Mi a gyermekrészvétel? És miért fontos a lehető legkorábban kezdeni? 

A kisgyermekek meghallgatásának jogokon alapuló, kapcsolati alapú megközelítésének megértése.

Még, ha soha nem is hallotta korábban a gyermekrészvétel kifejezést, valószínűleg akkor is tett már érte. Amikor szülőként választási lehetőséget adunk a gyermekünknek az étkezés kérdésében, pedagógusként megkérjük a gyerekeket az osztálytermi rutin közös kialakítására vagy közösségi munkásként konzultálunk a fiatalokkal a helyi közösségi terekről, máris támogatjuk a részvételt. A kulcs abban rejlik, hogy ezt felismerjük – és megtanuljuk, hogyan tehetjük még tudatosabban, inkluzívabban és hatékonyabban. 

A gyermekek részvétele a gyermekek azon jogát jelenti, hogy a felnőttek meghallgatják őket, és részt vehetnek az életüket érintő döntésekben. A gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 12. cikke elismeri, hogy a gyermekek születésük pillanatától kezdve aktív, cselekvőképes társadalmi szereplők¹. 

Ez nem csupán arról szól, hogy megkérdezzük a gyermekek véleményét. Olyan tereket kell teremtenünk, ahol a gyermekek életkoruknak és képességeiknek megfelelő módon fejezhetik ki magukat; biztosítanunk kell, hogy a véleményük valóban meghallgatásra találjon, és meg kell mutatnunk nekik, hogy a hozzájárulásuk hogyan alakítja a világot körülöttük². Az olyan modellek, mint a Hart-féle részvételi létra és a Lundy-keretrendszer, segítenek különbséget tenni a jelképes gesztusok és a valóban érdemi bevonás között³. 

Kisgyermekkorban a részvétel megjelenhet például úgy, hogy a kisgyermekek mesekönyveket választanak vagy az óvodások rajzok vagy fényképek segítségével közösen alkotják meg a csoportszobai szabályokat⁴. A gyerekek játék, mozgás, művészet és nonverbális jelek segítségével fejezik ki magukat – és amikor megtanuljuk ezeket a jeleket értelmezni, az alapoktól építjük fel a bizalmat, az összetartozás érzését és a kezdeményezőkészséget, szerepvállalást⁵. 

A kutatások azt mutatják, hogy amikor a gyerekek részt vesznek a döntésekben, az erősíti kognitív fejlődésüket, érzelmi jóllétüket és szociális készségeiket. Magabiztosabbá, rugalmasabbá válnak, és megtanulnak kritikusan gondolkodni⁶. A részvétel védelmet is biztosít a gyermekeknek, hiszen nagyobb valószínűséggel adnak hangot aggodalmaiknak, valamint felkészíti őket az aktív állampolgárságra azáltal, hogy tiszteletre, együttműködésre és közös felelősségvállalásra tanítja őket⁷. 

A befogadás és a méltányosság kulcsfontosságú 

Bár a részvétel minden gyermek joga, nem minden gyermeknek van egyenlő esélye a részvétel gyakorlására. A fogyatékkal élő, az alacsony jövedelmű családokból származó, a kisebbségi vagy migráns hátterű és a nagyon fiatal gyermekek gyakran szembesülnek olyan rendszerszintű akadályokkal, amelyek megakadályozzák, hogy meghallgassák őket. A hagyományos bevonási módszerek akaratlanul is kizárhatják azokat, akik nem használják a verbális nyelvet, akik instabil vagy forráshiányos környezetben élnek⁸. 

Az inklúzióhoz a jó szándék önmagában kevés. Olyan kommunikációs eszközök használatára van szükség, mint a vizuális segédeszközök, a jelnyelv és a játékalapú módszerek. Olyan biztonságos terek létrehozását igényli, ahol a gyermekek érzik, hogy tisztelik őket, és ahol elismerik kulturális és egyéni identitásukat. A részvételt a gyermek fejlődési szintjéhez, képességeihez és megélt tapasztalataihoz kell igazítani⁹. 

A kutatások azt mutatják, hogy a játék, a történetmesélés és a kreatív önkifejezés hatékony eszközök a nem beszélő vagy nagyon fiatal gyermekek valódi részvételének támogatására¹⁰. Hasonlóképpen, a menekült hátterű vagy alulreprezentált közösségekből származó gyermekeket bevonó projektek akkor a leghatékonyabbak, ha traumatudatos, kulturálisan releváns és többnyelvű megközelítéseket alkalmaznak¹¹. 

A valódi részvétel azt jelenti, hogy olyan környezetet kell kialakítani, ahol minden gyermek – nem csak a legbeszédesebb vagy legmagabiztosabb – megoszthatja nézőpontját és alakíthatja a világát. Ez az a pont, ahol a méltányosság találkozik a gyakorlattal. 

Közös felelősség 

Mindebben a felnőttek szerepe kulcsfontosságú. A részvétel nem azt jelenti, hogy a gyerekekre bízzuk az összes döntést. Azt jelenti, hogy gondosan irányítjuk őket, miközben teret adunk a fejlődésüknek. Sok felnőtt már most is ösztönösen ezt teszi. De, ha a gyermekek részvételét tudatosan és strukturáltan közelítjük meg, jobb eredmények születnek – nemcsak a gyermekek, hanem az egész társadalom számára¹². 

Akár az oktatásban, az egészségügyben, a szociális ágazatban vagy a politikában dolgozunk, a gyermekek részvételének felismerése és beágyazása segít az igazságosabb, befogadóbb környezet kialakításában. A részvétel nem valami plusz feladat – hanem olyan munkamódszer, amely tiszteletben tartja a gyermekek jogait és mindenki tapasztalatait gazdagítja. 

Kíváncsi további információkra? Kezdje itt: 

• A kisgyermekek meghallgatása: The Mosaic Approach – Listening to Young Children: The Mosaic Approach, Clark & Moss (2011) 

• Utal a részvételhez – Pathways to Participation, Shier (2001) 

• A gyermekek részvétele a kisgyermekkori nevelésben – Children’s Participation in Early Childhood Education, Correia et al. (2021) 

• Kézikönyv a kisgyermekek és a fiatalok részvételéhez – Handbook of Children and Young People’s Participation, Percy-Smith & Thomas (2010) 

• Eszköztár és tippgyűjtemény a születéstől 5 éves korig terjedő gyermekek bevonásához a döntéshozatalban való részvételbe – Toolkit and Tip Sheet for including children from birth to 5 years in participation in decision-making, Hub na nÓg és DCEDIY (2024) 

Lábjegyzetek 

1. United Nations. (1989). Convention on the Rights of the Child, Article 12. 

1. Shier, H. (2001). Pathways to participation: Openings, opportunities and obligations. Children & Society, 15(2), 107–117. 

1. Hart, R. (1992). Children’s participation: From tokenism to citizenship. UNICEF; Lundy, L. (2007). British Educational Research Journal, 33(6), 927–942. 

1. Clark, A., & Moss, P. (2011). Listening to young children: The Mosaic approach. National Children’s Bureau. 

1. Horgan, D. (2024). A Literature Review on Methodologies for Consulting with Children Aged Birth to 5 Years. 

1. Brooker, L. (2017). Learning to play, or playing to learn? Routledge. 

1. Lansdown, G. (2010). The realisation of children’s rights: Participation and protection. UNICEF Innocenti. 

1. Theobald, M., Danby, S., & Ailwood, J. (2011). Australasian Journal of Early Childhood, 36(3), 19–26. 

1. Clark, A., & Moss, P. (2011); Clark, A. (2017). Space, place and children’s participation. Routledge. 

1. Clark, A. (2017); Brooker, L. (2017). 

1. Percy-Smith, B., & Thomas, N. (2010). Handbook of Children and Young People’s Participation. Routledge. 

1. Pascal, C., & Bertram, T. (2012). EECERJ, 20(4), 477–492. 

Mi az, hogy Játékkal a részvételért? Mi az, hogy TOY for Participation? 

A Játékkal a részvételért (TOY for Participation) az Európai Bizottság által társfinanszírozott és az ICDI által vezetett európai kezdeményezés, amely 8 ország partnereivel együtt dolgozik a kisgyermekek részvételhez való jogának előmozdításán. Együtt már több mint 40.000 gyermeket és családot értünk el több mint 40 játékközponton keresztül, és ez a szám egyre nő. Tudjon meg többet a projektről és a partnerekről!