Interkulturális mediátor az iskolában

Hogyan hozza össze a roma-nem roma közösséget egy interkulturális mediátor az iskolában?Kókai Hajnalkától megtudhatjátok 🙂


“Nyírbátorban mint mediátor nehéz feladatom van, hisz hatalmas a közösség és az iskolai vezetőség létszáma akikkel együtt kell dolgozni. De amióta az iskolában megjelent a KÖZÖSSÉG IS SZÁMÍT PROGRAM azóta könnyebb s gördülékenyebb lett a munkám is. Ezt a programot a Partners Hungary Alapítvány hozta iskolánkba. Ez arra szolgál hogy a szülők s a pedagógusok, az iskolavezetők kapcsolata jobb legyen, és tudjanak egymással együttműködni, a kulturális különbségek ellenére is. Az elmúlt időkben azon dolgoztunk, hogy a szülők a gyermekeik osztályában valamilyen foglalkozás keretében megmutathassák magukat, kipróbálhassák milyen is lehet a pedagógus helyében állni. Ezeket az alkalmakat a gyerekek is nagyon élvezték hisz számukra is ujj volt ez a felállás. Nagyon jók voltak a közös ötletelések is a pedagógusokkal hisz itt elkezdődött valami, közös beszélgetés közös munka. Volt,hogy farsangi álarcokat készítettünk, tojást festettünk, mézeskalácsot sütöttünk. Egy ilyen foglalkozást én is tartottam a kisfiam osztályában, nagyon élveztem, a gyerekek nyitottak voltak, együtt dolgoztak velem,egy percig sem éreztem kellemetlenül vagy feszélyezve magam. Mintha erre születtem volna! Ment az egész, mint egy jól olajozott szerkezet. De ehhez szükség volt a gyerekek nyitottságára és munkájára, emellett a pedagógusaink hatékony szervezésére és támogatására.

Az iskolában több programot is behozott az alapítvány, amely a párbeszédet segíti. A családlátogatások során, a szülők vendégségbe hívják a pedagógust, aki így megismerheti a gyermek környezetét ahol él, és kötetlenül, iskolától független szabadidőt tölthet el a szülőkkel együtt. Ez személy szerint nekem is nagyon tetszett, hisz olyan oldaláról ismerhettem meg a pedagógust, amit addig még nem tapasztaltam tőle.. Teljesen más megvilágításba tette a dolgainkat. A kapcsolatunk is rengeteget fejlődött azóta.


Volt szülőcsoport találkozó is az iskolában, ami arrol szól, hogy a szülők bátran merjenek beszélni a pozitív és negatív tapasztalataikról egyaránt az iskolai ügyekben egymás előtt, hisz a tapasztalat csere mindig nagyon fontos, és ebből lehet majd később, közös munkával, egy jobb, élhetőbb iskolai szülői közösséget formálni. Nagyon fontos, hogy elmondhassák mindazt ami bántja őket, vagy éppen ami kedvezőbb számukra. Fontos, hogy ne csak a negatívumot mondhassák egymásnak hanem, a jó dolgokat is mert az más fényben világíthatja meg a dolgokat, új szempontokat ismerhetünk meg és közelebb kerülhetünk egymáshoz. Az évek során tapasztalhattuk, hogy a kimondatlan dolgok gondolatok csak haragot s rossz kapcsolatokat szülnek. De ha sikerül nyitnunk egymás felé, akkor elkezdődhet egy közös út, ami járható lesz az intézményben, mind a szülőknek mind a vezetőségnek .Ezek programok, úgy gondolom, nagyon hasznosak az intézményünknek, az ott dolgozóknak , a tanulóknak és szüleinek. Közös összefogással közös munkával jelentős ereményeket érhetünk el, ami persze nem kevés időt fog igénybe venni de minden perce megéri.”