Az Országos Mediációs Egyesület 2018 májusi konferenciája az iskolai mediáció helyzetéről, gyakorlatairól szólt. Nem csak résztvevőként, de meghívottként is ott voltak a Partners Hungary képviselői is, hiszen 2009 óta dolgozunk mediációval különféle oktatási intézményekben, iskolai szakemberekkel és diákokkal.

Összefoglaló a konferencia délelőtti előadásaiból.

1. Az iskolai mediáció tapasztalatai Olaszországban
   Carmela Cavallo, a GEMME (Groupement Européen des Magistrats pour la Médiation) Olaszországi Szekciójának Elnöke

Mottó: „A mediátor célja, hogy összevarrja azokat a szöveteket, amelyek szétszakadtak az iskolai konfliktus mentén.”

• Az iskola színtere annak, ahogy másokkal kommunikálunk, itt megtanulható, hogyan lehet elfogadni a különbségeket, ezért fontos a jó minta.
• Az iskola és a család nevelési elvei eltérnek, és ez gyakran konfliktust eredményez, a családok sokat panaszkodnak, pl. túlterheltségre, agresszióra.
• A gyakran változó körülmények között a felnőttek gyakran bizonytalanok a határok kijelölésében, ez is konfliktusforrás.
• Az iskolákban egyre korábbi életszakaszban már érezhető az agresszió (hatalommal, erővel való visszaélés).
• Régen a tanárt bírónak is látták, ma már ezt nem fogadnák el, ezért van szükség mediátorra.
• Tipikus a két diák közötti, illetve a diákok csoportjai közötti mediáció, amlyben segítők is részt vehetnek az adott osztályból. A nagy létszámú csoporthoz nagy tapasztalat kell a mediátor részéről.

Mediáció: hogyan, milyen módszerekkel?

• A mediáció elején mindenki elmondja a saját verzióját, ezzel indul a mediáció.
• Az ülés része a tájékoztató, a szabályok rögzítése, ezek közt a titoktartás kiemelten szerepel.
• A mediátor ráébreszti a feleket ara, hogy olyan képességekkel is rendelkeznek, amikről esetleg nem is tudtak, mert annyira a konfliktussal voltak elfoglalva.
• Érdemes hangsúlyt fektetni a közös álláspontra utaló témákra, amelyek mentén könnyebben elindul a beszélgetés (pl.: zene, sport.)
• A mediáció után utánkövetéssel szokták támogatni a feleket.

Mikre jó a mediáció?

• Csökken a korai iskolaelhagyás,
• Csökken a zaklatások száma,
• Segítheti a másság elfogadását,
• Megerősíti az önbecsülést (ha valakit zaklatnak, az könnyen lehet behódoló máshol is),
• Önkritika gyakorlásra és mások véleményének elfogadására ad alkalmat, ami itt tanulható,
• Kontrollálható lesz a düh, ez is kivihető a mediáción kívüli térbe is,
• Csökkenthető az iskolai felfüggesztések száma.
• A digitális zaklatás nagy probléma, erre a pedagógusok nincsenek felkészülve.
• A mediáció iskolai helyszíne: külön terem az iskolában.
• Az iskolai mediátor eljárhat pedagógusok között és családi ügyekben is.

Az előadó által említett programot a Gyerekjogi Biztos finanszírozta (ha ez nincs az adott országban,, akkor uniós pályázaton érdemes támogatást szerezni).

A projektben 2 mediációs szervezet, a GEMME és egy büntetőügyi mediációval foglalkozó szervezet dolgozott. Saját mediátorokat képeztek ki.  Az iskolák pályázhattak a programban való részvételre.

• Az volt a cél, hogy minden iskolában legyen egy mediátor, akihez konfliktus esetén fordulni lehet.  Ennek következtében heti 1 alkalommal van mediátor az iskolában, ilyenkor lehet hozzá fordulni. Eleinte külsős mediátorral működtek, de a képzés óta belső mediátorral működik a szolgáltatás.
• Szórólapokkal terjesztették a mediáció hírét. Realitás, hogy minden megyében legyen mediátor, iskolánként nem biztos, hogy megvalósítható ma még.
• A program végén, egy év után hatásmérést terveznek, utána kérdés, hogy ki fogja finanszírozni a mediációt: település, régió, vagy EU-s pályázatból.

Római bíróságon: A gyermekelhelyezési perekben mediációs ablakot vezettek be, az ügyfelek 30%-a vette igénybe, és az ügyfelek 25% -a  megállapodást is kötött.

2. Az oktatásügyi viták és kezelésük rendszere, az alternatív vitarendezés (AVR) keretei

Krémer András előadása

Téma

• Az oktatásügyben megjelenő ügyek sokfélesége
• Hogyan lehetne olyan rendszert építeni, ahol az ügyfelek megtalálják a mediációt?
• Hogyan jönnek létre ilyen rendszerek?
• Társadalmi tradíciók
• Szakpolitika alakulása
• Szervezeti kultúrák

Oktatásügyi vitákban érdekvita, verekedések, kirekesztések, mobbing, különböző érintettek közötti konfliktus tapasztalható. Még mindig ott tartunk, hogy súlyos iskolai konfliktusokban továbbra sem evidens, hogy közvetítőhöz forduljanak az érintettek.

Az emberi jogok, jogérvényesülés fontos lenne, ebben lehetne szerepe a mediációnak.

Honnan indulunk az oktatási színtereken, mi a jelen helyzet?

• autoriter társadalmi, intézményi, vezetési tradíciók
• poroszos oktatási hagyományok
• bizalomhiány a viták hivatalos rendezésében
• kapacitáshiány, „nem érünk rá”
• magas kockázatnak ítélik az AVR-t (költség, idő)
• készségek, tapasztalatok hiánya
• hiányok a szakemberek képzésében (nincs AVR oktatás a tanárképzésben, jogászképzésben, menedzserképzésben)

Társadalmi tradíciók, minták

• a gyerek a „család tulajdona” (családon belüli erőszak – Isztambuli egyezmény)
• munkahelyi minták, erős kiszolgáltatottságok – metoo, sztrákjog csökkenése
• oktatás szabályozása – intézményi központosítás
• AVR: visszavonuló állami szerepvállalás (MKDSZ, OKSZ, EÜ közvetítés, Hatósági közvetítés)
• munkahelyi jellemzők – szervilizmus, függő helyzetek

Jegyzetelő megjegyzése: EMMI – Gyermekvédelmi digitális stratégia életbeléptetése 2017-től: rendelet van – szakemberek hézagosan – információ viszont a pedagógusoknál, illetve a vezetőknél alig.

Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács mediációs pedagógus képzése 2014 óta tart, cél, hogy minden iskolában legyen egy pedagógus mediátor.

Az iskolai alternatívák alkalmazásában kérdés

• van-e a vezetőknek mozgásterük?
• szerepel-e a házirendben az alternatív út?
• van–e szándék a tárgyalásra?
• érdekérvényesítés megnehezítése (nem adnak választ, depresszió, civilek kiszorítása)

Az AVR hiányának feltételezhető okai

• ismeret hiánya
• személyes attitűd
• jogszabályok sugalmazása – nem neveznek néven módszereket
• policy szándékok
• intézményi hiányok
• terelő mechanizmusok hiánya

Elemek (hiányok, illetve kívánalmak) a rendszer építéséhez

• kevés a kutatás, esetelemzés
• esetek dokumentálásának hiánya
• aktorok feltérképezése lenne szükséges
• mintahelyek kiválasztása – pilot-projektek indítása
• tervezés
• kommunikáció rendszeren belül és kívül

Intézményi szint

• esetszint – eset megtalálása, AVR-be terelés, szolgáltatás
• esetfeldolgozás – tanulságok, protokoll, rutin
• intézményi feldolgozási szint – szervezetfejlesztés, kultúraváltás, dokumentáció, vezetői visszacsatolás
• rendszer szint – szakmai hálózat, koordinált fejlesztés, szakpolitikai visszacsatolás

Közvetítők a szervezetben – iskolai mediáció, kihívások

• sikert kell igazolnia a mediátornak
• függetlensége kérdéses
• munkaköri leírásában garantálható-e a szakszerűség?
• munkaelszámolás, mérés, megosztás
• kapacitás, körülmények
• titoktartás, hierarchia
• speciális szabályok
• külső mediátorok, mentorok

Szabályozásban

• egyszerre teljes lefedettség

Továbblépés

• mediátorok hálózatépítése
• szakmai keretek megerősítése (belső mediátorok kamarai tagsága?)
• pilot-programok szükségessége

3. A gyerek, mint érintett a mediációs folyamatban

Gyengéné dr. Nagy Márta – Bírók a Mediációért Európai Egyesülete  (GEMME)

Bírósági eljárásban a részvétel tágabb és szűkebb értelmezése.

Gyermekvédelmi megközelítés: Megelőzés – védelem – gyermek részvétele

Jogi megközelítés: hely, hang, meghallgatás, hatás – Lundy modell

A gyermek részvétele, akkor biztosított, ha a megfelelő garancia van a biztonságos környezetre:

• ha tudjuk, hogy amikor meghallgatjuk, akkor mire figyeljünk oda, szakemberként,
• képesek vagyunk dekódolni, amit mond,
• azt, hogy a döntéshozatalban mennyire vettük figyelembe a véleményét, számára visszajelzésként kell elmondani (Lundy- modell)
• ET iránymutatásában a szakembereknek szigorúan előírja, hogy nem elég a jog biztosítása (a technikai rész), de kellő súllyal kell a véleményét is figyelembe venni (New Yorki egyezmény, az emberjogokon belül vannak + jogok.)
• A gyermek legfőbb érdeke, szükséglete, aminek érvényesülni kell. Az életkor nem lehet az egyedüli kritérium.
• Bírósági eljárásban a meghallgatás lehet közvetlen vagy közvetett.
• A bírói iránymutatás a meghallgatás / részvétel módjaira vonatkozik.

A bíró dönthet úgy, hogy nem hallgatja meg a gyermeket, ha ez ártana neki:

• abúzus
• védtelenség
• ellennevelés
• fizikai, lelki bántalmazás
• véleménynyilvánítás lehetőségének korlátozása.

A gyermekközpontú igazságszolgáltatás alapelv lett. Gyermekvédelmi szakembert, ügygondnokot rendelhet ki a bíróság. Az OBH honlapján gyerekeknek szóló interaktív anyagok vannak.

A gyermek meghallgatásának módja a bírónál és a mediációnál más.

A gyermek egyik esetben sem dönt, ezt hangsúlyozni kell a gyerek felé, de véleménye meghallgatható, a szükséglete fontos.

A titoktartás, bizalmasság fontos, hogy a gyermek kapjon garanciát arra, hogyan használják az általa elmondottakat.

A mediációban a szülők beleegyezése kell ahhoz, hogy meghallgatható legyen a gyermek.

14. életévet betöltött gyermeket be kell vonni, alatta mérlegelhet a mediátor.

A mediációban a gyerek véleményének meghallgatása után a mediátor felhívhatja a szülők figyelmét a gyermek szükségleteire, de nem szólhat bele a szülők döntésébe.

A határon átívelő ügyekben kötelező a mediációban a gyermek meghallgatása, országonként más életkorral. Hágai Egyezmény a mediáció előnyeiről, nehézségeiről szól. A gyermeknek mindenképpen tudnia kell, hogy nem az ő felelőssége a döntés.

A gyerek bevonásának kérdésénél Márta hivatkozott az „És mégis kinek az érdeke” c. szakmai ajánlás tervezetre, aminek olvasása ajánlott. Az anyag a Partners Hungary Alapítvány által életre hívott informális munkacsoport terméke. Akit érdekel, jelezze a kukityk@partnershungary.hu címen, és elküldjük az anyagot. 2018 októberben várható egy 60 oldalas szakmai anyag megjelenése is.

Egyéb érintett pontok, megjegyzések

Európai Parlament tanulmánya 2014 – Európai Uniós Mediációs Paradoxon – 2008/52/EP

Gajduschek György MTA TK JTK jogi kultúra átalakulásáról kutatás.

A demokrácia csendes műhelyei – óvodákban lévő mediáció.

www.ideachildrights.ucc.ie

Lux Ágnes – legjobb érdeke a gyereknek, nem legfőbb érdeke.

Családi jog 2018.1. sz. Hogy mondjam el, hogy Te is megértsd c. cikk. Egy bírói döntésről a gyermek tájékoztatása a per végén, az ítéletről, hogy megértse a gyerek a bírói döntést.

A gyermek tájékoztatatás a per előtt és után is fontos, erre is kéne gondolni.

A gyermek tájékoztatásáról szóló kisfilm bemutatásával zárult az előadás.

A délutáni panelbeszélgetésben az iskolai mediáció hazai tapasztalatairól beszélgettünk. A Partners Hungary 2009-ben képzett először pedagógus- és diák mediátorokat a Politechnikumban, ezt követően pedig az évek során körülbelül 250 iskolai szakembert (pedagógusokat, pszichológusokat, szociális szférában dolgozókat) képeztünk ki mediécióra. 2015 óta pedig egy Erasmus+ programunk fut 3 szolnoki középiskolában, amelynek részleteit és szakmai anyagait itt olvashatja.

Budapest, 2018. május 30.

Kukity Kriszta

Partners Hungary Alapítvány

Mire van szükségük a gyerekeknek a könnyebb, boldogabb hétköznapokhoz?

Elsősorban arra a szeretetre, gondoskodásra, odafigyelésre, amit ti szülőként adtok nekik. Az iskola, ahol a gyerekek a napjuk nagy részét eltöltik, leginkább a gyerekek nyelvi, matematikai és logikai fejlesztésével van elfoglalva, miközben már tudjuk, hogy a boldoguláshoz mennyi minden másra szüksége van emellett: társas és érzelmi készségekre, kritikai gondolkodásra, asszertivitásra, tapasztalati tanulásra, és SOK JÁTÉKRA.

Miről szólnak nyári táboraink?

Ötnapos táborunkban a gyerekek saját élményű játékokon keresztül megtanulják:

• hogyan lehet kiaknázni a közösségben rejlő erőforrásokat,
• hogyan fordítható a konfliktus egy jobb együttműködés kialakítására
• milyen konfliktuskezelési stílusok és eszközök állnak a rendelkezésükre, amelyek segítségével valódi, közös megoldásokat találhatnak, az egyéni érzések és nézőpontok figyelembe vételével

Kiket várunk?

8-12 éves gyerekeket, akik biztonságos, elfogadó környezetben, játékokon keresztül tanulhatják meg a legfontosabb konfliktuskezelési és együttműködési készségeket, amelyek könnyebbé teszik a mindennapokat, jobbá a társas kapcsolataikat

Kik vagyunk mi?

A Partners Hungary Alapítványnál 25 éve foglalkozik alternatív konfliktuskezeléssel. Trénereink a mediáció, a resztoratív gyakorlatok, a közösségi tervezés és az inkluzív oktatás gyakorló szakemberei.

Mikor lesz a tábor?

A következő időpontokban indítunk turnusokat:

2019. július 8-12

2019. július 15-19.

Hol lesz a tábor?

Április végére lesz végleges helyszínünk

Hol tudok jelentkezni?

Ezen a linken

Kit keressek kérdés esetén?

Ha telefonálsz, vagy e-mailt küldesz, Bacsó Flóra válaszol a kérdéseidre:

bacsof@partnershungary.hu

06204483737

Olvasd el részletes szülői tájékoztatónkat!

Életre hangolva tábor szülői tájékoztató 2019Várunk szeretettel!

Megjelent az Alma a fán legújabb kötete, ami a pedagógusok szakmai fejlődésnek 21. századi kihívásaival foglalkozik.

Zágon Marival, a Lépésről lépésre program szakmai vezetőjével készült interjú, ami a 72. oldaltól olvasható.

“Azok a pedagógusok, akik nyitottabbak, rugalmasabbak, akik gondolkodnak a saját
szakmai szerepükről vagy gyakorlatukról, elindulnak a korszerűség irányába.”

A 21. század változásai milyen hatással lehetnek a pedagógusokra, a pedagógusok szerepére?

Úgy gondolom, hogy a kor kihívásai krízishelyzetet teremtenek a hazai pedagógustársadalomban. Miközben a 21. század társadalmi-gazdasági fejlődéséből adódóan az oktatásban új elvárások fogalmazódnak meg a pedagógusokkal szemben, melyek újfajta megközelítést tesznek szükségessé, a pedagógustársadalom nagy része ettől teljesen eltérő felkészítést kapott, és egy 20. századi szemléleten alapuló rendszerben hagyományos eszközökkel és módszerekkel dolgozik. Mindez komoly feszültséget jelent a pedagógusok számára a saját szerepük értelmezésében.

Mit kíván az új szemlélet a pedagógusoktól?

• Egyrészt leginkább az egyéniség tiszteletét, vagyis a gyerekek egyéniségéből, személyiségéből és valódi fejlődési szükségleteiből való kiindulást. A pedagógusok nincsenek felkészülve arra, hogy eszerint alakítsák a tanulási-tanítási folyamatot és ennek megfelelően tudjanak reagálni, ráadásul az oktatási rendszernek sem az egyéni szükségletek állnak a fókuszában. Másrészt az új szemlélet megkívánja a világ fejlődéséből – többek közt az információtömeg növekedéséből, az információkhoz való hozzájutás és azok feldolgozásának átalakulásából – adódó változásokra és a különböző, összetett kihívásokra való válaszadást is. Elengedhetetlen volna ennek a két szükségletnek az összeegyeztetése a pedagógiai gyakorlattal. A 2000-es évek elejétől a HEFOP1 és TÁMOP2 programok kapcsán, illetve a kompetencia alapú oktatási programcsomagok fejlesztésével elindult egyfajta európai, illetve a világban lévő korszerű pedagógiai gondolkodásmód felé való közeledés. Sajnos valamelyest ebben is visszalépés tapasztalható
  az elmúlt időszakban.
• Úgy látom, leginkább az alternatív iskolák indultak el az aktuális igényeknek megfelelő oktatás irányába, emellett főleg egyéni és kisebb közösségi kezdeményezések tesznek azért erőfeszítéseket, hogy teret adjanak a külvilág megjelenítésének az iskolában. Tehát a pozitív irányú elmozdulás döntően személyes irányultságok mentén alakul: azok a pedagógusok, akik nyitottabbak, rugalmasabbak, akik gondolkodnak a saját szakmai szerepükről, tanítási gyakorlatukról, elindulnak a korszerűség irányába. Vagyis megpróbálnak túllépni a tankönyvhöz kötöttségen és a hagyományos, mára elavult „én vagyok a tudás forrása” szemléleten.
• Sokszor azonban a felkészült pedagógusok sem kapják meg a megfelelő minőségű és mennyiségű támogatást, vagy nem áll rendelkezésükre kellő eszközrendszer ahhoz, hogy valódi változásokat érjenek el. A fejlődéshez az interneten és a közösségi oldalakon fellelhető, különböző önszerveződő csoportok is nagyban hozzájárulnak, de érzésem szerintezek elterjedése, hatásfoka nem olyan arányú még, mint amilyennek lennie kellene a 21. század elején.

Milyen kihívásokat jelentenek a fentiek az iskolák számára szervezeti szinten?

• A pedagógiai megújulás terén említett lassú előrelépés ellenére úgy látom, hogy a korábbiakhoz képest egyre növekvő számban vannak jelen olyan iskolák, amelyek törekednek rá, hogy alkalmazkodjanak a mai igényekhez, és a számos új feladattal, tanulással együtt járó folyamatot és változást kihívásként élik meg.
• Másrészről döntően a változó elvárásokból fakadó feszültségek kezelése állítja új feladatok elé az intézményeket. Feszültség keletkezhet például abból, hogy a hagyományos pedagógiai elveket valló intézményen belül sok esetben jelen vannak korszerű módszereket alkalmazó pedagógusok, akik a tanári karon belüli kisebb arányuk miatt – illetve az iskolavezetés kellő támogatása nélkül – nagyon gyakran a perifériára szorulnak.
• Feszültséget okozhat az iskola felé egyidejűleg megfogalmazott több különböző elvárás is. Hogy az intézmény össze tudja-e hangolni ezeket a különféle igényeket, illetve van-e az intézménynek küldetése, víziója, gondolata arról, hogy mely követelménynek kíván a leginkább megfelelni, abban meghatározó szerepet játszik az iskolavezetés.

Vagyis az iskola fejlődése kiszolgáltatott egyrészt az intézményvezetésnek, másrészt az egész oktatási rendszer irányultságának. Emellett komoly elvárás mutatkozik például a középosztálybeli szülők részéről, akik erőteljesebben tudják a saját érdekeiket érvényesíteni, mint a hátrányos helyzetű családok. Azt is látjuk, hogy az intézmények között is keletkeznek feszültségek azáltal, hogy a hagyományosan nagyobb presztízsű, vagy korszerűbb úton elinduló iskolák jellemzően vonzóbbak lesznek azon családok számára, akik nyitottak a világra. Ez sok esetben vezet a gyerekekért folytatott intézményi versenyhez egy településen belül, és csakhamar óriási különbségeket szülhet az iskolák között. Természetesen a kisebb létszámú
vagy a hátrányos helyzetű gyerekeket tanító, nevelő intézmények között is akadnak előremutató megoldások, ahol a szükséghelyzetből adódóan az iskolavezetés előremenekül, és a hátrányos helyzetet képes átfordítani pozitív irányba. Ehhez nyilván hozzájárulnak a különböző, bárki számára nyitott, az iskolákat valódi modernizálásra ösztönző pályázati lehetőségek is, bár ezek száma sajnos csökkent.

Melyek azok az új utak, amelyeken elindulhat egy intézmény a fejlődés, a korszerűség irányába?

A megoldások keresése sokféle útra vezeti az iskolákat. Többen például megpróbálják kitágítani a látóterüket, a tantárgyi vagy akár szélesebb értelemben vett pedagógiai elgondolásaikat. Számos különféle pedagógiai kezdeményezés van jelen az oktatás világában, melyekhez a csatlakozás nyitott az intézmények vagy a pedagógusok számára. Nemcsak újonnan elindult, hanem régóta működő pedagógiai programok, hálózatok működnek – ilyen például a Lépésről lépésre program is, melynek szakmai vezetőjeként nyomon követhettem az ezzel járó tanulási folyamatot. A pozitív eredmények, előrelépések mellett összességében az a meglátásom, hogy az ilyen típusú programok kommunikációja támogatás nélkül meglehetősen kevés embert tud elérni, rendszerszinten nem
hoz változást, terjedésük és fennmaradásuk pedig esetlegessé válik. Mégis nagy hatással lehetnek ezek a kezdeményezések az iskolák pedagógiai kultúrájának modernizálására, a pedagógusok szakmai fejlődésére, a szemléletformálásra.

Mivel járult ehhez hozzá a Lépésről lépésre program? Mi hívta életre?

A Lépésről lépésre program az autonóm személyiség kialakítását, az önálló kritikai gondolkodást, az önfejlesztést, a demokratikus elvek alapján működő és annak megfelelő erkölcsi és etikai magatartásbeli szokások kialakítását segítő, az egyéni fejlődést támogató rendszer. Legfontosabb alapelve a sokszínűség, a multikulturalitást támogató, ezen belül az egyéni fejlődési szükségleteket, a személyiség fejlődését szolgáló attitűd és ennek megfelelő eszközrendszer. Kiemelt helyen van a 3 A Lépésről lépésre (eredeti nevén: Step by Step) gyermekközpontú pedagógiai programról bővebben olvashat a Radicsné Szerencsés Teréziával (a Kiskőrösi EGYMI egykori intézményvezetőjével) készült interjúban az Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásban c. kötetünk 52-62. oldalán. www.tka.hu > Kiadványok > 2015; www.issuu.com/tka_konyvtar/docs/iskolavezetok-meltanyos-oktatas
A Lépésről lépésre program weboldalának elérhetősége: www.lepesrollepesre.eoldal.hu.

A programban a családdal való kapcsolat, rendkívül fontos a pedagógusok magas szintű folyamatos továbbképzése és támogatása, a tanulóbarát, a sikeres tanulást segítő tanulási környezet megteremtése, valamint az alapelveknek megfelelő korszerű tanulásszervezési módszerek használata: a kooperatív tanulás, a projektmódszer, a differenciált tanulásszervezés. A programot az OSI (Open Society Institute) amerikai szakemberei dolgozták ki, elsősorban a rendszerváltás után létrejövő kelet-európai helyzet javítását – nemcsak oktatási, hanem sokkal szélesebb körű, kulturális, társadalmi, egészségügyi fejlesztését – célzó támogatásokkal. Magyarországon 1994-ben az óvodai, majd az 1996/97-es tanévben az iskolai program került bevezetésre. A kezdeti időszakban alapvető célunk volt, hogy a Lépésről lépésre programot minél szélesebb körben megismerhessék az iskolák és a pedagógusok. A bevezetése jelentős anyagi és szakmai támogatást kapott, így nagyszámú óvodát és iskolát tudtunk bevonni (melyek nagy része azóta is hasonló gondolkodással és szellemiséggel működik), valamint számos pedagógus vett részt a képzéseinken. A programfejlődés dinamikája vagy a program széles körű megismertetését elősegítő eszközök használata mindig nagymértékben függött az adott időszak oktatáspolitikájától, az ezáltal biztosított lehetőségektől, a közoktatás irányaitól, valamint a külső támogatórendszertől, az anyagi forrásainktól. Az első években, a TÁMOP programok megindulásáig gyakorlatilag felfutóban volt a program terjedése. Gondolkodhattunk arról, hogy a magas szakmai minőséget hosszú távon megtartva vagy továbbfejlesztve hogyan érhetünk el minél többeket. Az, hogy mára megszűnt annak a lehetősége, hogy támogatást kapjunk a pedagógusok bevonására a programban való részvételre, nehezebb helyzetet szül. A Lépésről lépésre szemlélet átadása és a módszertani segítségnyújtás természetesen ma is fontos célunk, 1998-tól 2013-ig 250, az elmúlt négy évben közel 100 intézmény került kapcsolatba a programmal.
Becsléseink szerint (a képzéseken részt vevők száma alapján) kb. 450 pedagógus használta-használja a programot vagy annak valamely elemét, az elmúlt négy évben pedig az ehhez kapcsolódó különböző szakmai alkalmakon közel 600 pedagógus vett részt.

Milyen tanulási folyamat zajlott az elmúlt két évtizedben a program résztvevői, szakértői, trénerei
körében?

A magas szakmai színvonal folyamatos fenntartása és fejlesztése, a pedagógusok szakmai támogatása a Lépésről lépésre alapvető célkitűzései és alapértékei közé tartozik. A program elindulásakor az alapképzést követően a tréneri gárda által tartott belső továbbképzéseken vehettünk részt, évenként kétszer-háromszor rendszeresen találkoztunk. A bevezetés, a továbbképzésekre való közös felkészülés és a továbbképzések tapasztalatai mind fontos tanulságokkal jártak. Az újabb és újabb szakmai irányokat – vagyis, hogy az oktatásban felvetődött problémákból melyekre reflektáljunk jobban, milyen szakmai területeket mélyítsünk el – közösen döntöttük el, ebben a nemzetközi  szervezetünknek, az ISSA-nak is jelentős szerepe volt. Mindig adódtak kiemelkedő, központi témák, ilyen volt
például az előítéletkezelés, a különböző készségfejlesztő programok, a szülők bevonása a tanítási folyamatba. Az ezekhez kapcsolódó képzési programok kidolgozásában 10-15 ország is részt vett, a képzések létrejötte egyfajta kollaboratív tanulás eredménye volt. A szakmai előrelépésben az is közrejátszott, hogy a program trénereinek többségével együtt részt vehettünk a HEFOP módszertani programok5 kidolgozásában és a továbbképzések megtartásában. Ezáltal azok az alapvető tanulásszervezési módszerek, melyek a Lépésről lépésre programban eredetileg csak érintőlegesen voltak. Az ISSA (International Step by Step Association), a Nemzetközi Lépésről lépésre Egyesület átfogó célja olyan befogadó, minőségi nevelési és oktatási körülményeket teremteni, melyben minden gyermek a tudásalapú, demokratikus társadalom aktív tagjává válhat. Lásd bővebben: www.lepesrollepesre.eu/rolunk/nemzetkozi-lepesrol-lepesre-egyesulet 5 HEFOP 2.1.A és HEFOP 2.1.B program keretében kidolgozott módszertani anyagok:
Tanórai differenciálás: www.hiszem.hu/sites/default/files/tanorai_differencialas.pdf
Árnyalt tanulóértékelés: www.hiszem.hu/sites/default/files/arnyalt_tanuloertekeles_hallgatoi.pdf
Tevékenység-központú pedagógiák: www.hiszem.hu/sites/default/files/tevekenyseg_kozpontu_pedagogiak.pdf

Ezek a témák a módszertani csomagokon keresztül lényegesen mélyebben és tudatosabban kerültek kidolgozásra,
amely elengedhetetlen a korszerű tanuláshoz. A tanulási folyamatunk kapcsán óriási eredménynek mondható az is,
hogy közel tíz évig tartó munkával létrejött egy minőségbiztosítási rendszer, amely valamennyi ország rendelkezé-
sére áll és garantálja a program megvalósításának magas szakmai minőségét. Lényeges elem az is, hogy a program magyarországi bevezetésének időszakában az a fajta módszer, amellyel az amerikai trénerek a képzéseket tartották,
még teljesen új volt, vagy csak elvétve lehetett jelen a hazai gyakorlatban, a pedagógusképzésben pedig egyáltalán
nem volt tapasztalható. Az élményalapú tanulás a kezdetektől fogva megkülönböztette a programunk képzéseit a hagyományos továbbképzési formáktól. Az eszközrendszerünket nagyon széles palettáról válogattuk, folyamatosan bővítettük, a továbbképzésen tapasztaltakat pedig rendszeresen átadtuk és ma is átadjuk egymásnak. Ilyen  szempontból a Lépésről lépésre program egy állandóan alakuló, megújuló, egymást erősítő, támogató rendszer, ahol a tanulás és a fejlődés is folyamatos. A program és a szakmai továbbélés bázisai is egyben azok a pedagógusok, akik a bevezetés első időszakában nagyon sokrétű és mélyreható, kb. 300 órányi szakmai, módszertani képzést kaptak 3-4 éven keresztül. Ők lettek idővel a mi trénereink, a továbbiakban rájuk épültek a továbbképzések, és a saját iskolájukon belül többnyire köréjük gyűltek kisebb pedagóguscsoportok. Tulajdonképpen ezeken az iskolai
bázisokon jöttek létre a későbbi módszertani központok: Pécsett, Kiskőrösön és Miskolcon.

A központok létrejötte miben támogatta, segítette a tanulási folyamatot, a folyamatos szakmai
megújulást?

A központok azzal a céllal jöttek létre 2002-ben, hogy a továbbképzéseknek része lehessen a közvetlen tanítási órai tapasztalat, hiszen ezek az alkalmak sokkal többet árulnak el a Lépésről lépésre program mibenlétéről, lényegéről, mint bármi más. Vagyis a módszertani központokban hirdettük meg a trénereink által vezetett alapozó képzéseinket, illetve ezekhez kapcsolódóan a bemutató órákat és műhelymunkákat is, melyeket az adott iskola pedagógusai tartottak. A központok ott alakultak, ahol kellő szakmai felkészültséggel, hasonló pedagógiai attitűddel rendelkező, azonos módszerekkel dolgozó, nyitott és képzett pedagógusok voltak jelen, így biztosak voltunk abban, hogy megfelelően kerülnek átadásra és közvetítésre az alapelvek, valamint a program szemlélete, illetve ahol látható volt az együttműködés, és egymás támogatása a pedagógusok között. Volt egy közel tíz éves időszak, amikor a támogatás megszakadása a program működési keretét biztosító alapítvány és a központok formális működésének megszűnéséhez vezettek, ám mindezek ellenére az erős szakmai bázisnak és a tudásmegosztásnak köszönhetően a gyakorlatban tovább élt a program. A Partners Hungary Alapítvány 2014-ben vette át a Lépésről lépésre program koordinálását, és egy komolyabb támogatás révén ismét lendületet kapott a működés. Továbbfejlesztettük a módszertani központok munkáját bárki számára elérhető tematikus minikonferenciák szervezésével.
A Partners Hungary Alapítvány az emberek és közösségek közti kapcsolatépítéssel foglalkozik 1994 óta különböző
projektek és tréningek révén a mediáció, az együttműködés-fejlesztés és oktatásfejlesztés területén. Bár nagyon vegyes képet mutat a program alkalmazásának mélysége, minősége az iskolák, illetve a pedagógusok részéről, nagyon fontosnak tartom, hogy ezeken a tudásmegosztó fórumokon a kollégák rendszeresen részt vesznek. A szakmai
fejlődésünket az olyan nemzetközi programokban való részvételünk is támogatja, mint például a Kreatív Partnerség nevű, most futó, OECD-s pilot program, melynek során művészek (pl. előadóművészek, képzőművészek, építészek,
multimédia-szakemberek, festők) segítik kreatív módon a pedagógusokat és tanulókat az eredményes tanulásban. A mérésekbe bekapcsolódott az egyik módszertani központunkból, Pécsről több osztály, a kontrollmérésekben pedig a miskolci központunk és egy kaposvári iskola is részt vesz. A projekt izgalmas eredményei támpontként szolgálhatnak a jövőben számunkra is. További terveink között szerepel az is, hogy a központok vonzáskörzetében kialakult mini szakmai hálózatokat a jövőben szeretnénk ténylegesen működő, fenntartható hálózatokká, kollaboratív tanulócsoportokká fejleszteni, amelyhez a Tempus Közalapítváy EFFeCT pilot programjában való részvételünk tapasztalataiból merítettünk. Bár anyagi támogatással nem jár, a fenntarthatósághoz az is hozzájárulhat, hogy az új oktatási rendszerben mindhárom módszertani központunk az Oktatási Hivatal Bázisintézménye lett.

Mi a pedagógusok vagy az iskolák motivációja a Lépésről lépésre programhoz való kapcsolódásra?

Előfordul, hogy az intézményi célok megvalósítása adja az indíttatást a programban való részvételre, mert az iskola vezetőjének fontos, hogy az intézményt fejlessze, korszerűbbé tegye, és támogassa a kollégáit a műhelymunkákon, nyílt napokon, továbbképzéseken való részvételben. Ezzel együtt úgy látom, többnyire személyes motivációk alakítják a program terjedését: azok a nyitott pedagógusok, akik érzékelik a világ átalakulásával együtt járó helyzeteket, a gyerekek érdeklődésének, figyelmének, motivációjának megváltozását, tudják, hogy a hagyományos eszközökkel nagyon nehéz eredményeket elérni vagy feszültségmentesen dolgozni, hiszen a tanulási nehézségekhez sokszor magatartási, szocializációs problémák is társulnak. Főként ezek az útkeresés mozgatórugói, amelyekre a hozzánk forduló pedagógusok megoldást szeretnének találni. Sok kollégánál azt tapasztalom, hogy a szemlélete a programéval megegyezik ugyan, de nem áll rendelkezésére. A Kreatív Partnerség (Creative Partnership) program módszertanát az Egyesült Királyságban fejlesztették ki, és azóta több országban is alkalmazzák, jelenleg Litvániában, Norvégiában, Németországban és Csehországban. Magyarországon a 2013/14-es tanévben a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. és az angliai Creativity, Culture and Education szervezet együttműködésében kísérleti jelleggel indult el a program a pécsi Budai Városkapu Általános Iskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola és Alapfokú Művészeti Iskola hét tagintézményében. Lásd bővebben: www.t-tudok.hu/?hu/kreativ-partnerseg-magyarorszag 8 Lásd a Tempus Közalapítvány Tudásmenedzsment csoportja által koordinált EFFeCT nemzetközi projektről szóló összefoglalást a kötet 43. oldalán. 9 Oktatási Hivatal Bázisintézménye olyan megyei, járási, esetleg országos szinten elismert és szakmai hagyományokkal rendelkező, infrastruktúrában a feladatellátáshoz megfelelő módon felszerelt, egyedi, más intézmények számára is példaértékű, működésében koherens, befogadó, gyermekközpontú pedagógiai gyakorlattal, szakmai módszertani, szervezeti kultúrával és innovációval rendelkező nevelési-oktatási intézmény, amely alkalmas az adott területen magas színvonalú, hatékony tudásmegosztásra. A bázisintézmények pályázat útján különböző intézménytípusokból kerülnek kiválasztásra.

Természetesen a Lépésről lépésre program nem oldja meg teljeskörűen ezeket a gondokat, de segít a harmonikus együttlétet és pozitív légkört megteremteni az osztályban, amely kedvezően hat a pedagógusokra és a gyerekekre egyaránt. Az egyéni érdeklődés, a kreativitás, az alkotás előtérbe kerülése az érzelmi jóllét állapotához vezet, amely, úgy vélem, rendkívül motiváló és szakmailag is nagyon előrevivő.

Hogyan tudja egy-egy pedagógus visszavinni ezt a tudást a saját intézményébe? Szükség van
ehhez a program egészének átvételére?

A Lépésről lépésre egy rendkívül nyitott program, amelyben az alapelvek a leginkább meghatározók, és ezekhez rendelődnek az eszközök a különböző szinteken. Elképzelhető tehát, hogy a program teljes eszköztárának átvétele nélkül, annak csak egy-egy egyszerű elemét viszik magukkal az iskolába a pedagógusok. Néhány alapvető rituálé például könnyen átvehető és beépíthető a napi gyakorlatba: ilyen például a reggeli vagy a napot záró beszélgetőkör, melynek pozitív hatása szinte azonnal megmutatkozik, mert fellazítja a hagyományos szerepeket és az egyirányú kommunikációt.

Mint már említettem, a szülők bevonása rendkívül fontos eleme a programnak, eltérően a magyar iskolarendszerben megszokott, alá-fölé rendeltségi viszonytól. A Lépésről lépésre program a szülőkre nem csupán egy kliensként, hanem nevelőpartnerként tekint, aki a gyermeket a legjobban ismeri. Nemcsak asztalt csiszolni vagy a falat festeni hívjuk be az iskolába a szülőt, hanem egy sor tevékenységen, együttműködésen keresztül megpróbáljuk behozni a szülők tudását, készségeit, érzelmeit is. Ehhez kapcsolódik, hogy minden osztálynak – alsó tagozatról lévén szó – van egy osztálykabalája, amit hétvégenként egy-egy család vendégségbe hazavisz. A vendégségről egy napló is készül, amely a családok szempontjából hihetetlen nevelő erejű: döbbenetes látni, hogy egy ilyen rendkívül egyszerű elem – egymás bejegyzéseinek olvasása – hogyan hat egy család működésére, illetve mi mindenben fejleszti a szülőt. Az értékelés szintén lényeges eleme a programnak. A mai magyar köznevelési rendszer több évszázados hagyománya az osztályozás, amely minden olyan alapelvnek ellentmond, melyet a program képvisel. A Lépésről lépésre program – hasonlóan a reformpedagógiai vagy alternatív iskolák gyakorlatához – arra törekszik, hogy az osztályozás a megfelelő helyre kerüljön az értékelési folyamatban, vagyis egy lezáró értékelés legyen ott, ahol annak funkciója van, ezenkívül vagy emellett pedig egy folyamatos, megerősítő, fejlesztő visszajelzés történjen. Az értékeléshez egy úgynevezett dossziérendszer kapcsolódik a programban, melynek átvétele, használata is sokat segít: rávezeti a pedagógust arra, hogy gyűjtse a különböző tanulói munkákat ahelyett, hogy mindent érdemjeggyel értékelne. Tehát mi azt valljuk, hogy nem feltétlen a program egészére van szükség a változások elindításához, hanem az is nagy hatású lehet az osztály, a gyerekek vagy a pedagógus állapotára, ha egy-egy elemet átvesznek a kollégák.

Van arról visszajelzésetek, hogy mit kapnak a pedagógusok a programtól?

Azt gondolom, hogy a szemléletformáláson túl a legfontosabb, amit a pedagógus kaphat, egy olyan fajta  eszközrendszer, amelyhez sem a tanárképzésben, sem a továbbképzési rendszerben ilyen mélységig nem jut hozzá. A korábbiakban említett minőségbiztosítási rendszer további eszközöket biztosít számára a szakmai továbblépéshez és a reflexióhoz. Nagyon fontos az önreflexión alapuló önfejlesztés, és a tanulásszervezéshez kapcsolódó eszközök, módszerek alkalmazása. A nyitott és rugalmas szemlélet sokszor olyan problémákra is megoldást jelent, melyek elsősorban külső tényezőktől függenek, mint például a tanulási környezet, melynek kialakításához anyagi forrásokra is szükség van. Nemcsak arról van szó ugyanis, hogy a padokat másként rendezzük el,  hanem ahhoz, hogy a tanulási folyamat valóban tevékenységközpontú legyen, eszközök is kellenek: könyvektől a taneszközökig, papírtól a ragasztóig. Egy településen például, ahol 4-5 pedagógus kezdte el a programot, az egyik osztályban csak lerögzített padok voltak. Az egyik tanító által az iskola raktárában felfedezett ócska asztalokat a szülők segítségével felújították,
székek hiányában pedig minden gyerek otthonról hozott egyet – most mindenféle szék van, színes az osztályterem. Ebből is látható, hogy a kényszer sokszor szül kreativitást és nyitást a külvilág felé, amely szintén hozzá-
járul a fejlődéshez.

Milyen együttműködések jönnek létre a programban részt vevő pedagógusok között? Hogyan
tudja támogatni ezt a program?

A módszertani központok három nagy bázisa között mindig élő és szoros kapcsolat volt, a már említett műhelyek, foglalkozások, minikonferenciák révén, melyek alkalmat teremtenek a kollégák számára a személyes  tapasztalatcserére és kisebb együttműködések kezdeményezésére is. Az online közösségi terek adta lehetőségek kiaknázásával korábban nem foglalkoztunk sem elméleti, sem gyakorlati szinten, az erre való igény mostanában erősödött fel bennünk. Az EFFeCT projekt pilot programjában való részvételünk ezzel kapcsolatban is sok támpontot nyújtott számunkra. A kiskőrösi Lépésről lépésre Módszertani Központ 2016 nyarán megtartott képzésén 39 pedagógus vett részt Mezőfalváról, Mohácsról, Kiskőrösről, akik később az EFFeCT projekt kísérletében egy
kollaboratív tanulócsoport tagjai lettek. Annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjanak tanítani a Lépésről lépésre módszer alkalmazásával, meglátogatták egymást, megfigyelték és értékelték egymás munkáját. Nem volt könnyű a tanulási folyamat, de fontos célt szolgált, hogy az offline találkozókon vagy az iskolai teamek/munkacsoportok tapasztalatcseréjén kívül ezeken az online felületeken megkönnyítsük a tudásmegosztást, a saját ötletek, gondolatok átadását. A pilot program megvalósítása során kiderült számunkra, milyen hihetetlen hatású tud lenni egy online együttműködés – akár csak egy Facebook-csoport formájában is – a tanulni, fejlődni vágyó pedagógusok között.
Most tömegével töltik fel a közös felületre a különböző gyakorlatokat és leírásokat. Úgy vélem, a továbblépés lehetősége ezen a téren óriási. A pedagógiai szakmai tudáson kívül persze még sok mindenre szükség van a sikerhez, de mindenképpen terveink között szerepel a jövőben online szakmai hálózatok életre hívása kisebb és nagyobb körökben is. Szeretnénk ehhez olyan támogatási rendszert szervezni a program köré, amellyel meg lehetne támogatni a módszertani központok erőfeszítéseit és munkáját.

Mit emelnél ki a program értékei, eredményei közül?

Azt gondolom, hogy a legfontosabb eredmény a program azon törekvése – elméletben és a gyakorlatban egyaránt –, hogy szintetizálja a szerte az oktatás világában felbukkanó, úgynevezett gyermekközpontú pedagógiai elemeket. Ebben nagy segítséget jelent a minőségfejlesztés, amely támpontot ad ahhoz is, hogyan lehet ezeket az elemeket, módszereket, eszközöket egységbe foglalni a pedagógus személyiségének, helyzetének, körülményeinek megfelelően. A második, amit hangsúlyozni szeretnék, hogy a program nem ad kész megoldást a pedagógus kezébe, nem mondja
meg, hogyan kellene ezt és ezt megvalósítani, hanem rávezeti a pedagógust saját helyzetének értékelésére, céljainak megfogalmazására és az eszközök kiválasztására. A változás és a szakmai fejlődés természetesen nem feltétlenül kizárólag a program eredménye, hiszen a hiányok és szükségletek is kikényszerítik a pedagógusok egy részéből azt, hogy nyitottá váljanak és nyitottan gondolkodjanak. Erre maga a program és a benne dolgozó pedagógusok nagyon jó mintát adnak. A harmadik, amit kiemelnék a programban részt vevők szempontjából, az a folyamatos önfejlesztés,
a folyamatos szakmai fejlődés. Nekünk ehhez kell minden olyan eszközt megtalálni, amely ezt támogatni, segíteni tudja egyénileg és a közös tanulás által is.

Fegyelmezési problémák, kortárs bántalmazás, kiközösítés.

Az gyerekek közti agresszió és a kortárs bántalmazás különféleképpen jelenik meg az egyes intézményekben, és egyre nagyobb kihívást jelent pedagógusok, diákok, szülők és az iskola környezetében dolgozó szakemberek számára. Ma már szinte minden iskola érintett valamilyen formában. Megfelelő eszközök nélkül a feszültség egyre nő, és tehetetlenség agresszióba fordulhat. Az érintettek még évtizedek múltán is hordozzák magukban ennek következményeit. Hosszú távon kihat boldogulásukra, életminőségükre.

Hazai és nemzetközi tapasztalataink azt mutatják, hogy az óvodai és iskolai agresszió legjobb kezelése a megelőzés. A megelőzés kulcsa pedig az erős közösség, ahol közösen kialakított szabályok alapján működik az egyéni és a közös felelősségvállalás. A Partners Hungary Alapítvány 2015 óta foglalkozik az oktatási intézményekben (óvodában, általános iskolában, középiskolában) megjelenő konfliktusok, agresszív viselkedések és kortárs bántalmazás jelenségeinek kezelésével és megelőzésével. Jelenleg futó, középiskolai programunk tapasztalatait 2017 márciusi konferenciánkon osztottuk meg a nagyközönséggel.

Közös érdekünk helyrehozni a közösségen esett kárt

• Konferenciánkon elsőként Negrea Vidia, a Resztoratív Gyakorlatok Nemzetközi Intézetének trénere és kuratóriumi tagja osztotta meg több évtizedes szakmai tapasztalatát a helyreállító szemléletben kezelt iskolai incidensek pozitív hatásairól.
• Alapvetően nem válik az ember bűnelkövetővé, hanem egy kapcsolati rendszerben él, és a valahová tartozás szükséglete hajt minket, így ezt a működési módot mások miatt engedi meg magának. Ez azt is jelenti, hogy ha egy incidens követően nem történik semmi a közösséggel, az érintettekkel, akkor érdemi változás nem várható.
• A kapcsolódáshoz, az együttműködéshez szükséges keretek megteremtéséhez nagyon rövid, strukturált terek is elegendők, és ebben egy tanórába illeszthető resztoratív proaktív kör nagy segítség. A resztoratív igazságszolgáltatásban – amelyből az iskolai módszertan is származik – minden résztvevő összeül és közösen dönt az elkövetett cselekmény hatásáról és felelősséget vállal a jövőbeli szerepével, feladataival kapcsolatban.
• Bármilyen igazságos döntést hoz a bíró, a  folyosón mindig folytatódik a történet, mert nem azok döntenek, akiké a konfliktus.  A resztoratív eljárások – a mediációhoz hasonlóan – visszaadják a konfliktust az érintetteknek. Nagyon sokszor az érintettek felfokozott érzelmi állapota leblokkolja az előrelépés lehetőségét, ezért közösségi támogatás szükséges egy incidens megoldása során.
• Általánosságban elmondható, hogy aki elkövetővé válik az iskolai környezetben, az valószínűleg nem kapta meg azt a támogatást, hogy együttműködővé váljon. Sokszor mi magunk, felnőttként, pedagógusként is áldozatokká válunk az iskolai incidensekben, ezért nagyon fontos, hogy meg tudjuk adni saját maguknak, amire érzelmileg szükségünk van, és csak ezután érdemes megvizsgálnunk, hogy kié a konfliktus és kik az érintettek.
• A resztoratív modellek célja a támogató közösség létrehozása és a kapcsolatok erősítése, hogy még az incidens megtörténése előtt legyen tér és lehetőség arra, hogy jelezzék a közösség tagjai, ha nem jó döntést készül hozni az egyik tagja. Ha kialakul az a tér és nyitottság, akkor van lehetőség arra, hogy a károk helyreállítására, a jóvátételre tudjuk helyezni a fókuszt baj esetén.

Mediátorként, pedagógusként és sok más szerepünkben sokat tud segíteni, ha jól kérdezünk. Helyreállító szemléletű kérdések:

• Mi történt? Mi volt benne a te részed?
• Kiket érintett?
• Hogyan érintette?
• Mit kell tenni ahhoz, hogy a dolgok rendbe jöjjenek?
• Hogyan előzzük meg legközelebb?

Fontos, hogy sem a szégyen sem a hibáztatás ne maradjon benne a helyzetben, ami gátolja a kommunikációt. Ebben sokat segítenek az érzelmi alapú kijelentések, vagyis hogy tudjunk arról beszélni, mi aggaszt, mi okoz örömet, hogyan érezzük magunkat az adott helyzetbe.

A jó iskolai légkörhöz a napunk 80%-ának arról kellene szólnia, hogy figyelmet, rendszeres visszajelzést adunk az egyéni döntésekről, a cselekedetek hatásairól, és az érzelmeinkről.

A proaktív körök a ráhangolódásról, a jó hangulat vagy a közös munka megalapozásáról, a szabályok kidolgozásáról szól.

A reaktív körök  probléma esetén a biztonság helyreállítását, a sérelmek orvoslását, a közös felelősségvállalást szolgálják.

A resztoratív konferencia bevonja a közös megbeszélésbe azokat, akiket érintett egy negatív következménnyel jár cselekmény. Ez egy strukturált, kötött forgatókönyvű folyamat, amely során egyéni beszélgetéseket közös megbeszélés követ. Az érintettek beszélhetnek arról, hogyan érintette őket az adott cselekedet, és mit kellene csinálni ahhoz, hogy helyrejöjjenek a dolgok.

A családi döntéshozó konferenciát olyankor alkalmazzuk, amikor egy gyermek veszélyeztetetté válik, vagy a családot kell támogatni a szükséges változások megvalósításához, és ők maguk dolgozzák ki a megoldást biztosító tervet.

Ahhoz, hogy egy iskola így működjön, ahhoz minden szereplőjének ugyanazt a nyelvet kell beszélnie és közös motivációval kell rendelkezniük.

Az alternatív konfliktuskezelési eljárások jogszabályi háttere az iskolában

Az Erasmus + programunkban együttműködő iskolakomplexum, a Szolnoki Szolgáltatási Szakképzési Centrum jogi referense, dr. Zolnai Orsolya beszélt a mediáció és a resztoratív eljárások beilleszthetőségéről az iskola életébe.

Az eljárások jogszabályi hátterét az alábbiak szabályozzák:

• A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.)
• A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet (a továbbiakban: EMMI rendelet)

Az intézményi hátterét pedig a köznevelési intézmény szervezeti és működési szabályzata, valamint az iskola házirendje szabályozza.

A Partnerség az Iskolai Agresszió Ellen program keretében, a szolnoki partneriskolákban, a pedagógusok mediátori, illetve resztoratív facilitátori képzését követően, 2017. szeptember 1-től az iskolák házirendjébe beillesztésre került:

„A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet alapján, iskolánkban is lehetőség van arra, hogy a fegyelmi eljárást egyeztető eljárás (mediáció vagy resztoratív módszereket alkalmazó eljárás) előzze meg, amelynek célja a konfliktus feldolgozása, értékelése, ennek alapján a konfliktusban lévő felek közötti megállapodás létrehozása a sérelem orvoslása, a további, hasonló konfliktusok megelőzése érdekében.”

• Zolnai Orsolya elmondása szerint rögös úton haladnak az iskolák az alternatív eljárások elterjesztésében, de sokat segít, hogy a programban a Partners Hungary Alapítvány trénerei mentorálják a kiképzett mediátorokat és resztoratív facilitátorokat. Vannak kollégák, akik nem hisznek a módszerben, mert nem ismerik és nincs benne bizalmuk, ezért nem terelik az ügyet alternatív megoldások felé, ezért jelenleg a fegyelmi ügyek bekerülésének a strukturált módját keressük. Sikerként könyvelhető el, hogy az egyik iskolában, az egyik kiképzett pedagógusnak sikerült bekerülnie a fegyelmi bizottságba, így hangsúlyosabban képviselheti a mediáció és a resztoratív gyakorlatok fontosságát. Emellett, munkacsoportok alakultak az egyes iskolákban, akik a nevelőtestületi ülések során beszámolnak a munkájukról, így propagálva az új módszereket és ösztönözve a kollégákat, hogy merjenek segítséget kérni egymástól.
• Dr. Zolnai Orsolya szerint az a legnehezebb, hogy a siker fogalmát át tudjuk értékelni önmagunkban, ez tud átlendíteni a holtpontokon. „Vannak ügyeink, amikre büszkék vagyunk és valljuk, hogy a helyzetek, konfliktusok megoldása során egyre gyakrabban alkalmazzuk a mediációs és a resztoratív módszereket.”

A délutáni szekcióban Mészáros Évával és Munkácsiné Tóth Izabella pedagógusokkal Bacsó Flóra beszélgetett arról, hogyan tudják beilleszteni az alternatív módszereket a mindennapokba. A pedagógusok elmondása szerint a gyerekek örömmel és kíváncsian fogadták a resztoratív köröket, és már a második órára maguktól körberendezték a székeket. Az akut esetekben alkalmazott mediációt vagy reaktív köröket óracserékkel oldják meg, ehhez rugalmasság és vezetői támogatás szükséges.

Ezt követően a konfliktusokat megelőző, resztoratív és mediációs módszerekkel is dolgozó osztályfőnöki óraterv sorozatból kaphattak saját élményű ízelítőt a résztvevők.

Mediáció zaklatásos-bántalmazásos ügyekben?

Kukity Krisztina és Bacsó Flóra gondolatébresztő előadásában felvázolta az agresszió és a zaklatás-bántalmazás (bullying) közti különbségeket

Az előadást követően kiscsoportos beszélgetések követték, amelyek során az alábbi kérdések mentén gyűjtöttük össze a résztvevők nézőpontjait és információt.

1.Ki legyen a folyamatvezető, milyen készségekkel kell rendelkeznie? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

A kérdéssel foglalkozó csoport arra jutott, hogy jó, ha nem konkrét eszköztárral megyünk neki egy helyzetnek, hanem minél szélesebb látókörrel és lehetőségekkel. A páros vezetés sokat segít. Mediációban mindenképp kiemelt szerepe van a pártatlanságnak, hiszen saját iskolában, ismerős résztvevőkkel nem célszerű mediálni. Ha csapatban dolgozunk, teret kell adni a reflexiónak. Fontos felismerni a kapcsolatokban lévő hierarchiát és az erőviszonyok kiegyenlítésére kell törekedni. Játszmahelyzetek kiszűrése és kezelése: realitáskontroll. Segítő folyamatokban látnunk kell, hová akarunk és tudunk eljutni a résztvevőkkel (kapcsolat javítás? közös együttélés?).

2.Kik kiket kell bevonni a folyamatba? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

Az adott esettől függ: mennyire súlyos, kik az érintettek. A konkrét szereplőkön kívól, a facilitátor/mediátor, iskolapszichológus, pedagógus, kortárs  támogató, gyermekjogi képviselő is bevonható a folyamatba. Azonban, ha sok érintett van (például egy egész osztály), nem biztos, hogy mindenki bevonható, és a megfelelő képviseletről gondoskodni kell a facilitátornak/mediátornak.

3.Hogy szerez a felnőtt tudomást a bántalmazásról? Hogyan tudjuk elérni, hogy ne árulónak/árulkodásnak fogják fel a bántalmazásról szóló jelzést. Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

Gyakran az érintett gyerek elmondja a szülőnek vagy a tanárnak, esetleg a nem érintett gyerek adja tovább felnőttnek. Intő jel lehet a felnőtt számára egy sérülés, szakadás a ruhán, a viselkedés megváltozása. Ötletként felmerült, hogy működhetne anonim bejelentési rendszer az iskolában: folyosón dobozba vagy az interneten el lehet juttatni felnőtthöz. Fontos a megfelelő bizalmi légkör az iskolában és otthon is. Érdemes megteremteni az iskolai közösségi tereket, ahol ennek fóruma lehet: ez lehet egy bűnmegelőzési tanácsadó vagy internetbiztonsági szakember által tartott előadás, esetleg osztályfőnöki órák saját élményű gyakorlatokkal, drámajátékkal. Az is jó, ha a felnőttek fel merik hozni a témát, tudnak beszélni a problémákról hibáztatás nélkül.

4.Mit kommunikáljunk az érintettekkel arról, hogy miután a tudomásunkra jutott az ügy, mi fog történni? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

• Fontos, hogy a kommunikációt a célcsoportunkhoz igazítsuk (közvetlenség és közérthetőség)
• Empátia
• Érdemes informálódni az érintettek motivációiról és hogy valóban önkéntesen vesznek-e részt a folyamatban
• Non-direktív támogatással erősíteni az elfogadást
• Figyelembe kell venni, hogy külön beszélünk-e az érintettekkel, illetve hogy a közösség egészével hogyan kommunikálunk
• Érdemes külső támogatókat is bevonni (mentálhigiénés szakember, iskolapszichológus, az osztályfőnökön kívül más pedagógus)
• Amikor elindul egy beavatkozás, egy folyamat, fontos, hogy nyíltan kommunikáljunk annak kereteiről.

5.Hogyan kellene zajlódnia az előkészítésnek? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

A kérdéssel kapcsolatban az alábbi szempontok merültek fel, a teljesség igénye nélkül:

• Kik az érintettek?
• Ki legyen a beavatkozás vezetője?
• Milyen módszerrel történjen a beavatkozás? (Segítő beszélgetés, mediáció, resztoratív módszer, egyéb)
• Egyéb kompetens személyek azonosítása, akik a megállapodást segíthetik
• Konkretizálni a problémát: mi az ügy pontosan, amelyben beavatkozást tervezünk?
• A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaként, felmerül-e bármmi az üggyel kapcsolatban, ami miatt jelentési kötelezettsége van a facilitátornak?
• Bántalmazás esetén, bármilyen beavatkozásról is legyen szó, kiemelt az önkéntesség szerepe
• Hol és mikor történhet a beavatkozás?

Fontos szem előtt tartani, hogy minden eset egyedi, ezért a fenti szempontok gondolatébresztőként és támpontokként szolgálhatnak a segítő szakemberek számára beavatkozás előtt.

Köszönjük a tartalmas napot, folytatása következik. Iskolai programunk szakmai anyagait ITT töltheti le.

A 2017. március 31-én bemutatott, interszektorális együttműködés keretében kidolgozott szakmai ajánlásunk kapható az irodánkban, minden hétköznap 9-17 óra között:

1072 Budapest, Rákóczi út 22, 4/24.

Vannak olyan mediátorok, akik családi erőszak esetén is bizalommal ajánják a mediáció módszerét. Pedig a családon belüli erőszak esetén polgári ügyekben nem ajánlott a mediáció. A Patent egyesület írásában több érvet is találhatunk, amiből látható, miért.

A PATENT Egyesület teljes szakmai ajánlása ITT olvasható:

leporello-mediacio-2014

Emellett fontos kiemelni: a kötelező mediáció annyit jelent, hogy az ügyfeleket arra kötelezik, hogy megjelenjenek a mediátornál és ott meghallgassák a bevezetőt. Ha ezután úgy döntenek a felek, hogy valójában nem szeretnének részt venni az egyeztetésen, akkor nem indul el az eljárás. A mediátor kiállít egy igazolást, hogy a felek megjelentek, de nem kívántak élni a mediációs lehetőséggel. Ez arra jó, hogy korrekt információt kaphatnak a felek a mediációról és bízhatunk abban, hogy megnyerjük őket az önkéntes részvételre. Ha ez nem valósul meg, akkor nem lesz mediáció, így őrizhető meg az önkéntesség elve. Sajnos a törvényben a kötelező elem félreérthető, így előfordul, hogy a mediátorok végigviszik az ügyet nagy ellenállások árán is. Ez az információ talán segíthet, hogy valóban jogszerűen járjon el a mediátor, a felek választási lehetősége, szabad választása ne sérüljön.

2017 novemberi mediációs konferenciánk a válási mediáció témája köré szerveződött, amelyre nemzetközi mediátorokat is meghívtunk, hogy osszák meg tapasztalataikat.

A luxemburgi IEDRS mediációs intézet bemutatkozója – Christian Bos az IEDRS vezetője, alapítója, mediátor 

Christian Bos Luxemburgban, Franciaországban és Belgiumban szerzett mediációs tapasztalatairól beszélt

Költői kérdéssel indította előadását: Hogyan lehet szakmaként tekinteni a mediációra, ha a mediáció képviselői sem értenek egyet szakmailag?

15 év bírói tapasztalat után, Christian úgy látja, hogy a bírói ítélet sosem lehet olyan jó, mint az emberek saját döntése, ezért döntött úgy, hogy inkább mediátorként fog dolgozni. Családi ügyekben szerezte a legtöbb gyakorlatát, ahol azt látta, hogy nehezen fogadják el a felek, hogy nem az ő igazukat pártolja a mediátor. Válási esetekben gyakran a gyereket is fegyverként használják a szülők. Ezért fontos arról beszélni, hogy bevonjuk-e a gyereket a mediációba, amikor a szülők kommunikációját segítjük. Az IEDRS azt az álláspontot képviseli, hogy a mediáció egy önálló professzionális szakma, ezért a felnőtteknek van itt a helyük.

Ha a mediátor a mediációs folyamatban tanácsot ad (például egy másik szakterületről, őgy mint jog vagy pszichológia), akkor szakmai hibát követ el. A mediátornak az a feladata, hogy a felnőttek találják meg azt a kommunikációs módot, amivel segíteni tudnak a gyereknek, a mediáción kívül. A mediátor független, pártatlan kell, hogy legyen, és megfelelő bizalmi légkört kell teremtenie ahhoz, hogy a feleket ahhoz, hogy a felek bármit szabadon elmondhassanak.

A mediáció jövője érdekében fontos lenne, hogy tiszta, jól behatárolt folyamatok mentén haladjunk, szakmai párbeszéd mentén.

Mivel a polgári és büntető esetekben is választható a mediáció, ezért a különböző szakembereknek kötelező lenne tájékoztatni a feleket arról, hogy érdemes lenne megkísérelniük konfliktusuk rendezését ezzel a mószerrel. Az IEDRS mediátorai olyan folyamaton dolgoznak, amely a kormányokat érzékenyíti, hogy a mediáció minden jogi folyamat előtt kötelező legyen. Tudják, hogy a mediáció egy önkéntes folyamat, de fontos, hogy az ügyfelek tájékoztatást kapjanak.

Hosszú távú céluk, hogy minél nagyobb körben terjedjen el a mediáció.

Mediátori tapasztalatok a non-verbális kommunikáció és a tranzakció analízis (TA) szempontjából – Christophe de Meeus – IEDRS partner, tréner, mediátor

Mindannyiunknak vannak konfliktusai, amelyek természetes velejárói az emberi kapcsolatoknak. Azonban, ha nem kezeljük őket megfelelően, fajulhatnak addig, például munkahelyi környezetben, hogy szélsőséges esetben még az öngyilkossági kísérletig is eljuthatnak. Ezeket meg kell előzni. Először érdemes megértenünk, hogyan működik a konfliktus. A nehézséget az adja, hogy az érzelmek kezelésével nehezen birkózunk meg. A konfliktusok 80%-át pedig ez okozza. Ha pedig a negatív érzések tartósan dominálnak, akkor a konfliktust nem tudjuk lezárni. A mediáció során ki kell fejezniük az ügyfeleknek ezeket az érzéseket, hogy aztán képesek legyenek lecsillapítani azokat. Ehhez kommunikációs eszközökre van szükségünk. A mediáció indulásakor a külön beszélgetés az ügyfelekkel lehet erre jó alkalom. Elsődlegesen viszont fontos, hogy a mediátor a saját érzéseit tisztán lássa. Fontos a kellő önismeret, hogy a saját reakcióinkat is megértsük.

Az ügyfelek saját érzelmeinek átdolgozása az IEDRS gyakorlata szerint a külön kezdésben valósulhat meg. A mediátor a kérdések hatására juttathatja el a feleket a változáshoz. Mi történt, ami a változást hozta? Mi változott meg? A folyamatokban az érzelmeket kell megfogni. A történet egy vezérfonál, ami az ügyfélnek fontos, de ez ne vigye el a mediátort a túlzott részletek vagy az értelmezés irányába. Fontos, hogy a mediátor előremutató kommunikációhoz segítse a feleket, de ne adjon tanácsot. Ezért van kiemelt szerepe TA-szempontból annak, hogy a mediátor felnőtt én-állapotban maradjon és ne a megmentő szülőiből kommunikáljon, tehát képes legyen kontrollálni saját érzelmeit.

Az IEDRS szerint a mediátor minden típusú ügyben tud dolgozni, nem kell specializálódni ügytípusokra. Bármilyen interjú során ugyanolyan fontos az empátia, ilyenkor a másik személyre koncentrálnak és nem magunkra.

Mediátorként meg kell ismernünk a különböző viselkedéseket, mert ezek segítenek megérteni az ügyfeleket, ezért tanítanak az IEDRS-nél NLP, TA, non-verbális kommunikációról alapokat. Nem az a célunk, hogy a mediátorok specialistává váljunk ezekben a módszerekben, csak hogy megértsék, hogyan működnek az emberek.

Ahhoz, hogy lássuk mások non-verbális jeleit, a saját érzéseinket kell ismernünk. Magunkon kell megtanulnunk ezeket. A tanulási folyamat elején magunkkal kell foglalkozzunk ahhoz, hogy másokat jól értsünk a későbbiekben. Mindenkiben megvan a felismerés és a megértés képessége. Nem csak arra figyelünk, hogy mit mond a másik, hanem arra is, hogy milyen gesztusokat használ. Ezeket a jeleket meg lehet tanulni.

Válasszuk külön azt, hogy valaki a non-verbális eszközök szakértője vagy mediátor. A mediátor kérdezzen rá a dolgokra, ne értelmezzen önállóan.

Minden jelzés információval szolgál számunkra, de nem mindennek tulajdoníthatunk jelentőséget. A jobb kéz használata például a bal agyféltekéhez köthető, ami a logikai elemzés központja. Rengeteg jel van, amit pedig a jobb agyféltekéhez tudunk kötni, ami az érzések, vizualizáció, kreativitás központja. Ha empátiával hallgatunk, akkor a non-verbális kommunikáció jelei segíthetnek bennünket. Fontos, hogy a mediátor figyeljen ezekre a jelekre, hogy jól tudja vezetni a folyamatot. A testbeszéd sok érzelemről tud árulkodó jeleket küldeni. Mielőtt kinyitják a szájukat az emberek, már kommunikálnak a testükkel. Ha látunk egy jelet, például, amikor nagyon hallgat valaki és a szája elé teszi a kezét, akkor rákérdezhetünk, hogy szeretne mondani valamit?

1500-2000 nonverbális jelet különböztethetünk meg. Mivel ez túl sok, haladjunk fokozatosan a tanulásban. A szem és a kéz mozdulatai kiemelten fontosak. Egyszerre kell a látásra és hallásra, mint érzékelésre hagyatkoznunk, ez ad teljes képet a beszélőről.

Tranzakció analízis  a mediációban 

Úgy, mint a nonverbális jelek tanulásának folyamatában, a tranzakcióanalízis (TA) alapvetéseit eleinte magunk számára tudjuk csak alkalmazni. Az IEDRS iskolája szerint, a szülői és gyermeki én-állapotokon belül 4 rész különíthető el, negatív és pozitív tartománnyal. A szülő lehet gondoskodó, ezen belül pedig adakozó (pozitív) vagy megmentő (negatív), illetve kritikus, ezen belül normatív (pozitív) vagy üldöző (negatív). A gyermek lehet alkalmazkodó, ezen belül alkalmazkodó (ez a pozitív vetülete; az alkategória neve szándékosan ugyanaz), vagy alárendelt (negatív), illetve lázadó, ezen belül szabad (pozitív) vagy lázadó (ez a negatív vetülete; az alkategória neve szándékosan ugyanaz).

Amit mediáció során, a kommunikáció érdekében pozitívnak és elérendőnek tartunk az a felnőtt én–állapot.

• Az előre kiküldött kérdőív alapján, ha a felnőtt én-állapotunk magas, (10 pont feletti) akkor megvan az a képességünk, hogy tájékoztassunk, összefoglaljunk, kérdezünk, figyeljünk. A felnőtt teszi lehetővé, hogy a helyzethez mérten, megválasszuk a többi én-állapotot.
• Ha az ügyfelekhez fordulunk és tájékoztatjuk őket, akkor lehet a gondoskodó szülői énből is adakozni. Ha például agresszív az ügyfél, akkor a normatív szülői énből tudjuk segíteni az ügyfelet, mondjuk elismételjük a szabályokat.
• Válás esetén a szülők múltjába nem mehetünk vissza, mert itt van egy határvonal a mediáció és a terápia között. Ha egy pár látja, hogy egy kapcsolatnak vége, akkor abban a mediátor segíthet, hogy ezt megértsék. Ha a mediátor megfelelő távolságot tart, és nem ítélkezik, azzal is tud segíteni.
• Nem utalhatjuk be őket pszichológushoz, de ráébreszthetjük arra, hogy fordulhatnak külső segítséghez is.

Játszmák nélkül – Felnőttek a tárgyalóasztalnál SalamonDorottya tréner, coach, mediátor, Gordon & TA Kft.

Miként maradhat a mediátor felnőtt én-álapotban?

A mediációs eljárás vs bírósági eljárásbeli különbség a TA szempontjából is jelentős. A mediáció a felnőtt-felnőtt kommunikációt hívja elő már a berendezések elhelyezésével; a kísérés és nem az igazságtevés áll a fókuszban, emellett rugalmasabbak a szabályok. A bíró ezzel szemben inkább a kritikus szülői é-állapotból van jelen.

A játszma helyzetek, a rejtett indítékú tranzakciók sorozata pontosan meghatározott, előrelátható kimenetel felé halad, célja valamiféle nyereség elérése. Fontos eszközeink lehetnek az értő figyelem és a felnőtt én-állapotból küldött konfrontáló én-üzenet.

Tipikus játszmahelyzet a mediációban, amikor nem halad semerre a folyamat. Ennek egyik célja lehet a játszma indítója szempontjából egy olyan nyereség, amelyben elismerik az igazát, hogy nem lehet megoldás felé mozdítani a feleket.

Tipikus játszmák

• „Bíróság” – most mondja meg, kinek van igaza!
• „És ráadásul”
• „Igen, de”
• „Láthatod, hogy mindent megpróbáltam” (pszichológiai szükséglet: nekem ne parancsolgassanak)

A játszmák leállításában az alábbi módszerek segíthetnek:

• empatikus megértés
• elismerés
• visszatükrözés
• különtárgyalás
• „vegyük le most ezt a forró témát az asztalról”

Gyermekeink játszmái a válás kapcsán – Kőszegi Ágnes – tanácsadó, Gordon & TA Kft

Válás során gyakran tünetértékű, ha a gyerekeknél a tanulmányi átlag, vagy viselkedésbeli változás áll be. A válás előtti időszak és a válás utáni időszak a legnehezebbek érzelmi szempontból. A játszmák inkább a válás előtt jönnek be a gyerekek életébe, mert gyakran a családot szeretnék összetartani. Ha van testvér vagy nagyszülő, akkor a gyereknek van kivel megbeszélni a dolgokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szülőkkel ilyenkor a gyerekek nem szívesen beszélnek a válásról.

Az érzelmek határozzák meg, hogy milyen játszmába kezdenek az emberek.

A gyerekek kiszolgáltatott helyzetben vannak, nekik csak a várakozás jut. A gyerek érdekének bevétele a mediációs témákba fontos lehet, hiszen ha dühösek a szülök, nem hallják meg egymást sem.

A családokban lehetnek tabuk, amelyeknek köszönhetően a gyerekek félnek, esetleg a szavak szintjén nem bírják megfogalmazni azt, ami bennük van. Vagy esetleg fellázadnak –, vagy alkalmazkodó gyerekként azt mondják, amit a szülök, szeretnének hallani. Emiatt a szülők egymásra is tudnak mutogatni, amikor eszközként használják a gyereket. A szabad gyermeki én-állapot segíthet a gyereknek feldolgozni az indulatait, ha például sportban vagy művészeti tevékenységben kiélheti a feszültségeit. Ha a szülők tudnak indulatmentesen kommunikálni, akkor a gyerek kommunikációja is előbb bejöhet, az érdekei mentén. Fontos, hogy meghallják, hogy mitől fél, mit érez. Amikor a szülők eljönnek a válás közben mediációba, a szülők és a gyerekek érdekét kellene harmonizálni.

A szülőkkel való beszélgetés alatt a válás okozta hatásokat is figyelembe kellene venni – a gyerekek szempontjából, de a gyerekeket jó lenne megkímélni a felnőttek mediációjától.

Reméljük, hogy a konferencia végére olyan új kapcsolatok, inspirációk születtek, amelyek összehozzák a szakma képviselőit a jövőben is, hogy minél több párbeszéd indulhasson.

A konferencia kommunikációs akadálymentesítését köszönjük: dr. Várkonyi Karsai Zsuzsának, dr. Várkonyi Péternek és Bacsó Flórának.

Általános mediációs szakirodalom

• Kertész Tibor: Mediáció a gyakorlatban – kapható a Partners Hungary Alapítvány irodájában!
• Barcy, M., Szamos, E. (2002) „Mediare necesse est” A mediáció társadalmialkalmazása. Animula, Budapest.
• Lovas Zsuzsa – Herczog Mária (1999) Mediáció, avagy a fájdalommentes konfliktuskezelés Múzsák Kiadó
• Eörsi Mátyás – Ábrahám Zita: Pereskedni rossz. Minerva, é.n.
• Szerk.: Dr. Eörsi M., Dr. Ábrahám Z, Pereskedni rossz! – Mediáció: a szelíd konfliktuskezelés,Minerva Kiadó
• Decastello Alice, Mediáció az egészségügyben HVG Orac kiadó Budapest.
• Kohlrieser George Túszok a tárgyalóasztalnál. Konfliktuskezelés mesterfokon, Háttér Kiadó 2007
• Bártfai Judit dr., Molnár Gábor dr., Dósa Ágnes dr., Barinkai Zsuzsanna dr., Gulyás Kálmán dr., Herczog Mária dr., Horváth Éva dr., Kutacs Mária dr., Lovas Zsuzsanna A mediáció. A közvetítői tevékenység– bővített kiadás – HVG ORAC
• Dr. Görgényi Ilona, Kárjóvátétel a büntetőjogban, mediáció a büntetőügyekben HVG Orac kiadó Budapest.

Válással, családi ügyekkel kapcsolatos, vonatkozó könyvek:

• Dr. Kardos, F. (2011) Gyermekközpontú közvetítés. Kapcsolatügyeleti mediáció.Kapcsolat 2000 Pszichológiai Betéti Társaság, Budapest.
• Együtt vagy külön. Maradjunk együtt vagy váljunk el? – Barinkai Zsuzsanna – Herczog Mária Lovas Zsuzsanna – Neményi Eszter – Rónaszéki Katalin – Complex 2002.
• Bancroft, L., Silverman, J. G., Ritchie, D. (2013) Lehet-e jó apa a bántalmazó? A partnerbántalmazás hatása a szülő-gyermek kapcsolatra. Háttér, Budapest.

Pszichológiai vonatkozású könyvek:

• Strasser, F., Randolph, P. (2005) Mediácó. A konfliktusmegoldás lélektani aspektusai. Nyitott Könyvműhely Kiadó, Budapest.
• Gordon, T., Burch, N.  (2001) Emberi kapcsolatok. Hogyan építhetjük, hogyan rontjuk el. Gordon Könyvek, Budapest.

Kommunikációelmélet:

• E. A. Griffin: Bevezetés a kommunikációelméletbe. 2001/2003. L’Harmattan. 5., 8., 11. fejezet.
• Bagdy Emőke: Kommunikáció, empátia, konfliktuskezelés. In: Bagdy – Bishop Böjte – Rambala: Hidak egymáshoz. Empátia, kommunikáció, konfliktuskezelés. Kulcslyuk Kiadó, 2011. Budapest.
• A.. Reboul-J. Moeschler: A társalgás cselei. Osiris, 2000.
• Bolton, R. A kommunikáció művészete (részlet), In: Neményiné Dr. Gyimesi Ilona (szerk.): Kommunikációelmélet. Budapest, Perfekt, 2008..
• Rosenberg, M. B. (2001) A szavak ablakok vagy falak. Erőszakmentes kommunikáció. Agykontroll Kft, Budapest.

Iskolai vonatkozású könyvek:

• Lisa Delpit (2007): Mások gyermekei. Hivatalos kultúra és kisebbségi tanuló. Educatio, Budapest.
• Szekszárdi Júlia (2008): Új utak és módok – Gyakorlatok a konfliktuskezelés tanításához és tanulásához. Dinasztia Kiadó, Budapest.
• Mészáros Aranka (1997): Az iskolai szociálpszichológia jelenségvilága. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest
• Ranschburg Jenő (2001): A családok anyagi helyzetének hatása a gyermekek magatartászavarainak
• kialakulására. Fejlesztő Pedagógia. 6. sz.
• Sallai Éva (1996): Tanulható-e a pedagógus mesterség? Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém.
• Sallai Éva (2005): Integrációs pedagógiai helyzetgyakorlatok. Módszerek a hátrányos helyzetű
• tanulók iskolai sikerességének segítésére. Educatio, Budapest.
• Sallai Éva (szerk., 2008): Kapcsolaterősítő élmények az iskolában. Educatio, Budapest.
• Sallai Éva (szerk., 2008): Társadalmi egyenlőtlenségek, a nem hagyományos családmodell, a szülői viselkedés és a gyermek fejlődésének összefüggései. Educatio, Budapest.
• Szitó Imre (2003): Kommunikáció az iskolában. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
• Tahar Ben Jelloun (2003): A rasszizmus, ahogy a lányomnak elmagyaráztam. Ulpius-ház
• Könyvkiadó, Budapest
• Thomas L. Good – Jere E. Brophy (2008): Nyissunk be a tanterembe I–III. Educatio, Budapest.
• 2Veczkó József (1990): A szociokulturális ártalmak, a gyermek- és ifjúkori személyiségzavarok
• összefüggései. In: A gyermekvédelem pedagógiai és pszichológiai alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest.
• Vörös Anna (2004): Osztálytermi kommunikáció, tanár–diák interakciók. In: N. Kollár Katalin
• és Szabó Éva (szerk.): Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó, Budapest.
• Zrinszky László (1993): Bevezetés a pedagógiai kommunikáció elméletébe. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Beszámoló az 2015 október 27-i, Partners Hungary Alapítvány Mediációs Centrumának konferenciájáról 

Október 27-én tartottuk idei harmadik mediációs konferenciánkat, amelynek fókuszában a fiatalkorúak és a gyermekek álltak. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, mit gondol a szakma a gyerekek mediációba való bevonhatóságáról, illetve milyen tapasztalatokat szereztek a mediátorok fiatalkorúakkal való közvetítés során. Az eseményen, a korábbiakhoz képest, rekordot döntött a résztvevők száma: 77-en voltunk.

Öt előadást hallgathattunk meg a gyermekekkel-kamaszokkal kapcsolatos mediáció témájában.

• Pehr Erika jogász,
• Lovas Zsuzsa pszichológus,
• Magyar Erika,
• Busai Barbara
• Horváth Júlia

mediátorok értékes tapasztalataikat osztották meg a résztvevőkkel. Közkívánatra konkrét eseteket dolgoztak fel az előadók, sőt, lehetőségünk nyílt arra is, hogy egy olyan esetszimulációt láthattunk élőben, amelyet Magyar Erika és Póli Róbert mediátorok vezettek, és a közönség megállíthatta a helyzetet, hogy a fórumszínház eszközeivel élve, közösen dönthessék el, hogyan, milyen mediációs eszközökkel folytatódjon a folyamat. Az előadásokat követően, kiscsoportos párbeszédpanelben kerülhetett sor szakmai eszmecserére.

A konferencia részletes beszámolóját itt olvashatja.

Előadások

Dr. Katonáné Pehr Erika, a PTE ÁJK egyetemi docensének szakterülete a jog, viszont szívügye a mediáció, régóta foglalkozik a témával. Fontosnak tartja, hogy a szülők segítséget kaphassanak ahhoz, hogy olyan megoldás szülessen, amely a gyermeknek is kielégítő. A mediációban való közvetlen vagy közvetett részvétele információval szolgálhat a közös érdek megfogalmazásához. Emellett hangsúlyozta, hogy bár válás esetén, ha közös a gyermekfelügyelet, akkor a kapcsolattartásról nem kell rendelkezni, viszont véleménye szerint ez szükséges lenne. A bíróság elrendelheti a mediációt a szülői jogok biztosítása és az együttműködés kialakításának megteremtése érdekében. Létezik gyermekvédelmi és támogatott közvetítői eljárás (TEGYESZ által foglalkoztatott mediátor tartja), a bíróság mindkettőt elrendelheti.

Fontos változás, hogy 2016-tól egy szervezetben fog együttműködni a gyermekjóléti szolgálat és a családsegítő szolgálat. A szolgálat kibővül, pl családterápia is elérhető lesz a központokban. Előadása végén kiemelte: bár a mediáció nem terápia, a mediátornak szüksége van pszichológiai háttérismeretekre, mert a válás egy olyan trauma, amit a gyermekek gyakran felnőttkorra sem tudnak maradéktalanul kiheverni.

Lovas Zsuzsa, pszichológus, mediátor, a Lege Artis mediációs és tanácsadó központ vezetője, előadásában egy iskolai mediációs esetet ismertetett. A mediátort az egyik szülő kereste meg. A konfliktus a diákok részéről sok hiányzásban, igazolatlan órákban nyilvánult meg, illetve ha bent voltak az órán, akkor nem kommunikálnak a tanárral.

A mediátor egy osztályfőnöki órára ment be először, hogy előkészítő beszélgetést folytasson az osztállyal, amely során megkérdezte a diákokat, mi a probléma. A tanárok által passzívnak tartott diákok hamar feloldódtak, és elmondták, hogy valóban sokat hiányoznak, de főleg azért,  mert a tanárok nem értékelik az erőfeszítéseiket, el vannak könyvelve rossz osztályként. Szívesen vállalták a mediációt, amelyhez öt képviselőt választottak maguk közül. A tanárok is nyitottak voltak, közülük pedig azok kerültek be a mediációba, akik vagy nagyon problémásnak tartották az osztályt vagy pont a másik oldalon álltak, hogy nincs is semmi probléma. A tanárok témaként a diákok bizalmatlanságát, a kezdeményezés hiányát, a hiányzásokkal szembeni eszköztelenséget jelölték meg, a diákok részéről pedig a kommunikáció hiánya és a kudarc jelent meg. A tanárok szükséglete a több figyelem és kommunikáció volt, a diákoké pedig szintén a több figyelem, dicséret, valamint szerették volna, ha a tanárok fel tudják kelteni érdeklődésüket a téma iránt.

Az esetben nem született megállapodás, ugyanakkor nagyon fontos előrelépés, hogy megtörtént a mediáció. Hosszú távon ugyanis a mediáció pozitív hatása, hogy képessé válunk felvállalni konfliktusainkat és megtanulni a partneri kommunikációt.

Dr. Magyar Erika mediátor, jogász végzettséggel és  pártfogó felügyelői tapasztalattal is rendelkezik. Mostani előadásában a békítőkör módszeréről beszélt, amelyet a mediáció alternatívájaként büntetőügyekben alkalmaz. A békítőkör során szintén a résztvevők oldják meg a problémájukat, a facilitátor nem ad tanácsot, viszont az az alapelve, hogy a konfliktus feloldásához nagyban hozzájárulhatnak az esetben érintett személyek. A facilitátor előre megkeresi a résztvevőket, hogy ismertesse, hogyan fog zajlani a megbeszélés, így a békítőkör alkalmával a résztvevők már teljes egészében a folyamatra tudnak koncentrálni. A folyamat egyik eszköze a beszélő tárgy, egy olyan szimbolikus tárgy, amely a konfliktus egyik fontos aspektusára hívja fel a figyelmet (indiánoknál pl. a békepipa, de gyerekek esetében választottak már Pinokkió figurát vagy királyfi bábut is). Az kap szót, akinél a tárgy van, így elkerülhető, hogy a résztvevők egymás szavába vágjanak vagy ugráljanak a témák között. . A békítőkört négyes felépítés jellemzi: nyitó ceremónia – a témák rangsorolása és kibontása – a szükségletek feltárása – zárókör.

A konkrét eset, amelyet Magyar Erika ismertetett, egy játszótéri rongálás volt, amelyet az önkormányzat megelégelt és feljelentést tett. A tettesek közök volt fiatalkorú és gyermekkorú elkövetők is. A gyermekkorúak nem büntethetők, de a fiatalkorúak a büntetőeljárás során nagyon hosszú folyamaton mennek keresztül (bíróság, ügyészség, pártfogó felügyelet). Ezt próbálták meg elkerülni a mediáció helyett alkalmazott békítőkörben, amelybe a szülőket is bevonták. Az ülés nagyon sok felkészülést igényelt, hogy a gyermekkorú résztvevők e sérüljenek a folyamatban. Magyar Erika szerint viszont nagyon fontos volt a részvételük, hiszen azt tapasztalja, minél fiatalabb a gyermek, annál hamarabb hozzáfér a saját élményeihez. A leghangsúlyosabb téma, amit az elkövetők hoztak be, a felelősségvállalás volt, ami azért döntően fontos, mert egyébként a gyermekkorúak ezt nem érzékelték volna, mivel a büntethetőség korhatára alá esnek. Visszajelzésük szerint az volt a legnagyobb hozadéka a megbeszélésnek, hogy tudták, milyen nagy csalódást okoztak a szüleiknek, és milyen jó, hogy volt alkalmuk kibeszélni, jóvátenni.

Busai Barbara mediátor a kamaszokkal való mediáció specialitásaira tért ki előadásában. Elmondása szerint azért foglalkozik szívesen a kamaszkorral, mert nagyon meghatározó életszakasz (a második születés korának is nevezik a pszichológiában), és mert a tapasztalt mediátoroktól azt hallotta, hogy aki kamaszokkal jól mediál, az minden helyzetben megállja a helyét. Rengeteg háttérinformációt szerzett családterápiás, pszichológiai könyvekből (részletek a teljes előadás anyagában), mert bár a mediáció nem terápia, ezen információk sokat segítenek a helyzetfelismerésben. Hatalmas kihívás, hogy valóban partnerként kezeljük a kamasz felet is, erre nincs egy bevált recept, leginkább csak egyéni megoldások vannak. Nagyon fontos azonban, hogyan fogalmazunk az ülések alatt, hogy valóban utat találjuk egy mediációs ülés alatt a kamasz félhez, hogy egyenrangúnak érezhesse magát. Emellett kihívás lehet a mediátornak a pártatlanság megtartása. Nagyon erős a bevonódás veszélye, mert könnyen hozzáférhetők a saját élmények, ezért nagyon erős belső szupervízió és önismeret szükséges. Busai Barbara egy olyan példát említett, ahol az egyik mediátor olyan minőségbiztosítási formát vezetett be, hogyha nem sikerül párbeszédet elindítani vagy megállapodásra jutni, akkor biztosít még egy, ingyenes alkalmat – ezzel saját magának is motivációt adva. A szerethetőség, önelfogadás kérdése nagyon erősen jelen van a kamaszokkal való mediációban. Emellett általános tapasztalat, hogy a kamaszok nehezen bevonhatóak a folyamatba. Erre a következő módszertani eszközöket ajánlja, Kardos Ferenc eszköztárából:

• Az egyes tartalmi egységek végén a kamasz foglaljon össze, ebből is le lehet mérni, hogy hol tart a folyamatban.
• Normalizálás: a mediátor elismeri a negatív érzelmeket, és „normálisnak”, érthetőnek nyilvánítja ezeket, ez egyben segíti a fókusz tartását és empátiát is sugároz.
• Ha különtárgyalásra kerül sor, ne a kommunikációban gyengébb felet küldjük ki elsőre.
• Segítség lehet, ha mediátor elismerését fejezi ki a feleknek a folyamatban tett erőfeszítéseivel kapcsolatban.

Horváth Júlia szervezeti pszichológus, mediátor, a Partners Hungary Alapítvány egykori gyakornoka, immár másodjára vesz részt a University of New Mexico mediációs munkájában. Eseményünkre Skype-on jelentkezett be. Előadásában részletesen kitért az egyesült államokbeli kortárs mediáció múltjára és fejlődésére. 1995-re több ezer kortárs mediátort képeztek ki, mert az addigi kezdeményezések az iskolai agresszió kezelésére nem bizonyultak eredményesnek.

Párbeszéd panel

Az előadásokat követő párbeszéd panelben kiscsoportos beszélgetések zajlottak az alábbi kérdések mentén:

• Mivel Magyarországon nincs egységes szakmai protokoll a gyerekek bevonásáról, hogyan vonjuk be a gyerekeket a mediációba  – melyek lehetnek a gyerek bevonásának feltételei?
• Milyen életkori sajátosságokat kell figyelembe venni, milyen különbségekre érdemes készülni?
• Hogyan lehet védelmet biztosítani a gyereknek a mediációban és azon túl?

A facilitátorokkal zajló megbeszélések eredményét már plenárisan beszéltük meg. Egységes volt a kiscsoportok véleménye arról, hogy a gyermeket nem minden esetben érdemes bevonni, ez a mediátor mérlegelésén múlik. Amikor a bevonás lehetőségeiről beszélünk, fontos felmérni, hogy milyen lelkiállapotban van a gyermek, hogy ne traumatizálódjon, sérüljön jobban; hogy a bevonása segítené vagy hátráltatná a folyamatot; hogy a szülőkkel együtt vagy külön üljünk le (ez utóbbihoz a szülő beleegyezése szükséges természetesen). Egyes országokban az a gyakorlat, hogy a gyermeket vagy olyan szakember hallgatja meg, aki szociális vagy pszichológus végzettséggel rendelkezik, vagy pedig külön gyermekmeghallgatóval történik a beszélgetés, a gyermek életkori sajátosságainak megfelelő fizikai környezetben (illetve Angliában például a gyermek otthonában). Abban is egyetértettek a résztvevők, hogy ha a gyermeket bevonják a mediációba, elképzelhető, hogy csak közvetett módon történik (pl. a mediátor az őt érintő kérdésekről a szülőn keresztül tájékozódik). A bevonhatóság korhatáraként többen a kiskamaszkort tartották megfelelőnek, de abban egyetértettek, hogy a gyermek érettsége fontosabb szempont, mint az életkor. Felmerült lényegi szempontként, hogy a gyermek védelme érdekében a folyamat során nem kerülhet olyan döntési helyzetbe, amely ebben az egyébként is nagyon sérülékeny állapotéban még több terhet róna rá. Felvetődött több helyen a gyermekközpontú mediáció gondolata is, ezzel kapcsolatban pedig a kérdés, hogy a gyermek érdekeit képviselheti-e a mediátor, és ha igen, hogyan, pártatlansága nem sérül-e ezáltal.

Esetszimuláció

Magyar Erika és Póli Róbert tapasztalt mediátorok egy megtörtént esetet dolgoztak fel, amelyben a 14 éves kamasz gyerek édesanyjával való kapcsolattartás volt a központi konfliktus. A konfliktus résztvevőinek szerepét a Partners munkatársai játszották. A gyakorlat alatt jól látszott, hogy bár a helyzet csak szimulált, a konfliktus valódi. A fórumszínház eszközeinek köszönhetően, a konferencia résztvevői megállíthatták a helyzetet, hogy eldönthessék, milyen kérdésekkel, módszertani eszközökkel folytassa a mediátor. Bár csak 45 percig tartott a gyakorlat, így nem volt mód a konfliktus feloldására, a felek közti kommunikációban érdemi változás történt.

Nagyon tartalmas napot zártunk, köszönjünk résztvevőinknek! További mediációs eseményekért, hírekért kövessenek minket a Partners Hungary Alapítvány facebook oldalán!

Az International Institute for Restorative Practices (IIRP, Resztoratív Gyakorlatok Nemzetközi Intézete) minden évben megrendezi konferenciáját.

A nagynevű intézet idén Budapestet választotta európai konferenciája helyszínéül. A Partners Hungary Alapítvány munkatársa is részt vett a konferencia második napján.

Plenáris előadások

A csütörtöki napot John Bailey,  az IIRP elnöke nyitotta meg, aki több száz nehéz körülmények között működő amerikai iskolában vezetett be resztoratív gyakorlatokat, illetve segítette bevezetésüket. Felvezetőjében kiemelte, hogy a resztoratív technikákkal való munka egy folyamatos tanulási folyamat, ami inkább felfedezéshez hasonlít. Amikor elkezdenek egy iskolával dolgozni, a munka fontos része, hogy az intézményeket és az embereket megismerjék, annak érdekében, hogy a számukra működőképes módszereket együtt találják meg. A fókusz azonban mindig a közösségépítésen és konfliktusmenedzsmenten van, hogy a kapcsolatokban okozott károkat sikerüljön megjavítani.

6-12 hónapig csak a körülményeket derítik fel, munkacsoportokat állítanak fel az iskolában, mielőtt a tanulókkal is elkezdenének dolgozni. Jelenleg három projektjük fut, az alábbi témákban:

• hogyan befolyásolja az iskolában  a resztoratív környezet a rizikófaktorokat (iskolaelhagyás, depresszió, stb.)
• hogyan befolyásolja a resztoratív környezet a tanulmányi eredményt
• hogyan teremthetnek Pittsburgh városában, az iskolák 50%-ában resztoratív környezetet.

A munka során szem előtt tartják, hogy konkrét, használható eszközöket adjanak az iskolák kezébe. Emellett kiemelte: a strukturált beszélgetések, konferencia- és körmodellek csak akkor hatásosak, hogyha az iskolán kívüli életben segítenek a konfliktusok kezelésében.

MINDEN olyan iskolai dolgozót (tanárt és személyzetet), valamint szülői munkaközösségi tagot bevonnak, akik kapcsolatba kerülnek a tanulókkal: abban hisznek, hogy az összes érdekelt részvételével tudnak működő és fenntartható rendszert építeni. A tapasztalat emellett azt is mutatja, hogy kell valamilyen kötelező „nyomás” ami valóban változásra sarkallja a résztvevőket, ezért a folyamat végén szükséges a vizsgatétel is.

Nicola Preston különleges nevelési igényű gyerekekkel dolgozik az Egyesült Királyságban. A resztoratív gyakorlatokat  az IIRP-n tanulta. Manapság a közoktatásban nagyon eltolódott a hangsúly a teljesítmény irányába –  a közösség rovására. A jó kérdés pedig az lenne, hogy a diákok hogyan tudnak elköteleződni a tanulás iránt – a közösség segítségével. Emellett megugrott a különleges nevelési igényű gyereke száma, és a diagnózis nagyon fontos szerepet játszik a szülők életében, hogy meg tudják magyarázni, miért nem teljesít jól a gyerekük. Bár nem tagadja a diagnózisok helyességét, ugyanakkor kiemeli, hogy a diákok közül sokan nem viszonyulnak pozitívan a tanuláshoz, az őket ért rossz tapasztalatok és megszégyenítések miatt. Nicola Preston hangsúlyozta a közösséghez való kötődés és a pozitív iskolai légkör fontosságát, amely tényezők növelik az önbecsülést és csökkentik a szégyenérzetet, ezáltal a tanulók tanulmányi eredményei is javulnak.

Példaként említett egy olyan iskolát, ahol tanított, ahol 33% volt a különleges nevelési igényű gyerekek aránya, és amely az idő során 10%-ra csökkent. Bár a diákok életében a rizikófaktorok megmaradtak, az iskolai környezet megváltozott, ami jelentős javulást idézett elő. Neurológiai kutatások igazolják, hogy azok a tevékenységek, amelyek pozitív érzéseket keltenek a tanulókban, csökkentik a stresszt, és csökken a tanulás fölött érzett szorongás és szégyenérzet. Emiatt a szociális és érzelmi tanulás kiemelten fontossá válik, és ehhez szükséges egy biztonságos és pozitív környezet, amelyben ez megvalósulhat.

Dr. Belinda Hopkins húsz éve dolgozik resztoratív technikákkal. Előadása során a belső felismerés fontosságát hangsúlyozza, amikor ráébredünk, miben is van a resztoratív módszerek jelentősége, és hogyan is segítenek nekünk. Nagy közösségépítő ereje van a folyamatnak, amely során közös történetet formálunk a különböző egyéni történetekből. A folyamatot mindig a résztvevőkre kell szabni, nincs egyetlen üdvözítő módszer.

Emellett nem félt megemlíteni a nehézségeket sem. Kevés a képzésekre fordított keret, emellett a pedagógusok részéről sokszor nagy az ellenállás, amit gyakran a változástól való félelem szül.  Fontosnak tartja a megújulást, gyakorlatilag minden évben átírja a kurzusa anyagát, hiszen folyamatosan tanul ő maga is. Kreatívnak kell lenni, és meg kel ismerni mások módszereit. Az empátia, egymás megértése és az egymásra való figyelem sokat segít.

Tóbiás E. Sára agressziókezeléssel foglalkozó pszichológus, előadásában a Mérei programról beszélt. A 2008-ban létrejött program, amelyet a tanárveréses történetek hívták elő, mintegy válasz volt a tanárok által megfogalmazott tehetetlenségre és eszköztelenségre, és a támogatás hiányára. Németh Margit vezetésével elkészült egy akcióterv, amelyen olyan szakemberek dolgoztak, mint Ranschburg Jenő, Bilkei Pál vagy Vekerdy Tamás. A kidolgozott programot 168 oktatási intézményben vezették be, főleg gyermekotthonokban és általános iskolákban. A program az alábbi elemeket tartalmazta:

• Krízisvonal
• Képzések és szupervíziók pedagógusok számára
• Agressziókezelésre kidolgozott eszközök: resztoratív technikákat bemutató oktató dvd-k, személyes segítség az óratervek összeálításában. Az oktatóanyagban összeállított anyagokat, eseteket a tanárok a tanulókkal együtt beszélték meg.
• Saját honlap
• Más civil szervezetekkel való együttműködés.

A komplex intézményfejlesztő programban két év alatt 25 intézmény vett részt. Ezalatt resztoratív facilitátorokat képeztek ki a tanárok körében, a diákokkal pedig fórumszínház technikával dolgoztak. Emellett külső facilitátort is igénybe vettek, oktatódvd-ket készítettek, szerveztek esetmegbeszéléseket és szupervíziót.

Az előadó a nehézségek között megemlítette a tanárok ellenállását: nehéz volt elérni, hogy kinyíljanak az új módszer felé, és nehéz volt rávenni őket, hogy ne egyedül és ne tekintélyelvűen próbálják megoldani a konfliktusokat. Két év után sajnos a projekt véget ért, és ez rövid idő volt a tartós siker eléréséhez.

A tanárok visszajelzése alapján viszont a program valós eszközöket adott az iskolai konfliktusok kezelésére, és a fegyelmi tárgyalások helyét resztoratív konferenciák vették át.

Mundrucz Anett, a Zöld Kakas Líceum vezetője röviden ismertette az intézmény különlegességét a résztvevőkkel. Középiskolájukba olyan diákok járnak, akik egyszer már kiestek más iskolákból, mert figyelemzavarosak, speciális tanulási igényűek, vagy nagyon nehéz körülmények között élnek, és/vagy függőségi problémáik vannak. Tíz éve dolgoznak resztoratív módszerekkel, diák-diák, diák-tanár, tanár-tanár konfliktusokban. Fontosnak tartják, hogy egyenrangú partnerekként kezeljék a diákokat, szeretnék megismerni őket, hogy valódi támogatást nyújthassanak nekik. A resztoratív szemlélet segíti a diákok beilleszkedését a közösségbe, és jobb eredményeket érnek el tanulmányaikban is.

Eva Fahlström resztoratív módszerekkel és pszichodrámával foglalkozik. Kolozsvár külvárosában Pata Clujban, egy roma telepen foglalkoznak közösségi tervezéssel az oktatás, lakhatás, foglalkoztatás, egészségügy területén, általa képzett facilitátorok segítségével. A nagyszabású célkitűzés szerint 700 év bizalmatlanságán szeretnének felülkerekedni a roma és nemroma emberek között. Gyakori hozzáállás, hogy amikor hátrányos helyzetben élő csoportok életkörülményeit szeretnék javítani, inkább helyettük dolgoznak és nem velük, ezzel alulbecsülve az embereket. Ennek illusztrálásaképpen, Eva elmeséli: csak Svédországban több, mint négyezer román koldus él. A svéd kormány felszólította a román kormányt, hogy intézkedjen, aki azt válaszolta, minden tőle telhetőt megtesz. Azonban a koldusokat senki nem kérdezi meg, hogy a gyereke jár-e iskolába, van-e egészségbiztosítása, vagy hogy próbált-e már munkát keresni. Azok feje fölött megy a társalgás, akikről szó van, nem pedig velük.

Eva üdvözli a nyílt színen zajló konfliktust, mert a vitákat nyílt színen könnyebb kezelni.

A folyamatban az első lépés az elköteleződés, a második a diszkusszió, a probléma kifejtése. Ezután következhet az elvárások tisztázása,mindkét oldalról. Ez a három lépés újra és újra előbukkan a munka során, ahogy egyre több részletet ismerünk meg a történetből.

A resztoratív környezet tulajdonképpen a biztonság és a szabad megnyilvánulás tere. Konfliktusforrás lehet, ha nem ugyanabban a térben vannak a felek. A projektmunka egyik nehézsége, hogy ne a kitűzött cél megvalósítása lebegjen a szemünk előtt, mert nem lehet előreszaladni, a folyamat a lényeg. A folyamat során pedig nagy szerepe van a közös történetek konstruálásának, amelyek a közös nevezőt és a fenntartható együttműködést szolgálják. A folyamatban addig kell lebontani a problémát részleteire, amíg azonos képet nem néz minden fél. Csak ezután lehet stratégiát készíteni, majd részcélokat megvalósítani, hibázni és a hibákból tanulni.

Workshopok

A délután folyamán több, mint tíz rövid worskhopból lehetett választani. A három darab egyórás ülések alatt egyszerre több workshop futott párhuzamosan. Végül az alábbiakon vettem részt.

1)      Nicola Preston a szégyenről és a tanulással asszociálódott stresszről beszélt, amelyek a kutatások szerint lassítja a memóriát és csökkenti a tanulási képességet. A témában Silvan Tomkins, John Braithwaite, Graeme George írásait ajánlja a hallgatóság figyelmébe (www.tomkins.org, www.casel.org).

A szégyen iránytűje egy olyan ábra, amely megmutatja a lehetséges reakciókat a szégyenre, és amelyet iskolai resztoratív gyakorlatok alkalmazásához dolgoztak ki.

A pozitív érzéseket a szégyen/megalázottság érzése szakítja meg, a negatív érzésekből az átjárás a pozitív felé a pedig a meglepődés/meghökkenés biztosítja.

Meghallgatunk egy részletet Daniel Reisel: The neuroscience if restorative justice című TED előadásából, amely arról szólt, hogy a szégyen és a stressz a memóriát és a tanulási képességet jelentősen lassítja, tehát a szociális és érzelmi tanulás szerepe hatalmas. Ha csökken a stressz, jelentősen javul a teljesítőképesség. Az oktatásnak tehát nagy szerepe lenne abban, hogy olyan pozitív érzelmi és szociális környezetet teremtsen, amelyben a tanulók valóban kihozhatják magukból a legjobbat.

A kötetlen beszélgetés során az alábbi értékes gondolatok hangzottak el a résztvevőktől:

• Bár a különféle tanulási nehézségek diagnosztizálása segít abban, hogy megfelelő segítséget nyújtsunk a tanulóknak, fontos, hogy ezek a diagnózisok ne váljanak címkékké vagy stigmákká, hiszen ezek is a szégyenérzetet generálják.
• A tanulók bevonása a tananyag összeállításába sokat segíthet a teljesítmény javulásában, hiszen a tanulók érezhetik: velük együtt dolgoznak a tanárok, partnerként kezelik őket.
• Fontos, hogy a megfelelő kommunikációt már kora gyermekkorban elkezdjük tanítani, hogy a gyerekek elkerülhessék a szégyen és az inkompetencia érzését. A fiatalkorúak intézetének lakóinak nagy számáról derült ki ugyanis, hogy nyelvi vagy kommunikációs problémáik vannak.
• Az iskolai közösségben az olyan kapcsolat a fontos, ami olyan atmoszférát teremt, amelyben pozitív érzések kioltják a szégyenérzetet.
• További ajánlott olvasnivaló a témában: Vernin C. Kelly: The Art of Intimacy.

2.  Jan Ruigrok provokatív coach Hollandiából érkezett a konferenciára. Workshopjában azt próbálta bemutatni, hogy a provokáció is lehet resztoratív. Összeállított egy, az iskolában jól használható ábrát, amely bemutatja a lehetséges attitűdöket az „iskolai tánctérben”:

Az ábra szerint a resztoratív kommunikáció az együttműködés fókuszában, a Thomas A. Harris-féle oké vagyok-oké vagy (ik=én, jij=te) szellemében történik, amelyet Harris az Eric Berne-féle tranzakcióanalízis elméletére építve dolgozott ki. A piros részt Jan Ruigrok a dráma háromszögének hívja. Aki a pirosban található pozíciók (üldöző/fenyegető, áldozat vagy megmentő) bármelyikéből beszél, az a partnerétől is ezekből a pozíciókból várja a választ. Az előadó szerint ilyenkor például segíthet a provokáció abban, hogy a beszélő elmozduljon a zöld mező irányába, amelyben az asszertív, sebezhető és óvatos megnyilvánulások megvalósulhatnak. A hallgatók kétségüket fejezik ki, hogy vajon jól csapódik-e le a felekben, ha az a személy provokál, akitől igazából segítséget várnak. Az előadó elismeri, hogy keskeny határon táncol a módszer, és átgondolt döntés eredménye kell, hogy legyen, de az ő tapasztalatában eddig helytállónak bizonyult.

A konferencia nagyon informatív és inspiráló volt, köszönhetően a felkészült, tapasztalt, professzionális előadóknak és az elhangzott információknak. Az élményen kívül, a résztvevők Ted Wachtel Dreaming of a New Reality című könyvével is gazdagabbak lettek, amely a resztoratív technikák iskolai bevezetésének hatásait és a módszertani eszközeit taglalja. A szervezők azt ígérték, hogy a konferencián elhangzott összes előadás anyaga elérhető lesz honlapjukon, ezért érdemes figyelemmel követni a http://www.iirp.edu/ oldalt.

Az International Mediation Institute egyik szakmai cikkében kiemelten foglalkozik az alternatív vitarendezés jótékony hatásaival a vállalati konfliktusok esetében.

2006-ban az American Arbitration Association egy tanulmányt tett közzé, azokról a vállalatokról, amelyek a konfliktusaikat tudatosan, úgynevezett portfólió megközelítéssel kezelik. Ez azt jelenti, hogy ezekben a vállalatokban, a konfliktusokat tágabb nézőpontból vizsgálják, az egyes vitákat a többihez való viszonyukban elemzik, azzal a céllal, hogy minimizálják az ezzel járó költségeket, időveszteséget és rizikókat, valamint hogy megőrizzék értékes üzleti kapcsolataikat. A konfliktusaikat tudatosan kezelő cégek konfliktusmegelőző programokban is részt vesznek, és olyan működési feltételeket dolgoznak ki, amelyek segítik a konfliktusok kialakulását és eszkalációját.

Azok a cégek, amelyek mindent megtesznek, hogy konfliktusaikat tudatosan kezeljék, 28%-kal magasabb az árfolyam-nyereség arányuk az állami vállalatok átlagánál, és 68%-kal magasabb, mint a konfliktusukat legkevésbé tudatosan kezelő cégek. Az eredmények azt tükrözik, hogy a magas tudatosság mögött az az érdek húzódik meg, hogy a vállalat minél inkább megőrizze jó kapcsolatát az összes érintettel.

A tudatos vállalati konfliktuskezelés főbb előnyei a következők:

• Jobb, erősebb kapcsolat a vevőkkel, beszállítókkal, alkalmazottakkal. Az üzleti partnerek kifejezetten kiválónak tartják a kapcsolatot a vállalattal.
• Magasra értékelik az alternatív vitarendezés jelentőségét, azon belül is a gyorsaságát és a folyamat tisztaságát, és előbb választják ezt a konfliktuskezelési formát, mint a pereskedést.
• Alacsonyabb ügyvédi költségek és nagyobb belső hatékonyság.
• A vállalati jogi osztály erőforrásainak jobb kihasználása.

2010-ben, az Európai Bizottság finanszírozásával, európai tanulmány is készült a témában, hogy értékeljék az alternatív vitarendezési eljárások helyzetét az Európai Unióban. A tanulmány az EU Mediációs Irányelvének alkalmazását hivatott segíteni, amely végső céljául a határokon átnyúló kereskedelmi tranzakciók számának emelkedését tűzte ki célul. A pereskedéssel összehasonlítva, az arbitráció rövidebb ideig tart, de átlagosan még mindig körülbelül egy évig. A mediáció ennél sokkal gyorsabb és költséghatékonyabb.

A teljes cikk angol nyelven ITT olvasható

Magyarországon jelenleg kevesen veszik igénybe a szolgáltatást, pedig megéri. Forduljon hozzánk bizalommal!

A Partners Hungary Alapítvány 2015 márciusi mediációs konferenciája a heterogén csoportok hatékony együttműködéséről szólt.

• Kertész Tibor, a Partners Hungary egykori trénere és mediátora az 2015. április 17-i mediációs műhelyünk vendégünk volt. A Partners Hungary Alapítvány külsős mediátora és egykori trénere, az Igazságügyi Hivatal mediátorainak mentora és immár több éve a Miskolci Egyetem oktatója is.
• Tibor ma Bécsben él és dolgozik, mediátorként, egy nemzetközi cég munkatársaként. Tapasztalatként, több  100 tréning és több  mint 2500 mediációs ülés során megélt tapasztalatait osztotta meg  velünk, multikulturális munkahelyi környezet témában, egy interaktív előadás és  egy fórumszínházas gyakorlat formájában.
• Olyan vállalati konfliktusok esettanulmányait hozta, amelyekben az interkulturális vonal nagy szerepet kapott: a konfliktusok szereplői különböző nemzetiségi, vallási-kulturális, nemi és életkorbeli sajátosságokkal bírtak, amelyek mellett a mediációban nem lehetett elsiklani, hiszen potenciálisan értékkonfliktust hordoznak magukban.

Kertész Tibor felhívta a figyelmet arra, hogy amikor interkulturális konfliktussal dolgozik a mediátor, nagyon fontos, hogy ismerje és tudatosan kezelje a felek különböző hátterének egyes elemeit (etnikai hovatartozás, a tágabb szociokulturális környezet, életkor, nem, szexuális hovatartozás, képzettség), az ahhoz kapcsolódó előítéleteket és sztereotípiákat, beleértve a mediátor saját előítéleteit is. Az interkulturális különbségek kezeléséhez Ausztriában például külön Diversity Management képzés is kapcsolódik, amelynek elvégzése kötelező mediátorok számára. A mediátor érzékenysége kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a felek elmozduljanak a konfliktus megoldása felé.

Ehhez kapcsolódóan újra előkerült a kérdés: az eltérő kulturális hátterű felek eltérő értékekkel érkeznek. Vajon mediálható-e az értékkonfliktus? Erre többféle lehetséges válasz létezik.

• Az esettanulmányok során kiderült, hogy bizonyos esetekben a vita csak értékkonfliktusnak látszik, ám ha kibontjuk, kiderülhet, hogy a konfliktus nem a felek eltérő hátterének eredménye. A mediátornak abban az esetben van dolga a felek eltérő hátterével, ha azok a konfliktushoz és annak feloldásához való viszonyulásukat befolyásolja.
• A valós értékkonfliktusokat tekintve, akkor lehet sikeres a mediáció, ha a konfliktust újradefiniáljuk a közös probléma, azon belül is a megoldási lehetőségek mentén. A másik nézőpontjának elfogadása nem jelenti azt, hogy egyet is értünk vele, azonban megegyezhetünk abban, hogy nem értünk egyet bizonyos kérdésekben, viszont a közös ügyeinkre attól még találhatunk megoldást, ha a kölcsönös tisztelet megvan a felekben.

A professzionális módszertani tudás a szakmai személyiség felkészültsége nélkül keveset ér. Jó szakemberré is csak a mások segítségével válhatunk, ha adunk és kapunk visszajelzést. Napjainkban a kiégés, a motivációvesztés az egyik legsűrűbben visszatérő rizikófaktor.

Lépésről lépésre roadshow 2016 tavaszán

Az eseménysorozat olyan műhelymunkákon való részvétel lehetőségét kínálja, ahol a résztvevők bepillanthattak a a Lépésről lépésre programba. Amikor működés közben látjuk a módszert, sokkal életszerűbbé válik, értelmet nyer a gyermekközpontúság. 2016. március 21-én a Kiskőrösi EGYMI – Lépésről Lépésre Módszertani központ – adott helyet a szakmai napnak.

A műhelymunkán a Kiskőrösi EGYMI pedagógusai, a Lépésről Lépésre módszertan segítségével, az alábbi kihívásokra nyújtottak korszerű pedagógiai válaszokat:

• az sajátos nevelési igényű tanulók integrációja,
• a különféle tanulási nehézségek kezelése,
• az egyéni bánásmód, differenciálás lehetőségei,
• hátrányos helyzetű gyerekek sikeres oktatása,
• a tanulási motiváció növelése és fenntartása,
• a fegyelemmel, viselkedéssel kapcsolatos nehézségek,
• a korszerű tanulásszervezési módok, eljárások, módszerek gyakorlati alkalmazása,
• az értékelési eljárások, módszerek.

A szakmai nap bemutató foglalkozásokkal kezdődött az óvodában, illetve bemutató órákkal az iskolában, alsó és felső tagozatban egyaránt.

Ezt követően kötetlen beszélgetés és közös ebéd következett, majd Zágon Mari, a Lépésről Lépésre program szakmai vezetője tartott interaktív műhelymunkát, ahol a vendégek nem csak szemlélőként, de aktív résztvevőként is megmerítkezhettek a program elemeiben. A foglalkozások lényege, hogy a gyermekek érdeklődése köré szervezik a feladatokat, a tanulás pedig gyakran történik aktív cselekvésen keresztül. A pedagógus személyre szabott, bátorító visszajelzései segítik a gyerekeket abban, hogy legyen kedvük újra és újra megpróbálni a feladatokat, illetve hogy ők maguk választhassák ki, miben szeretnének fejlődni.
A rendezvényen több, mint hetvenen vettek részt: óvodapedagógusok, tanítók, tanárok, fejlesztő pedagógusok, gyógypedagógusok – az ország 13 településéről, 19 intézményből. Ritka, de annál hasznosabbak a hasonló fórumok, ahol az oktatás különféle szintjeinek szerplői találkozhatnak, építhetnek kapcsolatot és tanulhatnak egymástól. Igazi szakmai műhely volt!

„Sokféle programot láttam már, de itt éreztem azt igazán, hogy gyerekek köré szervezik igazán a feladatokat. Ami meglepő, hogy mennyire jól tudnak haladni és közösen dolgozni, és ami fontos, hogy a felnőttek is élvezik az egészet. Nagyon feltöltött ez a nap. Alig várom, hogy nekem is legyen lehetőségem LL képzésen részt venni!”

(Kati, tanító)

Tekintse meg az óraterveket, a rendezvényen készült képeket és nyerjen inspirációt INNEN.

Gyöngyöspatai Meséd program és Női Kör

Miről szólt a program?

• Az Egység a Különféleségben Alapítvánnyal megvalósított programunk két elemre épített. Egyrészt a roma női közösségben szerettünk volna lehetőséget adni a nőknek arra, hogy beszéljenek azokról az érzelmeikről, amelyek a Magyar Gárda és egyéb paramilitáris szervezetek 2011. tavaszán történő bevonulásának következtében a mai napig hatással vannak rájuk
• Másrészt olyan szakértők behozatalát tettük lehetővé, akikre a női csoport tagjai leginkább igényt tartottak.
• Az egy éves program során, heti rendszerességgel „Meséd” program indult, amely az édesanyák olvasási kompetenciáját hivatott emelni, illetve a gyerekeikkel való kapcsolatot szerette volna bővíteni, de indirekten hosszú távon a tanulásra való felkészítést szolgálta a szókincsbővítés, a mesék fantázia és kreativitást erősítő hatása.

Havi rendszerességgel nagyobb körben – tematikus programok, szakértők hoztak be olyan témákat a csoportba, ami a közösség fejlődését célozta meg. Legfőbb célunk a tanult tehetetlenségből való felélesztés, a konstruktív kommunikáció elősegítése, sikeres roma nők életútjának bemutatása párbeszéd formájában.
A csoporttagok a havi eseményeket változó motivációval követték. Többen a fiatal anyák közül annak örültek, hogy a szabadidejüket egy újszerű elfoglaltsággal, könnyedebb, néha viccesebb helyzetben tudták eltölteni. Az idősebb korosztály inkább a dolgok praktikus oldalát kereste, nem az öröm, hanem a problémák kibeszélése, a munkához való hozzájutás lehetőségének kiaknázása érdekelte. A munkaerő tanácsadó helyszíni konzultációján 40 ember jelent meg, remélve azt, hogy előbb –utóbb kapnak aktuális információt a munkaerő piaci lehetőségekről. Nagy eredményként könyveltük el, hogy azóta néhányan (férfiak) már bekerültek képzésekbe.

Hogyan dolgoztunk?

1. MESÉD kört szerveztünk: heti rendszerességgel, 10-12 fő részvételével, 0-7 éves gyerekeket nevelő édesanyák mesélő köre szerveződött helyi koordinátorok által. A Meséd-csoportot a roma közösségből származó, kiképzett facilitátorok vezették. A program keretében az anyukák hetente egyszer, 2 órában, mesekönyvekből olvastak, majd a történeteket közösen megbeszélték. Az 1 éves program végére 36 kötetes „mini könyvtára” lett minden a programban résztvevő családnak.

2. NŐI beszélgető köröket szerveztünk – minden korosztálynak, havi rendszerességgel megtartott, facilitátor által vezetett nagycsoportos foglalkozásokat tartottunk – szakértő meghívásával. A programba olyan sikeres roma nőket kértünk fel szakértőnek, akik életútjukkal, identitásukkal mintát adhatnak a helyi lányoknak, asszonyoknak.

• Támogató/forrás: Privát donor
• Magánadományból megvalósuló saját program
• Együttműködő szervezetek: Furugh Schwitzer –Meséd program szakmai vezetője, Egység a különféleségben Alapítvány
• Támogatás összege: 5.000.000 Ft
• Időtartam: 2012. június-2013. június

A REYN Romani Early Years Network Roma Kisgyermekkori Hálózat olyan szakembereket tömörít, akik közvetlenül Roma kisgyerekekkel foglalkoznak, illetve munkájuk fókuszában Roma gyerekek állnak (elméleti szakemberek, non profit szervezetek munkatársai, stb.).

A közvetlen célcsoport a 0-3 év közötti gyerekekkel foglalkozó szakértők, de természetesen a nagyobb gyerekekkel (3-8 év), illetve várandós anyákkal foglalkozó kollégák is beletartoznak a hálózatba. Kiemelten szeretne a REYN arra figyelni, hogy minél több Roma tagja legyen a hálózatnak.

A REYN végső célja, hogy mind a Roma gyerekek, mind a velük foglalkozó szakemberek minőségi szakmai ellátást / képzést kapjanak. Ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy a Roma és /vagy hátrányos helyzetben élő gyermekek egyre javuló minőségű ellátásban és oktatásban részesüljenek.

Mit csinál a REYN?

• Ingyenes képzéseket, tréningeket kínál Roma koragyerekkorral kapcsolatos témákban: konfliktuskezelés, integráció, előítéletkezelés, együttműködés roma szülőkkel
• Ingyenes szakmai tanulmányutakat szervez, melynek keretében a Roma kisgyerekekkel foglalkozó szakemberek akár az országon belül, akár nemzetközileg is tapasztalatokat cserélhetnek
• Megosztja és terjeszti a „jó gyakorlatokat” a Roma gyerekekkel foglalkozó szakemberek között
• Szakpolitikai ajánlásokat ír, valamint hallatja a hangját azokon a fórumokon, ahol a kora gyermekkorral foglalkozó szakemberek vannak jelen, elősegítvén a REYN szakmán belüli ismertségét

Kiknek segít a program?

1. Tanároknak, tanítóknak
2. Óvodapedagógusoknak
3. Iskolapszichológusoknak
4. Óvodai-iskolai szociális segítőknek
5. Bölcsődei kisgyermeknevelőknek
6. Gyógypedagógusoknak
7. Logopédusoknak
8. Szülőkkel foglalkozó közösségi mediátoroknak
9. Védőnőknek
10. Pedagógiai asszisztenseknek
11. Roma közösségben dolgozó szociális munkásoknak
12. Egyéb (pl. gyermekházban dolgozók, tanodai dolgozók)

Eredmények

• 800+ regisztrált tag
• Ingyenes tréningek REYN tagjaink számára (Két 1-1 napos térítésmentes tréning, és három 3 napos akkreditált tréning 50% önerővel)
• Elkészült egy 1 kutatás, mely a roma kora gyermekkorban dolgozó szakemberek számát és kihívásait térképezi fel. (http://reyn.hu/reyn-2016-tagsag-igenyfelmeres/)
• Öt roma dajka képzése, munkaerőpiaci mentorálása
• 1 szakpolitikai ajánlás (http://reyn.hu/szakpolitikai-ajanlas/)
• Szervezeti hálózat kialakítása azon intézményeknek, akik célcsoportja a roma kisgyerekek

Jelentkezz te is tagnak a REYN holnapján!

Bővebb információ a programról:

László Zsuzsa
laszlozs@partnershungary.hu

Ma Magyarországon több, mint félmillió embernek nincs.

Programunkkal kültéri vécéket építünk, helyi összefogással és közösségi tervezéssel.

• A statisztika csak azt tartja nyilván, hogy kinek nincs beltéri WC-je, de tapasztalataink alapján a kültéri illemhely is hiányzik több tízezer családnál. Az Eurostat adatai alapján Magyarországon 523,5 ezer fő (köztük pedig több, mint 170 ezer gyermek) él olyan lakásban, amely nem rendelkezik saját WC-vel. Az átlagnépességhez képest a romák lakáshelyzete lényegesen rosszabb lakásminőség terén, így ez a probléma kiemelten sújtja őket.
• 2015-ben azért kezdtünk adománygyűjtésbe, hogy a korábban megépített 84 kültéri WC mellé még további 30-at építhessünk Porcsalmán. Azóta minden családnak van legalább kültéri illemhelye a településen.

Mit tettünk programunk során?

Természetesen tudjuk, hogy ezekkel az akciókkal csak nagyon kis mértékben lehet enyhíteni a legszegényebbek lakhatás, de főképp a lakásminőség kérdése rendkívül összetett probléma, és különösen igaz ez a telepeken vagy telepszerű környezetben, szegregátumokban élő, leginkább roma származású családok esetében. A diszkrimináció mellett szembe kell nézniük ugyanis az közmű-infrastruktúra teljes hiányával, az egészségügyi, valamint szociális szolgáltatások elérhetetlenségével, és azzal is, hogy a lakásfenntartási támogatás 2015-ös megszüntetésével még nehezebb helyzetbe kerültek ezek az emberek.

Együtt a Jobb egészségért

Az illemhelyek hiánya és az ebből fakadó lakhatási, valamint egészségügyi problémák ilyen mértékű súlyossága nekünk sem volt mindig ennyire egyértelmű. Az „Együtt a Jobb egészségért” elnevezésű, nemzetközi partnerségben, egy román, egy bolgár és egy szlovák partnerszervezettel megvalósuló projektünk keretében vált a “WC-ügy” a legkirívóbb, az egészségügyet érintő kihívássá azokon a településeken, amelyek részt vesznek a programban. A nemzetközi projekt célja, hogy az egyes országokban, a jelenleg tapasztalható helyzethez mérten, közös fellépéssel segítse a mediáció egészségügyi hozzáférést erősítő elterjedését, egészségügyi ellátórendszerbe történő beépülését, további megerősödését. A magyarországi kísérleti projektben a közvetítői tevékenység (interkulturális mediáció) és a közösségi tervezés módszerének alkalmazásával szeretnénk az egészségügyi rendszer és a kistelepüléseken élő, leginkább cigány származású emberek és közösségek között hidat építeni, ezzel erősítve a helyi ellátórendszer elérését, igénybevételét, valamint az egészségtudatos életmód népszerűsítését, gyakorlását. A projektben a helyi védőnők, a háziorvosok, a polgármester, a szociális intézmények munkatársai, illetve a pedagógusok is részt vesznek, akiknek a munkáját a helyben kiképzett, a helyi közösségből származó roma mediátor segíti. Az ő feladatuk, hogy hidat képezzenek a közösség, valamint az intézmények között.

Közösségfejlesztés

A projekt tehát jóval többről szól a WC-k megépítésénél. Az akciót a mediátor által szervezett közösségi kerekasztalokon tervezik meg a helyiek. Ezen részt vesznek az intézményvezetők, a védőnők, a háziorvos és természetesen az érintett lakosság is. A helyiek maguk tervezik meg az eszközbeszerzést, a munkafolyamatot, közösen döntenek az építés idejéről, helyéről és arról, hogy kinek mi lesz a feladata. Vagyis a helyiek maguk szerzik be a vécék építéséhez szükséges faanyagot, valamint az eszközöket, a részleteket pedig közösségi kerekasztalokon beszélik át. Fő célunk ugyanis a „képessé tétel”, vagyis, hogy segítsünk ezeknek az embereknek abban, hogy közösségi megoldásokat keresve kitörhessenek abból a nyomorból, amiben élnek.

Olvasson erről bővebben!

European Network for Nonviolence and Dialogue Program

A projekt célja, hogy civil szereplők között párbeszédet indítson eszkalálódással fenyegető társadalmi értékalapú konfliktusokról, és azok lehetséges megoldási formáiról.

• Cél, hogy a projekt párbeszédeket indítson és hozzájáruljon ezen konfliktusok konstruktív, erőszakmentes megoldásához.
• A projekt első lépéseként egy tanulmány készül az egyes országokban tapasztalható értékkonfliktusokról és az adott területen fellelhető jó gyakorlatokról.
• Második fázisában a program egy civil hálózatot hoz létre olyan szervezetek részvételével, akik ezen a területen aktívak. Ez a hálózat párbeszéd, valamint kampányok segítségével küzd a radikalizálódás megállításáért.

A programban megvalósult tevékenységekről, a bevont országokról és a résztvevők számáról itt olvashatnak:

Info_Template_en_Network for nonviolence and dialogue

This project titled Network for Non-violence and Dialogue was co-financed by Europe for Citizens under the Strand 2: Civil Society Projects 2016 and has been implemented from 1.1.2017 to 30.06.2018. Information about the implemented activities with indicated numbers of involved countries and participants can be accessed here:

Info_Template_en_Network for nonviolence and dialogue” 

PDCS – főpályázó

Partnerek, 7 ország: Szlovákia, Bulgária, Csehország, Lengyelország, HUN, Németország, Románia

Egyéb fontos információk:

• Projekt/Támogatási Program neve: European Network for Nonviolence and Dialogue
• Együttműködő partner: Pressley Ridge Alapítvány http://www.pressleyridge.hu/
• Időtartam kezdete/vége: 2016. 08. 01. – 2017. 07. 31
• Költségvetés összege, pénznem: 11.170 EUR

Mi a Számít a közösség program célja?

Valódi együttműködést alakítunk ki pedagógusok és szülők között, hiszen csak közös érdekek és jó kapcsolatok segítségével tudnak jól együttműködni.

Mi mindent teszünk a projekt során?

Műhelymunkákat szervezünk tanárok és szülők számára, hogy áthidaljuk a köztük lévő távolságot, félreértéseket, felülírjuk a korábbi negatív tapasztalatokat. Az egyik legkedveltebb tréningünk a „szülők az iskolában” tréning, amely során a szülőket készítjük fel arra, hogy gyermekük osztályában különféle foglalkozást tartsanak, és a pedagógus igény szerint asszisztáljon ebben. Ezt követően, a  szülőnek lehetősége adódik a gyermeke osztályában egy tanóra keretén belül, foglalkozást tartani.A foglalkozás előnyei:

• a szülő belelát a pedagógus munkájába,
• a gyermek élvezi szülei bevonódását, büszke lesz szüleire,
• illetve a közös felkészülés közelebb hozza a pedagógust, és szülőt.

A projekt keretén belül lehetőség van egy miniprojekt megszervezésre, melyet a közösségi tervezés alapjaival készítenek elő a pedagógusok és szülők. A szervezésnél, tervezésnél sok időt töltenek együtt, ami még jobban segíti egymás megismerését, elfogadását, egymás értékeinek a feltárását.

Minden foglalkozás után a pedagógusok esszét írnak az élményükről, tapasztalataikról. Ehhez hasonló esszék a családlátogatások után is készülnek. Az esszékből és az elmúlt 3 év tapasztalataiból kézikönyv készül, a pedagógus és szülői együttműködés egyéb aspektusairól. A családlátogatásokat a pedagógusok igényeire építve terveztük a projektbe.

„Azt gondoltam, hogy egy középosztályhoz tartozó roma családhoz megyek látogatni, mert mindig olyan szépen, és tisztán járatták a gyerekeket, és ők szülők is nagyon szépen jártak. Meglepő látvány fogadott a családlátogatáson, egy szegény roma családnál jártam, akiknél nagyon szép tisztaság volt. Megtisztelő volt, hogy beengedtek az otthonukba, nagy szeretettel láttak vendégül. Az elején izgultak ők is és én is, de aztán feloldódtunk, sok közös pontot találtunk. Egészen más volt ilyen keretek közt beszélgetni, mint egy fogadóórán, és valahogy azóta még könnyebb együttműködni mind a szülőkkel, mind a kis diákommal. ”

• A „Számít a közösség” projektünk 4 éve futó projekt Nyírbátorban, melyet a  „Foundation Open Institute támogat a 2019-2020 tanévre. Támogatásunk összege: 15000 USD.
• Nyírbátori Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolával az évek alatt egy nagyon pozitív együttműködést mondhatunk magunkénak. Projektünk sikerességéhez nagyban hozzájárult az iskola vezetésének nyitottsága.

Mi történt 2020-ban?

2020 márciusában, a koronavírus miatt az iskolák digitális munkarendre álltak át. Ez a változás még ott sem feltétlenül könnyű, ahol mindenkinek saját eszköze van otthon és ismerősek a különféle programok használatában. Ahol pedig a családok kevéssé jártasak az alkalmazások és az internet világában, ott különösen fontos az összefogás és a támogatás.

A szülőkkel és a roma mediátorokkal közösen dolgozunk azon, hogy együtt gyűjtsük össze a legfontosabb információkat, és tegyük elérhetővé minden érintett számára.  A roma mediátorok, akik maguk is szülők, a pedagógusokkal együtt létrehoztak egy Facebook csoportot, ahová minden érintettet behívtak, első, hogy legyen közös felület, ahol információt cserélhetnek. Nagy a nyüzsgés a csoportban, kérdések kérdések hátán. „Hogyan kell képet feltölteni a krétába, ti tudjátok? Hova kell menni az ebédért a gyerekeknek, vagy lehozzák nekünk?”

Mi történik 2021-ben?

Nyírbátorban a Mesélő Édesanyák (MesÉd) programmal folytatjuk a szülőkkel való közös munkát. A program célja, hogy megtörje a társadalmi kirekesztettség és a kisebbségi érzés okozta hátrányos helyzetet. Nehéz sorsú roma édesanyák számára szervezünk csoportos találkozókat, jelenleg Nyírbátorban, hogy megtapasztalják: a meseolvasás öröm, amelyet gyermekeiknek is továbbadhatnak. A módszer megálmodója Furugh Switzer szociológus. A program a koronavírus járvány alatt online, a Zoom alkalmazáson keresztül is zajlott, amely annak volt köszönhető, hogy egy korábbi programunkban kialakult a szülők bizalma irántunk, illetve sikerült okoseszközöket és internet elérést biztosítani számukra, mindemellett képzést a különféle alkalmazások használatára – így sikerült bekapcsolódniuk a járványhelyzet alatt a digitális oktatásba, csökkentve az iskolai lemorzsolódást.

A helyi anyukák készítettek egy amatőr videót, hogy megörökítsék saját maguknak, mi történik egy Meséd foglalkozáson, és megengedték, hogy közzé tegyük. Nézze meg ön is!

Gyermekközpontú oktatás a Lépésről lépésre program segítségével

A Lépésről lépésre (LL) módszerrel működő óvodákban és iskolákban a gyermekek természetesen, örömmel, élményeken és tapasztalatokon keresztül tanulnak. A pedagógusok úgy szervezik meg a tanulást, úgy rendezik be a termeket, hogy a gyerekek biztonságos és inspiráló környezetben sajátítsák el a boldog élethez szükséges gondolkodásmódot és képességeket. A gyerekek szeretnek óvodába, iskolába járni és tanulni.

Mi a Lépésről Lépésre program célja?

Az önállóság, a nyitottság, az együttműködés, a kritikai gondolkodás, a kreativitás és a világ dolgai iránti érdeklődés olyan tulajdonságok, amelyek segítenek megküzdeni a jövő kihívásaival, egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Ezeket erősítjük a gyerekekben a mindennapok során. A gyerekek projekteken dolgoznak, így egy-egy téma, probléma megoldása során életszerűvé válnak a tantárgyak. A Lépésről lépésre csoportokban és osztályokban beszélgetőkörrel kezdődik és zárul a nap. A pozitív megerősítés, biztatás a fejlődés mozgatórugói, erre a pedagógusok külön hangsúlyt fordítanak. Az értékelés az egyéni fejlődés megerősítését szolgálja; a gyerekek önmagukat is és a társaikat is értékelik.

A pedagógusok a szülőkkel partnerként működnek együtt. Nincsenek hagyományos szülői értekezletek, de vannak rendszeres beszélgetések, szülői fórumok, közös tevékenységek. A szülők szabadon bejárnak az iskolába, óvodába. A szülők tudják, mi történik az iskolában, a pedagógusok tudják, mi történik a családban.

Vannak gyerekek, akik olyan helyeken jönnek a világra, például szegregátumokban, ahol elérhető közelségben nincs jó iskola és a család sem tudja nekik megadni azt a támogatást, ami ahhoz kell, hogy felnőttként jó állásuk lehessen, és hozzáférjenek olyan szolgáltatásokhoz, ami a nagyon szegényeknek nem adatik meg.  A Lépésről lépésre programot olyan helyeken terjesztjük, ahol a hátrányokkal érkező gyerekeknek teremtünk esélyt a minőségi oktatásban való részvételre. Az LL program alkalmas arra, hogy különböző hátterű gyerekek együtt nevelkedjenek, tanuljanak egymástól, egymásról, a világról. Ehhez a hátteret a pedagógusok biztosítják úgy, hogy minden gyerek a képességeinek, életkorának, aktuális állapotának megfelelő feladatokat kap, és egyéni fejlesztésben részesül.

Mit teszünk Lépésről Lépésre programunk során?

Ma Közép- és Kelet Európa valamint Ázsia 29 országában működnek Lépésről lépésre intézmények, melyek aktív tanulás segítségével teszik alkalmassá a gyerekeket arra, hogy egy demokratikus társadalom hasznos és alkotó tagjaivá váljanak. A program terjesztésével foglalkozó szervezeteket a Nemzetközi Lépésről Lépésre Egyesület (International Step by Step Association) fogja össze és biztosít számukra lehetőséget az innovációra, egymástól való tanulásra, közös programok megvalósítására.

Magyarországon program iránt érdeklődő pedagógusokat olyan trénerek tanítják meg a program gyakorlati bevezetésére, akik maguk is ezzel a módszerrel tanítanak. Az új módszer bevezetése is lépésről lépésre történik. Fontos, hogy minden pedagógus a saját ütemében, a gyerekekkel és szülőkkel együttműködve haladjon. A trénerek mentorként is ott állnak a módszert alkalmazni kívánó pedagógusok mögött. Az országban Miskolcon, Pécsen és Kiskőrösön van olyan iskola, amely modell-intézményként működik. Itt tanítanak a trénerek, ide jöhetnek megfigyeléseket végezni a leendő Lépésről lépésre pedagógusok. A módszertani központok a gyakorló és leendő LL pedagógusok számára rendszeresen tartanak műhelymunkákat, ahol lehet egymástól is tanulni, megosztani a változással járó sikereket, elakadásokat.

Ha ön is szeretné bevezetni óvodájában, iskolájában, keressen minket!

Mi a Tempus EFFEKT célja?

A finn, lett, cseh, brit, ír és magyar partnerségben megvalósuló projekt célja egy olyan európai módszertani keretrendszer létrehozása és kipróbálása, ami a tanárokat segíti abban, hogy egymástól, egymás gyakorlatából tudjanak tanulni. Emellett segíteni kívánja az oktatáspolitikai döntéshozókat, hogy olyan rendszerekben gondolkodjanak, amiben a szakmai képzésekben helyet kap a kollaboratív tanulás.

Továbbá célunk, hogy nemzetközi partnereinkkel létrehozzunk egy európai szakmai és módszertani keretet, amelyben összegyűjtjük és közkincsé tesszük a létező innovatív gyakorlatokat és eszközöket a tanári együttműködésen alapuló tanulás témájához kapcsolódóan. A szakmai és módszertani keret az oktatás különböző szintjein levő szereplőknek (tanárok, iskolavezetők, szülők, diákok, tanárképzők, szakpolitikai döntéshozók stb.) kínál majd eszközöket és módszereket, amelyekkel képesek lesznek megvalósítani és fejleszteni a kollaboratív tanulást iskolai, helyi, regionális és nemzeti (rendszer) szinten.

Mit teszünk a projektben?

A finn, lett, cseh, brit, ír és magyar partnerségban (ERASMUS K3) az elméleti szakemberek, egyetemi kutatóműhelyek a keretrendszer kidolgozásán és értékelésén dolgoznak, mi a Partnersnél a keretrendszer gyakorlati kipróbálásában veszünk részt.

A kiskőrösi Lépésről lépésre módszertani központ 2016 nyarán megtartott képzésén 39 pedagógus vett részt Mezőfalváról, Mohácsról Kiskőrösről. Ők a kollaboratív tanulócsoport tagjai. Meglátogatták egymást, megfigyelték és értékelték egymás munkáját azért, hogy hatékonyabban tudjanak tanítani  a Lépésről lépésre módszer alkalmazásával. 

A legfontosabb az  számukra a programban, hogy nem maradnak egyedül a változásban, a változás bevezetésében. Az egyik résztvevő pedagógus a 2017. augusztusi találkozón azt mondta: mindig így kellene kezdeni a tanévet, mert energiát és ötleteket ad az újrakezdéshez.

Mi az E.On Erőmű Kerekasztal célja?

A kerekasztal –országosan egyedülálló – meghívásos alapon működő párbeszédfórum, amelyet az Uniper Hungary Kft (E.ON Erőművek Kft.) kezdeményezett 2007-ben, amikor Gönyűn erőművet építettek. A vállalat tapasztalatai azt mutatták, hogy sokkal könnyebb az esetleges lakossági ellenállásokat, félreértéseket nyílt kommunikációval és párbeszéddel kezelni.

Hogyan működik?

Előzetesen csak a beruházás időtartamának erejéig terveztek a fórummal, ám olyan sikeres volt és olyan pozitív visszajelzések érkeztek a résztvevő felektől, hogy a cég a fórum fenntartása mellett döntött. Ennek eredménye, hogy immáron 10 éve ez egy sikeresen működő fórum, ahol minden fél hangot adhat véleményének, teret kap felszólalni, megfogalmazhat kérdéseket és azokra válaszokat kap.

A kerekasztal célja a hosszú távú, rendszeres dialógus kialakítása és működtetése, a gönyűi erőművel kapcsolatban, a helyi közösség képviselői és az erőmű üzemeltetője között. Példaértékű folyamatról van szó, hiszen a helyi közösség szava is számít egy őket érintő, fontos kérdésben.

Mi mindent teszünk a kerekasztalok során?

Rendszeres lakossági fórumokat és kerekasztal beszélgetéseket hívunk össze és facilitálunk, ahol a lakosság képviselői és az erőműt üzemeltető vállalat cserélhet információt az aktuális, erőmű körüli eseményekről, kérdésekről.

Mik az eredmények?

A helyi lakosok rendszeres információhoz jutnak az erőműről, működéséről, az erőmű vezetősége pedig a lakosság, a különböző szervezetek, intézmények kérdéseire, esetleges kételyeire tud választ adni. Mindezek a kölcsönös bizalom kiépítését és fenntartását eredményezik.

A Kerekasztal munkáját független félként a Partners Hungary szervezi, irányítja, ami azért fontos, hiszen egy külső, pártatlan, konfliktuskezelésben is jártas facilitátor hiteles keretet teremt a partneri kommunikációhoz.

Bővebb információ a programról:

Herbai István
histvan@partnershungary.hu

Wagner János
wagner@partnershungary.hu

Mi a PHASE prgram célja?

A GlaxoSmithKline gyógyszeripari vállalt (GSK) 1998-2016 között működtette a Personal Hygiene & Sanitation Education (PHASE) nevű programját, hogy csökkentse a szanitációs és higiénés problémák miatti megbetegedések számát a szegénységben élő gyermekek és családjaik körében.

A projekt keretében játékok segítségével tanítják meg a gyermekeket az alapvető higiénés módszerek, például a kézmosás helyes használatára. A program egyik fő eleme, hogy a gyermekeken keresztül a szülőket is képessé tegyék arra, hogy javítsanak az életkörülményeiken.

• A projekt eddig a fejlődő világ országaiban indult el, azonban világossá vált, hogy Európában is nagy szükség van erre. A GSK ezért döntött úgy, hogy a PHASE-t elindítja azokban az európai országokban is, ahol működik a „Together for a better health – for us, by us” nevű egészségügyi mediációs projektet.
• A 2012-ben indult kísérleti projekt célja, hogy Magyarországon meghonosítsa a roma (interkulturális) mediátorok egészségügyi ellátórendszerbe léptetését, ezzel segítve a hátrányos helyzetű – ezen belül a felülreprezentált roma – emberek egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését, az egészségtudatos életmód elterjesztését.
• A nemzetközi partnerségben, Szlovákia, Bulgária, Románia és Magyarország egy-egy roma integrációval foglalkozó non-profit szervezete működik együtt a GSK helyi szervezeteivel e projektek megvalósításában.

Mi mindent tettünk a PHASE során?

A Partners Hungary Alapítvány a kézmosás, a WC-használat témában vállalta, hogy elkészíti a szükséges eszközöket, melyeket egy másik projektünk (REYN) keretében juttatunk el az intézményekhez. A projekt keretében elkészült egy mesekönyv és az ahhoz tartozó szakmai kézikönyv, egy kártyajáték, amely segítségével óvónők és védőnők tartottak foglalkozásokat a helyes mosdóhasználatról a gyerekeknek.

A program kiválóan összekapcsolható a már létező interkulturális mediátorok által végzett munkával. A kapcsolódó program célja szintén az, hogy javítsa a hátrányos helyzetű – ezen belül különösen a roma – emberek egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését, az egészségtudatos életmód elterjesztését.

Hasonló projektjeinkről ITT és ITT olvashat.

• Projekt/Támogatási Program neve: Personal Hygiene and sanitation education
• Támogató szervezet: GlaxoSmithKline Ltd.
• Időtartam kezdete/vége: 2015.október. – 2017.október.
• Költségvetés összege, pénznem: 6.000.000 HUF

Roma közösségek bevonása az élhetőbb településekért

Mi a ROMED program célja?

A roma közösségekkel való együttműködés sok polgármester számára kihívást jelent.

A társadalom peremén, szegregáltan élő közösség döntő többsége mélyszegénységben él a városok, falvak határterületein. A helyzetet a bizalom hiánya, a felhalmozódott rossz tapasztalatok miatt a legtöbben problémaként kezelik minden oldalról; a roma közösség és a helyi közigazgatás között nincs, vagy konfliktusos a kapcsolat, nincs valódi párbeszéd.

A Partners Hungary Alapítvány – több mint 50 európai és tucatnyi hazai településen – kipróbált módszertant és eszközrendszert ajánl az önkormányzatok figyelmébe, melynek segítségével erősödik a közösségek, a helyi intézmények és az önkormányzat közötti párbeszéd és az együttműködés. Ennek eredményeképpen csökken a feszültség, és elindulhat a helyi problémák közös megoldása. Ez az interkulturális mediáció.

Mi mindent teszünk a ROMED során?

A módszertan alapját az Európa Tanács ROMED programja adja, mely kiegészül a Partners Hungary Alapítvány több mint 20 éves roma integráció területén szerzett tapasztalatával.

Az interkulturális mediátor a helyi roma közösség elfogadott tagja, aki konfliktuskezelésben és közösségi tervezésben jártasságot szerez, a Partners képzése által.

Az interkulturális mediátor közreműködésével helyi közösségi akciócsoport (KACS) alakul. A csoport tagjai megvitatják a közösség problémáit és a helyi intézmények képviselőivel, a helyi döntéshozókkal közösen megoldási lehetőségeket dolgoznak ki, és azokat – az erőforrások függvényében – meg is valósítják.

A program alacsony költségű, könnyen adaptálható, a sikeres együttműködés eredményei egy éven belül kézzel foghatóak lehetnek, és hosszú távon hozzájárulnak a helyi társadalom fejlődéséhez, a helyi közösségek összetartásához, a társadalmi kohézió erősítéséhez.

Mik az eredmények?

• Gyulaj településén több mint 20 házat újított fel kalákában a helyi közösségi akciócsoport. Néhány lakásban fürdőszoba épült, néhányban víz bevezetésére került sor, több háztartás egészségügyi átalakítása, valamint egy steril szoba kialakítása is megvalósult a közösség és a kialakult helyi együttműködések erejével.
• Nagydoboson az óvoda épületében sószoba épült, amit a – gyerekeken kívül – a település lakossága légúti megbetegedések enyhítésére és megelőzésére használ.
• Nagyecsed városában a szegregátumban élő roma közösség ma már civil szervezetet működtet és tart fenn sikeresen, amely a roma szülők és az iskola kapcsolatát erősíti, és a fiatalok számára kínál tartalmas programokat. Korábban 30 kültéri illemhely épült. Közösségi összefogással kukákat szereztek be és megoldották a szemét rendszeres elszállítását.
• Nyírbátorban, önkormányzati együttműködés keretében, saját forrásból indult romákat és mélyszegénységben élőket célzó iskolai ösztöndíj és foglalkoztatási program.
• Jászfényszarun az önkormányzat a közösségi akciócsoport bevonásával indított házfelújítási programot.
• Porcsalmán több mint 100 kültéri illemhely épült és a közösségi házban vérnyomás-, és vércukor mérő pontot alakítottak ki.

Mi a program célja?

A program célja a hátrányos helyzetben, elszigetelten élő roma lakosság egészségügyi szolgáltatásokhoz történő hozzáférésének javítása, valamint az egészségtudatosság növelése ezekben a közösségekben.

Az interkulturális mediátorok a helyi közösség hangjaként jelzik az igényeket, nehézségeket, amelyen közösségi összefogással és önkormányzati támogatással segítenek. A 2012-ben indult kísérleti projekt célkitűzése, hogy Magyarországon az interkulturális mediátorok az egészségügyi ellátórendszer segítőiként végezhessék munkájukat, ezzel javítva a hátrányos helyzetű – ezen belül különösen a roma – emberek egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését, az egészségtudatos életmód elterjesztését. A mediátorok a „híd” szerepét töltik be az ellátórendszer és a közösség között. A mediátorok munkáját a helyi és külső szakembereken túl minden esetben egy közösségi akciócsoport is segíti.

A magyarországi projekt egy nagy, négy ország bevonásával megvalósuló nemzetközi projekt részeként, a GlaxoSmithKline Unlimited (GSK) támogatásából jöhetett létre. A projekt nemzetközi partnerségben, Szlovákiában, Bulgáriában, Romániában és Magyarországon működik: roma integrációval foglalkozó non-profit szervezetek dolgoznak együtt a GSK helyi szervezeteivel. A nemzetközi partnerség kiváló alkalmat ad az egymás eredményeiből  való tanulásra.

Mi mindent teszünk a projekt során?

A négy országban, a helyi sajátosságokra reagálva, négy különböző projekt valósul meg, melyek közös pontja az egészségügyi hozzáférés javítása és az egészségtudatosság elősegítése, a képezett egészségügyi mediátorok részvételével.

A magyaroszági kísérleti projekt fókuszában az interkulturális mediáció módszerének elterjesztése áll. 2015 és 2017 között, a roma mediációt, mint szakmát definiáltuk a szakma sajátosságainak és képzési igényének kidolgozásával.

Mindemellett, évente több településen (a 7 éves programciklusban összesen 20 településen) települési mini-projektet kezdeményezünk, a helyi roma lakosság bevonásával.

A helyi szakemberekkel és a roma közösség képviselőivel feltárjuk a helyi egészségügyi problémákat, és erre alapozzuk a települési mini-projekteket, amit minden esetben a szakemberek és a közösség tagjai közösen valósítanak meg.

Mik az eredmények?

Települési szinten:

• 130 Roma mediátor képzése (köztük az Alapellátási modell program segéd-egészségőrei)
• 60 nő részére fogamzásgátló spirál biztosítása
• 70 családi ház egészségügyi festése (Nagyecsed, Nagydobos, Gyulaj)
• 1 db steril szoba, egy dialízises családanyának a Közösségi Akciócsoport önkéntes munkájának hozzájárulásával
• Több hektár tűzifa összegyűjtése a rászoruló családoknak az erdészet, az önkormányzat és a Közösségi Akciócsoport együttműködésében
• 70 db kültéri illemhely építése (Nagyecsed, Porcsalma)
• 1 db fedett buszmegálló építése önkormányzati képviselő, civil szervezet és a KACS együttműködésével (Pécs)
• 50 fő egészségügyi szűrése
• 50 egészségügyi felvilágosítás 800 iskolás gyerekeknek
• 6 egészségnap megrendezése (Nagydobos, Nagyecsed, Borsodnádasd)
• 11 szemétszedési akció (Nyírbátor, Nagydobos, Nagyecsed, Pécs, Onga) 180 közösségi tag részvételével
• 1 db só szoba (Nagydobos)
• Összesen 1500 roma mediátori beavatkozás a helyi szintű közösségi problémák kezelésébe 2013 és 2019 között
• 6300 rászoruló elérése egészségügyi szolgáltatásokkal
• 12 alkalommal roma közösség mozgósítása együttműködésben helyi egészségügyi szakemberekkel (védőnők, háziorvosok)
• 200 alkalommal együttműködő tervezés a roma közösségi tagok, roma mediátorok, helyi intézményi képviselők és döntéshozók részvételével
• Csótányirtás
• Mosószoba létrehozása (Borsodnádasd)
• Iskolai WC felújítása (Arló)
• Játszótér felújítása (Hernádkak, Hernádnémeti)

Országos szinten:

• Együttműködés a Svájci Alap által támogatott Alapellátási Modellprogrammal
• 11 roma mediátor tréning
• 12 roma mediátor hálózati találkozó
• 1 db romamediátor honlap létrehozva: romamediator.hu
• 6 db mediátori díj odaítélése (2016, 2017)
• 1 db roma mediátor konferencia, 100 fő részvétel (kormányzati, önkormányzati képviselet, Roma mediátorok, KACS tagok, Európa Tanács, sajtó)
• DACUM (Developing a Curriculum) szakmásítási folyamat kidolgozása, lebonyolítása

• 1 db online kérdőív kifejlesztése, amit 45-en töltöttek ki egészségügyi dolgozók, szociális intézmények dolgozói, roma integrációs szakemberek és roma mediátorok
• 80 roma mediátori szaktevékenység elemzése, lektorálása roma és nem roma szakértők bevonásával

Nézze meg videóinkon és Jászapáti példáján keresztül, hogyan dolgozunk!

A közösségi kerekasztal megbeszéléseken a helyi szükségletekre építve kerestük meg, mi az, amiben támogatásra van szüksége a roma közösségnek: ebben sokat segítettek az interkulturális mediátorok, a helyi roma közösség kiképzett koordinátorai. Az önkormányzattal sikerült összefogni, hogy a szeméttárolást higiénikusan oldhaassák meg az egyes háztartások, és legyenek gurulós kukáik.