetlen volna ennek a két szükségletnek az összeegyeztetése a pedagógiai gyakorlattal. A 2000-es évek elejétől a HEFOP1 és TÁMOP2 programok kapcsán, illetve a kompetencia alapú oktatási programcsomagok fejlesztésével elindult egyfajta európai, illetve a világban lévő korszerű pedagógiai gondolkodásmód felé való közeledés. Sajnos valamelyest ebben is visszalépés tapasztalható
  az elmúlt időszakban.
• Úgy látom, leginkább az alternatív iskolák indultak el az aktuális igényeknek megfelelő oktatás irányába, emellett főleg egyéni és kisebb közösségi kezdeményezések tesznek azért erőfeszítéseket, hogy teret adjanak a külvilág megjelenítésének az iskolában. Tehát a pozitív irányú elmozdulás döntően személyes irányultságok mentén alakul: azok a pedagógusok, akik nyitottabbak, rugalmasabbak, akik gondolkodnak a saját szakmai szerepükről, tanítási gyakorlatukról, elindulnak a korszerűség irányába. Vagyis megpróbálnak túllépni a tankönyvhöz kötöttségen és a hagyományos, mára elavult „én vagyok a tudás forrása” szemléleten.
• Sokszor azonban a felkészült pedagógusok sem kapják meg a megfelelő minőségű és mennyiségű támogatást, vagy nem áll rendelkezésükre kellő eszközrendszer ahhoz, hogy valódi változásokat érjenek el. A fejlődéshez az interneten és a közösségi oldalakon fellelhető, különböző önszerveződő csoportok is nagyban hozzájárulnak, de érzésem szerintezek elterjedése, hatásfoka nem olyan arányú még, mint amilyennek lennie kellene a 21. század elején.

Milyen kihívásokat jelentenek a fentiek az iskolák számára szervezeti szinten?

• A pedagógiai megújulás terén említett lassú előrelépés ellenére úgy látom, hogy a korábbiakhoz képest egyre növekvő számban vannak jelen olyan iskolák, amelyek törekednek rá, hogy alkalmazkodjanak a mai igényekhez, és a számos új feladattal, tanulással együtt járó folyamatot és változást kihívásként élik meg.
• Másrészről döntően a változó elvárásokból fakadó feszültségek kezelése állítja új feladatok elé az intézményeket. Feszültség keletkezhet például abból, hogy a hagyományos pedagógiai elveket valló intézményen belül sok esetben jelen vannak korszerű módszereket alkalmazó pedagógusok, akik a tanári karon belüli kisebb arányuk miatt – illetve az iskolavezetés kellő támogatása nélkül – nagyon gyakran a perifériára szorulnak.
• Feszültséget okozhat az iskola felé egyidejűleg megfogalmazott több különböző elvárás is. Hogy az intézmény össze tudja-e hangolni ezeket a különféle igényeket, illetve van-e az intézménynek küldetése, víziója, gondolata arról, hogy mely követelménynek kíván a leginkább megfelelni, abban meghatározó szerepet játszik az iskolavezetés.

Vagyis az iskola fejlődése kiszolgáltatott egyrészt az intézményvezetésnek, másrészt az egész oktatási rendszer irányultságának. Emellett komoly elvárás mutatkozik például a középosztálybeli szülők részéről, akik erőteljesebben tudják a saját érdekeiket érvényesíteni, mint a hátrányos helyzetű családok. Azt is látjuk, hogy az intézmények között is keletkeznek feszültségek azáltal, hogy a hagyományosan nagyobb presztízsű, vagy korszerűbb úton elinduló iskolák jellemzően vonzóbbak lesznek azon családok számára, akik nyitottak a világra. Ez sok esetben vezet a gyerekekért folytatott intézményi versenyhez egy településen belül, és csakhamar óriási különbségeket szülhet az iskolák között. Természetesen a kisebb létszámú
vagy a hátrányos helyzetű gyerekeket tanító, nevelő intézmények között is akadnak előremutató megoldások, ahol a szükséghelyzetből adódóan az iskolavezetés előremenekül, és a hátrányos helyzetet képes átfordítani pozitív irányba. Ehhez nyilván hozzájárulnak a különböző, bárki számára nyitott, az iskolákat valódi modernizálásra ösztönző pályázati lehetőségek is, bár ezek száma sajnos csökkent.

Melyek azok az új utak, amelyeken elindulhat egy intézmény a fejlődés, a korszerűség irányába?

A megoldások keresése sokféle útra vezeti az iskolákat. Többen például megpróbálják kitágítani a látóterüket, a tantárgyi vagy akár szélesebb értelemben vett pedagógiai elgondolásaikat. Számos különféle pedagógiai kezdeményezés van jelen az oktatás világában, melyekhez a csatlakozás nyitott az intézmények vagy a pedagógusok számára. Nemcsak újonnan elindult, hanem régóta működő pedagógiai programok, hálózatok működnek – ilyen például a Lépésről lépésre program is, melynek szakmai vezetőjeként nyomon követhettem az ezzel járó tanulási folyamatot. A pozitív eredmények, előrelépések mellett összességében az a meglátásom, hogy az ilyen típusú programok kommunikációja támogatás nélkül meglehetősen kevés embert tud elérni, rendszerszinten nem
hoz változást, terjedésük és fennmaradásuk pedig esetlegessé válik. Mégis nagy hatással lehetnek ezek a kezdeményezések az iskolák pedagógiai kultúrájának modernizálására, a pedagógusok szakmai fejlődésére, a szemléletformálásra.

Mivel járult ehhez hozzá a Lépésről lépésre program? Mi hívta életre?

A Lépésről lépésre program az autonóm személyiség kialakítását, az önálló kritikai gondolkodást, az önfejlesztést, a demokratikus elvek alapján működő és annak megfelelő erkölcsi és etikai magatartásbeli szokások kialakítását segítő, az egyéni fejlődést támogató rendszer. Legfontosabb alapelve a sokszínűség, a multikulturalitást támogató, ezen belül az egyéni fejlődési szükségleteket, a személyiség fejlődését szolgáló attitűd és ennek megfelelő eszközrendszer. Kiemelt helyen van a 3 A Lépésről lépésre (eredeti nevén: Step by Step) gyermekközpontú pedagógiai programról bővebben olvashat a Radicsné Szerencsés Teréziával (a Kiskőrösi EGYMI egykori intézményvezetőjével) készült interjúban az Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásban c. kötetünk 52-62. oldalán. www.tka.hu > Kiadványok > 2015; www.issuu.com/tka_konyvtar/docs/iskolavezetok-meltanyos-oktatas
A Lépésről lépésre program weboldalának elérhetősége: www.lepesrollepesre.eoldal.hu.

A programban a családdal való kapcsolat, rendkívül fontos a pedagógusok magas szintű folyamatos továbbképzése és támogatása, a tanulóbarát, a sikeres tanulást segítő tanulási környezet megteremtése, valamint az alapelveknek megfelelő korszerű tanulásszervezési módszerek használata: a kooperatív tanulás, a projektmódszer, a differenciált tanulásszervezés. A programot az OSI (Open Society Institute) amerikai szakemberei dolgozták ki, elsősorban a rendszerváltás után létrejövő kelet-európai helyzet javítását – nemcsak oktatási, hanem sokkal szélesebb körű, kulturális, társadalmi, egészségügyi fejlesztését – célzó támogatásokkal. Magyarországon 1994-ben az óvodai, majd az 1996/97-es tanévben az iskolai program került bevezetésre. A kezdeti időszakban alapvető célunk volt, hogy a Lépésről lépésre programot minél szélesebb körben megismerhessék az iskolák és a pedagógusok. A bevezetése jelentős anyagi és szakmai támogatást kapott, így nagyszámú óvodát és iskolát tudtunk bevonni (melyek nagy része azóta is hasonló gondolkodással és szellemiséggel működik), valamint számos pedagógus vett részt a képzéseinken. A programfejlődés dinamikája vagy a program széles körű megismertetését elősegítő eszközök használata mindig nagymértékben függött az adott időszak oktatáspolitikájától, az ezáltal biztosított lehetőségektől, a közoktatás irányaitól, valamint a külső támogatórendszertől, az anyagi forrásainktól. Az első években, a TÁMOP programok megindulásáig gyakorlatilag felfutóban volt a program terjedése. Gondolkodhattunk arról, hogy a magas szakmai minőséget hosszú távon megtartva vagy továbbfejlesztve hogyan érhetünk el minél többeket. Az, hogy mára megszűnt annak a lehetősége, hogy támogatást kapjunk a pedagógusok bevonására a programban való részvételre, nehezebb helyzetet szül. A Lépésről lépésre szemlélet átadása és a módszertani segítségnyújtás természetesen ma is fontos célunk, 1998-tól 2013-ig 250, az elmúlt négy évben közel 100 intézmény került kapcsolatba a programmal.
Becsléseink szerint (a képzéseken részt vevők száma alapján) kb. 450 pedagógus használta-használja a programot vagy annak valamely elemét, az elmúlt négy évben pedig az ehhez kapcsolódó különböző szakmai alkalmakon közel 600 pedagógus vett részt.

Milyen tanulási folyamat zajlott az elmúlt két évtizedben a program résztvevői, szakértői, trénerei
körében?

A magas szakmai színvonal folyamatos fenntartása és fejlesztése, a pedagógusok szakmai támogatása a Lépésről lépésre alapvető célkitűzései és alapértékei közé tartozik. A program elindulásakor az alapképzést követően a tréneri gárda által tartott belső továbbképzéseken vehettünk részt, évenként kétszer-háromszor rendszeresen találkoztunk. A bevezetés, a továbbképzésekre való közös felkészülés és a továbbképzések tapasztalatai mind fontos tanulságokkal jártak. Az újabb és újabb szakmai irányokat – vagyis, hogy az oktatásban felvetődött problémákból melyekre reflektáljunk jobban, milyen szakmai területeket mélyítsünk el – közösen döntöttük el, ebben a nemzetközi  szervezetünknek, az ISSA-nak is jelentős szerepe volt. Mindig adódtak kiemelkedő, központi témák, ilyen volt
például az előítéletkezelés, a különböző készségfejlesztő programok, a szülők bevonása a tanítási folyamatba. Az ezekhez kapcsolódó képzési programok kidolgozásában 10-15 ország is részt vett, a képzések létrejötte egyfajta kollaboratív tanulás eredménye volt. A szakmai előrelépésben az is közrejátszott, hogy a program trénereinek többségével együtt részt vehettünk a HEFOP módszertani programok5 kidolgozásában és a továbbképzések megtartásában. Ezáltal azok az alapvető tanulásszervezési módszerek, melyek a Lépésről lépésre programban eredetileg csak érintőlegesen voltak. Az ISSA (International Step by Step Association), a Nemzetközi Lépésről lépésre Egyesület átfogó célja olyan befogadó, minőségi nevelési és oktatási körülményeket teremteni, melyben minden gyermek a tudásalapú, demokratikus társadalom aktív tagjává válhat. Lásd bővebben: www.lepesrollepesre.eu/rolunk/nemzetkozi-lepesrol-lepesre-egyesulet 5 HEFOP 2.1.A és HEFOP 2.1.B program keretében kidolgozott módszertani anyagok:
Tanórai differenciálás: www.hiszem.hu/sites/default/files/tanorai_differencialas.pdf
Árnyalt tanulóértékelés: www.hiszem.hu/sites/default/files/arnyalt_tanuloertekeles_hallgatoi.pdf
Tevékenység-központú pedagógiák: www.hiszem.hu/sites/default/files/tevekenyseg_kozpontu_pedagogiak.pdf

Ezek a témák a módszertani csomagokon keresztül lényegesen mélyebben és tudatosabban kerültek kidolgozásra,
amely elengedhetetlen a korszerű tanuláshoz. A tanulási folyamatunk kapcsán óriási eredménynek mondható az is,
hogy közel tíz évig tartó munkával létrejött egy minőségbiztosítási rendszer, amely valamennyi ország rendelkezé-
sére áll és garantálja a program megvalósításának magas szakmai minőségét. Lényeges elem az is, hogy a program magyarországi bevezetésének időszakában az a fajta módszer, amellyel az amerikai trénerek a képzéseket tartották,
még teljesen új volt, vagy csak elvétve lehetett jelen a hazai gyakorlatban, a pedagógusképzésben pedig egyáltalán
nem volt tapasztalható. Az élményalapú tanulás a kezdetektől fogva megkülönböztette a programunk képzéseit a hagyományos továbbképzési formáktól. Az eszközrendszerünket nagyon széles palettáról válogattuk, folyamatosan bővítettük, a továbbképzésen tapasztaltakat pedig rendszeresen átadtuk és ma is átadjuk egymásnak. Ilyen  szempontból a Lépésről lépésre program egy állandóan alakuló, megújuló, egymást erősítő, támogató rendszer, ahol a tanulás és a fejlődés is folyamatos. A program és a szakmai továbbélés bázisai is egyben azok a pedagógusok, akik a bevezetés első időszakában nagyon sokrétű és mélyreható, kb. 300 órányi szakmai, módszertani képzést kaptak 3-4 éven keresztül. Ők lettek idővel a mi trénereink, a továbbiakban rájuk épültek a továbbképzések, és a saját iskolájukon belül többnyire köréjük gyűltek kisebb pedagóguscsoportok. Tulajdonképpen ezeken az iskolai
bázisokon jöttek létre a későbbi módszertani központok: Pécsett, Kiskőrösön és Miskolcon.

A központok létrejötte miben támogatta, segítette a tanulási folyamatot, a folyamatos szakmai
megújulást?

A központok azzal a céllal jöttek létre 2002-ben, hogy a továbbképzéseknek része lehessen a közvetlen tanítási órai tapasztalat, hiszen ezek az alkalmak sokkal többet árulnak el a Lépésről lépésre program mibenlétéről, lényegéről, mint bármi más. Vagyis a módszertani központokban hirdettük meg a trénereink által vezetett alapozó képzéseinket, illetve ezekhez kapcsolódóan a bemutató órákat és műhelymunkákat is, melyeket az adott iskola pedagógusai tartottak. A központok ott alakultak, ahol kellő szakmai felkészültséggel, hasonló pedagógiai attitűddel rendelkező, azonos módszerekkel dolgozó, nyitott és képzett pedagógusok voltak jelen, így biztosak voltunk abban, hogy megfelelően kerülnek átadásra és közvetítésre az alapelvek, valamint a program szemlélete, illetve ahol látható volt az együttműködés, és egymás támogatása a pedagógusok között. Volt egy közel tíz éves időszak, amikor a támogatás megszakadása a program működési keretét biztosító alapítvány és a központok formális működésének megszűnéséhez vezettek, ám mindezek ellenére az erős szakmai bázisnak és a tudásmegosztásnak köszönhetően a gyakorlatban tovább élt a program. A Partners Hungary Alapítvány 2014-ben vette át a Lépésről lépésre program koordinálását, és egy komolyabb támogatás révén ismét lendületet kapott a működés. Továbbfejlesztettük a módszertani központok munkáját bárki számára elérhető tematikus minikonferenciák szervezésével.
A Partners Hungary Alapítvány az emberek és közösségek közti kapcsolatépítéssel foglalkozik 1994 óta különböző
projektek és tréningek révén a mediáció, az együttműködés-fejlesztés és oktatásfejlesztés területén. Bár nagyon vegyes képet mutat a program alkalmazásának mélysége, minősége az iskolák, illetve a pedagógusok részéről, nagyon fontosnak tartom, hogy ezeken a tudásmegosztó fórumokon a kollégák rendszeresen részt vesznek. A szakmai
fejlődésünket az olyan nemzetközi programokban való részvételünk is támogatja, mint például a Kreatív Partnerség nevű, most futó, OECD-s pilot program, melynek során művészek (pl. előadóművészek, képzőművészek, építészek,
multimédia-szakemberek, festők) segítik kreatív módon a pedagógusokat és tanulókat az eredményes tanulásban. A mérésekbe bekapcsolódott az egyik módszertani központunkból, Pécsről több osztály, a kontrollmérésekben pedig a miskolci központunk és egy kaposvári iskola is részt vesz. A projekt izgalmas eredményei támpontként szolgálhatnak a jövőben számunkra is. További terveink között szerepel az is, hogy a központok vonzáskörzetében kialakult mini szakmai hálózatokat a jövőben szeretnénk ténylegesen működő, fenntartható hálózatokká, kollaboratív tanulócsoportokká fejleszteni, amelyhez a Tempus Közalapítváy EFFeCT pilot programjában való részvételünk tapasztalataiból merítettünk. Bár anyagi támogatással nem jár, a fenntarthatósághoz az is hozzájárulhat, hogy az új oktatási rendszerben mindhárom módszertani központunk az Oktatási Hivatal Bázisintézménye lett.

Mi a pedagógusok vagy az iskolák motivációja a Lépésről lépésre programhoz való kapcsolódásra?

Előfordul, hogy az intézményi célok megvalósítása adja az indíttatást a programban való részvételre, mert az iskola vezetőjének fontos, hogy az intézményt fejlessze, korszerűbbé tegye, és támogassa a kollégáit a műhelymunkákon, nyílt napokon, továbbképzéseken való részvételben. Ezzel együtt úgy látom, többnyire személyes motivációk alakítják a program terjedését: azok a nyitott pedagógusok, akik érzékelik a világ átalakulásával együtt járó helyzeteket, a gyerekek érdeklődésének, figyelmének, motivációjának megváltozását, tudják, hogy a hagyományos eszközökkel nagyon nehéz eredményeket elérni vagy feszültségmentesen dolgozni, hiszen a tanulási nehézségekhez sokszor magatartási, szocializációs problémák is társulnak. Főként ezek az útkeresés mozgatórugói, amelyekre a hozzánk forduló pedagógusok megoldást szeretnének találni. Sok kollégánál azt tapasztalom, hogy a szemlélete a programéval megegyezik ugyan, de nem áll rendelkezésére. A Kreatív Partnerség (Creative Partnership) program módszertanát az Egyesült Királyságban fejlesztették ki, és azóta több országban is alkalmazzák, jelenleg Litvániában, Norvégiában, Németországban és Csehországban. Magyarországon a 2013/14-es tanévben a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. és az angliai Creativity, Culture and Education szervezet együttműködésében kísérleti jelleggel indult el a program a pécsi Budai Városkapu Általános Iskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola és Alapfokú Művészeti Iskola hét tagintézményében. Lásd bővebben: www.t-tudok.hu/?hu/kreativ-partnerseg-magyarorszag 8 Lásd a Tempus Közalapítvány Tudásmenedzsment csoportja által koordinált EFFeCT nemzetközi projektről szóló összefoglalást a kötet 43. oldalán. 9 Oktatási Hivatal Bázisintézménye olyan megyei, járási, esetleg országos szinten elismert és szakmai hagyományokkal rendelkező, infrastruktúrában a feladatellátáshoz megfelelő módon felszerelt, egyedi, más intézmények számára is példaértékű, működésében koherens, befogadó, gyermekközpontú pedagógiai gyakorlattal, szakmai módszertani, szervezeti kultúrával és innovációval rendelkező nevelési-oktatási intézmény, amely alkalmas az adott területen magas színvonalú, hatékony tudásmegosztásra. A bázisintézmények pályázat útján különböző intézménytípusokból kerülnek kiválasztásra.

Természetesen a Lépésről lépésre program nem oldja meg teljeskörűen ezeket a gondokat, de segít a harmonikus együttlétet és pozitív légkört megteremteni az osztályban, amely kedvezően hat a pedagógusokra és a gyerekekre egyaránt. Az egyéni érdeklődés, a kreativitás, az alkotás előtérbe kerülése az érzelmi jóllét állapotához vezet, amely, úgy vélem, rendkívül motiváló és szakmailag is nagyon előrevivő.

Hogyan tudja egy-egy pedagógus visszavinni ezt a tudást a saját intézményébe? Szükség van
ehhez a program egészének átvételére?

A Lépésről lépésre egy rendkívül nyitott program, amelyben az alapelvek a leginkább meghatározók, és ezekhez rendelődnek az eszközök a különböző szinteken. Elképzelhető tehát, hogy a program teljes eszköztárának átvétele nélkül, annak csak egy-egy egyszerű elemét viszik magukkal az iskolába a pedagógusok. Néhány alapvető rituálé például könnyen átvehető és beépíthető a napi gyakorlatba: ilyen például a reggeli vagy a napot záró beszélgetőkör, melynek pozitív hatása szinte azonnal megmutatkozik, mert fellazítja a hagyományos szerepeket és az egyirányú kommunikációt.

Mint már említettem, a szülők bevonása rendkívül fontos eleme a programnak, eltérően a magyar iskolarendszerben megszokott, alá-fölé rendeltségi viszonytól. A Lépésről lépésre program a szülőkre nem csupán egy kliensként, hanem nevelőpartnerként tekint, aki a gyermeket a legjobban ismeri. Nemcsak asztalt csiszolni vagy a falat festeni hívjuk be az iskolába a szülőt, hanem egy sor tevékenységen, együttműködésen keresztül megpróbáljuk behozni a szülők tudását, készségeit, érzelmeit is. Ehhez kapcsolódik, hogy minden osztálynak – alsó tagozatról lévén szó – van egy osztálykabalája, amit hétvégenként egy-egy család vendégségbe hazavisz. A vendégségről egy napló is készül, amely a családok szempontjából hihetetlen nevelő erejű: döbbenetes látni, hogy egy ilyen rendkívül egyszerű elem – egymás bejegyzéseinek olvasása – hogyan hat egy család működésére, illetve mi mindenben fejleszti a szülőt. Az értékelés szintén lényeges eleme a programnak. A mai magyar köznevelési rendszer több évszázados hagyománya az osztályozás, amely minden olyan alapelvnek ellentmond, melyet a program képvisel. A Lépésről lépésre program – hasonlóan a reformpedagógiai vagy alternatív iskolák gyakorlatához – arra törekszik, hogy az osztályozás a megfelelő helyre kerüljön az értékelési folyamatban, vagyis egy lezáró értékelés legyen ott, ahol annak funkciója van, ezenkívül vagy emellett pedig egy folyamatos, megerősítő, fejlesztő visszajelzés történjen. Az értékeléshez egy úgynevezett dossziérendszer kapcsolódik a programban, melynek átvétele, használata is sokat segít: rávezeti a pedagógust arra, hogy gyűjtse a különböző tanulói munkákat ahelyett, hogy mindent érdemjeggyel értékelne. Tehát mi azt valljuk, hogy nem feltétlen a program egészére van szükség a változások elindításához, hanem az is nagy hatású lehet az osztály, a gyerekek vagy a pedagógus állapotára, ha egy-egy elemet átvesznek a kollégák.

Van arról visszajelzésetek, hogy mit kapnak a pedagógusok a programtól?

Azt gondolom, hogy a szemléletformáláson túl a legfontosabb, amit a pedagógus kaphat, egy olyan fajta  eszközrendszer, amelyhez sem a tanárképzésben, sem a továbbképzési rendszerben ilyen mélységig nem jut hozzá. A korábbiakban említett minőségbiztosítási rendszer további eszközöket biztosít számára a szakmai továbblépéshez és a reflexióhoz. Nagyon fontos az önreflexión alapuló önfejlesztés, és a tanulásszervezéshez kapcsolódó eszközök, módszerek alkalmazása. A nyitott és rugalmas szemlélet sokszor olyan problémákra is megoldást jelent, melyek elsősorban külső tényezőktől függenek, mint például a tanulási környezet, melynek kialakításához anyagi forrásokra is szükség van. Nemcsak arról van szó ugyanis, hogy a padokat másként rendezzük el,  hanem ahhoz, hogy a tanulási folyamat valóban tevékenységközpontú legyen, eszközök is kellenek: könyvektől a taneszközökig, papírtól a ragasztóig. Egy településen például, ahol 4-5 pedagógus kezdte el a programot, az egyik osztályban csak lerögzített padok voltak. Az egyik tanító által az iskola raktárában felfedezett ócska asztalokat a szülők segítségével felújították,
székek hiányában pedig minden gyerek otthonról hozott egyet – most mindenféle szék van, színes az osztályterem. Ebből is látható, hogy a kényszer sokszor szül kreativitást és nyitást a külvilág felé, amely szintén hozzá-
járul a fejlődéshez.

Milyen együttműködések jönnek létre a programban részt vevő pedagógusok között? Hogyan
tudja támogatni ezt a program?

A módszertani központok három nagy bázisa között mindig élő és szoros kapcsolat volt, a már említett műhelyek, foglalkozások, minikonferenciák révén, melyek alkalmat teremtenek a kollégák számára a személyes  tapasztalatcserére és kisebb együttműködések kezdeményezésére is. Az online közösségi terek adta lehetőségek kiaknázásával korábban nem foglalkoztunk sem elméleti, sem gyakorlati szinten, az erre való igény mostanában erősödött fel bennünk. Az EFFeCT projekt pilot programjában való részvételünk ezzel kapcsolatban is sok támpontot nyújtott számunkra. A kiskőrösi Lépésről lépésre Módszertani Központ 2016 nyarán megtartott képzésén 39 pedagógus vett részt Mezőfalváról, Mohácsról, Kiskőrösről, akik később az EFFeCT projekt kísérletében egy
kollaboratív tanulócsoport tagjai lettek. Annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjanak tanítani a Lépésről lépésre módszer alkalmazásával, meglátogatták egymást, megfigyelték és értékelték egymás munkáját. Nem volt könnyű a tanulási folyamat, de fontos célt szolgált, hogy az offline találkozókon vagy az iskolai teamek/munkacsoportok tapasztalatcseréjén kívül ezeken az online felületeken megkönnyítsük a tudásmegosztást, a saját ötletek, gondolatok átadását. A pilot program megvalósítása során kiderült számunkra, milyen hihetetlen hatású tud lenni egy online együttműködés – akár csak egy Facebook-csoport formájában is – a tanulni, fejlődni vágyó pedagógusok között.
Most tömegével töltik fel a közös felületre a különböző gyakorlatokat és leírásokat. Úgy vélem, a továbblépés lehetősége ezen a téren óriási. A pedagógiai szakmai tudáson kívül persze még sok mindenre szükség van a sikerhez, de mindenképpen terveink között szerepel a jövőben online szakmai hálózatok életre hívása kisebb és nagyobb körökben is. Szeretnénk ehhez olyan támogatási rendszert szervezni a program köré, amellyel meg lehetne támogatni a módszertani központok erőfeszítéseit és munkáját.

Mit emelnél ki a program értékei, eredményei közül?

Azt gondolom, hogy a legfontosabb eredmény a program azon törekvése – elméletben és a gyakorlatban egyaránt –, hogy szintetizálja a szerte az oktatás világában felbukkanó, úgynevezett gyermekközpontú pedagógiai elemeket. Ebben nagy segítséget jelent a minőségfejlesztés, amely támpontot ad ahhoz is, hogyan lehet ezeket az elemeket, módszereket, eszközöket egységbe foglalni a pedagógus személyiségének, helyzetének, körülményeinek megfelelően. A második, amit hangsúlyozni szeretnék, hogy a program nem ad kész megoldást a pedagógus kezébe, nem mondja
meg, hogyan kellene ezt és ezt megvalósítani, hanem rávezeti a pedagógust saját helyzetének értékelésére, céljainak megfogalmazására és az eszközök kiválasztására. A változás és a szakmai fejlődés természetesen nem feltétlenül kizárólag a program eredménye, hiszen a hiányok és szükségletek is kikényszerítik a pedagógusok egy részéből azt, hogy nyitottá váljanak és nyitottan gondolkodjanak. Erre maga a program és a benne dolgozó pedagógusok nagyon jó mintát adnak. A harmadik, amit kiemelnék a programban részt vevők szempontjából, az a folyamatos önfejlesztés,
a folyamatos szakmai fejlődés. Nekünk ehhez kell minden olyan eszközt megtalálni, amely ezt támogatni, segíteni tudja egyénileg és a közös tanulás által is.

Fegyelmezési problémák, kortárs bántalmazás, kiközösítés.

Az gyerekek közti agresszió és a kortárs bántalmazás különféleképpen jelenik meg az egyes intézményekben, és egyre nagyobb kihívást jelent pedagógusok, diákok, szülők és az iskola környezetében dolgozó szakemberek számára. Ma már szinte minden iskola érintett valamilyen formában. Megfelelő eszközök nélkül a feszültség egyre nő, és tehetetlenség agresszióba fordulhat. Az érintettek még évtizedek múltán is hordozzák magukban ennek következményeit. Hosszú távon kihat boldogulásukra, életminőségükre.

Hazai és nemzetközi tapasztalataink azt mutatják, hogy az óvodai és iskolai agresszió legjobb kezelése a megelőzés. A megelőzés kulcsa pedig az erős közösség, ahol közösen kialakított szabályok alapján működik az egyéni és a közös felelősségvállalás. A Partners Hungary Alapítvány 2015 óta foglalkozik az oktatási intézményekben (óvodában, általános iskolában, középiskolában) megjelenő konfliktusok, agresszív viselkedések és kortárs bántalmazás jelenségeinek kezelésével és megelőzésével. Jelenleg futó, középiskolai programunk tapasztalatait 2017 márciusi konferenciánkon osztottuk meg a nagyközönséggel.

Közös érdekünk helyrehozni a közösségen esett kárt

• Konferenciánkon elsőként Negrea Vidia, a Resztoratív Gyakorlatok Nemzetközi Intézetének trénere és kuratóriumi tagja osztotta meg több évtizedes szakmai tapasztalatát a helyreállító szemléletben kezelt iskolai incidensek pozitív hatásairól.
• Alapvetően nem válik az ember bűnelkövetővé, hanem egy kapcsolati rendszerben él, és a valahová tartozás szükséglete hajt minket, így ezt a működési módot mások miatt engedi meg magának. Ez azt is jelenti, hogy ha egy incidens követően nem történik semmi a közösséggel, az érintettekkel, akkor érdemi változás nem várható.
• A kapcsolódáshoz, az együttműködéshez szükséges keretek megteremtéséhez nagyon rövid, strukturált terek is elegendők, és ebben egy tanórába illeszthető resztoratív proaktív kör nagy segítség. A resztoratív igazságszolgáltatásban – amelyből az iskolai módszertan is származik – minden résztvevő összeül és közösen dönt az elkövetett cselekmény hatásáról és felelősséget vállal a jövőbeli szerepével, feladataival kapcsolatban.
• Bármilyen igazságos döntést hoz a bíró, a  folyosón mindig folytatódik a történet, mert nem azok döntenek, akiké a konfliktus.  A resztoratív eljárások – a mediációhoz hasonlóan – visszaadják a konfliktust az érintetteknek. Nagyon sokszor az érintettek felfokozott érzelmi állapota leblokkolja az előrelépés lehetőségét, ezért közösségi támogatás szükséges egy incidens megoldása során.
• Általánosságban elmondható, hogy aki elkövetővé válik az iskolai környezetben, az valószínűleg nem kapta meg azt a támogatást, hogy együttműködővé váljon. Sokszor mi magunk, felnőttként, pedagógusként is áldozatokká válunk az iskolai incidensekben, ezért nagyon fontos, hogy meg tudjuk adni saját maguknak, amire érzelmileg szükségünk van, és csak ezután érdemes megvizsgálnunk, hogy kié a konfliktus és kik az érintettek.
• A resztoratív modellek célja a támogató közösség létrehozása és a kapcsolatok erősítése, hogy még az incidens megtörténése előtt legyen tér és lehetőség arra, hogy jelezzék a közösség tagjai, ha nem jó döntést készül hozni az egyik tagja. Ha kialakul az a tér és nyitottság, akkor van lehetőség arra, hogy a károk helyreállítására, a jóvátételre tudjuk helyezni a fókuszt baj esetén.

Mediátorként, pedagógusként és sok más szerepünkben sokat tud segíteni, ha jól kérdezünk. Helyreállító szemléletű kérdések:

• Mi történt? Mi volt benne a te részed?
• Kiket érintett?
• Hogyan érintette?
• Mit kell tenni ahhoz, hogy a dolgok rendbe jöjjenek?
• Hogyan előzzük meg legközelebb?

Fontos, hogy sem a szégyen sem a hibáztatás ne maradjon benne a helyzetben, ami gátolja a kommunikációt. Ebben sokat segítenek az érzelmi alapú kijelentések, vagyis hogy tudjunk arról beszélni, mi aggaszt, mi okoz örömet, hogyan érezzük magunkat az adott helyzetbe.

A jó iskolai légkörhöz a napunk 80%-ának arról kellene szólnia, hogy figyelmet, rendszeres visszajelzést adunk az egyéni döntésekről, a cselekedetek hatásairól, és az érzelmeinkről.

A proaktív körök a ráhangolódásról, a jó hangulat vagy a közös munka megalapozásáról, a szabályok kidolgozásáról szól.

A reaktív körök  probléma esetén a biztonság helyreállítását, a sérelmek orvoslását, a közös felelősségvállalást szolgálják.

A resztoratív konferencia bevonja a közös megbeszélésbe azokat, akiket érintett egy negatív következménnyel jár cselekmény. Ez egy strukturált, kötött forgatókönyvű folyamat, amely során egyéni beszélgetéseket közös megbeszélés követ. Az érintettek beszélhetnek arról, hogyan érintette őket az adott cselekedet, és mit kellene csinálni ahhoz, hogy helyrejöjjenek a dolgok.

A családi döntéshozó konferenciát olyankor alkalmazzuk, amikor egy gyermek veszélyeztetetté válik, vagy a családot kell támogatni a szükséges változások megvalósításához, és ők maguk dolgozzák ki a megoldást biztosító tervet.

Ahhoz, hogy egy iskola így működjön, ahhoz minden szereplőjének ugyanazt a nyelvet kell beszélnie és közös motivációval kell rendelkezniük.

Az alternatív konfliktuskezelési eljárások jogszabályi háttere az iskolában

Az Erasmus + programunkban együttműködő iskolakomplexum, a Szolnoki Szolgáltatási Szakképzési Centrum jogi referense, dr. Zolnai Orsolya beszélt a mediáció és a resztoratív eljárások beilleszthetőségéről az iskola életébe.

Az eljárások jogszabályi hátterét az alábbiak szabályozzák:

• A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.)
• A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet (a továbbiakban: EMMI rendelet)

Az intézményi hátterét pedig a köznevelési intézmény szervezeti és működési szabályzata, valamint az iskola házirendje szabályozza.

A Partnerség az Iskolai Agresszió Ellen program keretében, a szolnoki partneriskolákban, a pedagógusok mediátori, illetve resztoratív facilitátori képzését követően, 2017. szeptember 1-től az iskolák házirendjébe beillesztésre került:

„A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet alapján, iskolánkban is lehetőség van arra, hogy a fegyelmi eljárást egyeztető eljárás (mediáció vagy resztoratív módszereket alkalmazó eljárás) előzze meg, amelynek célja a konfliktus feldolgozása, értékelése, ennek alapján a konfliktusban lévő felek közötti megállapodás létrehozása a sérelem orvoslása, a további, hasonló konfliktusok megelőzése érdekében.”

• Zolnai Orsolya elmondása szerint rögös úton haladnak az iskolák az alternatív eljárások elterjesztésében, de sokat segít, hogy a programban a Partners Hungary Alapítvány trénerei mentorálják a kiképzett mediátorokat és resztoratív facilitátorokat. Vannak kollégák, akik nem hisznek a módszerben, mert nem ismerik és nincs benne bizalmuk, ezért nem terelik az ügyet alternatív megoldások felé, ezért jelenleg a fegyelmi ügyek bekerülésének a strukturált módját keressük. Sikerként könyvelhető el, hogy az egyik iskolában, az egyik kiképzett pedagógusnak sikerült bekerülnie a fegyelmi bizottságba, így hangsúlyosabban képviselheti a mediáció és a resztoratív gyakorlatok fontosságát. Emellett, munkacsoportok alakultak az egyes iskolákban, akik a nevelőtestületi ülések során beszámolnak a munkájukról, így propagálva az új módszereket és ösztönözve a kollégákat, hogy merjenek segítséget kérni egymástól.
• Dr. Zolnai Orsolya szerint az a legnehezebb, hogy a siker fogalmát át tudjuk értékelni önmagunkban, ez tud átlendíteni a holtpontokon. “Vannak ügyeink, amikre büszkék vagyunk és valljuk, hogy a helyzetek, konfliktusok megoldása során egyre gyakrabban alkalmazzuk a mediációs és a resztoratív módszereket.”

A délutáni szekcióban Mészáros Évával és Munkácsiné Tóth Izabella pedagógusokkal Bacsó Flóra beszélgetett arról, hogyan tudják beilleszteni az alternatív módszereket a mindennapokba. A pedagógusok elmondása szerint a gyerekek örömmel és kíváncsian fogadták a resztoratív köröket, és már a második órára maguktól körberendezték a székeket. Az akut esetekben alkalmazott mediációt vagy reaktív köröket óracserékkel oldják meg, ehhez rugalmasság és vezetői támogatás szükséges.

Ezt követően a konfliktusokat megelőző, resztoratív és mediációs módszerekkel is dolgozó osztályfőnöki óraterv sorozatból kaphattak saját élményű ízelítőt a résztvevők.

Mediáció zaklatásos-bántalmazásos ügyekben?

Kukity Krisztina és Bacsó Flóra gondolatébresztő előadásában felvázolta az agresszió és a zaklatás-bántalmazás (bullying) közti különbségeket

Az előadást követően kiscsoportos beszélgetések követték, amelyek során az alábbi kérdések mentén gyűjtöttük össze a résztvevők nézőpontjait és információt.

1.Ki legyen a folyamatvezető, milyen készségekkel kell rendelkeznie? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

A kérdéssel foglalkozó csoport arra jutott, hogy jó, ha nem konkrét eszköztárral megyünk neki egy helyzetnek, hanem minél szélesebb látókörrel és lehetőségekkel. A páros vezetés sokat segít. Mediációban mindenképp kiemelt szerepe van a pártatlanságnak, hiszen saját iskolában, ismerős résztvevőkkel nem célszerű mediálni. Ha csapatban dolgozunk, teret kell adni a reflexiónak. Fontos felismerni a kapcsolatokban lévő hierarchiát és az erőviszonyok kiegyenlítésére kell törekedni. Játszmahelyzetek kiszűrése és kezelése: realitáskontroll. Segítő folyamatokban látnunk kell, hová akarunk és tudunk eljutni a résztvevőkkel (kapcsolat javítás? közös együttélés?).

2.Kik kiket kell bevonni a folyamatba? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

Az adott esettől függ: mennyire súlyos, kik az érintettek. A konkrét szereplőkön kívól, a facilitátor/mediátor, iskolapszichológus, pedagógus, kortárs  támogató, gyermekjogi képviselő is bevonható a folyamatba. Azonban, ha sok érintett van (például egy egész osztály), nem biztos, hogy mindenki bevonható, és a megfelelő képviseletről gondoskodni kell a facilitátornak/mediátornak.

3.Hogy szerez a felnőtt tudomást a bántalmazásról? Hogyan tudjuk elérni, hogy ne árulónak/árulkodásnak fogják fel a bántalmazásról szóló jelzést. Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

Gyakran az érintett gyerek elmondja a szülőnek vagy a tanárnak, esetleg a nem érintett gyerek adja tovább felnőttnek. Intő jel lehet a felnőtt számára egy sérülés, szakadás a ruhán, a viselkedés megváltozása. Ötletként felmerült, hogy működhetne anonim bejelentési rendszer az iskolában: folyosón dobozba vagy az interneten el lehet juttatni felnőtthöz. Fontos a megfelelő bizalmi légkör az iskolában és otthon is. Érdemes megteremteni az iskolai közösségi tereket, ahol ennek fóruma lehet: ez lehet egy bűnmegelőzési tanácsadó vagy internetbiztonsági szakember által tartott előadás, esetleg osztályfőnöki órák saját élményű gyakorlatokkal, drámajátékkal. Az is jó, ha a felnőttek fel merik hozni a témát, tudnak beszélni a problémákról hibáztatás nélkül.

4.Mit kommunikáljunk az érintettekkel arról, hogy miután a tudomásunkra jutott az ügy, mi fog történni? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

• Fontos, hogy a kommunikációt a célcsoportunkhoz igazítsuk (közvetlenség és közérthetőség)
• Empátia
• Érdemes informálódni az érintettek motivációiról és hogy valóban önkéntesen vesznek-e részt a folyamatban
• Non-direktív támogatással erősíteni az elfogadást
• Figyelembe kell venni, hogy külön beszélünk-e az érintettekkel, illetve hogy a közösség egészével hogyan kommunikálunk
• Érdemes külső támogatókat is bevonni (mentálhigiénés szakember, iskolapszichológus, az osztályfőnökön kívül más pedagógus)
• Amikor elindul egy beavatkozás, egy folyamat, fontos, hogy nyíltan kommunikáljunk annak kereteiről.

5.Hogyan kellene zajlódnia az előkészítésnek? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

A kérdéssel kapcsolatban az alábbi szempontok merültek fel, a teljesség igénye nélkül:

• Kik az érintettek?
• Ki legyen a beavatkozás vezetője?
• Milyen módszerrel történjen a beavatkozás? (Segítő beszélgetés, mediáció, resztoratív módszer, egyéb)
• Egyéb kompetens személyek azonosítása, akik a megállapodást segíthetik
• Konkretizálni a problémát: mi az ügy pontosan, amelyben beavatkozást tervezünk?
• A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaként, felmerül-e bármmi az üggyel kapcsolatban, ami miatt jelentési kötelezettsége van a facilitátornak?
• Bántalmazás esetén, bármilyen beavatkozásról is legyen szó, kiemelt az önkéntesség szerepe
• Hol és mikor történhet a beavatkozás?

Fontos szem előtt tartani, hogy minden eset egyedi, ezért a fenti szempontok gondolatébresztőként és támpontokként szolgálhatnak a segítő szakemberek számára beavatkozás előtt.

Köszönjük a tartalmas napot, folytatása következik. Iskolai programunk szakmai anyagait ITT töltheti le.

A 2017. március 31-én bemutatott, interszektorális együttműködés keretében kidolgozott szakmai ajánlásunk kapható az irodánkban, minden hétköznap 9-17 óra között:

1072 Budapest, Rákóczi út 22, 4/24.

Vannak olyan mediátorok, akik családi erőszak esetén is bizalommal ajánják a mediáció módszerét. Pedig a családon belüli erőszak esetén polgári ügyekben nem ajánlott a mediáció. A Patent egyesület írásában több érvet is találhatunk, amiből látható, miért.

A PATENT Egyesület teljes szakmai ajánlása ITT olvasható:

leporello-mediacio-2014

Emellett fontos kiemelni: a kötelező mediáció annyit jelent, hogy az ügyfeleket arra kötelezik, hogy megjelenjenek a mediátornál és ott meghallgassák a bevezetőt. Ha ezután úgy döntenek a felek, hogy valójában nem szeretnének részt venni az egyeztetésen, akkor nem indul el az eljárás. A mediátor kiállít egy igazolást, hogy a felek megjelentek, de nem kívántak élni a mediációs lehetőséggel. Ez arra jó, hogy korrekt információt kaphatnak a felek a mediációról és bízhatunk abban, hogy megnyerjük őket az önkéntes részvételre. Ha ez nem valósul meg, akkor nem lesz mediáció, így őrizhető meg az önkéntesség elve. Sajnos a törvényben a kötelező elem félreérthető, így előfordul, hogy a mediátorok végigviszik az ügyet nagy ellenállások árán is. Ez az információ talán segíthet, hogy valóban jogszerűen járjon el a mediátor, a felek választási lehetősége, szabad választása ne sérüljön.

2017 novemberi mediációs konferenciánk a válási mediáció témája köré szerveződött, amelyre nemzetközi mediátorokat is meghívtunk, hogy osszák meg tapasztalataikat.

A luxemburgi IEDRS mediációs intézet bemutatkozója – Christian Bos az IEDRS vezetője, alapítója, mediátor 

Christian Bos Luxemburgban, Franciaországban és Belgiumban szerzett mediációs tapasztalatairól beszélt

Költői kérdéssel indította előadását: Hogyan lehet szakmaként tekinteni a mediációra, ha a mediáció képviselői sem értenek egyet szakmailag?

15 év bírói tapasztalat után, Christian úgy látja, hogy a bírói ítélet sosem lehet olyan jó, mint az emberek saját döntése, ezért döntött úgy, hogy inkább mediátorként fog dolgozni. Családi ügyekben szerezte a legtöbb gyakorlatát, ahol azt látta, hogy nehezen fogadják el a felek, hogy nem az ő igazukat pártolja a mediátor. Válási esetekben gyakran a gyereket is fegyverként használják a szülők. Ezért fontos arról beszélni, hogy bevonjuk-e a gyereket a mediációba, amikor a szülők kommunikációját segítjük. Az IEDRS azt az álláspontot képviseli, hogy a mediáció egy önálló professzionális szakma, ezért a felnőtteknek van itt a helyük.

Ha a mediátor a mediációs folyamatban tanácsot ad (például egy másik szakterületről, őgy mint jog vagy pszichológia), akkor szakmai hibát követ el. A mediátornak az a feladata, hogy a felnőttek találják meg azt a kommunikációs módot, amivel segíteni tudnak a gyereknek, a mediáción kívül. A mediátor független, pártatlan kell, hogy legyen, és megfelelő bizalmi légkört kell teremtenie ahhoz, hogy a feleket ahhoz, hogy a felek bármit szabadon elmondhassanak.

A mediáció jövője érdekében fontos lenne, hogy tiszta, jól behatárolt folyamatok mentén haladjunk, szakmai párbeszéd mentén.

Mivel a polgári és büntető esetekben is választható a mediáció, ezért a különböző szakembereknek kötelező lenne tájékoztatni a feleket arról, hogy érdemes lenne megkísérelniük konfliktusuk rendezését ezzel a mószerrel. Az IEDRS mediátorai olyan folyamaton dolgoznak, amely a kormányokat érzékenyíti, hogy a mediáció minden jogi folyamat előtt kötelező legyen. Tudják, hogy a mediáció egy önkéntes folyamat, de fontos, hogy az ügyfelek tájékoztatást kapjanak.

Hosszú távú céluk, hogy minél nagyobb körben terjedjen el a mediáció.

Mediátori tapasztalatok a non-verbális kommunikáció és a tranzakció analízis (TA) szempontjából – Christophe de Meeus – IEDRS partner, tréner, mediátor

Mindannyiunknak vannak konfliktusai, amelyek természetes velejárói az emberi kapcsolatoknak. Azonban, ha nem kezeljük őket megfelelően, fajulhatnak addig, például munkahelyi környezetben, hogy szélsőséges esetben még az öngyilkossági kísérletig is eljuthatnak. Ezeket meg kell előzni. Először érdemes megértenünk, hogyan működik a konfliktus. A nehézséget az adja, hogy az érzelmek kezelésével nehezen birkózunk meg. A konfliktusok 80%-át pedig ez okozza. Ha pedig a negatív érzések tartósan dominálnak, akkor a konfliktust nem tudjuk lezárni. A mediáció során ki kell fejezniük az ügyfeleknek ezeket az érzéseket, hogy aztán képesek legyenek lecsillapítani azokat. Ehhez kommunikációs eszközökre van szükségünk. A mediáció indulásakor a külön beszélgetés az ügyfelekkel lehet erre jó alkalom. Elsődlegesen viszont fontos, hogy a mediátor a saját érzéseit tisztán lássa. Fontos a kellő önismeret, hogy a saját reakcióinkat is megértsük.

Az ügyfelek saját érzelmeinek átdolgozása az IEDRS gyakorlata szerint a külön kezdésben valósulhat meg. A mediátor a kérdések hatására juttathatja el a feleket a változáshoz. Mi történt, ami a változást hozta? Mi változott meg? A folyamatokban az érzelmeket kell megfogni. A történet egy vezérfonál, ami az ügyfélnek fontos, de ez ne vigye el a mediátort a túlzott részletek vagy az értelmezés irányába. Fontos, hogy a mediátor előremutató kommunikációhoz segítse a feleket, de ne adjon tanácsot. Ezért van kiemelt szerepe TA-szempontból annak, hogy a mediátor felnőtt én-állapotban maradjon és ne a megmentő szülőiből kommunikáljon, tehát képes legyen kontrollálni saját érzelmeit.

Az IEDRS szerint a mediátor minden típusú ügyben tud dolgozni, nem kell specializálódni ügytípusokra. Bármilyen interjú során ugyanolyan fontos az empátia, ilyenkor a másik személyre koncentrálnak és nem magunkra.

Mediátorként meg kell ismernünk a különböző viselkedéseket, mert ezek segítenek megérteni az ügyfeleket, ezért tanítanak az IEDRS-nél NLP, TA, non-verbális kommunikációról alapokat. Nem az a célunk, hogy a mediátorok specialistává váljunk ezekben a módszerekben, csak hogy megértsék, hogyan működnek az emberek.

Ahhoz, hogy lássuk mások non-verbális jeleit, a saját érzéseinket kell ismernünk. Magunkon kell megtanulnunk ezeket. A tanulási folyamat elején magunkkal kell foglalkozzunk ahhoz, hogy másokat jól értsünk a későbbiekben. Mindenkiben megvan a felismerés és a megértés képessége. Nem csak arra figyelünk, hogy mit mond a másik, hanem arra is, hogy milyen gesztusokat használ. Ezeket a jeleket meg lehet tanulni.

Válasszuk külön azt, hogy valaki a non-verbális eszközök szakértője vagy mediátor. A mediátor kérdezzen rá a dolgokra, ne értelmezzen önállóan.

Minden jelzés információval szolgál számunkra, de nem mindennek tulajdoníthatunk jelentőséget. A jobb kéz használata például a bal agyféltekéhez köthető, ami a logikai elemzés központja. Rengeteg jel van, amit pedig a jobb agyféltekéhez tudunk kötni, ami az érzések, vizualizáció, kreativitás központja. Ha empátiával hallgatunk, akkor a non-verbális kommunikáció jelei segíthetnek bennünket. Fontos, hogy a mediátor figyeljen ezekre a jelekre, hogy jól tudja vezetni a folyamatot. A testbeszéd sok érzelemről tud árulkodó jeleket küldeni. Mielőtt kinyitják a szájukat az emberek, már kommunikálnak a testükkel. Ha látunk egy jelet, például, amikor nagyon hallgat valaki és a szája elé teszi a kezét, akkor rákérdezhetünk, hogy szeretne mondani valamit?

1500-2000 nonverbális jelet különböztethetünk meg. Mivel ez túl sok, haladjunk fokozatosan a tanulásban. A szem és a kéz mozdulatai kiemelten fontosak. Egyszerre kell a látásra és hallásra, mint érzékelésre hagyatkoznunk, ez ad teljes képet a beszélőről.

Tranzakció analízis  a mediációban 

Úgy, mint a nonverbális jelek tanulásának folyamatában, a tranzakcióanalízis (TA) alapvetéseit eleinte magunk számára tudjuk csak alkalmazni. Az IEDRS iskolája szerint, a szülői és gyermeki én-állapotokon belül 4 rész különíthető el, negatív és pozitív tartománnyal. A szülő lehet gondoskodó, ezen belül pedig adakozó (pozitív) vagy megmentő (negatív), illetve kritikus, ezen belül normatív (pozitív) vagy üldöző (negatív). A gyermek lehet alkalmazkodó, ezen belül alkalmazkodó (ez a pozitív vetülete; az alkategória neve szándékosan ugyanaz), vagy alárendelt (negatív), illetve lázadó, ezen belül szabad (pozitív) vagy lázadó (ez a negatív vetülete; az alkategória neve szándékosan ugyanaz).

Amit mediáció során, a kommunikáció érdekében pozitívnak és elérendőnek tartunk az a felnőtt én–állapot.

• Az előre kiküldött kérdőív alapján, ha a felnőtt én-állapotunk magas, (10 pont feletti) akkor megvan az a képességünk, hogy tájékoztassunk, összefoglaljunk, kérdezünk, figyeljünk. A felnőtt teszi lehetővé, hogy a helyzethez mérten, megválasszuk a többi én-állapotot.
• Ha az ügyfelekhez fordulunk és tájékoztatjuk őket, akkor lehet a gondoskodó szülői énből is adakozni. Ha például agresszív az ügyfél, akkor a normatív szülői énből tudjuk segíteni az ügyfelet, mondjuk elismételjük a szabályokat.
• Válás esetén a szülők múltjába nem mehetünk vissza, mert itt van egy határvonal a mediáció és a terápia között. Ha egy pár látja, hogy egy kapcsolatnak vége, akkor abban a mediátor segíthet, hogy ezt megértsék. Ha a mediátor megfelelő távolságot tart, és nem ítélkezik, azzal is tud segíteni.
• Nem utalhatjuk be őket pszichológushoz, de ráébreszthetjük arra, hogy fordulhatnak külső segítséghez is.

Játszmák nélkül – Felnőttek a tárgyalóasztalnál SalamonDorottya tréner, coach, mediátor, Gordon & TA Kft.

Miként maradhat a mediátor felnőtt én-álapotban?

A mediációs eljárás vs bírósági eljárásbeli különbség a TA szempontjából is jelentős. A mediáció a felnőtt-felnőtt kommunikációt hívja elő már a berendezések elhelyezésével; a kísérés és nem az igazságtevés áll a fókuszban, emellett rugalmasabbak a szabályok. A bíró ezzel szemben inkább a kritikus szülői é-állapotból van jelen.

A játszma helyzetek, a rejtett indítékú tranzakciók sorozata pontosan meghatározott, előrelátható kimenetel felé halad, célja valamiféle nyereség elérése. Fontos eszközeink lehetnek az értő figyelem és a felnőtt én-állapotból küldött konfrontáló én-üzenet.

Tipikus játszmahelyzet a mediációban, amikor nem halad semerre a folyamat. Ennek egyik célja lehet a játszma indítója szempontjából egy olyan nyereség, amelyben elismerik az igazát, hogy nem lehet megoldás felé mozdítani a feleket.

Tipikus játszmák

• „Bíróság” – most mondja meg, kinek van igaza!
• „És ráadásul”
• „Igen, de”
• „Láthatod, hogy mindent megpróbáltam” (pszichológiai szükséglet: nekem ne parancsolgassanak)

A játszmák leállításában az alábbi módszerek segíthetnek:

• empatikus megértés
• elismerés
• visszatükrözés
• különtárgyalás
• „vegyük le most ezt a forró témát az asztalról”

Gyermekeink játszmái a válás kapcsán – Kőszegi Ágnes – tanácsadó, Gordon & TA Kft

Válás során gyakran tünetértékű, ha a gyerekeknél a tanulmányi átlag, vagy viselkedésbeli változás áll be. A válás előtti időszak és a válás utáni időszak a legnehezebbek érzelmi szempontból. A játszmák inkább a válás előtt jönnek be a gyerekek életébe, mert gyakran a családot szeretnék összetartani. Ha van testvér vagy nagyszülő, akkor a gyereknek van kivel megbeszélni a dolgokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szülőkkel ilyenkor a gyerekek nem szívesen beszélnek a válásról.

Az érzelmek határozzák meg, hogy milyen játszmába kezdenek az emberek.

A gyerekek kiszolgáltatott helyzetben vannak, nekik csak a várakozás jut. A gyerek érdekének bevétele a mediációs témákba fontos lehet, hiszen ha dühösek a szülök, nem hallják meg egymást sem.

A családokban lehetnek tabuk, amelyeknek köszönhetően a gyerekek félnek, esetleg a szavak szintjén nem bírják megfogalmazni azt, ami bennük van. Vagy esetleg fellázadnak –, vagy alkalmazkodó gyerekként azt mondják, amit a szülök, szeretnének hallani. Emiatt a szülők egymásra is tudnak mutogatni, amikor eszközként használják a gyereket. A szabad gyermeki én-állapot segíthet a gyereknek feldolgozni az indulatait, ha például sportban vagy művészeti tevékenységben kiélheti a feszültségeit. Ha a szülők tudnak indulatmentesen kommunikálni, akkor a gyerek kommunikációja is előbb bejöhet, az érdekei mentén. Fontos, hogy meghallják, hogy mitől fél, mit érez. Amikor a szülők eljönnek a válás közben mediációba, a szülők és a gyerekek érdekét kellene harmonizálni.

A szülőkkel való beszélgetés alatt a válás okozta hatásokat is figyelembe kellene venni – a gyerekek szempontjából, de a gyerekeket jó lenne megkímélni a felnőttek mediációjától.

Reméljük, hogy a konferencia végére olyan új kapcsolatok, inspirációk születtek, amelyek összehozzák a szakma képviselőit a jövőben is, hogy minél több párbeszéd indulhasson.

A konferencia kommunikációs akadálymentesítését köszönjük: dr. Várkonyi Karsai Zsuzsának, dr. Várkonyi Péternek és Bacsó Flórának.

Általános mediációs szakirodalom

• Kertész Tibor: Mediáció a gyakorlatban – kapható a Partners Hungary Alapítvány irodájában!
• Barcy, M., Szamos, E. (2002) „Mediare necesse est” A mediáció társadalmialkalmazása. Animula, Budapest.
• Lovas Zsuzsa – Herczog Mária (1999) Mediáció, avagy a fájdalommentes konfliktuskezelés Múzsák Kiadó
• Eörsi Mátyás – Ábrahám Zita: Pereskedni rossz. Minerva, é.n.
• Szerk.: Dr. Eörsi M., Dr. Ábrahám Z, Pereskedni rossz! – Mediáció: a szelíd konfliktuskezelés,Minerva Kiadó
• Decastello Alice, Mediáció az egészségügyben HVG Orac kiadó Budapest.
• Kohlrieser George Túszok a tárgyalóasztalnál. Konfliktuskezelés mesterfokon, Háttér Kiadó 2007
• Bártfai Judit dr., Molnár Gábor dr., Dósa Ágnes dr., Barinkai Zsuzsanna dr., Gulyás Kálmán dr., Herczog Mária dr., Horváth Éva dr., Kutacs Mária dr., Lovas Zsuzsanna A mediáció. A közvetítői tevékenység– bővített kiadás – HVG ORAC
• Dr. Görgényi Ilona, Kárjóvátétel a büntetőjogban, mediáció a büntetőügyekben HVG Orac kiadó Budapest.

Válással, családi ügyekkel kapcsolatos, vonatkozó könyvek:

• Dr. Kardos, F. (2011) Gyermekközpontú közvetítés. Kapcsolatügyeleti mediáció.Kapcsolat 2000 Pszichológiai Betéti Társaság, Budapest.
• Együtt vagy külön. Maradjunk együtt vagy váljunk el? – Barinkai Zsuzsanna – Herczog Mária Lovas Zsuzsanna – Neményi Eszter – Rónaszéki Katalin – Complex 2002.
• Bancroft, L., Silverman, J. G., Ritchie, D. (2013) Lehet-e jó apa a bántalmazó? A partnerbántalmazás hatása a szülő-gyermek kapcsolatra. Háttér, Budapest.

Pszichológiai vonatkozású könyvek:

• Strasser, F., Randolph, P. (2005) Mediácó. A konfliktusmegoldás lélektani aspektusai. Nyitott Könyvműhely Kiadó, Budapest.
• Gordon, T., Burch, N.  (2001) Emberi kapcsolatok. Hogyan építhetjük, hogyan rontjuk el. Gordon Könyvek, Budapest.

Kommunikációelmélet:

• E. A. Griffin: Bevezetés a kommunikációelméletbe. 2001/2003. L’Harmattan. 5., 8., 11. fejezet.
• Bagdy Emőke: Kommunikáció, empátia, konfliktuskezelés. In: Bagdy – Bishop Böjte – Rambala: Hidak egymáshoz. Empátia, kommunikáció, konfliktuskezelés. Kulcslyuk Kiadó, 2011. Budapest.
• A.. Reboul-J. Moeschler: A társalgás cselei. Osiris, 2000.
• Bolton, R. A kommunikáció művészete (részlet), In: Neményiné Dr. Gyimesi Ilona (szerk.): Kommunikációelmélet. Budapest, Perfekt, 2008..
• Rosenberg, M. B. (2001) A szavak ablakok vagy falak. Erőszakmentes kommunikáció. Agykontroll Kft, Budapest.

Iskolai vonatkozású könyvek:

• Lisa Delpit (2007): Mások gyermekei. Hivatalos kultúra és kisebbségi tanuló. Educatio, Budapest.
• Szekszárdi Júlia (2008): Új utak és módok – Gyakorlatok a konfliktuskezelés tanításához és tanulásához. Dinasztia Kiadó, Budapest.
• Mészáros Aranka (1997): Az iskolai szociálpszichológia jelenségvilága. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest
• Ranschburg Jenő (2001): A családok anyagi helyzetének hatása a gyermekek magatartászavarainak
• kialakulására. Fejlesztő Pedagógia. 6. sz.
• Sallai Éva (1996): Tanulható-e a pedagógus mesterség? Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém.
• Sallai Éva (2005): Integrációs pedagógiai helyzetgyakorlatok. Módszerek a hátrányos helyzetű
• tanulók iskolai sikerességének segítésére. Educatio, Budapest.
• Sallai Éva (szerk., 2008): Kapcsolaterősítő élmények az iskolában. Educatio, Budapest.
• Sallai Éva (szerk., 2008): Társadalmi egyenlőtlenségek, a nem hagyományos családmodell, a szülői viselkedés és a gyermek fejlődésének összefüggései. Educatio, Budapest.
• Szitó Imre (2003): Kommunikáció az iskolában. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
• Tahar Ben Jelloun (2003): A rasszizmus, ahogy a lányomnak elmagyaráztam. Ulpius-ház
• Könyvkiadó, Budapest
• Thomas L. Good – Jere E. Brophy (2008): Nyissunk be a tanterembe I–III. Educatio, Budapest.
• 2Veczkó József (1990): A szociokulturális ártalmak, a gyermek- és ifjúkori személyiségzavarok
• összefüggései. In: A gyermekvédelem pedagógiai és pszichológiai alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest.
• Vörös Anna (2004): Osztálytermi kommunikáció, tanár–diák interakciók. In: N. Kollár Katalin
• és Szabó Éva (szerk.): Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó, Budapest.
• Zrinszky László (1993): Bevezetés a pedagógiai kommunikáció elméletébe. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Beszámoló az 2015 október 27-i, Partners Hungary Alapítvány Mediációs Centrumának konferenciájáról 

Október 27-én tartottuk idei harmadik mediációs konferenciánkat, amelynek fókuszában a fiatalkorúak és a gyermekek álltak. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, mit gondol a szakma a gyerekek mediációba való bevonhatóságáról, illetve milyen tapasztalatokat szereztek a mediátorok fiatalkorúakkal való közvetítés során. Az eseményen, a korábbiakhoz képest, rekordot döntött a résztvevők száma: 77-en voltunk.

Öt előadást hallgathattunk meg a gyermekekkel-kamaszokkal kapcsolatos mediáció témájában.

• Pehr Erika jogász,
• Lovas Zsuzsa pszichológus,
• Magyar Erika,
• Busai Barbara
• Horváth Júlia

mediátorok értékes tapasztalataikat osztották meg a résztvevőkkel. Közkívánatra konkrét eseteket dolgoztak fel az előadók, sőt, lehetőségünk nyílt arra is, hogy egy olyan esetszimulációt láthattunk élőben, amelyet Magyar Erika és Póli Róbert mediátorok vezettek, és a közönség megállíthatta a helyzetet, hogy a fórumszínház eszközeivel élve, közösen dönthessék el, hogyan, milyen mediációs eszközökkel folytatódjon a folyamat. Az előadásokat követően, kiscsoportos párbeszédpanelben kerülhetett sor szakmai eszmecserére.

A konferencia részletes beszámolóját itt olvashatja.

Előadások

Dr. Katonáné Pehr Erika, a PTE ÁJK egyetemi docensének szakterülete a jog, viszont szívügye a mediáció, régóta foglalkozik a témával. Fontosnak tartja, hogy a szülők segítséget kaphassanak ahhoz, hogy olyan megoldás szülessen, amely a gyermeknek is kielégítő. A mediációban való közvetlen vagy közvetett részvétele információval szolgálhat a közös érdek megfogalmazásához. Emellett hangsúlyozta, hogy bár válás esetén, ha közös a gyermekfelügyelet, akkor a kapcsolattartásról nem kell rendelkezni, viszont véleménye szerint ez szükséges lenne. A bíróság elrendelheti a mediációt a szülői jogok biztosítása és az együttműködés kialakításának megteremtése érdekében. Létezik gyermekvédelmi és támogatott közvetítői eljárás (TEGYESZ által foglalkoztatott mediátor tartja), a bíróság mindkettőt elrendelheti.

Fontos változás, hogy 2016-tól egy szervezetben fog együttműködni a gyermekjóléti szolgálat és a családsegítő szolgálat. A szolgálat kibővül, pl családterápia is elérhető lesz a központokban. Előadása végén kiemelte: bár a mediáció nem terápia, a mediátornak szüksége van pszichológiai háttérismeretekre, mert a válás egy olyan trauma, amit a gyermekek gyakran felnőttkorra sem tudnak maradéktalanul kiheverni.

Lovas Zsuzsa, pszichológus, mediátor, a Lege Artis mediációs és tanácsadó központ vezetője, előadásában egy iskolai mediációs esetet ismertetett. A mediátort az egyik szülő kereste meg. A konfliktus a diákok részéről sok hiányzásban, igazolatlan órákban nyilvánult meg, illetve ha bent voltak az órán, akkor nem kommunikálnak a tanárral.

A mediátor egy osztályfőnöki órára ment be először, hogy előkészítő beszélgetést folytasson az osztállyal, amely során megkérdezte a diákokat, mi a probléma. A tanárok által passzívnak tartott diákok hamar feloldódtak, és elmondták, hogy valóban sokat hiányoznak, de főleg azért,  mert a tanárok nem értékelik az erőfeszítéseiket, el vannak könyvelve rossz osztályként. Szívesen vállalták a mediációt, amelyhez öt képviselőt választottak maguk közül. A tanárok is nyitottak voltak, közülük pedig azok kerültek be a mediációba, akik vagy nagyon problémásnak tartották az osztályt vagy pont a másik oldalon álltak, hogy nincs is semmi probléma. A tanárok témaként a diákok bizalmatlanságát, a kezdeményezés hiányát, a hiányzásokkal szembeni eszköztelenséget jelölték meg, a diákok részéről pedig a kommunikáció hiánya és a kudarc jelent meg. A tanárok szükséglete a több figyelem és kommunikáció volt, a diákoké pedig szintén a több figyelem, dicséret, valamint szerették volna, ha a tanárok fel tudják kelteni érdeklődésüket a téma iránt.

Az esetben nem született megállapodás, ugyanakkor nagyon fontos előrelépés, hogy megtörtént a mediáció. Hosszú távon ugyanis a mediáció pozitív hatása, hogy képessé válunk felvállalni konfliktusainkat és megtanulni a partneri kommunikációt.

Dr. Magyar Erika mediátor, jogász végzettséggel és  pártfogó felügyelői tapasztalattal is rendelkezik. Mostani előadásában a békítőkör módszeréről beszélt, amelyet a mediáció alternatívájaként büntetőügyekben alkalmaz. A békítőkör során szintén a résztvevők oldják meg a problémájukat, a facilitátor nem ad tanácsot, viszont az az alapelve, hogy a konfliktus feloldásához nagyban hozzájárulhatnak az esetben érintett személyek. A facilitátor előre megkeresi a résztvevőket, hogy ismertesse, hogyan fog zajlani a megbeszélés, így a békítőkör alkalmával a résztvevők már teljes egészében a folyamatra tudnak koncentrálni. A folyamat egyik eszköze a beszélő tárgy, egy olyan szimbolikus tárgy, amely a konfliktus egyik fontos aspektusára hívja fel a figyelmet (indiánoknál pl. a békepipa, de gyerekek esetében választottak már Pinokkió figurát vagy királyfi bábut is). Az kap szót, akinél a tárgy van, így elkerülhető, hogy a résztvevők egymás szavába vágjanak vagy ugráljanak a témák között. . A békítőkört négyes felépítés jellemzi: nyitó ceremónia – a témák rangsorolása és kibontása – a szükségletek feltárása – zárókör.

A konkrét eset, amelyet Magyar Erika ismertetett, egy játszótéri rongálás volt, amelyet az önkormányzat megelégelt és feljelentést tett. A tettesek közök volt fiatalkorú és gyermekkorú elkövetők is. A gyermekkorúak nem büntethetők, de a fiatalkorúak a büntetőeljárás során nagyon hosszú folyamaton mennek keresztül (bíróság, ügyészség, pártfogó felügyelet). Ezt próbálták meg elkerülni a mediáció helyett alkalmazott békítőkörben, amelybe a szülőket is bevonták. Az ülés nagyon sok felkészülést igényelt, hogy a gyermekkorú résztvevők e sérüljenek a folyamatban. Magyar Erika szerint viszont nagyon fontos volt a részvételük, hiszen azt tapasztalja, minél fiatalabb a gyermek, annál hamarabb hozzáfér a saját élményeihez. A leghangsúlyosabb téma, amit az elkövetők hoztak be, a felelősségvállalás volt, ami azért döntően fontos, mert egyébként a gyermekkorúak ezt nem érzékelték volna, mivel a büntethetőség korhatára alá esnek. Visszajelzésük szerint az volt a legnagyobb hozadéka a megbeszélésnek, hogy tudták, milyen nagy csalódást okoztak a szüleiknek, és milyen jó, hogy volt alkalmuk kibeszélni, jóvátenni.

Busai Barbara mediátor a kamaszokkal való mediáció specialitásaira tért ki előadásában. Elmondása szerint azért foglalkozik szívesen a kamaszkorral, mert nagyon meghatározó életszakasz (a második születés korának is nevezik a pszichológiában), és mert a tapasztalt mediátoroktól azt hallotta, hogy aki kamaszokkal jól mediál, az minden helyzetben megállja a helyét. Rengeteg háttérinformációt szerzett családterápiás, pszichológiai könyvekből (részletek a teljes előadás anyagában), mert bár a mediáció nem terápia, ezen információk sokat segítenek a helyzetfelismerésben. Hatalmas kihívás, hogy valóban partnerként kezeljük a kamasz felet is, erre nincs egy bevált recept, leginkább csak egyéni megoldások vannak. Nagyon fontos azonban, hogyan fogalmazunk az ülések alatt, hogy valóban utat találjuk egy mediációs ülés alatt a kamasz félhez, hogy egyenrangúnak érezhesse magát. Emellett kihívás lehet a mediátornak a pártatlanság megtartása. Nagyon erős a bevonódás veszélye, mert könnyen hozzáférhetők a saját élmények, ezért nagyon erős belső szupervízió és önismeret szükséges. Busai Barbara egy olyan példát említett, ahol az egyik mediátor olyan minőségbiztosítási formát vezetett be, hogyha nem sikerül párbeszédet elindítani vagy megállapodásra jutni, akkor biztosít még egy, ingyenes alkalmat – ezzel saját magának is motivációt adva. A szerethetőség, önelfogadás kérdése nagyon erősen jelen van a kamaszokkal való mediációban. Emellett általános tapasztalat, hogy a kamaszok nehezen bevonhatóak a folyamatba. Erre a következő módszertani eszközöket ajánlja, Kardos Ferenc eszköztárából:

• Az egyes tartalmi egységek végén a kamasz foglaljon össze, ebből is le lehet mérni, hogy hol tart a folyamatban.
• Normalizálás: a mediátor elismeri a negatív érzelmeket, és „normálisnak”, érthetőnek nyilvánítja ezeket, ez egyben segíti a fókusz tartását és empátiát is sugároz.
• Ha különtárgyalásra kerül sor, ne a kommunikációban gyengébb felet küldjük ki elsőre.
• Segítség lehet, ha mediátor elismerését fejezi ki a feleknek a folyamatban tett erőfeszítéseivel kapcsolatban.

Horváth Júlia szervezeti pszichológus, mediátor, a Partners Hungary Alapítvány egykori gyakornoka, immár másodjára vesz részt a University of New Mexico mediációs munkájában. Eseményünkre Skype-on jelentkezett be. Előadásában részletesen kitért az egyesült államokbeli kortárs mediáció múltjára és fejlődésére. 1995-re több ezer kortárs mediátort képeztek ki, mert az addigi kezdeményezések az iskolai agresszió kezelésére nem bizonyultak eredményesnek.

Párbeszéd panel

Az előadásokat követő párbeszéd panelben kiscsoportos beszélgetések zajlottak az alábbi kérdések mentén:

• Mivel Magyarországon nincs egységes szakmai protokoll a gyerekek bevonásáról, hogyan vonjuk be a gyerekeket a mediációba  – melyek lehetnek a gyerek bevonásának feltételei?
• Milyen életkori sajátosságokat kell figyelembe venni, milyen különbségekre érdemes készülni?
• Hogyan lehet védelmet biztosítani a gyereknek a mediációban és azon túl?

A facilitátorokkal zajló megbeszélések eredményét már plenárisan beszéltük meg. Egységes volt a kiscsoportok véleménye arról, hogy a gyermeket nem minden esetben érdemes bevonni, ez a mediátor mérlegelésén múlik. Amikor a bevonás lehetőségeiről beszélünk, fontos felmérni, hogy milyen lelkiállapotban van a gyermek, hogy ne traumatizálódjon, sérüljön jobban; hogy a bevonása segítené vagy hátráltatná a folyamatot; hogy a szülőkkel együtt vagy külön üljünk le (ez utóbbihoz a szülő beleegyezése szükséges természetesen). Egyes országokban az a gyakorlat, hogy a gyermeket vagy olyan szakember hallgatja meg, aki szociális vagy pszichológus végzettséggel rendelkezik, vagy pedig külön gyermekmeghallgatóval történik a beszélgetés, a gyermek életkori sajátosságainak megfelelő fizikai környezetben (illetve Angliában például a gyermek otthonában). Abban is egyetértettek a résztvevők, hogy ha a gyermeket bevonják a mediációba, elképzelhető, hogy csak közvetett módon történik (pl. a mediátor az őt érintő kérdésekről a szülőn keresztül tájékozódik). A bevonhatóság korhatáraként többen a kiskamaszkort tartották megfelelőnek, de abban egyetértettek, hogy a gyermek érettsége fontosabb szempont, mint az életkor. Felmerült lényegi szempontként, hogy a gyermek védelme érdekében a folyamat során nem kerülhet olyan döntési helyzetbe, amely ebben az egyébként is nagyon sérülékeny állapotéban még több terhet róna rá. Felvetődött több helyen a gyermekközpontú mediáció gondolata is, ezzel kapcsolatban pedig a kérdés, hogy a gyermek érdekeit képviselheti-e a mediátor, és ha igen, hogyan, pártatlansága nem sérül-e ezáltal.

Esetszimuláció

Magyar Erika és Póli Róbert tapasztalt mediátorok egy megtörtént esetet dolgoztak fel, amelyben a 14 éves kamasz gyerek édesanyjával való kapcsolattartás volt a központi konfliktus. A konfliktus résztvevőinek szerepét a Partners munkatársai játszották. A gyakorlat alatt jól látszott, hogy bár a helyzet csak szimulált, a konfliktus valódi. A fórumszínház eszközeinek köszönhetően, a konferencia résztvevői megállíthatták a helyzetet, hogy eldönthessék, milyen kérdésekkel, módszertani eszközökkel folytassa a mediátor. Bár csak 45 percig tartott a gyakorlat, így nem volt mód a konfliktus feloldására, a felek közti kommunikációban érdemi változás történt.

Nagyon tartalmas napot zártunk, köszönjünk résztvevőinknek! További mediációs eseményekért, hírekért kövessenek minket a Partners Hungary Alapítvány facebook oldalán!

Az International Institute for Restorative Practices (IIRP, Resztoratív Gyakorlatok Nemzetközi Intézete) minden évben megrendezi konferenciáját.

A nagynevű intézet idén Budapestet választotta európai konferenciája helyszínéül. A Partners Hungary Alapítvány munkatársa is részt vett a konferencia második napján.

Plenáris előadások

A csütörtöki napot John Bailey,  az IIRP elnöke nyitotta meg, aki több száz nehéz körülmények között működő amerikai iskolában vezetett be resztoratív gyakorlatokat, illetve segítette bevezetésüket. Felvezetőjében kiemelte, hogy a resztoratív technikákkal való munka egy folyamatos tanulási folyamat, ami inkább felfedezéshez hasonlít. Amikor elkezdenek egy iskolával dolgozni, a munka fontos része, hogy az intézményeket és az embereket megismerjék, annak érdekében, hogy a számukra működőképes módszereket együtt találják meg. A fókusz azonban mindig a közösségépítésen és konfliktusmenedzsmenten van, hogy a kapcsolatokban okozott károkat sikerüljön megjavítani.

6-12 hónapig csak a körülményeket derítik fel, munkacsoportokat állítanak fel az iskolában, mielőtt a tanulókkal is elkezdenének dolgozni. Jelenleg három projektjük fut, az alábbi témákban:

• hogyan befolyásolja az iskolában  a resztoratív környezet a rizikófaktorokat (iskolaelhagyás, depresszió, stb.)
• hogyan befolyásolja a resztoratív környezet a tanulmányi eredményt
• hogyan teremthetnek Pittsburgh városában, az iskolák 50%-ában resztoratív környezetet.

A munka során szem előtt tartják, hogy konkrét, használható eszközöket adjanak az iskolák kezébe. Emellett kiemelte: a strukturált beszélgetések, konferencia- és körmodellek csak akkor hatásosak, hogyha az iskolán kívüli életben segítenek a konfliktusok kezelésében.

MINDEN olyan iskolai dolgozót (tanárt és személyzetet), valamint szülői munkaközösségi tagot bevonnak, akik kapcsolatba kerülnek a tanulókkal: abban hisznek, hogy az összes érdekelt részvételével tudnak működő és fenntartható rendszert építeni. A tapasztalat emellett azt is mutatja, hogy kell valamilyen kötelező „nyomás” ami valóban változásra sarkallja a résztvevőket, ezért a folyamat végén szükséges a vizsgatétel is.

Nicola Preston különleges nevelési igényű gyerekekkel dolgozik az Egyesült Királyságban. A resztoratív gyakorlatokat  az IIRP-n tanulta. Manapság a közoktatásban nagyon eltolódott a hangsúly a teljesítmény irányába –  a közösség rovására. A jó kérdés pedig az lenne, hogy a diákok hogyan tudnak elköteleződni a tanulás iránt – a közösség segítségével. Emellett megugrott a különleges nevelési igényű gyereke száma, és a diagnózis nagyon fontos szerepet játszik a szülők életében, hogy meg tudják magyarázni, miért nem teljesít jól a gyerekük. Bár nem tagadja a diagnózisok helyességét, ugyanakkor kiemeli, hogy a diákok közül sokan nem viszonyulnak pozitívan a tanuláshoz, az őket ért rossz tapasztalatok és megszégyenítések miatt. Nicola Preston hangsúlyozta a közösséghez való kötődés és a pozitív iskolai légkör fontosságát, amely tényezők növelik az önbecsülést és csökkentik a szégyenérzetet, ezáltal a tanulók tanulmányi eredményei is javulnak.

Példaként említett egy olyan iskolát, ahol tanított, ahol 33% volt a különleges nevelési igényű gyerekek aránya, és amely az idő során 10%-ra csökkent. Bár a diákok életében a rizikófaktorok megmaradtak, az iskolai környezet megváltozott, ami jelentős javulást idézett elő. Neurológiai kutatások igazolják, hogy azok a tevékenységek, amelyek pozitív érzéseket keltenek a tanulókban, csökkentik a stresszt, és csökken a tanulás fölött érzett szorongás és szégyenérzet. Emiatt a szociális és érzelmi tanulás kiemelten fontossá válik, és ehhez szükséges egy biztonságos és pozitív környezet, amelyben ez megvalósulhat.

Dr. Belinda Hopkins húsz éve dolgozik resztoratív technikákkal. Előadása során a belső felismerés fontosságát hangsúlyozza, amikor ráébredünk, miben is van a resztoratív módszerek jelentősége, és hogyan is segítenek nekünk. Nagy közösségépítő ereje van a folyamatnak, amely során közös történetet formálunk a különböző egyéni történetekből. A folyamatot mindig a résztvevőkre kell szabni, nincs egyetlen üdvözítő módszer.

Emellett nem félt megemlíteni a nehézségeket sem. Kevés a képzésekre fordított keret, emellett a pedagógusok részéről sokszor nagy az ellenállás, amit gyakran a változástól való félelem szül.  Fontosnak tartja a megújulást, gyakorlatilag minden évben átírja a kurzusa anyagát, hiszen folyamatosan tanul ő maga is. Kreatívnak kell lenni, és meg kel ismerni mások módszereit. Az empátia, egymás megértése és az egymásra való figyelem sokat segít.

Tóbiás E. Sára agressziókezeléssel foglalkozó pszichológus, előadásában a Mérei programról beszélt. A 2008-ban létrejött program, amelyet a tanárveréses történetek hívták elő, mintegy válasz volt a tanárok által megfogalmazott tehetetlenségre és eszköztelenségre, és a támogatás hiányára. Németh Margit vezetésével elkészült egy akcióterv, amelyen olyan szakemberek dolgoztak, mint Ranschburg Jenő, Bilkei Pál vagy Vekerdy Tamás. A kidolgozott programot 168 oktatási intézményben vezették be, főleg gyermekotthonokban és általános iskolákban. A program az alábbi elemeket tartalmazta:

• Krízisvonal
• Képzések és szupervíziók pedagógusok számára
• Agressziókezelésre kidolgozott eszközök: resztoratív technikákat bemutató oktató dvd-k, személyes segítség az óratervek összeálításában. Az oktatóanyagban összeállított anyagokat, eseteket a tanárok a tanulókkal együtt beszélték meg.
• Saját honlap
• Más civil szervezetekkel való együttműködés.

A komplex intézményfejlesztő programban két év alatt 25 intézmény vett részt. Ezalatt resztoratív facilitátorokat képeztek ki a tanárok körében, a diákokkal pedig fórumszínház technikával dolgoztak. Emellett külső facilitátort is igénybe vettek, oktatódvd-ket készítettek, szerveztek esetmegbeszéléseket és szupervíziót.

Az előadó a nehézségek között megemlítette a tanárok ellenállását: nehéz volt elérni, hogy kinyíljanak az új módszer felé, és nehéz volt rávenni őket, hogy ne egyedül és ne tekintélyelvűen próbálják megoldani a konfliktusokat. Két év után sajnos a projekt véget ért, és ez rövid idő volt a tartós siker eléréséhez.

A tanárok visszajelzése alapján viszont a program valós eszközöket adott az iskolai konfliktusok kezelésére, és a fegyelmi tárgyalások helyét resztoratív konferenciák vették át.

Mundrucz Anett, a Zöld Kakas Líceum vezetője röviden ismertette az intézmény különlegességét a résztvevőkkel. Középiskolájukba olyan diákok járnak, akik egyszer már kiestek más iskolákból, mert figyelemzavarosak, speciális tanulási igényűek, vagy nagyon nehéz körülmények között élnek, és/vagy függőségi problémáik vannak. Tíz éve dolgoznak resztoratív módszerekkel, diák-diák, diák-tanár, tanár-tanár konfliktusokban. Fontosnak tartják, hogy egyenrangú partnerekként kezeljék a diákokat, szeretnék megismerni őket, hogy valódi támogatást nyújthassanak nekik. A resztoratív szemlélet segíti a diákok beilleszkedését a közösségbe, és jobb eredményeket érnek el tanulmányaikban is.

Eva Fahlström resztoratív módszerekkel és pszichodrámával foglalkozik. Kolozsvár külvárosában Pata Clujban, egy roma telepen foglalkoznak közösségi tervezéssel az oktatás, lakhatás, foglalkoztatás, egészségügy területén, általa képzett facilitátorok segítségével. A nagyszabású célkitűzés szerint 700 év bizalmatlanságán szeretnének felülkerekedni a roma és nemroma emberek között. Gyakori hozzáállás, hogy amikor hátrányos helyzetben élő csoportok életkörülményeit szeretnék javítani, inkább helyettük dolgoznak és nem velük, ezzel alulbecsülve az embereket. Ennek illusztrálásaképpen, Eva elmeséli: csak Svédországban több, mint négyezer román koldus él. A svéd kormány felszólította a román kormányt, hogy intézkedjen, aki azt válaszolta, minden tőle telhetőt megtesz. Azonban a koldusokat senki nem kérdezi meg, hogy a gyereke jár-e iskolába, van-e egészségbiztosítása, vagy hogy próbált-e már munkát keresni. Azok feje fölött megy a társalgás, akikről szó van, nem pedig velük.

Eva üdvözli a nyílt színen zajló konfliktust, mert a vitákat nyílt színen könnyebb kezelni.

A folyamatban az első lépés az elköteleződés, a második a diszkusszió, a probléma kifejtése. Ezután következhet az elvárások tisztázása,mindkét oldalról. Ez a három lépés újra és újra előbukkan a munka során, ahogy egyre több részletet ismerünk meg a történetből.

A resztoratív környezet tulajdonképpen a biztonság és a szabad megnyilvánulás tere. Konfliktusforrás lehet, ha nem ugyanabban a térben vannak a felek. A projektmunka egyik nehézsége, hogy ne a kitűzött cél megvalósítása lebegjen a szemünk előtt, mert nem lehet előreszaladni, a folyamat a lényeg. A folyamat során pedig nagy szerepe van a közös történetek konstruálásának, amelyek a közös nevezőt és a fenntartható együttműködést szolgálják. A folyamatban addig kell lebontani a problémát részleteire, amíg azonos képet nem néz minden fél. Csak ezután lehet stratégiát készíteni, majd részcélokat megvalósítani, hibázni és a hibákból tanulni.

Workshopok

A délután folyamán több, mint tíz rövid worskhopból lehetett választani. A három darab egyórás ülések alatt egyszerre több workshop futott párhuzamosan. Végül az alábbiakon vettem részt.

1)      Nicola Preston a szégyenről és a tanulással asszociálódott stresszről beszélt, amelyek a kutatások szerint lassítja a memóriát és csökkenti a tanulási képességet. A témában Silvan Tomkins, John Braithwaite, Graeme George írásait ajánlja a hallgatóság figyelmébe (www.tomkins.org, www.casel.org).

A szégyen iránytűje egy olyan ábra, amely megmutatja a lehetséges reakciókat a szégyenre, és amelyet iskolai resztoratív gyakorlatok alkalmazásához dolgoztak ki.

A pozitív érzéseket a szégyen/megalázottság érzése szakítja meg, a negatív érzésekből az átjárás a pozitív felé a pedig a meglepődés/meghökkenés biztosítja.

Meghallgatunk egy részletet Daniel Reisel: The neuroscience if restorative justice című TED előadásából, amely arról szólt, hogy a szégyen és a stressz a memóriát és a tanulási képességet jelentősen lassítja, tehát a szociális és érzelmi tanulás szerepe hatalmas. Ha csökken a stressz, jelentősen javul a teljesítőképesség. Az oktatásnak tehát nagy szerepe lenne abban, hogy olyan pozitív érzelmi és szociális környezetet teremtsen, amelyben a tanulók valóban kihozhatják magukból a legjobbat.

A kötetlen beszélgetés során az alábbi értékes gondolatok hangzottak el a résztvevőktől:

• Bár a különféle tanulási nehézségek diagnosztizálása segít abban, hogy megfelelő segítséget nyújtsunk a tanulóknak, fontos, hogy ezek a diagnózisok ne váljanak címkékké vagy stigmákká, hiszen ezek is a szégyenérzetet generálják.
• A tanulók bevonása a tananyag összeállításába sokat segíthet a teljesítmény javulásában, hiszen a tanulók érezhetik: velük együtt dolgoznak a tanárok, partnerként kezelik őket.
• Fontos, hogy a megfelelő kommunikációt már kora gyermekkorban elkezdjük tanítani, hogy a gyerekek elkerülhessék a szégyen és az inkompetencia érzését. A fiatalkorúak intézetének lakóinak nagy számáról derült ki ugyanis, hogy nyelvi vagy kommunikációs problémáik vannak.
• Az iskolai közösségben az olyan kapcsolat a fontos, ami olyan atmoszférát teremt, amelyben pozitív érzések kioltják a szégyenérzetet.
• További ajánlott olvasnivaló a témában: Vernin C. Kelly: The Art of Intimacy.

2.  Jan Ruigrok provokatív coach Hollandiából érkezett a konferenciára. Workshopjában azt próbálta bemutatni, hogy a provokáció is lehet resztoratív. Összeállított egy, az iskolában jól használható ábrát, amely bemutatja a lehetséges attitűdöket az „iskolai tánctérben”:

Az ábra szerint a resztoratív kommunikáció az együttműködés fókuszában, a Thomas A. Harris-féle oké vagyok-oké vagy (ik=én, jij=te) szellemében történik, amelyet Harris az Eric Berne-féle tranzakcióanalízis elméletére építve dolgozott ki. A piros részt Jan Ruigrok a dráma háromszögének hívja. Aki a pirosban található pozíciók (üldöző/fenyegető, áldozat vagy megmentő) bármelyikéből beszél, az a partnerétől is ezekből a pozíciókból várja a választ. Az előadó szerint ilyenkor például segíthet a provokáció abban, hogy a beszélő elmozduljon a zöld mező irányába, amelyben az asszertív, sebezhető és óvatos megnyilvánulások megvalósulhatnak. A hallgatók kétségüket fejezik ki, hogy vajon jól csapódik-e le a felekben, ha az a személy provokál, akitől igazából segítséget várnak. Az előadó elismeri, hogy keskeny határon táncol a módszer, és átgondolt döntés eredménye kell, hogy legyen, de az ő tapasztalatában eddig helytállónak bizonyult.

A konferencia nagyon informatív és inspiráló volt, köszönhetően a felkészült, tapasztalt, professzionális előadóknak és az elhangzott információknak. Az élményen kívül, a résztvevők Ted Wachtel Dreaming of a New Reality című könyvével is gazdagabbak lettek, amely a resztoratív technikák iskolai bevezetésének hatásait és a módszertani eszközeit taglalja. A szervezők azt ígérték, hogy a konferencián elhangzott összes előadás anyaga elérhető lesz honlapjukon, ezért érdemes figyelemmel követni a http://www.iirp.edu/ oldalt.

Az International Mediation Institute egyik szakmai cikkében kiemelten foglalkozik az alternatív vitarendezés jótékony hatásaival a vállalati konfliktusok esetében.

2006-ban az American Arbitration Association egy tanulmányt tett közzé, azokról a vállalatokról, amelyek a konfliktusaikat tudatosan, úgynevezett portfólió megközelítéssel kezelik. Ez azt jelenti, hogy ezekben a vállalatokban, a konfliktusokat tágabb nézőpontból vizsgálják, az egyes vitákat a többihez való viszonyukban elemzik, azzal a céllal, hogy minimizálják az ezzel járó költségeket, időveszteséget és rizikókat, valamint hogy megőrizzék értékes üzleti kapcsolataikat. A konfliktusaikat tudatosan kezelő cégek konfliktusmegelőző programokban is részt vesznek, és olyan működési feltételeket dolgoznak ki, amelyek segítik a konfliktusok kialakulását és eszkalációját.

Azok a cégek, amelyek mindent megtesznek, hogy konfliktusaikat tudatosan kezeljék, 28%-kal magasabb az árfolyam-nyereség arányuk az állami vállalatok átlagánál, és 68%-kal magasabb, mint a konfliktusukat legkevésbé tudatosan kezelő cégek. Az eredmények azt tükrözik, hogy a magas tudatosság mögött az az érdek húzódik meg, hogy a vállalat minél inkább megőrizze jó kapcsolatát az összes érintettel.

A tudatos vállalati konfliktuskezelés főbb előnyei a következők:

• Jobb, erősebb kapcsolat a vevőkkel, beszállítókkal, alkalmazottakkal. Az üzleti partnerek kifejezetten kiválónak tartják a kapcsolatot a vállalattal.
• Magasra értékelik az alternatív vitarendezés jelentőségét, azon belül is a gyorsaságát és a folyamat tisztaságát, és előbb választják ezt a konfliktuskezelési formát, mint a pereskedést.
• Alacsonyabb ügyvédi költségek és nagyobb belső hatékonyság.
• A vállalati jogi osztály erőforrásainak jobb kihasználása.

2010-ben, az Európai Bizottság finanszírozásával, európai tanulmány is készült a témában, hogy értékeljék az alternatív vitarendezési eljárások helyzetét az Európai Unióban. A tanulmány az EU Mediációs Irányelvének alkalmazását hivatott segíteni, amely végső céljául a határokon átnyúló kereskedelmi tranzakciók számának emelkedését tűzte ki célul. A pereskedéssel összehasonlítva, az arbitráció rövidebb ideig tart, de átlagosan még mindig körülbelül egy évig. A mediáció ennél sokkal gyorsabb és költséghatékonyabb.

A teljes cikk angol nyelven ITT olvasható

Magyarországon jelenleg kevesen veszik igénybe a szolgáltatást, pedig megéri. Forduljon hozzánk bizalommal!

A Partners Hungary Alapítvány 2015 márciusi mediációs konferenciája a heterogén csoportok hatékony együttműködéséről szólt.

• Kertész Tibor, a Partners Hungary egykori trénere és mediátora az 2015. április 17-i mediációs műhelyünk vendégünk volt. A Partners Hungary Alapítvány külsős mediátora és egykori trénere, az Igazságügyi Hivatal mediátorainak mentora és immár több éve a Miskolci Egyetem oktatója is.
• Tibor ma Bécsben él és dolgozik, mediátorként, egy nemzetközi cég munkatársaként. Tapasztalatként, több  100 tréning és több  mint 2500 mediációs ülés során megélt tapasztalatait osztotta meg  velünk, multikulturális munkahelyi környezet témában, egy interaktív előadás és  egy fórumszínházas gyakorlat formájában.
• Olyan vállalati konfliktusok esettanulmányait hozta, amelyekben az interkulturális vonal nagy szerepet kapott: a konfliktusok szereplői különböző nemzetiségi, vallási-kulturális, nemi és életkorbeli sajátosságokkal bírtak, amelyek mellett a mediációban nem lehetett elsiklani, hiszen potenciálisan értékkonfliktust hordoznak magukban.

Kertész Tibor felhívta a figyelmet arra, hogy amikor interkulturális konfliktussal dolgozik a mediátor, nagyon fontos, hogy ismerje és tudatosan kezelje a felek különböző hátterének egyes elemeit (etnikai hovatartozás, a tágabb szociokulturális környezet, életkor, nem, szexuális hovatartozás, képzettség), az ahhoz kapcsolódó előítéleteket és sztereotípiákat, beleértve a mediátor saját előítéleteit is. Az interkulturális különbségek kezeléséhez Ausztriában például külön Diversity Management képzés is kapcsolódik, amelynek elvégzése kötelező mediátorok számára. A mediátor érzékenysége kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a felek elmozduljanak a konfliktus megoldása felé.

Ehhez kapcsolódóan újra előkerült a kérdés: az eltérő kulturális hátterű felek eltérő értékekkel érkeznek. Vajon mediálható-e az értékkonfliktus? Erre többféle lehetséges válasz létezik.

• Az esettanulmányok során kiderült, hogy bizonyos esetekben a vita csak értékkonfliktusnak látszik, ám ha kibontjuk, kiderülhet, hogy a konfliktus nem a felek eltérő hátterének eredménye. A mediátornak abban az esetben van dolga a felek eltérő hátterével, ha azok a konfliktushoz és annak feloldásához való viszonyulásukat befolyásolja.
• A valós értékkonfliktusokat tekintve, akkor lehet sikeres a mediáció, ha a konfliktust újradefiniáljuk a közös probléma, azon belül is a megoldási lehetőségek mentén. A másik nézőpontjának elfogadása nem jelenti azt, hogy egyet is értünk vele, azonban megegyezhetünk abban, hogy nem értünk egyet bizonyos kérdésekben, viszont a közös ügyeinkre attól még találhatunk megoldást, ha a kölcsönös tisztelet megvan a felekben.

A professzionális módszertani tudás a szakmai személyiség felkészültsége nélkül keveset ér. Jó szakemberré is csak a mások segítségével válhatunk, ha adunk és kapunk visszajelzést. Napjainkban a kiégés, a motivációvesztés az egyik legsűrűbben visszatérő rizikófaktor.

Lépésről lépésre roadshow 2016 tavaszán

Az eseménysorozat olyan műhelymunkákon való részvétel lehetőségét kínálja, ahol a résztvevők bepillanthattak a a Lépésről lépésre programba. Amikor működés közben látjuk a módszert, sokkal életszerűbbé válik, értelmet nyer a gyermekközpontúság. 2016. március 21-én a Kiskőrösi EGYMI – Lépésről Lépésre Módszertani központ – adott helyet a szakmai napnak.

A műhelymunkán a Kiskőrösi EGYMI pedagógusai, a Lépésről Lépésre módszertan segítségével, az alábbi kihívásokra nyújtottak korszerű pedagógiai válaszokat:

• az sajátos nevelési igényű tanulók integrációja,
• a különféle tanulási nehézségek kezelése,
• az egyéni bánásmód, differenciálás lehetőségei,
• hátrányos helyzetű gyerekek sikeres oktatása,
• a tanulási motiváció növelése és fenntartása,
• a fegyelemmel, viselkedéssel kapcsolatos nehézségek,
• a korszerű tanulásszervezési módok, eljárások, módszerek gyakorlati alkalmazása,
• az értékelési eljárások, módszerek.

A szakmai nap bemutató foglalkozásokkal kezdődött az óvodában, illetve bemutató órákkal az iskolában, alsó és felső tagozatban egyaránt.

Ezt követően kötetlen beszélgetés és közös ebéd következett, majd Zágon Mari, a Lépésről Lépésre program szakmai vezetője tartott interaktív műhelymunkát, ahol a vendégek nem csak szemlélőként, de aktív résztvevőként is megmerítkezhettek a program elemeiben. A foglalkozások lényege, hogy a gyermekek érdeklődése köré szervezik a feladatokat, a tanulás pedig gyakran történik aktív cselekvésen keresztül. A pedagógus személyre szabott, bátorító visszajelzései segítik a gyerekeket abban, hogy legyen kedvük újra és újra megpróbálni a feladatokat, illetve hogy ők maguk választhassák ki, miben szeretnének fejlődni.
A rendezvényen több, mint hetvenen vettek részt: óvodapedagógusok, tanítók, tanárok, fejlesztő pedagógusok, gyógypedagógusok – az ország 13 településéről, 19 intézményből. Ritka, de annál hasznosabbak a hasonló fórumok, ahol az oktatás különféle szintjeinek szerplői találkozhatnak, építhetnek kapcsolatot és tanulhatnak egymástól. Igazi szakmai műhely volt!

“Sokféle programot láttam már, de itt éreztem azt igazán, hogy gyerekek köré szervezik igazán a feladatokat. Ami meglepő, hogy mennyire jól tudnak haladni és közösen dolgozni, és ami fontos, hogy a felnőttek is élvezik az egészet. Nagyon feltöltött ez a nap. Alig várom, hogy nekem is legyen lehetőségem LL képzésen részt venni!”

(Kati, tanító)

Tekintse meg az óraterveket, a rendezvényen készült képeket és nyerjen inspirációt INNEN.

Gyöngyöspatai Meséd program és Női Kör

Miről szólt a program?

• Az Egység a Különféleségben Alapítvánnyal megvalósított programunk két elemre épített. Egyrészt a roma női közösségben szerettünk volna lehetőséget adni a nőknek arra, hogy beszéljenek azokról az érzelmeikről, amelyek a Magyar Gárda és egyéb paramilitáris szervezetek 2011. tavaszán történő bevonulásának következtében a mai napig hatással vannak rájuk
• Másrészt olyan szakértők behozatalát tettük lehetővé, akikre a női csoport tagjai leginkább igényt tartottak.
• Az egy éves program során, heti rendszerességgel „Meséd” program indult, amely az édesanyák olvasási kompetenciáját hivatott emelni, illetve a gyerekeikkel való kapcsolatot szerette volna bővíteni, de indirekten hosszú távon a tanulásra való felkészítést szolgálta a szókincsbővítés, a mesék fantázia és kreativitást erősítő hatása.

Havi rendszerességgel nagyobb körben – tematikus programok, szakértők hoztak be olyan témákat a csoportba, ami a közösség fejlődését célozta meg. Legfőbb célunk a tanult tehetetlenségből való felélesztés, a konstruktív kommunikáció elősegítése, sikeres roma nők életútjának bemutatása párbeszéd formájában.
A csoporttagok a havi eseményeket változó motivációval követték. Többen a fiatal anyák közül annak örültek, hogy a szabadidejüket egy újszerű elfoglaltsággal, könnyedebb, néha viccesebb helyzetben tudták eltölteni. Az idősebb korosztály inkább a dolgok praktikus oldalát kereste, nem az öröm, hanem a problémák kibeszélése, a munkához való hozzájutás lehetőségének kiaknázása érdekelte. A munkaerő tanácsadó helyszíni konzultációján 40 ember jelent meg, remélve azt, hogy előbb –utóbb kapnak aktuális információt a munkaerő piaci lehetőségekről. Nagy eredményként könyveltük el, hogy azóta néhányan (férfiak) már bekerültek képzésekbe.

Hogyan dolgoztunk?

1. MESÉD kört szerveztünk: heti rendszerességgel, 10-12 fő részvételével, 0-7 éves gyerekeket nevelő édesanyák mesélő köre szerveződött helyi koordinátorok által. A Meséd-csoportot a roma közösségből származó, kiképzett facilitátorok vezették. A program keretében az anyukák hetente egyszer, 2 órában, mesekönyvekből olvastak, majd a történeteket közösen megbeszélték. Az 1 éves program végére 36 kötetes „mini könyvtára” lett minden a programban résztvevő családnak.

2. NŐI beszélgető köröket szerveztünk – minden korosztálynak, havi rendszerességgel megtartott, facilitátor által vezetett nagycsoportos foglalkozásokat tartottunk – szakértő meghívásával. A programba olyan sikeres roma nőket kértünk fel szakértőnek, akik életútjukkal, identitásukkal mintát adhatnak a helyi lányoknak, asszonyoknak.

• Támogató/forrás: Privát donor
• Magánadományból megvalósuló saját program
• Együttműködő szervezetek: Furugh Schwitzer –Meséd program szakmai vezetője, Egység a különféleségben Alapítvány
• Támogatás összege: 5.000.000 Ft
• Időtartam: 2012. június-2013. június

A REYN Romani Early Years Network Roma Kisgyermekkori Hálózat olyan szakembereket tömörít, akik közvetlenül Roma kisgyerekekkel foglalkoznak, illetve munkájuk fókuszában Roma gyerekek állnak (elméleti szakemberek, non profit szervezetek munkatársai, stb.).

A közvetlen célcsoport a 0-3 év közötti gyerekekkel foglalkozó szakértők, de természetesen a nagyobb gyerekekkel (3-8 év), illetve várandós anyákkal foglalkozó kollégák is beletartoznak a hálózatba. Kiemelten szeretne a REYN arra figyelni, hogy minél több Roma tagja legyen a hálózatnak.

A REYN végső célja, hogy mind a Roma gyerekek, mind a velük foglalkozó szakemberek minőségi szakmai ellátást / képzést kapjanak. Ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy a Roma és /vagy hátrányos helyzetben élő gyermekek egyre javuló minőségű ellátásban és oktatásban részesüljenek.

Mit csinál a REYN?

• Ingyenes képzéseket, tréningeket kínál Roma koragyerekkorral kapcsolatos témákban: konfliktuskezelés, integráció, előítéletkezelés, együttműködés roma szülőkkel
• Ingyenes szakmai tanulmányutakat szervez, melynek keretében a Roma kisgyerekekkel foglalkozó szakemberek akár az országon belül, akár nemzetközileg is tapasztalatokat cserélhetnek
• Megosztja és terjeszti a „jó gyakorlatokat” a Roma gyerekekkel foglalkozó szakemberek között
• Szakpolitikai ajánlásokat ír, valamint hallatja a hangját azokon a fórumokon, ahol a kora gyermekkorral foglalkozó szakemberek vannak jelen, elősegítvén a REYN szakmán belüli ismertségét

Kiknek segít a program?

1. Tanároknak, tanítóknak
2. Óvodapedagógusoknak
3. Iskolapszichológusoknak
4. Óvodai-iskolai szociális segítőknek
5. Bölcsődei kisgyermeknevelőknek
6. Gyógypedagógusoknak
7. Logopédusoknak
8. Szülőkkel foglalkozó közösségi mediátoroknak
9. Védőnőknek
10. Pedagógiai asszisztenseknek
11. Roma közösségben dolgozó szociális munkásoknak
12. Egyéb (pl. gyermekházban dolgozók, tanodai dolgozók)

Eredmények

• 600+ regisztrált tag
• Ingyenes tréningek REYN tagjaink számára (Két 1-1 napos térítésmentes tréning, és három 3 napos akkreditált tréning 50% önerővel)
• Elkészült egy 1 kutatás, mely a roma kora gyermekkorban dolgozó szakemberek számát és kihívásait térképezi fel. (http://reyn.hu/reyn-2016-tagsag-igenyfelmeres/)
• Öt roma dajka képzése, munkaerőpiaci mentorálása
• 1 szakpolitikai ajánlás (http://reyn.hu/szakpolitikai-ajanlas/)
• Szervezeti hálózat kialakítása azon intézményeknek, akik célcsoportja a roma kisgyerekek

Egyéb  fontos információk: 

• Projekt/Támogatási Program neve: REYN Hungary year 3
• Támogató szervezet: Open Society Budapest Foundation
• Időtartam kezdete/vége: 2017.01.01.-2017.12.31.
• Költségvetés összege, pénznem: 30.910  USD

Jelentkezz te is tagnak a REYN holnapján!

Bővebb információ a programról:

László Zsuzsa
laszlozs@partnershungary.hu