Add a kezed!
Egyfajta koordináció, melyre azt mondhatják… hiszen ez létezik. Tapasztalatom szerint folyamatos frissítésre, korszerűsítésre van szükség. A gyermekutak optimalizálása a fejlesztésekhez jutáshoz, a fejlődés menetéhez adequat módszerek kiválasztása, majd a későbbi bölcsődei óvodai lét segítése. Mindvégig az inklúziót segítő akadálymentesítés, a szülők folyamatos részvételével haladunk. Minimalizálhatjuk „a bizonytalan bolyongást” a szakterületek között, a fejlesztés szempontjából szenzitív időszak eltékozlását, a kevésbé fejlesztő, esetleg káros elemek elkerülését.
A szakszolgálatok megalakulásakor a gyermekutak kevéssé ismertek, vagy túl bonyolultak voltak. Mivel a korai fejlesztésben az időnek determináló szerepe van, meg kellett szervezni az intézménybe jutást, az ott történő fejlesztés optimalizálását és a későbbi tovább menetet bölcsőde, óvoda stb. A korai gyermekkor miatt, több szakterületen is meg kellett ismertetni a tevékenységünket, egyfajta koordinátori szerepet vállaltam fel a folyamat teljességében. Egészségügyben az orvosok, a szakorvosok, a kórházi ellátók, a szülésznők, a védőnők irányába mozdultam el. Sok képzést kaptak, de leginkább egy elérhetőségre volt szükségük, amely az indulásban segíthetett. A gyermekvédelem és a családsegítő szolgálat szakemberei szintén érintettek voltak és nagy örömmel fogadták a közeledést. Megoldást láttak a kapcsolattartásban. Segítettek a nevelőszülőkkel, gyámokkal való együttműködésben, a gyermekek szállításában. A nevelési intézményekben való személyes jelenlét, szintén az együttműködést segítette (bölcsőde, óvodák) Az intézményeken keresztül az önkormányzatok is segítséget nyújtottak (statusok anyagi). A magán ellátásokkal való együttműködés elengedhetetlen. Szülői, céges adományok megszervezése történt. Az ország szakszolgálataival szintén kapcsolatot tartok. A személyi fluktuációja miatt folyamatos megerősítés, tájékoztatás szükséges. Intézményi szinten azt tapasztaltam, hogy a szakterületek egymás protokollját és működési szabályait próbálták egymásnak „tanítani”, valamint speciálisan csak mereven a saját eszköztárukkal dolgoztak, sőt bizalmatlanul, presztízs harcok mentén próbáltak dolgozni. Legtöbbször a szülő bevonása nélkül. Általában ekkor megkezdődött egy követhetetlen, a szülőket és a gyermekeket fizikailag, anyagilag kimerítő” út” a gyermek fejlesztésének kialakításában. Koordinációra volt szükség. Óvatosan, a kompetencia határok megsértése nélkül, a szülők bevonásával, közösen, kerülve az egyszemélyi döntéseket kezdtem az ellátást. A szakszolgálaton belül már könnyebb dolgom volt, mert a vezetők támogatásával, a szakemberekkel a lehető legjobb gyermekutat választva, differenciált fejlesztést nyújthattunk. Kiegészítve vizsgálati javaslatokkal (szakorvosi, pedagógiai szakszolgálati, segédeszköz javaslat: sín, cipő, rolátor, babakocsi stb. szülő-csecsemő konzultáció). A reguláris problémák, a diéták, szoptatás, alvás, étkezés mindennapi nehézségei, újonnan megjelenő problémákban való segítség (epilepszia, allergia, műtétek) elengedhetetlenek. Melyik módszer segíthet még? Biztos pont, egy segítő kéz, bármilyen felmerülő kérdésben. A bölcsődei, óvodai elhelyezés, a megfelelő intézmény kiválasztása, mielőtt a szakértői bizottság kijelölése megtörténik. Jelenlét, megismerés, reális kép adása a gyermekről, az akadálymentesítésről, a nehézségekről. A kisgyermekenevelők, óvónők esetleges idegenkedésének feloldása, az elérhetőséggel, a személyes szakmai, szakametikai, hiteles jelenlét.
