Mediáció és resztoratív gyakorlatok magyar iskolákban

Fegyelmezési problémák, kortárs bántalmazás, kiközösítés.

Az gyerekek közti agresszió és a kortárs bántalmazás különféleképpen jelenik meg az egyes intézményekben, és egyre nagyobb kihívást jelent pedagógusok, diákok, szülők és az iskola környezetében dolgozó szakemberek számára. Ma már szinte minden iskola érintett valamilyen formában. Megfelelő eszközök nélkül a feszültség egyre nő, és tehetetlenség agresszióba fordulhat. Az érintettek még évtizedek múltán is hordozzák magukban ennek következményeit. Hosszú távon kihat boldogulásukra, életminőségükre.

Hazai és nemzetközi tapasztalataink azt mutatják, hogy az óvodai és iskolai agresszió legjobb kezelése a megelőzés. A megelőzés kulcsa pedig az erős közösség, ahol közösen kialakított szabályok alapján működik az egyéni és a közös felelősségvállalás. A Partners Hungary Alapítvány 2015 óta foglalkozik az oktatási intézményekben (óvodában, általános iskolában, középiskolában) megjelenő konfliktusok, agresszív viselkedések és kortárs bántalmazás jelenségeinek kezelésével és megelőzésével. Jelenleg futó, középiskolai programunk tapasztalatait 2017 márciusi konferenciánkon osztottuk meg a nagyközönséggel.

Közös érdekünk helyrehozni a közösségen esett kárt

• Konferenciánkon elsőként Negrea Vidia, a Resztoratív Gyakorlatok Nemzetközi Intézetének trénere és kuratóriumi tagja osztotta meg több évtizedes szakmai tapasztalatát a helyreállító szemléletben kezelt iskolai incidensek pozitív hatásairól.
• Alapvetően nem válik az ember bűnelkövetővé, hanem egy kapcsolati rendszerben él, és a valahová tartozás szükséglete hajt minket, így ezt a működési módot mások miatt engedi meg magának. Ez azt is jelenti, hogy ha egy incidens követően nem történik semmi a közösséggel, az érintettekkel, akkor érdemi változás nem várható.
• A kapcsolódáshoz, az együttműködéshez szükséges keretek megteremtéséhez nagyon rövid, strukturált terek is elegendők, és ebben egy tanórába illeszthető resztoratív proaktív kör nagy segítség. A resztoratív igazságszolgáltatásban – amelyből az iskolai módszertan is származik – minden résztvevő összeül és közösen dönt az elkövetett cselekmény hatásáról és felelősséget vállal a jövőbeli szerepével, feladataival kapcsolatban.
• Bármilyen igazságos döntést hoz a bíró, a  folyosón mindig folytatódik a történet, mert nem azok döntenek, akiké a konfliktus.  A resztoratív eljárások – a mediációhoz hasonlóan – visszaadják a konfliktust az érintetteknek. Nagyon sokszor az érintettek felfokozott érzelmi állapota leblokkolja az előrelépés lehetőségét, ezért közösségi támogatás szükséges egy incidens megoldása során.
• Általánosságban elmondható, hogy aki elkövetővé válik az iskolai környezetben, az valószínűleg nem kapta meg azt a támogatást, hogy együttműködővé váljon. Sokszor mi magunk, felnőttként, pedagógusként is áldozatokká válunk az iskolai incidensekben, ezért nagyon fontos, hogy meg tudjuk adni saját maguknak, amire érzelmileg szükségünk van, és csak ezután érdemes megvizsgálnunk, hogy kié a konfliktus és kik az érintettek.
• A resztoratív modellek célja a támogató közösség létrehozása és a kapcsolatok erősítése, hogy még az incidens megtörténése előtt legyen tér és lehetőség arra, hogy jelezzék a közösség tagjai, ha nem jó döntést készül hozni az egyik tagja. Ha kialakul az a tér és nyitottság, akkor van lehetőség arra, hogy a károk helyreállítására, a jóvátételre tudjuk helyezni a fókuszt baj esetén.

Mediátorként, pedagógusként és sok más szerepünkben sokat tud segíteni, ha jól kérdezünk. Helyreállító szemléletű kérdések:

• Mi történt? Mi volt benne a te részed?
• Kiket érintett?
• Hogyan érintette?
• Mit kell tenni ahhoz, hogy a dolgok rendbe jöjjenek?
• Hogyan előzzük meg legközelebb?

Fontos, hogy sem a szégyen sem a hibáztatás ne maradjon benne a helyzetben, ami gátolja a kommunikációt. Ebben sokat segítenek az érzelmi alapú kijelentések, vagyis hogy tudjunk arról beszélni, mi aggaszt, mi okoz örömet, hogyan érezzük magunkat az adott helyzetbe.

A jó iskolai légkörhöz a napunk 80%-ának arról kellene szólnia, hogy figyelmet, rendszeres visszajelzést adunk az egyéni döntésekről, a cselekedetek hatásairól, és az érzelmeinkről.

A proaktív körök a ráhangolódásról, a jó hangulat vagy a közös munka megalapozásáról, a szabályok kidolgozásáról szól.

A reaktív körök  probléma esetén a biztonság helyreállítását, a sérelmek orvoslását, a közös felelősségvállalást szolgálják.

A resztoratív konferencia bevonja a közös megbeszélésbe azokat, akiket érintett egy negatív következménnyel jár cselekmény. Ez egy strukturált, kötött forgatókönyvű folyamat, amely során egyéni beszélgetéseket közös megbeszélés követ. Az érintettek beszélhetnek arról, hogyan érintette őket az adott cselekedet, és mit kellene csinálni ahhoz, hogy helyrejöjjenek a dolgok.

A családi döntéshozó konferenciát olyankor alkalmazzuk, amikor egy gyermek veszélyeztetetté válik, vagy a családot kell támogatni a szükséges változások megvalósításához, és ők maguk dolgozzák ki a megoldást biztosító tervet.

Ahhoz, hogy egy iskola így működjön, ahhoz minden szereplőjének ugyanazt a nyelvet kell beszélnie és közös motivációval kell rendelkezniük.

Az alternatív konfliktuskezelési eljárások jogszabályi háttere az iskolában

Az Erasmus + programunkban együttműködő iskolakomplexum, a Szolnoki Szolgáltatási Szakképzési Centrum jogi referense, dr. Zolnai Orsolya beszélt a mediáció és a resztoratív eljárások beilleszthetőségéről az iskola életébe.

Az eljárások jogszabályi hátterét az alábbiak szabályozzák:

• A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.)
• A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet (a továbbiakban: EMMI rendelet)

Az intézményi hátterét pedig a köznevelési intézmény szervezeti és működési szabályzata, valamint az iskola házirendje szabályozza.

A Partnerség az Iskolai Agresszió Ellen program keretében, a szolnoki partneriskolákban, a pedagógusok mediátori, illetve resztoratív facilitátori képzését követően, 2017. szeptember 1-től az iskolák házirendjébe beillesztésre került:

„A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet alapján, iskolánkban is lehetőség van arra, hogy a fegyelmi eljárást egyeztető eljárás (mediáció vagy resztoratív módszereket alkalmazó eljárás) előzze meg, amelynek célja a konfliktus feldolgozása, értékelése, ennek alapján a konfliktusban lévő felek közötti megállapodás létrehozása a sérelem orvoslása, a további, hasonló konfliktusok megelőzése érdekében.”

• Zolnai Orsolya elmondása szerint rögös úton haladnak az iskolák az alternatív eljárások elterjesztésében, de sokat segít, hogy a programban a Partners Hungary Alapítvány trénerei mentorálják a kiképzett mediátorokat és resztoratív facilitátorokat. Vannak kollégák, akik nem hisznek a módszerben, mert nem ismerik és nincs benne bizalmuk, ezért nem terelik az ügyet alternatív megoldások felé, ezért jelenleg a fegyelmi ügyek bekerülésének a strukturált módját keressük. Sikerként könyvelhető el, hogy az egyik iskolában, az egyik kiképzett pedagógusnak sikerült bekerülnie a fegyelmi bizottságba, így hangsúlyosabban képviselheti a mediáció és a resztoratív gyakorlatok fontosságát. Emellett, munkacsoportok alakultak az egyes iskolákban, akik a nevelőtestületi ülések során beszámolnak a munkájukról, így propagálva az új módszereket és ösztönözve a kollégákat, hogy merjenek segítséget kérni egymástól.
• Dr. Zolnai Orsolya szerint az a legnehezebb, hogy a siker fogalmát át tudjuk értékelni önmagunkban, ez tud átlendíteni a holtpontokon. “Vannak ügyeink, amikre büszkék vagyunk és valljuk, hogy a helyzetek, konfliktusok megoldása során egyre gyakrabban alkalmazzuk a mediációs és a resztoratív módszereket.”

A délutáni szekcióban Mészáros Évával és Munkácsiné Tóth Izabella pedagógusokkal Bacsó Flóra beszélgetett arról, hogyan tudják beilleszteni az alternatív módszereket a mindennapokba. A pedagógusok elmondása szerint a gyerekek örömmel és kíváncsian fogadták a resztoratív köröket, és már a második órára maguktól körberendezték a székeket. Az akut esetekben alkalmazott mediációt vagy reaktív köröket óracserékkel oldják meg, ehhez rugalmasság és vezetői támogatás szükséges.

Ezt követően a konfliktusokat megelőző, resztoratív és mediációs módszerekkel is dolgozó osztályfőnöki óraterv sorozatból kaphattak saját élményű ízelítőt a résztvevők.

Mediáció zaklatásos-bántalmazásos ügyekben?

Kukity Krisztina és Bacsó Flóra gondolatébresztő előadásában felvázolta az agresszió és a zaklatás-bántalmazás (bullying) közti különbségeket

Az előadást követően kiscsoportos beszélgetések követték, amelyek során az alábbi kérdések mentén gyűjtöttük össze a résztvevők nézőpontjait és információt.

1.Ki legyen a folyamatvezető, milyen készségekkel kell rendelkeznie? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

A kérdéssel foglalkozó csoport arra jutott, hogy jó, ha nem konkrét eszköztárral megyünk neki egy helyzetnek, hanem minél szélesebb látókörrel és lehetőségekkel. A páros vezetés sokat segít. Mediációban mindenképp kiemelt szerepe van a pártatlanságnak, hiszen saját iskolában, ismerős résztvevőkkel nem célszerű mediálni. Ha csapatban dolgozunk, teret kell adni a reflexiónak. Fontos felismerni a kapcsolatokban lévő hierarchiát és az erőviszonyok kiegyenlítésére kell törekedni. Játszmahelyzetek kiszűrése és kezelése: realitáskontroll. Segítő folyamatokban látnunk kell, hová akarunk és tudunk eljutni a résztvevőkkel (kapcsolat javítás? közös együttélés?).

2.Kik kiket kell bevonni a folyamatba? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

Az adott esettől függ: mennyire súlyos, kik az érintettek. A konkrét szereplőkön kívól, a facilitátor/mediátor, iskolapszichológus, pedagógus, kortárs  támogató, gyermekjogi képviselő is bevonható a folyamatba. Azonban, ha sok érintett van (például egy egész osztály), nem biztos, hogy mindenki bevonható, és a megfelelő képviseletről gondoskodni kell a facilitátornak/mediátornak.

3.Hogy szerez a felnőtt tudomást a bántalmazásról? Hogyan tudjuk elérni, hogy ne árulónak/árulkodásnak fogják fel a bántalmazásról szóló jelzést. Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

Gyakran az érintett gyerek elmondja a szülőnek vagy a tanárnak, esetleg a nem érintett gyerek adja tovább felnőttnek. Intő jel lehet a felnőtt számára egy sérülés, szakadás a ruhán, a viselkedés megváltozása. Ötletként felmerült, hogy működhetne anonim bejelentési rendszer az iskolában: folyosón dobozba vagy az interneten el lehet juttatni felnőtthöz. Fontos a megfelelő bizalmi légkör az iskolában és otthon is. Érdemes megteremteni az iskolai közösségi tereket, ahol ennek fóruma lehet: ez lehet egy bűnmegelőzési tanácsadó vagy internetbiztonsági szakember által tartott előadás, esetleg osztályfőnöki órák saját élményű gyakorlatokkal, drámajátékkal. Az is jó, ha a felnőttek fel merik hozni a témát, tudnak beszélni a problémákról hibáztatás nélkül.

4.Mit kommunikáljunk az érintettekkel arról, hogy miután a tudomásunkra jutott az ügy, mi fog történni? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

• Fontos, hogy a kommunikációt a célcsoportunkhoz igazítsuk (közvetlenség és közérthetőség)
• Empátia
• Érdemes informálódni az érintettek motivációiról és hogy valóban önkéntesen vesznek-e részt a folyamatban
• Non-direktív támogatással erősíteni az elfogadást
• Figyelembe kell venni, hogy külön beszélünk-e az érintettekkel, illetve hogy a közösség egészével hogyan kommunikálunk
• Érdemes külső támogatókat is bevonni (mentálhigiénés szakember, iskolapszichológus, az osztályfőnökön kívül más pedagógus)
• Amikor elindul egy beavatkozás, egy folyamat, fontos, hogy nyíltan kommunikáljunk annak kereteiről.

5.Hogyan kellene zajlódnia az előkészítésnek? Mire kell figyelni a zaklatásos ügyek beavatkozása előtt?

A kérdéssel kapcsolatban az alábbi szempontok merültek fel, a teljesség igénye nélkül:

• Kik az érintettek?
• Ki legyen a beavatkozás vezetője?
• Milyen módszerrel történjen a beavatkozás? (Segítő beszélgetés, mediáció, resztoratív módszer, egyéb)
• Egyéb kompetens személyek azonosítása, akik a megállapodást segíthetik
• Konkretizálni a problémát: mi az ügy pontosan, amelyben beavatkozást tervezünk?
• A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaként, felmerül-e bármmi az üggyel kapcsolatban, ami miatt jelentési kötelezettsége van a facilitátornak?
• Bántalmazás esetén, bármilyen beavatkozásról is legyen szó, kiemelt az önkéntesség szerepe
• Hol és mikor történhet a beavatkozás?

Fontos szem előtt tartani, hogy minden eset egyedi, ezért a fenti szempontok gondolatébresztőként és támpontokként szolgálhatnak a segítő szakemberek számára beavatkozás előtt.

Köszönjük a tartalmas napot, folytatása következik. Iskolai programunk szakmai anyagait ITT töltheti le.