Mediációs konferencia: konfliktuskezelés fiatalokkal

Beszámoló az 2015 október 27-i, Partners Hungary Alapítvány Mediációs Centrumának konferenciájáról 

Október 27-én tartottuk idei harmadik mediációs konferenciánkat, amelynek fókuszában a fiatalkorúak és a gyermekek álltak. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, mit gondol a szakma a gyerekek mediációba való bevonhatóságáról, illetve milyen tapasztalatokat szereztek a mediátorok fiatalkorúakkal való közvetítés során. Az eseményen, a korábbiakhoz képest, rekordot döntött a résztvevők száma: 77-en voltunk.

Öt előadást hallgathattunk meg a gyermekekkel-kamaszokkal kapcsolatos mediáció témájában.

• Pehr Erika jogász,
• Lovas Zsuzsa pszichológus,
• Magyar Erika,
• Busai Barbara
• Horváth Júlia

mediátorok értékes tapasztalataikat osztották meg a résztvevőkkel. Közkívánatra konkrét eseteket dolgoztak fel az előadók, sőt, lehetőségünk nyílt arra is, hogy egy olyan esetszimulációt láthattunk élőben, amelyet Magyar Erika és Póli Róbert mediátorok vezettek, és a közönség megállíthatta a helyzetet, hogy a fórumszínház eszközeivel élve, közösen dönthessék el, hogyan, milyen mediációs eszközökkel folytatódjon a folyamat. Az előadásokat követően, kiscsoportos párbeszédpanelben kerülhetett sor szakmai eszmecserére.

A konferencia részletes beszámolóját itt olvashatja.

Előadások

Dr. Katonáné Pehr Erika, a PTE ÁJK egyetemi docensének szakterülete a jog, viszont szívügye a mediáció, régóta foglalkozik a témával. Fontosnak tartja, hogy a szülők segítséget kaphassanak ahhoz, hogy olyan megoldás szülessen, amely a gyermeknek is kielégítő. A mediációban való közvetlen vagy közvetett részvétele információval szolgálhat a közös érdek megfogalmazásához. Emellett hangsúlyozta, hogy bár válás esetén, ha közös a gyermekfelügyelet, akkor a kapcsolattartásról nem kell rendelkezni, viszont véleménye szerint ez szükséges lenne. A bíróság elrendelheti a mediációt a szülői jogok biztosítása és az együttműködés kialakításának megteremtése érdekében. Létezik gyermekvédelmi és támogatott közvetítői eljárás (TEGYESZ által foglalkoztatott mediátor tartja), a bíróság mindkettőt elrendelheti.

Fontos változás, hogy 2016-tól egy szervezetben fog együttműködni a gyermekjóléti szolgálat és a családsegítő szolgálat. A szolgálat kibővül, pl családterápia is elérhető lesz a központokban. Előadása végén kiemelte: bár a mediáció nem terápia, a mediátornak szüksége van pszichológiai háttérismeretekre, mert a válás egy olyan trauma, amit a gyermekek gyakran felnőttkorra sem tudnak maradéktalanul kiheverni.

Lovas Zsuzsa, pszichológus, mediátor, a Lege Artis mediációs és tanácsadó központ vezetője, előadásában egy iskolai mediációs esetet ismertetett. A mediátort az egyik szülő kereste meg. A konfliktus a diákok részéről sok hiányzásban, igazolatlan órákban nyilvánult meg, illetve ha bent voltak az órán, akkor nem kommunikálnak a tanárral.

A mediátor egy osztályfőnöki órára ment be először, hogy előkészítő beszélgetést folytasson az osztállyal, amely során megkérdezte a diákokat, mi a probléma. A tanárok által passzívnak tartott diákok hamar feloldódtak, és elmondták, hogy valóban sokat hiányoznak, de főleg azért,  mert a tanárok nem értékelik az erőfeszítéseiket, el vannak könyvelve rossz osztályként. Szívesen vállalták a mediációt, amelyhez öt képviselőt választottak maguk közül. A tanárok is nyitottak voltak, közülük pedig azok kerültek be a mediációba, akik vagy nagyon problémásnak tartották az osztályt vagy pont a másik oldalon álltak, hogy nincs is semmi probléma. A tanárok témaként a diákok bizalmatlanságát, a kezdeményezés hiányát, a hiányzásokkal szembeni eszköztelenséget jelölték meg, a diákok részéről pedig a kommunikáció hiánya és a kudarc jelent meg. A tanárok szükséglete a több figyelem és kommunikáció volt, a diákoké pedig szintén a több figyelem, dicséret, valamint szerették volna, ha a tanárok fel tudják kelteni érdeklődésüket a téma iránt.

Az esetben nem született megállapodás, ugyanakkor nagyon fontos előrelépés, hogy megtörtént a mediáció. Hosszú távon ugyanis a mediáció pozitív hatása, hogy képessé válunk felvállalni konfliktusainkat és megtanulni a partneri kommunikációt.

Dr. Magyar Erika mediátor, jogász végzettséggel és  pártfogó felügyelői tapasztalattal is rendelkezik. Mostani előadásában a békítőkör módszeréről beszélt, amelyet a mediáció alternatívájaként büntetőügyekben alkalmaz. A békítőkör során szintén a résztvevők oldják meg a problémájukat, a facilitátor nem ad tanácsot, viszont az az alapelve, hogy a konfliktus feloldásához nagyban hozzájárulhatnak az esetben érintett személyek. A facilitátor előre megkeresi a résztvevőket, hogy ismertesse, hogyan fog zajlani a megbeszélés, így a békítőkör alkalmával a résztvevők már teljes egészében a folyamatra tudnak koncentrálni. A folyamat egyik eszköze a beszélő tárgy, egy olyan szimbolikus tárgy, amely a konfliktus egyik fontos aspektusára hívja fel a figyelmet (indiánoknál pl. a békepipa, de gyerekek esetében választottak már Pinokkió figurát vagy királyfi bábut is). Az kap szót, akinél a tárgy van, így elkerülhető, hogy a résztvevők egymás szavába vágjanak vagy ugráljanak a témák között. . A békítőkört négyes felépítés jellemzi: nyitó ceremónia – a témák rangsorolása és kibontása – a szükségletek feltárása – zárókör.

A konkrét eset, amelyet Magyar Erika ismertetett, egy játszótéri rongálás volt, amelyet az önkormányzat megelégelt és feljelentést tett. A tettesek közök volt fiatalkorú és gyermekkorú elkövetők is. A gyermekkorúak nem büntethetők, de a fiatalkorúak a büntetőeljárás során nagyon hosszú folyamaton mennek keresztül (bíróság, ügyészség, pártfogó felügyelet). Ezt próbálták meg elkerülni a mediáció helyett alkalmazott békítőkörben, amelybe a szülőket is bevonták. Az ülés nagyon sok felkészülést igényelt, hogy a gyermekkorú résztvevők e sérüljenek a folyamatban. Magyar Erika szerint viszont nagyon fontos volt a részvételük, hiszen azt tapasztalja, minél fiatalabb a gyermek, annál hamarabb hozzáfér a saját élményeihez. A leghangsúlyosabb téma, amit az elkövetők hoztak be, a felelősségvállalás volt, ami azért döntően fontos, mert egyébként a gyermekkorúak ezt nem érzékelték volna, mivel a büntethetőség korhatára alá esnek. Visszajelzésük szerint az volt a legnagyobb hozadéka a megbeszélésnek, hogy tudták, milyen nagy csalódást okoztak a szüleiknek, és milyen jó, hogy volt alkalmuk kibeszélni, jóvátenni.

Busai Barbara mediátor a kamaszokkal való mediáció specialitásaira tért ki előadásában. Elmondása szerint azért foglalkozik szívesen a kamaszkorral, mert nagyon meghatározó életszakasz (a második születés korának is nevezik a pszichológiában), és mert a tapasztalt mediátoroktól azt hallotta, hogy aki kamaszokkal jól mediál, az minden helyzetben megállja a helyét. Rengeteg háttérinformációt szerzett családterápiás, pszichológiai könyvekből (részletek a teljes előadás anyagában), mert bár a mediáció nem terápia, ezen információk sokat segítenek a helyzetfelismerésben. Hatalmas kihívás, hogy valóban partnerként kezeljük a kamasz felet is, erre nincs egy bevált recept, leginkább csak egyéni megoldások vannak. Nagyon fontos azonban, hogyan fogalmazunk az ülések alatt, hogy valóban utat találjuk egy mediációs ülés alatt a kamasz félhez, hogy egyenrangúnak érezhesse magát. Emellett kihívás lehet a mediátornak a pártatlanság megtartása. Nagyon erős a bevonódás veszélye, mert könnyen hozzáférhetők a saját élmények, ezért nagyon erős belső szupervízió és önismeret szükséges. Busai Barbara egy olyan példát említett, ahol az egyik mediátor olyan minőségbiztosítási formát vezetett be, hogyha nem sikerül párbeszédet elindítani vagy megállapodásra jutni, akkor biztosít még egy, ingyenes alkalmat – ezzel saját magának is motivációt adva. A szerethetőség, önelfogadás kérdése nagyon erősen jelen van a kamaszokkal való mediációban. Emellett általános tapasztalat, hogy a kamaszok nehezen bevonhatóak a folyamatba. Erre a következő módszertani eszközöket ajánlja, Kardos Ferenc eszköztárából:

• Az egyes tartalmi egységek végén a kamasz foglaljon össze, ebből is le lehet mérni, hogy hol tart a folyamatban.
• Normalizálás: a mediátor elismeri a negatív érzelmeket, és „normálisnak”, érthetőnek nyilvánítja ezeket, ez egyben segíti a fókusz tartását és empátiát is sugároz.
• Ha különtárgyalásra kerül sor, ne a kommunikációban gyengébb felet küldjük ki elsőre.
• Segítség lehet, ha mediátor elismerését fejezi ki a feleknek a folyamatban tett erőfeszítéseivel kapcsolatban.

Horváth Júlia szervezeti pszichológus, mediátor, a Partners Hungary Alapítvány egykori gyakornoka, immár másodjára vesz részt a University of New Mexico mediációs munkájában. Eseményünkre Skype-on jelentkezett be. Előadásában részletesen kitért az egyesült államokbeli kortárs mediáció múltjára és fejlődésére. 1995-re több ezer kortárs mediátort képeztek ki, mert az addigi kezdeményezések az iskolai agresszió kezelésére nem bizonyultak eredményesnek.

Párbeszéd panel

Az előadásokat követő párbeszéd panelben kiscsoportos beszélgetések zajlottak az alábbi kérdések mentén:

• Mivel Magyarországon nincs egységes szakmai protokoll a gyerekek bevonásáról, hogyan vonjuk be a gyerekeket a mediációba  – melyek lehetnek a gyerek bevonásának feltételei?
• Milyen életkori sajátosságokat kell figyelembe venni, milyen különbségekre érdemes készülni?
• Hogyan lehet védelmet biztosítani a gyereknek a mediációban és azon túl?

A facilitátorokkal zajló megbeszélések eredményét már plenárisan beszéltük meg. Egységes volt a kiscsoportok véleménye arról, hogy a gyermeket nem minden esetben érdemes bevonni, ez a mediátor mérlegelésén múlik. Amikor a bevonás lehetőségeiről beszélünk, fontos felmérni, hogy milyen lelkiállapotban van a gyermek, hogy ne traumatizálódjon, sérüljön jobban; hogy a bevonása segítené vagy hátráltatná a folyamatot; hogy a szülőkkel együtt vagy külön üljünk le (ez utóbbihoz a szülő beleegyezése szükséges természetesen). Egyes országokban az a gyakorlat, hogy a gyermeket vagy olyan szakember hallgatja meg, aki szociális vagy pszichológus végzettséggel rendelkezik, vagy pedig külön gyermekmeghallgatóval történik a beszélgetés, a gyermek életkori sajátosságainak megfelelő fizikai környezetben (illetve Angliában például a gyermek otthonában). Abban is egyetértettek a résztvevők, hogy ha a gyermeket bevonják a mediációba, elképzelhető, hogy csak közvetett módon történik (pl. a mediátor az őt érintő kérdésekről a szülőn keresztül tájékozódik). A bevonhatóság korhatáraként többen a kiskamaszkort tartották megfelelőnek, de abban egyetértettek, hogy a gyermek érettsége fontosabb szempont, mint az életkor. Felmerült lényegi szempontként, hogy a gyermek védelme érdekében a folyamat során nem kerülhet olyan döntési helyzetbe, amely ebben az egyébként is nagyon sérülékeny állapotéban még több terhet róna rá. Felvetődött több helyen a gyermekközpontú mediáció gondolata is, ezzel kapcsolatban pedig a kérdés, hogy a gyermek érdekeit képviselheti-e a mediátor, és ha igen, hogyan, pártatlansága nem sérül-e ezáltal.

Esetszimuláció

Magyar Erika és Póli Róbert tapasztalt mediátorok egy megtörtént esetet dolgoztak fel, amelyben a 14 éves kamasz gyerek édesanyjával való kapcsolattartás volt a központi konfliktus. A konfliktus résztvevőinek szerepét a Partners munkatársai játszották. A gyakorlat alatt jól látszott, hogy bár a helyzet csak szimulált, a konfliktus valódi. A fórumszínház eszközeinek köszönhetően, a konferencia résztvevői megállíthatták a helyzetet, hogy eldönthessék, milyen kérdésekkel, módszertani eszközökkel folytassa a mediátor. Bár csak 45 percig tartott a gyakorlat, így nem volt mód a konfliktus feloldására, a felek közti kommunikációban érdemi változás történt.

Nagyon tartalmas napot zártunk, köszönjünk résztvevőinknek! További mediációs eseményekért, hírekért kövessenek minket a Partners Hungary Alapítvány facebook oldalán!