Vannak olyan mediátorok, akik családi erőszak esetén is bizalommal ajánják a mediáció módszerét. Pedig a családon belüli erőszak esetén polgári ügyekben nem ajánlott a mediáció. A Patent egyesület írásában több érvet is találhatunk, amiből látható, miért.

A PATENT Egyesület teljes szakmai ajánlása ITT olvasható:

leporello-mediacio-2014

Emellett fontos kiemelni: a kötelező mediáció annyit jelent, hogy az ügyfeleket arra kötelezik, hogy megjelenjenek a mediátornál és ott meghallgassák a bevezetőt. Ha ezután úgy döntenek a felek, hogy valójában nem szeretnének részt venni az egyeztetésen, akkor nem indul el az eljárás. A mediátor kiállít egy igazolást, hogy a felek megjelentek, de nem kívántak élni a mediációs lehetőséggel. Ez arra jó, hogy korrekt információt kaphatnak a felek a mediációról és bízhatunk abban, hogy megnyerjük őket az önkéntes részvételre. Ha ez nem valósul meg, akkor nem lesz mediáció, így őrizhető meg az önkéntesség elve. Sajnos a törvényben a kötelező elem félreérthető, így előfordul, hogy a mediátorok végigviszik az ügyet nagy ellenállások árán is. Ez az információ talán segíthet, hogy valóban jogszerűen járjon el a mediátor, a felek választási lehetősége, szabad választása ne sérüljön.

2017 novemberi mediációs konferenciánk a válási mediáció témája köré szerveződött, amelyre nemzetközi mediátorokat is meghívtunk, hogy osszák meg tapasztalataikat.

A luxemburgi IEDRS mediációs intézet bemutatkozója – Christian Bos az IEDRS vezetője, alapítója, mediátor 

Christian Bos Luxemburgban, Franciaországban és Belgiumban szerzett mediációs tapasztalatairól beszélt

Költői kérdéssel indította előadását: Hogyan lehet szakmaként tekinteni a mediációra, ha a mediáció képviselői sem értenek egyet szakmailag?

15 év bírói tapasztalat után, Christian úgy látja, hogy a bírói ítélet sosem lehet olyan jó, mint az emberek saját döntése, ezért döntött úgy, hogy inkább mediátorként fog dolgozni. Családi ügyekben szerezte a legtöbb gyakorlatát, ahol azt látta, hogy nehezen fogadják el a felek, hogy nem az ő igazukat pártolja a mediátor. Válási esetekben gyakran a gyereket is fegyverként használják a szülők. Ezért fontos arról beszélni, hogy bevonjuk-e a gyereket a mediációba, amikor a szülők kommunikációját segítjük. Az IEDRS azt az álláspontot képviseli, hogy a mediáció egy önálló professzionális szakma, ezért a felnőtteknek van itt a helyük.

Ha a mediátor a mediációs folyamatban tanácsot ad (például egy másik szakterületről, őgy mint jog vagy pszichológia), akkor szakmai hibát követ el. A mediátornak az a feladata, hogy a felnőttek találják meg azt a kommunikációs módot, amivel segíteni tudnak a gyereknek, a mediáción kívül. A mediátor független, pártatlan kell, hogy legyen, és megfelelő bizalmi légkört kell teremtenie ahhoz, hogy a feleket ahhoz, hogy a felek bármit szabadon elmondhassanak.

A mediáció jövője érdekében fontos lenne, hogy tiszta, jól behatárolt folyamatok mentén haladjunk, szakmai párbeszéd mentén.

Mivel a polgári és büntető esetekben is választható a mediáció, ezért a különböző szakembereknek kötelező lenne tájékoztatni a feleket arról, hogy érdemes lenne megkísérelniük konfliktusuk rendezését ezzel a mószerrel. Az IEDRS mediátorai olyan folyamaton dolgoznak, amely a kormányokat érzékenyíti, hogy a mediáció minden jogi folyamat előtt kötelező legyen. Tudják, hogy a mediáció egy önkéntes folyamat, de fontos, hogy az ügyfelek tájékoztatást kapjanak.

Hosszú távú céluk, hogy minél nagyobb körben terjedjen el a mediáció.

Mediátori tapasztalatok a non-verbális kommunikáció és a tranzakció analízis (TA) szempontjából – Christophe de Meeus – IEDRS partner, tréner, mediátor

Mindannyiunknak vannak konfliktusai, amelyek természetes velejárói az emberi kapcsolatoknak. Azonban, ha nem kezeljük őket megfelelően, fajulhatnak addig, például munkahelyi környezetben, hogy szélsőséges esetben még az öngyilkossági kísérletig is eljuthatnak. Ezeket meg kell előzni. Először érdemes megértenünk, hogyan működik a konfliktus. A nehézséget az adja, hogy az érzelmek kezelésével nehezen birkózunk meg. A konfliktusok 80%-át pedig ez okozza. Ha pedig a negatív érzések tartósan dominálnak, akkor a konfliktust nem tudjuk lezárni. A mediáció során ki kell fejezniük az ügyfeleknek ezeket az érzéseket, hogy aztán képesek legyenek lecsillapítani azokat. Ehhez kommunikációs eszközökre van szükségünk. A mediáció indulásakor a külön beszélgetés az ügyfelekkel lehet erre jó alkalom. Elsődlegesen viszont fontos, hogy a mediátor a saját érzéseit tisztán lássa. Fontos a kellő önismeret, hogy a saját reakcióinkat is megértsük.

Az ügyfelek saját érzelmeinek átdolgozása az IEDRS gyakorlata szerint a külön kezdésben valósulhat meg. A mediátor a kérdések hatására juttathatja el a feleket a változáshoz. Mi történt, ami a változást hozta? Mi változott meg? A folyamatokban az érzelmeket kell megfogni. A történet egy vezérfonál, ami az ügyfélnek fontos, de ez ne vigye el a mediátort a túlzott részletek vagy az értelmezés irányába. Fontos, hogy a mediátor előremutató kommunikációhoz segítse a feleket, de ne adjon tanácsot. Ezért van kiemelt szerepe TA-szempontból annak, hogy a mediátor felnőtt én-állapotban maradjon és ne a megmentő szülőiből kommunikáljon, tehát képes legyen kontrollálni saját érzelmeit.

Az IEDRS szerint a mediátor minden típusú ügyben tud dolgozni, nem kell specializálódni ügytípusokra. Bármilyen interjú során ugyanolyan fontos az empátia, ilyenkor a másik személyre koncentrálnak és nem magunkra.

Mediátorként meg kell ismernünk a különböző viselkedéseket, mert ezek segítenek megérteni az ügyfeleket, ezért tanítanak az IEDRS-nél NLP, TA, non-verbális kommunikációról alapokat. Nem az a célunk, hogy a mediátorok specialistává váljunk ezekben a módszerekben, csak hogy megértsék, hogyan működnek az emberek.

Ahhoz, hogy lássuk mások non-verbális jeleit, a saját érzéseinket kell ismernünk. Magunkon kell megtanulnunk ezeket. A tanulási folyamat elején magunkkal kell foglalkozzunk ahhoz, hogy másokat jól értsünk a későbbiekben. Mindenkiben megvan a felismerés és a megértés képessége. Nem csak arra figyelünk, hogy mit mond a másik, hanem arra is, hogy milyen gesztusokat használ. Ezeket a jeleket meg lehet tanulni.

Válasszuk külön azt, hogy valaki a non-verbális eszközök szakértője vagy mediátor. A mediátor kérdezzen rá a dolgokra, ne értelmezzen önállóan.

Minden jelzés információval szolgál számunkra, de nem mindennek tulajdoníthatunk jelentőséget. A jobb kéz használata például a bal agyféltekéhez köthető, ami a logikai elemzés központja. Rengeteg jel van, amit pedig a jobb agyféltekéhez tudunk kötni, ami az érzések, vizualizáció, kreativitás központja. Ha empátiával hallgatunk, akkor a non-verbális kommunikáció jelei segíthetnek bennünket. Fontos, hogy a mediátor figyeljen ezekre a jelekre, hogy jól tudja vezetni a folyamatot. A testbeszéd sok érzelemről tud árulkodó jeleket küldeni. Mielőtt kinyitják a szájukat az emberek, már kommunikálnak a testükkel. Ha látunk egy jelet, például, amikor nagyon hallgat valaki és a szája elé teszi a kezét, akkor rákérdezhetünk, hogy szeretne mondani valamit?

1500-2000 nonverbális jelet különböztethetünk meg. Mivel ez túl sok, haladjunk fokozatosan a tanulásban. A szem és a kéz mozdulatai kiemelten fontosak. Egyszerre kell a látásra és hallásra, mint érzékelésre hagyatkoznunk, ez ad teljes képet a beszélőről.

Tranzakció analízis  a mediációban 

Úgy, mint a nonverbális jelek tanulásának folyamatában, a tranzakcióanalízis (TA) alapvetéseit eleinte magunk számára tudjuk csak alkalmazni. Az IEDRS iskolája szerint, a szülői és gyermeki én-állapotokon belül 4 rész különíthető el, negatív és pozitív tartománnyal. A szülő lehet gondoskodó, ezen belül pedig adakozó (pozitív) vagy megmentő (negatív), illetve kritikus, ezen belül normatív (pozitív) vagy üldöző (negatív). A gyermek lehet alkalmazkodó, ezen belül alkalmazkodó (ez a pozitív vetülete; az alkategória neve szándékosan ugyanaz), vagy alárendelt (negatív), illetve lázadó, ezen belül szabad (pozitív) vagy lázadó (ez a negatív vetülete; az alkategória neve szándékosan ugyanaz).

Amit mediáció során, a kommunikáció érdekében pozitívnak és elérendőnek tartunk az a felnőtt én–állapot.

• Az előre kiküldött kérdőív alapján, ha a felnőtt én-állapotunk magas, (10 pont feletti) akkor megvan az a képességünk, hogy tájékoztassunk, összefoglaljunk, kérdezünk, figyeljünk. A felnőtt teszi lehetővé, hogy a helyzethez mérten, megválasszuk a többi én-állapotot.
• Ha az ügyfelekhez fordulunk és tájékoztatjuk őket, akkor lehet a gondoskodó szülői énből is adakozni. Ha például agresszív az ügyfél, akkor a normatív szülői énből tudjuk segíteni az ügyfelet, mondjuk elismételjük a szabályokat.
• Válás esetén a szülők múltjába nem mehetünk vissza, mert itt van egy határvonal a mediáció és a terápia között. Ha egy pár látja, hogy egy kapcsolatnak vége, akkor abban a mediátor segíthet, hogy ezt megértsék. Ha a mediátor megfelelő távolságot tart, és nem ítélkezik, azzal is tud segíteni.
• Nem utalhatjuk be őket pszichológushoz, de ráébreszthetjük arra, hogy fordulhatnak külső segítséghez is.

Játszmák nélkül – Felnőttek a tárgyalóasztalnál SalamonDorottya tréner, coach, mediátor, Gordon & TA Kft.

Miként maradhat a mediátor felnőtt én-álapotban?

A mediációs eljárás vs bírósági eljárásbeli különbség a TA szempontjából is jelentős. A mediáció a felnőtt-felnőtt kommunikációt hívja elő már a berendezések elhelyezésével; a kísérés és nem az igazságtevés áll a fókuszban, emellett rugalmasabbak a szabályok. A bíró ezzel szemben inkább a kritikus szülői é-állapotból van jelen.

A játszma helyzetek, a rejtett indítékú tranzakciók sorozata pontosan meghatározott, előrelátható kimenetel felé halad, célja valamiféle nyereség elérése. Fontos eszközeink lehetnek az értő figyelem és a felnőtt én-állapotból küldött konfrontáló én-üzenet.

Tipikus játszmahelyzet a mediációban, amikor nem halad semerre a folyamat. Ennek egyik célja lehet a játszma indítója szempontjából egy olyan nyereség, amelyben elismerik az igazát, hogy nem lehet megoldás felé mozdítani a feleket.

Tipikus játszmák

• „Bíróság” – most mondja meg, kinek van igaza!
• „És ráadásul”
• „Igen, de”
• „Láthatod, hogy mindent megpróbáltam” (pszichológiai szükséglet: nekem ne parancsolgassanak)

A játszmák leállításában az alábbi módszerek segíthetnek:

• empatikus megértés
• elismerés
• visszatükrözés
• különtárgyalás
• „vegyük le most ezt a forró témát az asztalról”

Gyermekeink játszmái a válás kapcsán – Kőszegi Ágnes – tanácsadó, Gordon & TA Kft

Válás során gyakran tünetértékű, ha a gyerekeknél a tanulmányi átlag, vagy viselkedésbeli változás áll be. A válás előtti időszak és a válás utáni időszak a legnehezebbek érzelmi szempontból. A játszmák inkább a válás előtt jönnek be a gyerekek életébe, mert gyakran a családot szeretnék összetartani. Ha van testvér vagy nagyszülő, akkor a gyereknek van kivel megbeszélni a dolgokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szülőkkel ilyenkor a gyerekek nem szívesen beszélnek a válásról.

Az érzelmek határozzák meg, hogy milyen játszmába kezdenek az emberek.

A gyerekek kiszolgáltatott helyzetben vannak, nekik csak a várakozás jut. A gyerek érdekének bevétele a mediációs témákba fontos lehet, hiszen ha dühösek a szülök, nem hallják meg egymást sem.

A családokban lehetnek tabuk, amelyeknek köszönhetően a gyerekek félnek, esetleg a szavak szintjén nem bírják megfogalmazni azt, ami bennük van. Vagy esetleg fellázadnak –, vagy alkalmazkodó gyerekként azt mondják, amit a szülök, szeretnének hallani. Emiatt a szülők egymásra is tudnak mutogatni, amikor eszközként használják a gyereket. A szabad gyermeki én-állapot segíthet a gyereknek feldolgozni az indulatait, ha például sportban vagy művészeti tevékenységben kiélheti a feszültségeit. Ha a szülők tudnak indulatmentesen kommunikálni, akkor a gyerek kommunikációja is előbb bejöhet, az érdekei mentén. Fontos, hogy meghallják, hogy mitől fél, mit érez. Amikor a szülők eljönnek a válás közben mediációba, a szülők és a gyerekek érdekét kellene harmonizálni.

A szülőkkel való beszélgetés alatt a válás okozta hatásokat is figyelembe kellene venni – a gyerekek szempontjából, de a gyerekeket jó lenne megkímélni a felnőttek mediációjától.

Reméljük, hogy a konferencia végére olyan új kapcsolatok, inspirációk születtek, amelyek összehozzák a szakma képviselőit a jövőben is, hogy minél több párbeszéd indulhasson.

A konferencia kommunikációs akadálymentesítését köszönjük: dr. Várkonyi Karsai Zsuzsának, dr. Várkonyi Péternek és Bacsó Flórának.

Általános mediációs szakirodalom

• Kertész Tibor: Mediáció a gyakorlatban – kapható a Partners Hungary Alapítvány irodájában!
• Barcy, M., Szamos, E. (2002) „Mediare necesse est” A mediáció társadalmialkalmazása. Animula, Budapest.
• Lovas Zsuzsa – Herczog Mária (1999) Mediáció, avagy a fájdalommentes konfliktuskezelés Múzsák Kiadó
• Eörsi Mátyás – Ábrahám Zita: Pereskedni rossz. Minerva, é.n.
• Szerk.: Dr. Eörsi M., Dr. Ábrahám Z, Pereskedni rossz! – Mediáció: a szelíd konfliktuskezelés,Minerva Kiadó
• Decastello Alice, Mediáció az egészségügyben HVG Orac kiadó Budapest.
• Kohlrieser George Túszok a tárgyalóasztalnál. Konfliktuskezelés mesterfokon, Háttér Kiadó 2007
• Bártfai Judit dr., Molnár Gábor dr., Dósa Ágnes dr., Barinkai Zsuzsanna dr., Gulyás Kálmán dr., Herczog Mária dr., Horváth Éva dr., Kutacs Mária dr., Lovas Zsuzsanna A mediáció. A közvetítői tevékenység– bővített kiadás – HVG ORAC
• Dr. Görgényi Ilona, Kárjóvátétel a büntetőjogban, mediáció a büntetőügyekben HVG Orac kiadó Budapest.

Válással, családi ügyekkel kapcsolatos, vonatkozó könyvek:

• Dr. Kardos, F. (2011) Gyermekközpontú közvetítés. Kapcsolatügyeleti mediáció.Kapcsolat 2000 Pszichológiai Betéti Társaság, Budapest.
• Együtt vagy külön. Maradjunk együtt vagy váljunk el? – Barinkai Zsuzsanna – Herczog Mária Lovas Zsuzsanna – Neményi Eszter – Rónaszéki Katalin – Complex 2002.
• Bancroft, L., Silverman, J. G., Ritchie, D. (2013) Lehet-e jó apa a bántalmazó? A partnerbántalmazás hatása a szülő-gyermek kapcsolatra. Háttér, Budapest.

Pszichológiai vonatkozású könyvek:

• Strasser, F., Randolph, P. (2005) Mediácó. A konfliktusmegoldás lélektani aspektusai. Nyitott Könyvműhely Kiadó, Budapest.
• Gordon, T., Burch, N.  (2001) Emberi kapcsolatok. Hogyan építhetjük, hogyan rontjuk el. Gordon Könyvek, Budapest.

Kommunikációelmélet:

• E. A. Griffin: Bevezetés a kommunikációelméletbe. 2001/2003. L’Harmattan. 5., 8., 11. fejezet.
• Bagdy Emőke: Kommunikáció, empátia, konfliktuskezelés. In: Bagdy – Bishop Böjte – Rambala: Hidak egymáshoz. Empátia, kommunikáció, konfliktuskezelés. Kulcslyuk Kiadó, 2011. Budapest.
• A.. Reboul-J. Moeschler: A társalgás cselei. Osiris, 2000.
• Bolton, R. A kommunikáció művészete (részlet), In: Neményiné Dr. Gyimesi Ilona (szerk.): Kommunikációelmélet. Budapest, Perfekt, 2008..
• Rosenberg, M. B. (2001) A szavak ablakok vagy falak. Erőszakmentes kommunikáció. Agykontroll Kft, Budapest.

Iskolai vonatkozású könyvek:

• Lisa Delpit (2007): Mások gyermekei. Hivatalos kultúra és kisebbségi tanuló. Educatio, Budapest.
• Szekszárdi Júlia (2008): Új utak és módok – Gyakorlatok a konfliktuskezelés tanításához és tanulásához. Dinasztia Kiadó, Budapest.
• Mészáros Aranka (1997): Az iskolai szociálpszichológia jelenségvilága. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest
• Ranschburg Jenő (2001): A családok anyagi helyzetének hatása a gyermekek magatartászavarainak
• kialakulására. Fejlesztő Pedagógia. 6. sz.
• Sallai Éva (1996): Tanulható-e a pedagógus mesterség? Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém.
• Sallai Éva (2005): Integrációs pedagógiai helyzetgyakorlatok. Módszerek a hátrányos helyzetű
• tanulók iskolai sikerességének segítésére. Educatio, Budapest.
• Sallai Éva (szerk., 2008): Kapcsolaterősítő élmények az iskolában. Educatio, Budapest.
• Sallai Éva (szerk., 2008): Társadalmi egyenlőtlenségek, a nem hagyományos családmodell, a szülői viselkedés és a gyermek fejlődésének összefüggései. Educatio, Budapest.
• Szitó Imre (2003): Kommunikáció az iskolában. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
• Tahar Ben Jelloun (2003): A rasszizmus, ahogy a lányomnak elmagyaráztam. Ulpius-ház
• Könyvkiadó, Budapest
• Thomas L. Good – Jere E. Brophy (2008): Nyissunk be a tanterembe I–III. Educatio, Budapest.
• 2Veczkó József (1990): A szociokulturális ártalmak, a gyermek- és ifjúkori személyiségzavarok
• összefüggései. In: A gyermekvédelem pedagógiai és pszichológiai alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest.
• Vörös Anna (2004): Osztálytermi kommunikáció, tanár–diák interakciók. In: N. Kollár Katalin
• és Szabó Éva (szerk.): Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó, Budapest.
• Zrinszky László (1993): Bevezetés a pedagógiai kommunikáció elméletébe. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Beszámoló az 2015 október 27-i, Partners Hungary Alapítvány Mediációs Centrumának konferenciájáról 

Október 27-én tartottuk idei harmadik mediációs konferenciánkat, amelynek fókuszában a fiatalkorúak és a gyermekek álltak. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, mit gondol a szakma a gyerekek mediációba való bevonhatóságáról, illetve milyen tapasztalatokat szereztek a mediátorok fiatalkorúakkal való közvetítés során. Az eseményen, a korábbiakhoz képest, rekordot döntött a résztvevők száma: 77-en voltunk.

Öt előadást hallgathattunk meg a gyermekekkel-kamaszokkal kapcsolatos mediáció témájában.

• Pehr Erika jogász,
• Lovas Zsuzsa pszichológus,
• Magyar Erika,
• Busai Barbara
• Horváth Júlia

mediátorok értékes tapasztalataikat osztották meg a résztvevőkkel. Közkívánatra konkrét eseteket dolgoztak fel az előadók, sőt, lehetőségünk nyílt arra is, hogy egy olyan esetszimulációt láthattunk élőben, amelyet Magyar Erika és Póli Róbert mediátorok vezettek, és a közönség megállíthatta a helyzetet, hogy a fórumszínház eszközeivel élve, közösen dönthessék el, hogyan, milyen mediációs eszközökkel folytatódjon a folyamat. Az előadásokat követően, kiscsoportos párbeszédpanelben kerülhetett sor szakmai eszmecserére.

A konferencia részletes beszámolóját itt olvashatja.

Előadások

Dr. Katonáné Pehr Erika, a PTE ÁJK egyetemi docensének szakterülete a jog, viszont szívügye a mediáció, régóta foglalkozik a témával. Fontosnak tartja, hogy a szülők segítséget kaphassanak ahhoz, hogy olyan megoldás szülessen, amely a gyermeknek is kielégítő. A mediációban való közvetlen vagy közvetett részvétele információval szolgálhat a közös érdek megfogalmazásához. Emellett hangsúlyozta, hogy bár válás esetén, ha közös a gyermekfelügyelet, akkor a kapcsolattartásról nem kell rendelkezni, viszont véleménye szerint ez szükséges lenne. A bíróság elrendelheti a mediációt a szülői jogok biztosítása és az együttműködés kialakításának megteremtése érdekében. Létezik gyermekvédelmi és támogatott közvetítői eljárás (TEGYESZ által foglalkoztatott mediátor tartja), a bíróság mindkettőt elrendelheti.

Fontos változás, hogy 2016-tól egy szervezetben fog együttműködni a gyermekjóléti szolgálat és a családsegítő szolgálat. A szolgálat kibővül, pl családterápia is elérhető lesz a központokban. Előadása végén kiemelte: bár a mediáció nem terápia, a mediátornak szüksége van pszichológiai háttérismeretekre, mert a válás egy olyan trauma, amit a gyermekek gyakran felnőttkorra sem tudnak maradéktalanul kiheverni.

Lovas Zsuzsa, pszichológus, mediátor, a Lege Artis mediációs és tanácsadó központ vezetője, előadásában egy iskolai mediációs esetet ismertetett. A mediátort az egyik szülő kereste meg. A konfliktus a diákok részéről sok hiányzásban, igazolatlan órákban nyilvánult meg, illetve ha bent voltak az órán, akkor nem kommunikálnak a tanárral.

A mediátor egy osztályfőnöki órára ment be először, hogy előkészítő beszélgetést folytasson az osztállyal, amely során megkérdezte a diákokat, mi a probléma. A tanárok által passzívnak tartott diákok hamar feloldódtak, és elmondták, hogy valóban sokat hiányoznak, de főleg azért,  mert a tanárok nem értékelik az erőfeszítéseiket, el vannak könyvelve rossz osztályként. Szívesen vállalták a mediációt, amelyhez öt képviselőt választottak maguk közül. A tanárok is nyitottak voltak, közülük pedig azok kerültek be a mediációba, akik vagy nagyon problémásnak tartották az osztályt vagy pont a másik oldalon álltak, hogy nincs is semmi probléma. A tanárok témaként a diákok bizalmatlanságát, a kezdeményezés hiányát, a hiányzásokkal szembeni eszköztelenséget jelölték meg, a diákok részéről pedig a kommunikáció hiánya és a kudarc jelent meg. A tanárok szükséglete a több figyelem és kommunikáció volt, a diákoké pedig szintén a több figyelem, dicséret, valamint szerették volna, ha a tanárok fel tudják kelteni érdeklődésüket a téma iránt.

Az esetben nem született megállapodás, ugyanakkor nagyon fontos előrelépés, hogy megtörtént a mediáció. Hosszú távon ugyanis a mediáció pozitív hatása, hogy képessé válunk felvállalni konfliktusainkat és megtanulni a partneri kommunikációt.

Dr. Magyar Erika mediátor, jogász végzettséggel és  pártfogó felügyelői tapasztalattal is rendelkezik. Mostani előadásában a békítőkör módszeréről beszélt, amelyet a mediáció alternatívájaként büntetőügyekben alkalmaz. A békítőkör során szintén a résztvevők oldják meg a problémájukat, a facilitátor nem ad tanácsot, viszont az az alapelve, hogy a konfliktus feloldásához nagyban hozzájárulhatnak az esetben érintett személyek. A facilitátor előre megkeresi a résztvevőket, hogy ismertesse, hogyan fog zajlani a megbeszélés, így a békítőkör alkalmával a résztvevők már teljes egészében a folyamatra tudnak koncentrálni. A folyamat egyik eszköze a beszélő tárgy, egy olyan szimbolikus tárgy, amely a konfliktus egyik fontos aspektusára hívja fel a figyelmet (indiánoknál pl. a békepipa, de gyerekek esetében választottak már Pinokkió figurát vagy királyfi bábut is). Az kap szót, akinél a tárgy van, így elkerülhető, hogy a résztvevők egymás szavába vágjanak vagy ugráljanak a témák között. . A békítőkört négyes felépítés jellemzi: nyitó ceremónia – a témák rangsorolása és kibontása – a szükségletek feltárása – zárókör.

A konkrét eset, amelyet Magyar Erika ismertetett, egy játszótéri rongálás volt, amelyet az önkormányzat megelégelt és feljelentést tett. A tettesek közök volt fiatalkorú és gyermekkorú elkövetők is. A gyermekkorúak nem büntethetők, de a fiatalkorúak a büntetőeljárás során nagyon hosszú folyamaton mennek keresztül (bíróság, ügyészség, pártfogó felügyelet). Ezt próbálták meg elkerülni a mediáció helyett alkalmazott békítőkörben, amelybe a szülőket is bevonták. Az ülés nagyon sok felkészülést igényelt, hogy a gyermekkorú résztvevők e sérüljenek a folyamatban. Magyar Erika szerint viszont nagyon fontos volt a részvételük, hiszen azt tapasztalja, minél fiatalabb a gyermek, annál hamarabb hozzáfér a saját élményeihez. A leghangsúlyosabb téma, amit az elkövetők hoztak be, a felelősségvállalás volt, ami azért döntően fontos, mert egyébként a gyermekkorúak ezt nem érzékelték volna, mivel a büntethetőség korhatára alá esnek. Visszajelzésük szerint az volt a legnagyobb hozadéka a megbeszélésnek, hogy tudták, milyen nagy csalódást okoztak a szüleiknek, és milyen jó, hogy volt alkalmuk kibeszélni, jóvátenni.

Busai Barbara mediátor a kamaszokkal való mediáció specialitásaira tért ki előadásában. Elmondása szerint azért foglalkozik szívesen a kamaszkorral, mert nagyon meghatározó életszakasz (a második születés korának is nevezik a pszichológiában), és mert a tapasztalt mediátoroktól azt hallotta, hogy aki kamaszokkal jól mediál, az minden helyzetben megállja a helyét. Rengeteg háttérinformációt szerzett családterápiás, pszichológiai könyvekből (részletek a teljes előadás anyagában), mert bár a mediáció nem terápia, ezen információk sokat segítenek a helyzetfelismerésben. Hatalmas kihívás, hogy valóban partnerként kezeljük a kamasz felet is, erre nincs egy bevált recept, leginkább csak egyéni megoldások vannak. Nagyon fontos azonban, hogyan fogalmazunk az ülések alatt, hogy valóban utat találjuk egy mediációs ülés alatt a kamasz félhez, hogy egyenrangúnak érezhesse magát. Emellett kihívás lehet a mediátornak a pártatlanság megtartása. Nagyon erős a bevonódás veszélye, mert könnyen hozzáférhetők a saját élmények, ezért nagyon erős belső szupervízió és önismeret szükséges. Busai Barbara egy olyan példát említett, ahol az egyik mediátor olyan minőségbiztosítási formát vezetett be, hogyha nem sikerül párbeszédet elindítani vagy megállapodásra jutni, akkor biztosít még egy, ingyenes alkalmat – ezzel saját magának is motivációt adva. A szerethetőség, önelfogadás kérdése nagyon erősen jelen van a kamaszokkal való mediációban. Emellett általános tapasztalat, hogy a kamaszok nehezen bevonhatóak a folyamatba. Erre a következő módszertani eszközöket ajánlja, Kardos Ferenc eszköztárából:

• Az egyes tartalmi egységek végén a kamasz foglaljon össze, ebből is le lehet mérni, hogy hol tart a folyamatban.
• Normalizálás: a mediátor elismeri a negatív érzelmeket, és „normálisnak”, érthetőnek nyilvánítja ezeket, ez egyben segíti a fókusz tartását és empátiát is sugároz.
• Ha különtárgyalásra kerül sor, ne a kommunikációban gyengébb felet küldjük ki elsőre.
• Segítség lehet, ha mediátor elismerését fejezi ki a feleknek a folyamatban tett erőfeszítéseivel kapcsolatban.

Horváth Júlia szervezeti pszichológus, mediátor, a Partners Hungary Alapítvány egykori gyakornoka, immár másodjára vesz részt a University of New Mexico mediációs munkájában. Eseményünkre Skype-on jelentkezett be. Előadásában részletesen kitért az egyesült államokbeli kortárs mediáció múltjára és fejlődésére. 1995-re több ezer kortárs mediátort képeztek ki, mert az addigi kezdeményezések az iskolai agresszió kezelésére nem bizonyultak eredményesnek.

Párbeszéd panel

Az előadásokat követő párbeszéd panelben kiscsoportos beszélgetések zajlottak az alábbi kérdések mentén:

• Mivel Magyarországon nincs egységes szakmai protokoll a gyerekek bevonásáról, hogyan vonjuk be a gyerekeket a mediációba  – melyek lehetnek a gyerek bevonásának feltételei?
• Milyen életkori sajátosságokat kell figyelembe venni, milyen különbségekre érdemes készülni?
• Hogyan lehet védelmet biztosítani a gyereknek a mediációban és azon túl?

A facilitátorokkal zajló megbeszélések eredményét már plenárisan beszéltük meg. Egységes volt a kiscsoportok véleménye arról, hogy a gyermeket nem minden esetben érdemes bevonni, ez a mediátor mérlegelésén múlik. Amikor a bevonás lehetőségeiről beszélünk, fontos felmérni, hogy milyen lelkiállapotban van a gyermek, hogy ne traumatizálódjon, sérüljön jobban; hogy a bevonása segítené vagy hátráltatná a folyamatot; hogy a szülőkkel együtt vagy külön üljünk le (ez utóbbihoz a szülő beleegyezése szükséges természetesen). Egyes országokban az a gyakorlat, hogy a gyermeket vagy olyan szakember hallgatja meg, aki szociális vagy pszichológus végzettséggel rendelkezik, vagy pedig külön gyermekmeghallgatóval történik a beszélgetés, a gyermek életkori sajátosságainak megfelelő fizikai környezetben (illetve Angliában például a gyermek otthonában). Abban is egyetértettek a résztvevők, hogy ha a gyermeket bevonják a mediációba, elképzelhető, hogy csak közvetett módon történik (pl. a mediátor az őt érintő kérdésekről a szülőn keresztül tájékozódik). A bevonhatóság korhatáraként többen a kiskamaszkort tartották megfelelőnek, de abban egyetértettek, hogy a gyermek érettsége fontosabb szempont, mint az életkor. Felmerült lényegi szempontként, hogy a gyermek védelme érdekében a folyamat során nem kerülhet olyan döntési helyzetbe, amely ebben az egyébként is nagyon sérülékeny állapotéban még több terhet róna rá. Felvetődött több helyen a gyermekközpontú mediáció gondolata is, ezzel kapcsolatban pedig a kérdés, hogy a gyermek érdekeit képviselheti-e a mediátor, és ha igen, hogyan, pártatlansága nem sérül-e ezáltal.

Esetszimuláció

Magyar Erika és Póli Róbert tapasztalt mediátorok egy megtörtént esetet dolgoztak fel, amelyben a 14 éves kamasz gyerek édesanyjával való kapcsolattartás volt a központi konfliktus. A konfliktus résztvevőinek szerepét a Partners munkatársai játszották. A gyakorlat alatt jól látszott, hogy bár a helyzet csak szimulált, a konfliktus valódi. A fórumszínház eszközeinek köszönhetően, a konferencia résztvevői megállíthatták a helyzetet, hogy eldönthessék, milyen kérdésekkel, módszertani eszközökkel folytassa a mediátor. Bár csak 45 percig tartott a gyakorlat, így nem volt mód a konfliktus feloldására, a felek közti kommunikációban érdemi változás történt.

Nagyon tartalmas napot zártunk, köszönjünk résztvevőinknek! További mediációs eseményekért, hírekért kövessenek minket a Partners Hungary Alapítvány facebook oldalán!

Az International Institute for Restorative Practices (IIRP, Resztoratív Gyakorlatok Nemzetközi Intézete) minden évben megrendezi konferenciáját.

A nagynevű intézet idén Budapestet választotta európai konferenciája helyszínéül. A Partners Hungary Alapítvány munkatársa is részt vett a konferencia második napján.

Plenáris előadások

A csütörtöki napot John Bailey,  az IIRP elnöke nyitotta meg, aki több száz nehéz körülmények között működő amerikai iskolában vezetett be resztoratív gyakorlatokat, illetve segítette bevezetésüket. Felvezetőjében kiemelte, hogy a resztoratív technikákkal való munka egy folyamatos tanulási folyamat, ami inkább felfedezéshez hasonlít. Amikor elkezdenek egy iskolával dolgozni, a munka fontos része, hogy az intézményeket és az embereket megismerjék, annak érdekében, hogy a számukra működőképes módszereket együtt találják meg. A fókusz azonban mindig a közösségépítésen és konfliktusmenedzsmenten van, hogy a kapcsolatokban okozott károkat sikerüljön megjavítani.

6-12 hónapig csak a körülményeket derítik fel, munkacsoportokat állítanak fel az iskolában, mielőtt a tanulókkal is elkezdenének dolgozni. Jelenleg három projektjük fut, az alábbi témákban:

• hogyan befolyásolja az iskolában  a resztoratív környezet a rizikófaktorokat (iskolaelhagyás, depresszió, stb.)
• hogyan befolyásolja a resztoratív környezet a tanulmányi eredményt
• hogyan teremthetnek Pittsburgh városában, az iskolák 50%-ában resztoratív környezetet.

A munka során szem előtt tartják, hogy konkrét, használható eszközöket adjanak az iskolák kezébe. Emellett kiemelte: a strukturált beszélgetések, konferencia- és körmodellek csak akkor hatásosak, hogyha az iskolán kívüli életben segítenek a konfliktusok kezelésében.

MINDEN olyan iskolai dolgozót (tanárt és személyzetet), valamint szülői munkaközösségi tagot bevonnak, akik kapcsolatba kerülnek a tanulókkal: abban hisznek, hogy az összes érdekelt részvételével tudnak működő és fenntartható rendszert építeni. A tapasztalat emellett azt is mutatja, hogy kell valamilyen kötelező „nyomás” ami valóban változásra sarkallja a résztvevőket, ezért a folyamat végén szükséges a vizsgatétel is.

Nicola Preston különleges nevelési igényű gyerekekkel dolgozik az Egyesült Királyságban. A resztoratív gyakorlatokat  az IIRP-n tanulta. Manapság a közoktatásban nagyon eltolódott a hangsúly a teljesítmény irányába –  a közösség rovására. A jó kérdés pedig az lenne, hogy a diákok hogyan tudnak elköteleződni a tanulás iránt – a közösség segítségével. Emellett megugrott a különleges nevelési igényű gyereke száma, és a diagnózis nagyon fontos szerepet játszik a szülők életében, hogy meg tudják magyarázni, miért nem teljesít jól a gyerekük. Bár nem tagadja a diagnózisok helyességét, ugyanakkor kiemeli, hogy a diákok közül sokan nem viszonyulnak pozitívan a tanuláshoz, az őket ért rossz tapasztalatok és megszégyenítések miatt. Nicola Preston hangsúlyozta a közösséghez való kötődés és a pozitív iskolai légkör fontosságát, amely tényezők növelik az önbecsülést és csökkentik a szégyenérzetet, ezáltal a tanulók tanulmányi eredményei is javulnak.

Példaként említett egy olyan iskolát, ahol tanított, ahol 33% volt a különleges nevelési igényű gyerekek aránya, és amely az idő során 10%-ra csökkent. Bár a diákok életében a rizikófaktorok megmaradtak, az iskolai környezet megváltozott, ami jelentős javulást idézett elő. Neurológiai kutatások igazolják, hogy azok a tevékenységek, amelyek pozitív érzéseket keltenek a tanulókban, csökkentik a stresszt, és csökken a tanulás fölött érzett szorongás és szégyenérzet. Emiatt a szociális és érzelmi tanulás kiemelten fontossá válik, és ehhez szükséges egy biztonságos és pozitív környezet, amelyben ez megvalósulhat.

Dr. Belinda Hopkins húsz éve dolgozik resztoratív technikákkal. Előadása során a belső felismerés fontosságát hangsúlyozza, amikor ráébredünk, miben is van a resztoratív módszerek jelentősége, és hogyan is segítenek nekünk. Nagy közösségépítő ereje van a folyamatnak, amely során közös történetet formálunk a különböző egyéni történetekből. A folyamatot mindig a résztvevőkre kell szabni, nincs egyetlen üdvözítő módszer.

Emellett nem félt megemlíteni a nehézségeket sem. Kevés a képzésekre fordított keret, emellett a pedagógusok részéről sokszor nagy az ellenállás, amit gyakran a változástól való félelem szül.  Fontosnak tartja a megújulást, gyakorlatilag minden évben átírja a kurzusa anyagát, hiszen folyamatosan tanul ő maga is. Kreatívnak kell lenni, és meg kel ismerni mások módszereit. Az empátia, egymás megértése és az egymásra való figyelem sokat segít.

Tóbiás E. Sára agressziókezeléssel foglalkozó pszichológus, előadásában a Mérei programról beszélt. A 2008-ban létrejött program, amelyet a tanárveréses történetek hívták elő, mintegy válasz volt a tanárok által megfogalmazott tehetetlenségre és eszköztelenségre, és a támogatás hiányára. Németh Margit vezetésével elkészült egy akcióterv, amelyen olyan szakemberek dolgoztak, mint Ranschburg Jenő, Bilkei Pál vagy Vekerdy Tamás. A kidolgozott programot 168 oktatási intézményben vezették be, főleg gyermekotthonokban és általános iskolákban. A program az alábbi elemeket tartalmazta:

• Krízisvonal
• Képzések és szupervíziók pedagógusok számára
• Agressziókezelésre kidolgozott eszközök: resztoratív technikákat bemutató oktató dvd-k, személyes segítség az óratervek összeálításában. Az oktatóanyagban összeállított anyagokat, eseteket a tanárok a tanulókkal együtt beszélték meg.
• Saját honlap
• Más civil szervezetekkel való együttműködés.

A komplex intézményfejlesztő programban két év alatt 25 intézmény vett részt. Ezalatt resztoratív facilitátorokat képeztek ki a tanárok körében, a diákokkal pedig fórumszínház technikával dolgoztak. Emellett külső facilitátort is igénybe vettek, oktatódvd-ket készítettek, szerveztek esetmegbeszéléseket és szupervíziót.

Az előadó a nehézségek között megemlítette a tanárok ellenállását: nehéz volt elérni, hogy kinyíljanak az új módszer felé, és nehéz volt rávenni őket, hogy ne egyedül és ne tekintélyelvűen próbálják megoldani a konfliktusokat. Két év után sajnos a projekt véget ért, és ez rövid idő volt a tartós siker eléréséhez.

A tanárok visszajelzése alapján viszont a program valós eszközöket adott az iskolai konfliktusok kezelésére, és a fegyelmi tárgyalások helyét resztoratív konferenciák vették át.

Mundrucz Anett, a Zöld Kakas Líceum vezetője röviden ismertette az intézmény különlegességét a résztvevőkkel. Középiskolájukba olyan diákok járnak, akik egyszer már kiestek más iskolákból, mert figyelemzavarosak, speciális tanulási igényűek, vagy nagyon nehéz körülmények között élnek, és/vagy függőségi problémáik vannak. Tíz éve dolgoznak resztoratív módszerekkel, diák-diák, diák-tanár, tanár-tanár konfliktusokban. Fontosnak tartják, hogy egyenrangú partnerekként kezeljék a diákokat, szeretnék megismerni őket, hogy valódi támogatást nyújthassanak nekik. A resztoratív szemlélet segíti a diákok beilleszkedését a közösségbe, és jobb eredményeket érnek el tanulmányaikban is.

Eva Fahlström resztoratív módszerekkel és pszichodrámával foglalkozik. Kolozsvár külvárosában Pata Clujban, egy roma telepen foglalkoznak közösségi tervezéssel az oktatás, lakhatás, foglalkoztatás, egészségügy területén, általa képzett facilitátorok segítségével. A nagyszabású célkitűzés szerint 700 év bizalmatlanságán szeretnének felülkerekedni a roma és nemroma emberek között. Gyakori hozzáállás, hogy amikor hátrányos helyzetben élő csoportok életkörülményeit szeretnék javítani, inkább helyettük dolgoznak és nem velük, ezzel alulbecsülve az embereket. Ennek illusztrálásaképpen, Eva elmeséli: csak Svédországban több, mint négyezer román koldus él. A svéd kormány felszólította a román kormányt, hogy intézkedjen, aki azt válaszolta, minden tőle telhetőt megtesz. Azonban a koldusokat senki nem kérdezi meg, hogy a gyereke jár-e iskolába, van-e egészségbiztosítása, vagy hogy próbált-e már munkát keresni. Azok feje fölött megy a társalgás, akikről szó van, nem pedig velük.

Eva üdvözli a nyílt színen zajló konfliktust, mert a vitákat nyílt színen könnyebb kezelni.

A folyamatban az első lépés az elköteleződés, a második a diszkusszió, a probléma kifejtése. Ezután következhet az elvárások tisztázása,mindkét oldalról. Ez a három lépés újra és újra előbukkan a munka során, ahogy egyre több részletet ismerünk meg a történetből.

A resztoratív környezet tulajdonképpen a biztonság és a szabad megnyilvánulás tere. Konfliktusforrás lehet, ha nem ugyanabban a térben vannak a felek. A projektmunka egyik nehézsége, hogy ne a kitűzött cél megvalósítása lebegjen a szemünk előtt, mert nem lehet előreszaladni, a folyamat a lényeg. A folyamat során pedig nagy szerepe van a közös történetek konstruálásának, amelyek a közös nevezőt és a fenntartható együttműködést szolgálják. A folyamatban addig kell lebontani a problémát részleteire, amíg azonos képet nem néz minden fél. Csak ezután lehet stratégiát készíteni, majd részcélokat megvalósítani, hibázni és a hibákból tanulni.

Workshopok

A délután folyamán több, mint tíz rövid worskhopból lehetett választani. A három darab egyórás ülések alatt egyszerre több workshop futott párhuzamosan. Végül az alábbiakon vettem részt.

1)      Nicola Preston a szégyenről és a tanulással asszociálódott stresszről beszélt, amelyek a kutatások szerint lassítja a memóriát és csökkenti a tanulási képességet. A témában Silvan Tomkins, John Braithwaite, Graeme George írásait ajánlja a hallgatóság figyelmébe (www.tomkins.org, www.casel.org).

A szégyen iránytűje egy olyan ábra, amely megmutatja a lehetséges reakciókat a szégyenre, és amelyet iskolai resztoratív gyakorlatok alkalmazásához dolgoztak ki.

A pozitív érzéseket a szégyen/megalázottság érzése szakítja meg, a negatív érzésekből az átjárás a pozitív felé a pedig a meglepődés/meghökkenés biztosítja.

Meghallgatunk egy részletet Daniel Reisel: The neuroscience if restorative justice című TED előadásából, amely arról szólt, hogy a szégyen és a stressz a memóriát és a tanulási képességet jelentősen lassítja, tehát a szociális és érzelmi tanulás szerepe hatalmas. Ha csökken a stressz, jelentősen javul a teljesítőképesség. Az oktatásnak tehát nagy szerepe lenne abban, hogy olyan pozitív érzelmi és szociális környezetet teremtsen, amelyben a tanulók valóban kihozhatják magukból a legjobbat.

A kötetlen beszélgetés során az alábbi értékes gondolatok hangzottak el a résztvevőktől:

• Bár a különféle tanulási nehézségek diagnosztizálása segít abban, hogy megfelelő segítséget nyújtsunk a tanulóknak, fontos, hogy ezek a diagnózisok ne váljanak címkékké vagy stigmákká, hiszen ezek is a szégyenérzetet generálják.
• A tanulók bevonása a tananyag összeállításába sokat segíthet a teljesítmény javulásában, hiszen a tanulók érezhetik: velük együtt dolgoznak a tanárok, partnerként kezelik őket.
• Fontos, hogy a megfelelő kommunikációt már kora gyermekkorban elkezdjük tanítani, hogy a gyerekek elkerülhessék a szégyen és az inkompetencia érzését. A fiatalkorúak intézetének lakóinak nagy számáról derült ki ugyanis, hogy nyelvi vagy kommunikációs problémáik vannak.
• Az iskolai közösségben az olyan kapcsolat a fontos, ami olyan atmoszférát teremt, amelyben pozitív érzések kioltják a szégyenérzetet.
• További ajánlott olvasnivaló a témában: Vernin C. Kelly: The Art of Intimacy.

2.  Jan Ruigrok provokatív coach Hollandiából érkezett a konferenciára. Workshopjában azt próbálta bemutatni, hogy a provokáció is lehet resztoratív. Összeállított egy, az iskolában jól használható ábrát, amely bemutatja a lehetséges attitűdöket az „iskolai tánctérben”:

Az ábra szerint a resztoratív kommunikáció az együttműködés fókuszában, a Thomas A. Harris-féle oké vagyok-oké vagy (ik=én, jij=te) szellemében történik, amelyet Harris az Eric Berne-féle tranzakcióanalízis elméletére építve dolgozott ki. A piros részt Jan Ruigrok a dráma háromszögének hívja. Aki a pirosban található pozíciók (üldöző/fenyegető, áldozat vagy megmentő) bármelyikéből beszél, az a partnerétől is ezekből a pozíciókból várja a választ. Az előadó szerint ilyenkor például segíthet a provokáció abban, hogy a beszélő elmozduljon a zöld mező irányába, amelyben az asszertív, sebezhető és óvatos megnyilvánulások megvalósulhatnak. A hallgatók kétségüket fejezik ki, hogy vajon jól csapódik-e le a felekben, ha az a személy provokál, akitől igazából segítséget várnak. Az előadó elismeri, hogy keskeny határon táncol a módszer, és átgondolt döntés eredménye kell, hogy legyen, de az ő tapasztalatában eddig helytállónak bizonyult.

A konferencia nagyon informatív és inspiráló volt, köszönhetően a felkészült, tapasztalt, professzionális előadóknak és az elhangzott információknak. Az élményen kívül, a résztvevők Ted Wachtel Dreaming of a New Reality című könyvével is gazdagabbak lettek, amely a resztoratív technikák iskolai bevezetésének hatásait és a módszertani eszközeit taglalja. A szervezők azt ígérték, hogy a konferencián elhangzott összes előadás anyaga elérhető lesz honlapjukon, ezért érdemes figyelemmel követni a http://www.iirp.edu/ oldalt.

Az International Mediation Institute egyik szakmai cikkében kiemelten foglalkozik az alternatív vitarendezés jótékony hatásaival a vállalati konfliktusok esetében.

2006-ban az American Arbitration Association egy tanulmányt tett közzé, azokról a vállalatokról, amelyek a konfliktusaikat tudatosan, úgynevezett portfólió megközelítéssel kezelik. Ez azt jelenti, hogy ezekben a vállalatokban, a konfliktusokat tágabb nézőpontból vizsgálják, az egyes vitákat a többihez való viszonyukban elemzik, azzal a céllal, hogy minimizálják az ezzel járó költségeket, időveszteséget és rizikókat, valamint hogy megőrizzék értékes üzleti kapcsolataikat. A konfliktusaikat tudatosan kezelő cégek konfliktusmegelőző programokban is részt vesznek, és olyan működési feltételeket dolgoznak ki, amelyek segítik a konfliktusok kialakulását és eszkalációját.

Azok a cégek, amelyek mindent megtesznek, hogy konfliktusaikat tudatosan kezeljék, 28%-kal magasabb az árfolyam-nyereség arányuk az állami vállalatok átlagánál, és 68%-kal magasabb, mint a konfliktusukat legkevésbé tudatosan kezelő cégek. Az eredmények azt tükrözik, hogy a magas tudatosság mögött az az érdek húzódik meg, hogy a vállalat minél inkább megőrizze jó kapcsolatát az összes érintettel.

A tudatos vállalati konfliktuskezelés főbb előnyei a következők:

• Jobb, erősebb kapcsolat a vevőkkel, beszállítókkal, alkalmazottakkal. Az üzleti partnerek kifejezetten kiválónak tartják a kapcsolatot a vállalattal.
• Magasra értékelik az alternatív vitarendezés jelentőségét, azon belül is a gyorsaságát és a folyamat tisztaságát, és előbb választják ezt a konfliktuskezelési formát, mint a pereskedést.
• Alacsonyabb ügyvédi költségek és nagyobb belső hatékonyság.
• A vállalati jogi osztály erőforrásainak jobb kihasználása.

2010-ben, az Európai Bizottság finanszírozásával, európai tanulmány is készült a témában, hogy értékeljék az alternatív vitarendezési eljárások helyzetét az Európai Unióban. A tanulmány az EU Mediációs Irányelvének alkalmazását hivatott segíteni, amely végső céljául a határokon átnyúló kereskedelmi tranzakciók számának emelkedését tűzte ki célul. A pereskedéssel összehasonlítva, az arbitráció rövidebb ideig tart, de átlagosan még mindig körülbelül egy évig. A mediáció ennél sokkal gyorsabb és költséghatékonyabb.

A teljes cikk angol nyelven ITT olvasható

Magyarországon jelenleg kevesen veszik igénybe a szolgáltatást, pedig megéri. Forduljon hozzánk bizalommal!

A Partners Hungary Alapítvány 2015 márciusi mediációs konferenciája a heterogén csoportok hatékony együttműködéséről szólt.

• Kertész Tibor, a Partners Hungary egykori trénere és mediátora az 2015. április 17-i mediációs műhelyünk vendégünk volt. A Partners Hungary Alapítvány külsős mediátora és egykori trénere, az Igazságügyi Hivatal mediátorainak mentora és immár több éve a Miskolci Egyetem oktatója is.
• Tibor ma Bécsben él és dolgozik, mediátorként, egy nemzetközi cég munkatársaként. Tapasztalatként, több  100 tréning és több  mint 2500 mediációs ülés során megélt tapasztalatait osztotta meg  velünk, multikulturális munkahelyi környezet témában, egy interaktív előadás és  egy fórumszínházas gyakorlat formájában.
• Olyan vállalati konfliktusok esettanulmányait hozta, amelyekben az interkulturális vonal nagy szerepet kapott: a konfliktusok szereplői különböző nemzetiségi, vallási-kulturális, nemi és életkorbeli sajátosságokkal bírtak, amelyek mellett a mediációban nem lehetett elsiklani, hiszen potenciálisan értékkonfliktust hordoznak magukban.

Kertész Tibor felhívta a figyelmet arra, hogy amikor interkulturális konfliktussal dolgozik a mediátor, nagyon fontos, hogy ismerje és tudatosan kezelje a felek különböző hátterének egyes elemeit (etnikai hovatartozás, a tágabb szociokulturális környezet, életkor, nem, szexuális hovatartozás, képzettség), az ahhoz kapcsolódó előítéleteket és sztereotípiákat, beleértve a mediátor saját előítéleteit is. Az interkulturális különbségek kezeléséhez Ausztriában például külön Diversity Management képzés is kapcsolódik, amelynek elvégzése kötelező mediátorok számára. A mediátor érzékenysége kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a felek elmozduljanak a konfliktus megoldása felé.

Ehhez kapcsolódóan újra előkerült a kérdés: az eltérő kulturális hátterű felek eltérő értékekkel érkeznek. Vajon mediálható-e az értékkonfliktus? Erre többféle lehetséges válasz létezik.

• Az esettanulmányok során kiderült, hogy bizonyos esetekben a vita csak értékkonfliktusnak látszik, ám ha kibontjuk, kiderülhet, hogy a konfliktus nem a felek eltérő hátterének eredménye. A mediátornak abban az esetben van dolga a felek eltérő hátterével, ha azok a konfliktushoz és annak feloldásához való viszonyulásukat befolyásolja.
• A valós értékkonfliktusokat tekintve, akkor lehet sikeres a mediáció, ha a konfliktust újradefiniáljuk a közös probléma, azon belül is a megoldási lehetőségek mentén. A másik nézőpontjának elfogadása nem jelenti azt, hogy egyet is értünk vele, azonban megegyezhetünk abban, hogy nem értünk egyet bizonyos kérdésekben, viszont a közös ügyeinkre attól még találhatunk megoldást, ha a kölcsönös tisztelet megvan a felekben.

A professzionális módszertani tudás a szakmai személyiség felkészültsége nélkül keveset ér. Jó szakemberré is csak a mások segítségével válhatunk, ha adunk és kapunk visszajelzést. Napjainkban a kiégés, a motivációvesztés az egyik legsűrűbben visszatérő rizikófaktor.

Lépésről lépésre roadshow 2016 tavaszán

Az eseménysorozat olyan műhelymunkákon való részvétel lehetőségét kínálja, ahol a résztvevők bepillanthattak a a Lépésről lépésre programba. Amikor működés közben látjuk a módszert, sokkal életszerűbbé válik, értelmet nyer a gyermekközpontúság. 2016. március 21-én a Kiskőrösi EGYMI – Lépésről Lépésre Módszertani központ – adott helyet a szakmai napnak.

A műhelymunkán a Kiskőrösi EGYMI pedagógusai, a Lépésről Lépésre módszertan segítségével, az alábbi kihívásokra nyújtottak korszerű pedagógiai válaszokat:

• az sajátos nevelési igényű tanulók integrációja,
• a különféle tanulási nehézségek kezelése,
• az egyéni bánásmód, differenciálás lehetőségei,
• hátrányos helyzetű gyerekek sikeres oktatása,
• a tanulási motiváció növelése és fenntartása,
• a fegyelemmel, viselkedéssel kapcsolatos nehézségek,
• a korszerű tanulásszervezési módok, eljárások, módszerek gyakorlati alkalmazása,
• az értékelési eljárások, módszerek.

A szakmai nap bemutató foglalkozásokkal kezdődött az óvodában, illetve bemutató órákkal az iskolában, alsó és felső tagozatban egyaránt.

Ezt követően kötetlen beszélgetés és közös ebéd következett, majd Zágon Mari, a Lépésről Lépésre program szakmai vezetője tartott interaktív műhelymunkát, ahol a vendégek nem csak szemlélőként, de aktív résztvevőként is megmerítkezhettek a program elemeiben. A foglalkozások lényege, hogy a gyermekek érdeklődése köré szervezik a feladatokat, a tanulás pedig gyakran történik aktív cselekvésen keresztül. A pedagógus személyre szabott, bátorító visszajelzései segítik a gyerekeket abban, hogy legyen kedvük újra és újra megpróbálni a feladatokat, illetve hogy ők maguk választhassák ki, miben szeretnének fejlődni.
A rendezvényen több, mint hetvenen vettek részt: óvodapedagógusok, tanítók, tanárok, fejlesztő pedagógusok, gyógypedagógusok – az ország 13 településéről, 19 intézményből. Ritka, de annál hasznosabbak a hasonló fórumok, ahol az oktatás különféle szintjeinek szerplői találkozhatnak, építhetnek kapcsolatot és tanulhatnak egymástól. Igazi szakmai műhely volt!

„Sokféle programot láttam már, de itt éreztem azt igazán, hogy gyerekek köré szervezik igazán a feladatokat. Ami meglepő, hogy mennyire jól tudnak haladni és közösen dolgozni, és ami fontos, hogy a felnőttek is élvezik az egészet. Nagyon feltöltött ez a nap. Alig várom, hogy nekem is legyen lehetőségem LL képzésen részt venni!”

(Kati, tanító)

Tekintse meg az óraterveket, a rendezvényen készült képeket és nyerjen inspirációt INNEN.

Gyöngyöspatai Meséd program és Női Kör

Miről szólt a program?

• Az Egység a Különféleségben Alapítvánnyal megvalósított programunk két elemre épített. Egyrészt a roma női közösségben szerettünk volna lehetőséget adni a nőknek arra, hogy beszéljenek azokról az érzelmeikről, amelyek a Magyar Gárda és egyéb paramilitáris szervezetek 2011. tavaszán történő bevonulásának következtében a mai napig hatással vannak rájuk
• Másrészt olyan szakértők behozatalát tettük lehetővé, akikre a női csoport tagjai leginkább igényt tartottak.
• Az egy éves program során, heti rendszerességgel „Meséd” program indult, amely az édesanyák olvasási kompetenciáját hivatott emelni, illetve a gyerekeikkel való kapcsolatot szerette volna bővíteni, de indirekten hosszú távon a tanulásra való felkészítést szolgálta a szókincsbővítés, a mesék fantázia és kreativitást erősítő hatása.

Havi rendszerességgel nagyobb körben – tematikus programok, szakértők hoztak be olyan témákat a csoportba, ami a közösség fejlődését célozta meg. Legfőbb célunk a tanult tehetetlenségből való felélesztés, a konstruktív kommunikáció elősegítése, sikeres roma nők életútjának bemutatása párbeszéd formájában.
A csoporttagok a havi eseményeket változó motivációval követték. Többen a fiatal anyák közül annak örültek, hogy a szabadidejüket egy újszerű elfoglaltsággal, könnyedebb, néha viccesebb helyzetben tudták eltölteni. Az idősebb korosztály inkább a dolgok praktikus oldalát kereste, nem az öröm, hanem a problémák kibeszélése, a munkához való hozzájutás lehetőségének kiaknázása érdekelte. A munkaerő tanácsadó helyszíni konzultációján 40 ember jelent meg, remélve azt, hogy előbb –utóbb kapnak aktuális információt a munkaerő piaci lehetőségekről. Nagy eredményként könyveltük el, hogy azóta néhányan (férfiak) már bekerültek képzésekbe.

Hogyan dolgoztunk?

1. MESÉD kört szerveztünk: heti rendszerességgel, 10-12 fő részvételével, 0-7 éves gyerekeket nevelő édesanyák mesélő köre szerveződött helyi koordinátorok által. A Meséd-csoportot a roma közösségből származó, kiképzett facilitátorok vezették. A program keretében az anyukák hetente egyszer, 2 órában, mesekönyvekből olvastak, majd a történeteket közösen megbeszélték. Az 1 éves program végére 36 kötetes „mini könyvtára” lett minden a programban résztvevő családnak.

2. NŐI beszélgető köröket szerveztünk – minden korosztálynak, havi rendszerességgel megtartott, facilitátor által vezetett nagycsoportos foglalkozásokat tartottunk – szakértő meghívásával. A programba olyan sikeres roma nőket kértünk fel szakértőnek, akik életútjukkal, identitásukkal mintát adhatnak a helyi lányoknak, asszonyoknak.

• Támogató/forrás: Privát donor
• Magánadományból megvalósuló saját program
• Együttműködő szervezetek: Furugh Schwitzer –Meséd program szakmai vezetője, Egység a különféleségben Alapítvány
• Támogatás összege: 5.000.000 Ft
• Időtartam: 2012. június-2013. június

A REYN Romani Early Years Network Roma Kisgyermekkori Hálózat olyan szakembereket tömörít, akik közvetlenül Roma kisgyerekekkel foglalkoznak, illetve munkájuk fókuszában Roma gyerekek állnak (elméleti szakemberek, non profit szervezetek munkatársai, stb.).

A közvetlen célcsoport a 0-3 év közötti gyerekekkel foglalkozó szakértők, de természetesen a nagyobb gyerekekkel (3-8 év), illetve várandós anyákkal foglalkozó kollégák is beletartoznak a hálózatba. Kiemelten szeretne a REYN arra figyelni, hogy minél több Roma tagja legyen a hálózatnak.

A REYN végső célja, hogy mind a Roma gyerekek, mind a velük foglalkozó szakemberek minőségi szakmai ellátást / képzést kapjanak. Ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy a Roma és /vagy hátrányos helyzetben élő gyermekek egyre javuló minőségű ellátásban és oktatásban részesüljenek.

Mit csinál a REYN?

• Ingyenes képzéseket, tréningeket kínál Roma koragyerekkorral kapcsolatos témákban: konfliktuskezelés, integráció, előítéletkezelés, együttműködés roma szülőkkel
• Ingyenes szakmai tanulmányutakat szervez, melynek keretében a Roma kisgyerekekkel foglalkozó szakemberek akár az országon belül, akár nemzetközileg is tapasztalatokat cserélhetnek
• Megosztja és terjeszti a „jó gyakorlatokat” a Roma gyerekekkel foglalkozó szakemberek között
• Szakpolitikai ajánlásokat ír, valamint hallatja a hangját azokon a fórumokon, ahol a kora gyermekkorral foglalkozó szakemberek vannak jelen, elősegítvén a REYN szakmán belüli ismertségét

Kiknek segít a program?

1. Tanároknak, tanítóknak
2. Óvodapedagógusoknak
3. Iskolapszichológusoknak
4. Óvodai-iskolai szociális segítőknek
5. Bölcsődei kisgyermeknevelőknek
6. Gyógypedagógusoknak
7. Logopédusoknak
8. Szülőkkel foglalkozó közösségi mediátoroknak
9. Védőnőknek
10. Pedagógiai asszisztenseknek
11. Roma közösségben dolgozó szociális munkásoknak
12. Egyéb (pl. gyermekházban dolgozók, tanodai dolgozók)

Eredmények

• 800+ regisztrált tag
• Ingyenes tréningek REYN tagjaink számára (Két 1-1 napos térítésmentes tréning, és három 3 napos akkreditált tréning 50% önerővel)
• Elkészült egy 1 kutatás, mely a roma kora gyermekkorban dolgozó szakemberek számát és kihívásait térképezi fel. (http://reyn.hu/reyn-2016-tagsag-igenyfelmeres/)
• Öt roma dajka képzése, munkaerőpiaci mentorálása
• 1 szakpolitikai ajánlás (http://reyn.hu/szakpolitikai-ajanlas/)
• Szervezeti hálózat kialakítása azon intézményeknek, akik célcsoportja a roma kisgyerekek

Jelentkezz te is tagnak a REYN holnapján!

Bővebb információ a programról:

László Zsuzsa
laszlozs@partnershungary.hu

Ma Magyarországon több, mint félmillió embernek nincs.

Programunkkal kültéri vécéket építünk, helyi összefogással és közösségi tervezéssel.

• A statisztika csak azt tartja nyilván, hogy kinek nincs beltéri WC-je, de tapasztalataink alapján a kültéri illemhely is hiányzik több tízezer családnál. Az Eurostat adatai alapján Magyarországon 523,5 ezer fő (köztük pedig több, mint 170 ezer gyermek) él olyan lakásban, amely nem rendelkezik saját WC-vel. Az átlagnépességhez képest a romák lakáshelyzete lényegesen rosszabb lakásminőség terén, így ez a probléma kiemelten sújtja őket.
• 2015-ben azért kezdtünk adománygyűjtésbe, hogy a korábban megépített 84 kültéri WC mellé még további 30-at építhessünk Porcsalmán. Azóta minden családnak van legalább kültéri illemhelye a településen.

Mit tettünk programunk során?

Természetesen tudjuk, hogy ezekkel az akciókkal csak nagyon kis mértékben lehet enyhíteni a legszegényebbek lakhatás, de főképp a lakásminőség kérdése rendkívül összetett probléma, és különösen igaz ez a telepeken vagy telepszerű környezetben, szegregátumokban élő, leginkább roma származású családok esetében. A diszkrimináció mellett szembe kell nézniük ugyanis az közmű-infrastruktúra teljes hiányával, az egészségügyi, valamint szociális szolgáltatások elérhetetlenségével, és azzal is, hogy a lakásfenntartási támogatás 2015-ös megszüntetésével még nehezebb helyzetbe kerültek ezek az emberek.

Együtt a Jobb egészségért

Az illemhelyek hiánya és az ebből fakadó lakhatási, valamint egészségügyi problémák ilyen mértékű súlyossága nekünk sem volt mindig ennyire egyértelmű. Az „Együtt a Jobb egészségért” elnevezésű, nemzetközi partnerségben, egy román, egy bolgár és egy szlovák partnerszervezettel megvalósuló projektünk keretében vált a “WC-ügy” a legkirívóbb, az egészségügyet érintő kihívássá azokon a településeken, amelyek részt vesznek a programban. A nemzetközi projekt célja, hogy az egyes országokban, a jelenleg tapasztalható helyzethez mérten, közös fellépéssel segítse a mediáció egészségügyi hozzáférést erősítő elterjedését, egészségügyi ellátórendszerbe történő beépülését, további megerősödését. A magyarországi kísérleti projektben a közvetítői tevékenység (interkulturális mediáció) és a közösségi tervezés módszerének alkalmazásával szeretnénk az egészségügyi rendszer és a kistelepüléseken élő, leginkább cigány származású emberek és közösségek között hidat építeni, ezzel erősítve a helyi ellátórendszer elérését, igénybevételét, valamint az egészségtudatos életmód népszerűsítését, gyakorlását. A projektben a helyi védőnők, a háziorvosok, a polgármester, a szociális intézmények munkatársai, illetve a pedagógusok is részt vesznek, akiknek a munkáját a helyben kiképzett, a helyi közösségből származó roma mediátor segíti. Az ő feladatuk, hogy hidat képezzenek a közösség, valamint az intézmények között.

Közösségfejlesztés

A projekt tehát jóval többről szól a WC-k megépítésénél. Az akciót a mediátor által szervezett közösségi kerekasztalokon tervezik meg a helyiek. Ezen részt vesznek az intézményvezetők, a védőnők, a háziorvos és természetesen az érintett lakosság is. A helyiek maguk tervezik meg az eszközbeszerzést, a munkafolyamatot, közösen döntenek az építés idejéről, helyéről és arról, hogy kinek mi lesz a feladata. Vagyis a helyiek maguk szerzik be a vécék építéséhez szükséges faanyagot, valamint az eszközöket, a részleteket pedig közösségi kerekasztalokon beszélik át. Fő célunk ugyanis a „képessé tétel”, vagyis, hogy segítsünk ezeknek az embereknek abban, hogy közösségi megoldásokat keresve kitörhessenek abból a nyomorból, amiben élnek.

Olvasson erről bővebben!

European Network for Nonviolence and Dialogue Program

A projekt célja, hogy civil szereplők között párbeszédet indítson eszkalálódással fenyegető társadalmi értékalapú konfliktusokról, és azok lehetséges megoldási formáiról.

• Cél, hogy a projekt párbeszédeket indítson és hozzájáruljon ezen konfliktusok konstruktív, erőszakmentes megoldásához.
• A projekt első lépéseként egy tanulmány készül az egyes országokban tapasztalható értékkonfliktusokról és az adott területen fellelhető jó gyakorlatokról.
• Második fázisában a program egy civil hálózatot hoz létre olyan szervezetek részvételével, akik ezen a területen aktívak. Ez a hálózat párbeszéd, valamint kampányok segítségével küzd a radikalizálódás megállításáért.

A programban megvalósult tevékenységekről, a bevont országokról és a résztvevők számáról itt olvashatnak:

Info_Template_en_Network for nonviolence and dialogue

This project titled Network for Non-violence and Dialogue was co-financed by Europe for Citizens under the Strand 2: Civil Society Projects 2016 and has been implemented from 1.1.2017 to 30.06.2018. Information about the implemented activities with indicated numbers of involved countries and participants can be accessed here:

Info_Template_en_Network for nonviolence and dialogue” 

PDCS – főpályázó

Partnerek, 7 ország: Szlovákia, Bulgária, Csehország, Lengyelország, HUN, Németország, Románia

Egyéb fontos információk:

• Projekt/Támogatási Program neve: European Network for Nonviolence and Dialogue
• Együttműködő partner: Pressley Ridge Alapítvány http://www.pressleyridge.hu/
• Időtartam kezdete/vége: 2016. 08. 01. – 2017. 07. 31
• Költségvetés összege, pénznem: 11.170 EUR

Mi a Számít a közösség program célja?

Valódi együttműködést alakítunk ki pedagógusok és szülők között, hiszen csak közös érdekek és jó kapcsolatok segítségével tudnak jól együttműködni.

Mi mindent teszünk a projekt során?

Műhelymunkákat szervezünk tanárok és szülők számára, hogy áthidaljuk a köztük lévő távolságot, félreértéseket, felülírjuk a korábbi negatív tapasztalatokat. Az egyik legkedveltebb tréningünk a „szülők az iskolában” tréning, amely során a szülőket készítjük fel arra, hogy gyermekük osztályában különféle foglalkozást tartsanak, és a pedagógus igény szerint asszisztáljon ebben. Ezt követően, a  szülőnek lehetősége adódik a gyermeke osztályában egy tanóra keretén belül, foglalkozást tartani.A foglalkozás előnyei:

• a szülő belelát a pedagógus munkájába,
• a gyermek élvezi szülei bevonódását, büszke lesz szüleire,
• illetve a közös felkészülés közelebb hozza a pedagógust, és szülőt.

A projekt keretén belül lehetőség van egy miniprojekt megszervezésre, melyet a közösségi tervezés alapjaival készítenek elő a pedagógusok és szülők. A szervezésnél, tervezésnél sok időt töltenek együtt, ami még jobban segíti egymás megismerését, elfogadását, egymás értékeinek a feltárását.

Minden foglalkozás után a pedagógusok esszét írnak az élményükről, tapasztalataikról. Ehhez hasonló esszék a családlátogatások után is készülnek. Az esszékből és az elmúlt 3 év tapasztalataiból kézikönyv készül, a pedagógus és szülői együttműködés egyéb aspektusairól. A családlátogatásokat a pedagógusok igényeire építve terveztük a projektbe.

„Azt gondoltam, hogy egy középosztályhoz tartozó roma családhoz megyek látogatni, mert mindig olyan szépen, és tisztán járatták a gyerekeket, és ők szülők is nagyon szépen jártak. Meglepő látvány fogadott a családlátogatáson, egy szegény roma családnál jártam, akiknél nagyon szép tisztaság volt. Megtisztelő volt, hogy beengedtek az otthonukba, nagy szeretettel láttak vendégül. Az elején izgultak ők is és én is, de aztán feloldódtunk, sok közös pontot találtunk. Egészen más volt ilyen keretek közt beszélgetni, mint egy fogadóórán, és valahogy azóta még könnyebb együttműködni mind a szülőkkel, mind a kis diákommal. ”

• A „Számít a közösség” projektünk 4 éve futó projekt Nyírbátorban, melyet a  „Foundation Open Institute támogat a 2019-2020 tanévre. Támogatásunk összege: 15000 USD.
• Nyírbátori Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolával az évek alatt egy nagyon pozitív együttműködést mondhatunk magunkénak. Projektünk sikerességéhez nagyban hozzájárult az iskola vezetésének nyitottsága.

Mi történt 2020-ban?

2020 márciusában, a koronavírus miatt az iskolák digitális munkarendre álltak át. Ez a változás még ott sem feltétlenül könnyű, ahol mindenkinek saját eszköze van otthon és ismerősek a különféle programok használatában. Ahol pedig a családok kevéssé jártasak az alkalmazások és az internet világában, ott különösen fontos az összefogás és a támogatás.

A szülőkkel és a roma mediátorokkal közösen dolgozunk azon, hogy együtt gyűjtsük össze a legfontosabb információkat, és tegyük elérhetővé minden érintett számára.  A roma mediátorok, akik maguk is szülők, a pedagógusokkal együtt létrehoztak egy Facebook csoportot, ahová minden érintettet behívtak, első, hogy legyen közös felület, ahol információt cserélhetnek. Nagy a nyüzsgés a csoportban, kérdések kérdések hátán. „Hogyan kell képet feltölteni a krétába, ti tudjátok? Hova kell menni az ebédért a gyerekeknek, vagy lehozzák nekünk?”

Mi történik 2021-ben?

Nyírbátorban a Mesélő Édesanyák (MesÉd) programmal folytatjuk a szülőkkel való közös munkát. A program célja, hogy megtörje a társadalmi kirekesztettség és a kisebbségi érzés okozta hátrányos helyzetet. Nehéz sorsú roma édesanyák számára szervezünk csoportos találkozókat, jelenleg Nyírbátorban, hogy megtapasztalják: a meseolvasás öröm, amelyet gyermekeiknek is továbbadhatnak. A módszer megálmodója Furugh Switzer szociológus. A program a koronavírus járvány alatt online, a Zoom alkalmazáson keresztül is zajlott, amely annak volt köszönhető, hogy egy korábbi programunkban kialakult a szülők bizalma irántunk, illetve sikerült okoseszközöket és internet elérést biztosítani számukra, mindemellett képzést a különféle alkalmazások használatára – így sikerült bekapcsolódniuk a járványhelyzet alatt a digitális oktatásba, csökkentve az iskolai lemorzsolódást.

A helyi anyukák készítettek egy amatőr videót, hogy megörökítsék saját maguknak, mi történik egy Meséd foglalkozáson, és megengedték, hogy közzé tegyük. Nézze meg ön is!

Gyermekközpontú oktatás a Lépésről lépésre program segítségével

A Lépésről lépésre (LL) módszerrel működő óvodákban és iskolákban a gyermekek természetesen, örömmel, élményeken és tapasztalatokon keresztül tanulnak. A pedagógusok úgy szervezik meg a tanulást, úgy rendezik be a termeket, hogy a gyerekek biztonságos és inspiráló környezetben sajátítsák el a boldog élethez szükséges gondolkodásmódot és képességeket. A gyerekek szeretnek óvodába, iskolába járni és tanulni.

Mi a Lépésről Lépésre program célja?

Az önállóság, a nyitottság, az együttműködés, a kritikai gondolkodás, a kreativitás és a világ dolgai iránti érdeklődés olyan tulajdonságok, amelyek segítenek megküzdeni a jövő kihívásaival, egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Ezeket erősítjük a gyerekekben a mindennapok során. A gyerekek projekteken dolgoznak, így egy-egy téma, probléma megoldása során életszerűvé válnak a tantárgyak. A Lépésről lépésre csoportokban és osztályokban beszélgetőkörrel kezdődik és zárul a nap. A pozitív megerősítés, biztatás a fejlődés mozgatórugói, erre a pedagógusok külön hangsúlyt fordítanak. Az értékelés az egyéni fejlődés megerősítését szolgálja; a gyerekek önmagukat is és a társaikat is értékelik.

A pedagógusok a szülőkkel partnerként működnek együtt. Nincsenek hagyományos szülői értekezletek, de vannak rendszeres beszélgetések, szülői fórumok, közös tevékenységek. A szülők szabadon bejárnak az iskolába, óvodába. A szülők tudják, mi történik az iskolában, a pedagógusok tudják, mi történik a családban.

Vannak gyerekek, akik olyan helyeken jönnek a világra, például szegregátumokban, ahol elérhető közelségben nincs jó iskola és a család sem tudja nekik megadni azt a támogatást, ami ahhoz kell, hogy felnőttként jó állásuk lehessen, és hozzáférjenek olyan szolgáltatásokhoz, ami a nagyon szegényeknek nem adatik meg.  A Lépésről lépésre programot olyan helyeken terjesztjük, ahol a hátrányokkal érkező gyerekeknek teremtünk esélyt a minőségi oktatásban való részvételre. Az LL program alkalmas arra, hogy különböző hátterű gyerekek együtt nevelkedjenek, tanuljanak egymástól, egymásról, a világról. Ehhez a hátteret a pedagógusok biztosítják úgy, hogy minden gyerek a képességeinek, életkorának, aktuális állapotának megfelelő feladatokat kap, és egyéni fejlesztésben részesül.

Mit teszünk Lépésről Lépésre programunk során?

Ma Közép- és Kelet Európa valamint Ázsia 29 országában működnek Lépésről lépésre intézmények, melyek aktív tanulás segítségével teszik alkalmassá a gyerekeket arra, hogy egy demokratikus társadalom hasznos és alkotó tagjaivá váljanak. A program terjesztésével foglalkozó szervezeteket a Nemzetközi Lépésről Lépésre Egyesület (International Step by Step Association) fogja össze és biztosít számukra lehetőséget az innovációra, egymástól való tanulásra, közös programok megvalósítására.

Magyarországon program iránt érdeklődő pedagógusokat olyan trénerek tanítják meg a program gyakorlati bevezetésére, akik maguk is ezzel a módszerrel tanítanak. Az új módszer bevezetése is lépésről lépésre történik. Fontos, hogy minden pedagógus a saját ütemében, a gyerekekkel és szülőkkel együttműködve haladjon. A trénerek mentorként is ott állnak a módszert alkalmazni kívánó pedagógusok mögött. Az országban Miskolcon, Pécsen és Kiskőrösön van olyan iskola, amely modell-intézményként működik. Itt tanítanak a trénerek, ide jöhetnek megfigyeléseket végezni a leendő Lépésről lépésre pedagógusok. A módszertani központok a gyakorló és leendő LL pedagógusok számára rendszeresen tartanak műhelymunkákat, ahol lehet egymástól is tanulni, megosztani a változással járó sikereket, elakadásokat.

Ha ön is szeretné bevezetni óvodájában, iskolájában, keressen minket!

Mi a Tempus EFFEKT célja?

A finn, lett, cseh, brit, ír és magyar partnerségben megvalósuló projekt célja egy olyan európai módszertani keretrendszer létrehozása és kipróbálása, ami a tanárokat segíti abban, hogy egymástól, egymás gyakorlatából tudjanak tanulni. Emellett segíteni kívánja az oktatáspolitikai döntéshozókat, hogy olyan rendszerekben gondolkodjanak, amiben a szakmai képzésekben helyet kap a kollaboratív tanulás.

Továbbá célunk, hogy nemzetközi partnereinkkel létrehozzunk egy európai szakmai és módszertani keretet, amelyben összegyűjtjük és közkincsé tesszük a létező innovatív gyakorlatokat és eszközöket a tanári együttműködésen alapuló tanulás témájához kapcsolódóan. A szakmai és módszertani keret az oktatás különböző szintjein levő szereplőknek (tanárok, iskolavezetők, szülők, diákok, tanárképzők, szakpolitikai döntéshozók stb.) kínál majd eszközöket és módszereket, amelyekkel képesek lesznek megvalósítani és fejleszteni a kollaboratív tanulást iskolai, helyi, regionális és nemzeti (rendszer) szinten.

Mit teszünk a projektben?

A finn, lett, cseh, brit, ír és magyar partnerségban (ERASMUS K3) az elméleti szakemberek, egyetemi kutatóműhelyek a keretrendszer kidolgozásán és értékelésén dolgoznak, mi a Partnersnél a keretrendszer gyakorlati kipróbálásában veszünk részt.

A kiskőrösi Lépésről lépésre módszertani központ 2016 nyarán megtartott képzésén 39 pedagógus vett részt Mezőfalváról, Mohácsról Kiskőrösről. Ők a kollaboratív tanulócsoport tagjai. Meglátogatták egymást, megfigyelték és értékelték egymás munkáját azért, hogy hatékonyabban tudjanak tanítani  a Lépésről lépésre módszer alkalmazásával. 

A legfontosabb az  számukra a programban, hogy nem maradnak egyedül a változásban, a változás bevezetésében. Az egyik résztvevő pedagógus a 2017. augusztusi találkozón azt mondta: mindig így kellene kezdeni a tanévet, mert energiát és ötleteket ad az újrakezdéshez.

Mi az E.On Erőmű Kerekasztal célja?

A kerekasztal –országosan egyedülálló – meghívásos alapon működő párbeszédfórum, amelyet az Uniper Hungary Kft (E.ON Erőművek Kft.) kezdeményezett 2007-ben, amikor Gönyűn erőművet építettek. A vállalat tapasztalatai azt mutatták, hogy sokkal könnyebb az esetleges lakossági ellenállásokat, félreértéseket nyílt kommunikációval és párbeszéddel kezelni.

Hogyan működik?

Előzetesen csak a beruházás időtartamának erejéig terveztek a fórummal, ám olyan sikeres volt és olyan pozitív visszajelzések érkeztek a résztvevő felektől, hogy a cég a fórum fenntartása mellett döntött. Ennek eredménye, hogy immáron 10 éve ez egy sikeresen működő fórum, ahol minden fél hangot adhat véleményének, teret kap felszólalni, megfogalmazhat kérdéseket és azokra válaszokat kap.

A kerekasztal célja a hosszú távú, rendszeres dialógus kialakítása és működtetése, a gönyűi erőművel kapcsolatban, a helyi közösség képviselői és az erőmű üzemeltetője között. Példaértékű folyamatról van szó, hiszen a helyi közösség szava is számít egy őket érintő, fontos kérdésben.

Mi mindent teszünk a kerekasztalok során?

Rendszeres lakossági fórumokat és kerekasztal beszélgetéseket hívunk össze és facilitálunk, ahol a lakosság képviselői és az erőműt üzemeltető vállalat cserélhet információt az aktuális, erőmű körüli eseményekről, kérdésekről.

Mik az eredmények?

A helyi lakosok rendszeres információhoz jutnak az erőműről, működéséről, az erőmű vezetősége pedig a lakosság, a különböző szervezetek, intézmények kérdéseire, esetleges kételyeire tud választ adni. Mindezek a kölcsönös bizalom kiépítését és fenntartását eredményezik.

A Kerekasztal munkáját független félként a Partners Hungary szervezi, irányítja, ami azért fontos, hiszen egy külső, pártatlan, konfliktuskezelésben is jártas facilitátor hiteles keretet teremt a partneri kommunikációhoz.

Bővebb információ a programról:

Herbai István
histvan@partnershungary.hu

Wagner János
wagner@partnershungary.hu

Mi a PHASE prgram célja?

A GlaxoSmithKline gyógyszeripari vállalt (GSK) 1998-2016 között működtette a Personal Hygiene & Sanitation Education (PHASE) nevű programját, hogy csökkentse a szanitációs és higiénés problémák miatti megbetegedések számát a szegénységben élő gyermekek és családjaik körében.

A projekt keretében játékok segítségével tanítják meg a gyermekeket az alapvető higiénés módszerek, például a kézmosás helyes használatára. A program egyik fő eleme, hogy a gyermekeken keresztül a szülőket is képessé tegyék arra, hogy javítsanak az életkörülményeiken.

• A projekt eddig a fejlődő világ országaiban indult el, azonban világossá vált, hogy Európában is nagy szükség van erre. A GSK ezért döntött úgy, hogy a PHASE-t elindítja azokban az európai országokban is, ahol működik a „Together for a better health – for us, by us” nevű egészségügyi mediációs projektet.
• A 2012-ben indult kísérleti projekt célja, hogy Magyarországon meghonosítsa a roma (interkulturális) mediátorok egészségügyi ellátórendszerbe léptetését, ezzel segítve a hátrányos helyzetű – ezen belül a felülreprezentált roma – emberek egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését, az egészségtudatos életmód elterjesztését.
• A nemzetközi partnerségben, Szlovákia, Bulgária, Románia és Magyarország egy-egy roma integrációval foglalkozó non-profit szervezete működik együtt a GSK helyi szervezeteivel e projektek megvalósításában.

Mi mindent tettünk a PHASE során?

A Partners Hungary Alapítvány a kézmosás, a WC-használat témában vállalta, hogy elkészíti a szükséges eszközöket, melyeket egy másik projektünk (REYN) keretében juttatunk el az intézményekhez. A projekt keretében elkészült egy mesekönyv és az ahhoz tartozó szakmai kézikönyv, egy kártyajáték, amely segítségével óvónők és védőnők tartottak foglalkozásokat a helyes mosdóhasználatról a gyerekeknek.

A program kiválóan összekapcsolható a már létező interkulturális mediátorok által végzett munkával. A kapcsolódó program célja szintén az, hogy javítsa a hátrányos helyzetű – ezen belül különösen a roma – emberek egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését, az egészségtudatos életmód elterjesztését.

Hasonló projektjeinkről ITT és ITT olvashat.

• Projekt/Támogatási Program neve: Personal Hygiene and sanitation education
• Támogató szervezet: GlaxoSmithKline Ltd.
• Időtartam kezdete/vége: 2015.október. – 2017.október.
• Költségvetés összege, pénznem: 6.000.000 HUF

Roma közösségek bevonása az élhetőbb településekért

Mi a ROMED program célja?

A roma közösségekkel való együttműködés sok polgármester számára kihívást jelent.

A társadalom peremén, szegregáltan élő közösség döntő többsége mélyszegénységben él a városok, falvak határterületein. A helyzetet a bizalom hiánya, a felhalmozódott rossz tapasztalatok miatt a legtöbben problémaként kezelik minden oldalról; a roma közösség és a helyi közigazgatás között nincs, vagy konfliktusos a kapcsolat, nincs valódi párbeszéd.

A Partners Hungary Alapítvány – több mint 50 európai és tucatnyi hazai településen – kipróbált módszertant és eszközrendszert ajánl az önkormányzatok figyelmébe, melynek segítségével erősödik a közösségek, a helyi intézmények és az önkormányzat közötti párbeszéd és az együttműködés. Ennek eredményeképpen csökken a feszültség, és elindulhat a helyi problémák közös megoldása. Ez az interkulturális mediáció.

Mi mindent teszünk a ROMED során?

A módszertan alapját az Európa Tanács ROMED programja adja, mely kiegészül a Partners Hungary Alapítvány több mint 20 éves roma integráció területén szerzett tapasztalatával.

Az interkulturális mediátor a helyi roma közösség elfogadott tagja, aki konfliktuskezelésben és közösségi tervezésben jártasságot szerez, a Partners képzése által.

Az interkulturális mediátor közreműködésével helyi közösségi akciócsoport (KACS) alakul. A csoport tagjai megvitatják a közösség problémáit és a helyi intézmények képviselőivel, a helyi döntéshozókkal közösen megoldási lehetőségeket dolgoznak ki, és azokat – az erőforrások függvényében – meg is valósítják.

A program alacsony költségű, könnyen adaptálható, a sikeres együttműködés eredményei egy éven belül kézzel foghatóak lehetnek, és hosszú távon hozzájárulnak a helyi társadalom fejlődéséhez, a helyi közösségek összetartásához, a társadalmi kohézió erősítéséhez.

Mik az eredmények?

• Gyulaj településén több mint 20 házat újított fel kalákában a helyi közösségi akciócsoport. Néhány lakásban fürdőszoba épült, néhányban víz bevezetésére került sor, több háztartás egészségügyi átalakítása, valamint egy steril szoba kialakítása is megvalósult a közösség és a kialakult helyi együttműködések erejével.
• Nagydoboson az óvoda épületében sószoba épült, amit a – gyerekeken kívül – a település lakossága légúti megbetegedések enyhítésére és megelőzésére használ.
• Nagyecsed városában a szegregátumban élő roma közösség ma már civil szervezetet működtet és tart fenn sikeresen, amely a roma szülők és az iskola kapcsolatát erősíti, és a fiatalok számára kínál tartalmas programokat. Korábban 30 kültéri illemhely épült. Közösségi összefogással kukákat szereztek be és megoldották a szemét rendszeres elszállítását.
• Nyírbátorban, önkormányzati együttműködés keretében, saját forrásból indult romákat és mélyszegénységben élőket célzó iskolai ösztöndíj és foglalkoztatási program.
• Jászfényszarun az önkormányzat a közösségi akciócsoport bevonásával indított házfelújítási programot.
• Porcsalmán több mint 100 kültéri illemhely épült és a közösségi házban vérnyomás-, és vércukor mérő pontot alakítottak ki.

Mi a program célja?

A program célja a hátrányos helyzetben, elszigetelten élő roma lakosság egészségügyi szolgáltatásokhoz történő hozzáférésének javítása, valamint az egészségtudatosság növelése ezekben a közösségekben.

Az interkulturális mediátorok a helyi közösség hangjaként jelzik az igényeket, nehézségeket, amelyen közösségi összefogással és önkormányzati támogatással segítenek. A 2012-ben indult kísérleti projekt célkitűzése, hogy Magyarországon az interkulturális mediátorok az egészségügyi ellátórendszer segítőiként végezhessék munkájukat, ezzel javítva a hátrányos helyzetű – ezen belül különösen a roma – emberek egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését, az egészségtudatos életmód elterjesztését. A mediátorok a „híd” szerepét töltik be az ellátórendszer és a közösség között. A mediátorok munkáját a helyi és külső szakembereken túl minden esetben egy közösségi akciócsoport is segíti.

A magyarországi projekt egy nagy, négy ország bevonásával megvalósuló nemzetközi projekt részeként, a GlaxoSmithKline Unlimited (GSK) támogatásából jöhetett létre. A projekt nemzetközi partnerségben, Szlovákiában, Bulgáriában, Romániában és Magyarországon működik: roma integrációval foglalkozó non-profit szervezetek dolgoznak együtt a GSK helyi szervezeteivel. A nemzetközi partnerség kiváló alkalmat ad az egymás eredményeiből  való tanulásra.

Mi mindent teszünk a projekt során?

A négy országban, a helyi sajátosságokra reagálva, négy különböző projekt valósul meg, melyek közös pontja az egészségügyi hozzáférés javítása és az egészségtudatosság elősegítése, a képezett egészségügyi mediátorok részvételével.

A magyaroszági kísérleti projekt fókuszában az interkulturális mediáció módszerének elterjesztése áll. 2015 és 2017 között, a roma mediációt, mint szakmát definiáltuk a szakma sajátosságainak és képzési igényének kidolgozásával.

Mindemellett, évente több településen (a 7 éves programciklusban összesen 20 településen) települési mini-projektet kezdeményezünk, a helyi roma lakosság bevonásával.

A helyi szakemberekkel és a roma közösség képviselőivel feltárjuk a helyi egészségügyi problémákat, és erre alapozzuk a települési mini-projekteket, amit minden esetben a szakemberek és a közösség tagjai közösen valósítanak meg.

Mik az eredmények?

Települési szinten:

• 130 Roma mediátor képzése (köztük az Alapellátási modell program segéd-egészségőrei)
• 60 nő részére fogamzásgátló spirál biztosítása
• 70 családi ház egészségügyi festése (Nagyecsed, Nagydobos, Gyulaj)
• 1 db steril szoba, egy dialízises családanyának a Közösségi Akciócsoport önkéntes munkájának hozzájárulásával
• Több hektár tűzifa összegyűjtése a rászoruló családoknak az erdészet, az önkormányzat és a Közösségi Akciócsoport együttműködésében
• 70 db kültéri illemhely építése (Nagyecsed, Porcsalma)
• 1 db fedett buszmegálló építése önkormányzati képviselő, civil szervezet és a KACS együttműködésével (Pécs)
• 50 fő egészségügyi szűrése
• 50 egészségügyi felvilágosítás 800 iskolás gyerekeknek
• 6 egészségnap megrendezése (Nagydobos, Nagyecsed, Borsodnádasd)
• 11 szemétszedési akció (Nyírbátor, Nagydobos, Nagyecsed, Pécs, Onga) 180 közösségi tag részvételével
• 1 db só szoba (Nagydobos)
• Összesen 1500 roma mediátori beavatkozás a helyi szintű közösségi problémák kezelésébe 2013 és 2019 között
• 6300 rászoruló elérése egészségügyi szolgáltatásokkal
• 12 alkalommal roma közösség mozgósítása együttműködésben helyi egészségügyi szakemberekkel (védőnők, háziorvosok)
• 200 alkalommal együttműködő tervezés a roma közösségi tagok, roma mediátorok, helyi intézményi képviselők és döntéshozók részvételével
• Csótányirtás
• Mosószoba létrehozása (Borsodnádasd)
• Iskolai WC felújítása (Arló)
• Játszótér felújítása (Hernádkak, Hernádnémeti)

Országos szinten:

• Együttműködés a Svájci Alap által támogatott Alapellátási Modellprogrammal
• 11 roma mediátor tréning
• 12 roma mediátor hálózati találkozó
• 1 db romamediátor honlap létrehozva: romamediator.hu
• 6 db mediátori díj odaítélése (2016, 2017)
• 1 db roma mediátor konferencia, 100 fő részvétel (kormányzati, önkormányzati képviselet, Roma mediátorok, KACS tagok, Európa Tanács, sajtó)
• DACUM (Developing a Curriculum) szakmásítási folyamat kidolgozása, lebonyolítása

• 1 db online kérdőív kifejlesztése, amit 45-en töltöttek ki egészségügyi dolgozók, szociális intézmények dolgozói, roma integrációs szakemberek és roma mediátorok
• 80 roma mediátori szaktevékenység elemzése, lektorálása roma és nem roma szakértők bevonásával

Nézze meg videóinkon és Jászapáti példáján keresztül, hogyan dolgozunk!

A közösségi kerekasztal megbeszéléseken a helyi szükségletekre építve kerestük meg, mi az, amiben támogatásra van szüksége a roma közösségnek: ebben sokat segítettek az interkulturális mediátorok, a helyi roma közösség kiképzett koordinátorai. Az önkormányzattal sikerült összefogni, hogy a szeméttárolást higiénikusan oldhaassák meg az egyes háztartások, és legyenek gurulós kukáik.

Lányok a természettudományban

Mi a Project POWER célja?

Ráirányítottuk diákok, tanárok és szülők figyelmét a természettudományok fontosságára, külön hangsúlyt fektetve a lányok figyelmének felkeltésére a természettudományos és mérnöki (STEM) pályák iránt, hiszen még mindig alulreprezentáltak ezen a pályán.

A program elemei többek között megtalálhatók voltak:

• a mérnöki és természettudományokhoz kapcsolódó kompetenciák újszerű eszközökkel történő fejlesztése,
• az üzleti angol nyelvű kommunikáció erősítése,
• a személyes hatékonyság növelése
• a diákok lehetőséget kapnak a különböző szakmák és karrier utak megfigyelésére, megismerésére és a személyes tapasztalatszerzésre.

A program ösztönözte, hogy

• több lány válasszon természettudományos, vagy mérnöki pályát,
• a középiskolai diákok természettudományos kompetenciái, személyközi készségei, angol nyelvi készségei fejlődjenek.
• a pedagógusok szakmailag fejlődhessenek, a középiskolai diákok, különösen a lányok pályaválasztását saját élmények szerzésén keresztül.

Mi mindent tettünk a PROJECT POWER során?

A projektben eleinte négy, majd két középiskolával dolgoztunk együtt, akik pályáztak a programban való részvételre

• A programban résztvevő diákok olyan iskolai és iskolán kívüli fejlesztő foglalkozásokban vesznek részt, amelyek során a természettudományos kompetenciáikat, személyközi készségeiket (asszertív kommunikáció, prezentáció) és az angol nyelvi készségeiket fejlesztjük.
• A diákok támogatást kapnak a pályaválasztáshoz, betekintést nyernek a természettudományokhoz kapcsolódó szakmákba, vállalatlátogatások és job shadowing formájában.
• A pedagógusok lehetőséget kapnak a módszertani megújulásra és tapasztalatcserére.
• A szülők egyes projektelemekbe való bekapcsolódásuk által közelebb kerülnek az iskola életéhez és figyelmüket ráirányítjuk a természettudományos és műszaki pályák fontosságára, illetve arra, hogy ezek választásában leánygyermekeiket is támogassák.

Mik az eredmények?

• 1000 diákot és 60 pedagógust vontunk be a programba és egyes projektelemekbe
• 300 diák vett rész karrier órán
• 200 diák dolgozott valamilyen iskolai projekten a program keretein belül
• A programban folytatott kiscsoportos intenzív természettudományos és informatikai fejlesztés nagymértékben hozzájárult a három iskola diákjainak kiemelkedő verseny szerepléseihez:
• Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola: országos harmadik hely egy nemzetközi matematika versenyen
• Rudas Közgazdasági Szakgimnázium és Kollégium: hely junior mérnöki versenyen
• Comenius lánycsapata: nemzetközi erdőmérnöki versenyen első hely.
• Közös iskolai élményműhely, ahol a diákok és a tanárok is közelebbről megismerkedhettek. látványos és érdekes STEM-hez kapcsolódó programokkal: kísérletekkel és logikai, fejlesztő játékokkal
• A helyi média kiemelt figyelmet fordított a programra, és örömmel számol be a program eseményeiről (10 cikk helyi írott médiában, 1 televíziós megjelenés)
• 10 videó interjú készült el női kutatókkal/ mérnökökkel

Egyéb fontos információk:

• Támogató szervezet: Arconic Alapítvány, USA
• Projekt azonosítója a támogatónál:222792
• Projektben együttműködő partnerek:

Arconic Köfém Kft. Székesfehérvár

Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola, Székesfehérvár

Rudas Közgazdasági Szakgimnázium és Kollégium, Dunaújváros

• Időtartam kezdete/vége: 2016 december 27- 2017 december 27.
• Költségvetés összege, pénznem: 36 000  $

Amint arról már többször is hírt adtunk, a Partners Polska Alapítvány a Visegrádi Alap támogatásával egy egynapos konferenciát szervezett 2016 októberében Varsóban. A konferencia témája a Visegrádi országok szerepe a migrációs válság megoldásában. Néhány perc a konferenciáról: