Iskolai bántalmazás tizenéves szemmel

Hogyan látják a tizenévesek az iskolai bántalmazás, zaklatás jelenségeit? Milyen tapasztalataik vannak? Szerintük mi lehetne a megoldás?

Alexi Ferenc kilencedikes évfolyamdolgozata ezekre a kérdésekre keresi a választ. A szerző saját kutatásán alapuló tanulmánya új nézőpontokat ad a nehéz témához. A hétköznapi szófordulatok és az egyszerű, de pontos megfogalmazások könnyen olvashatóvá teszik a dolgozatot, és olyan érzés, mintha beszélgetnénk egy hús-vér tizenévessel. Szembetűnő, amilyen őszinteséggel és felelősségvállalással közelít az iskolában előforduló nehéz társas helyzetekhez.

“Az osztályban a bántalmazás olyannak tűnhet, mint a Hydra: ha levágod az egyik fejét, kettő nő vissza. Persze ez a hasonlat nem teljesen fedi a valóságot, mert ugyan ritkán és kevés időre az osztályon belüli ranglétra feldől, és ilyenkor egy ideig mindenki egyenrangú, de szép lassan egy új ranglétra áll össze. Általában a ranglétra akkor tud felborulni, ha a bántalmazó nála egy erősebb személyiségű tanárba/diákba köt bele, ezzel konfliktus alakul ki, amiből ha a bántalmazó kihátrál, elveszti az eddig fennálló reputációját. Ekkor vagy áldozattá válik, vagy az a helyzet is előfordulhat, hogy az osztály többi tagja nem veszi észre a bántalmazó visszavonulását, ilyenkor a tekintély megmarad, de a köztük lévő konfliktus nem oldódik meg.”

Kiknek szól a tanulmány?

Dolgozatával szól kortársaihoz, akiknek elmondása szerint segíthet, ha megismerik, milyen bántalmazásos helyzetek fordulhatnak elő, hogy pontosan tudjanak róla beszélni, illetve ha több információt szereznek arról, hogy mi lehet a saját szerepük egy-egy helyzetben, akár fordítani is tudnak rajta.

“Miközben a bántalmazás szereplőiről néztem tanulmányokat/kutatásokat, és nagyon sok szerepbe illettem bele, még olyanokba is, amiről nem is tudtam, hogy létezik, vagy nem gondoltam volna, hogy károsak lennének. A saját tapasztalataim miatt úgy gondoltam, hogy fontos lenne másoknak is bemutatni ezeket a szerepeket, hogy magukra ismerve, könnyebben vegyék észre, ha ők is hasonló pozíciót töltenek be a bántalmazásban, a realizáció segítségével könnyebb legyen felismerni az azonos szituációkat, és könnyebb legyen ezekből a szerepekből kilépniük.”

Felnőttként is megszólítva érezzük magunkat, legyünk pedagógusok, segítő szakemberek vagy szülők, hiszen arról is hallhatunk plasztikus élményeket, milyen az, ha a tanár a bántalmazó. A kérdőív válaszait idézve sokszor támad kényelmetlen érzésünk, ami épp arra sarkallhat bennünket, olvasókat, hogy még több kérdést tegyünk fel a gyerekeknek az őket ért helyzetek kapcsán, vegyük komolyan a megéléseiket és vizsgáljuk felül saját gyakorlatunkat.

Külön izgalmas, hogy Waldorf, állami és egyházi középiskolákból érkező válaszokat hasonlít össze, és bár az eredmény nem reprezentatív, mégis gondolatébresztők a kérdőívből kinyert válaszok.

A teljes tanulmány itt olvasható. Megéri. A szerző kisplasztikát és készített a tanulmányhoz.

Iskolai agresszió diák kutatás Alexi Ferenc

Mit tehetünk mi, felnőttek?

Megnyugtató, hogy megoldásként sokan említik az érzékenyítő tréningeket, beszélgetéseket – mi is ebben hiszünk, és a tapasztalataink azt mutatják, hogy a közösségen esett sérelmeket közösen lehet helyrehozni. A resztoratív gyakorlatok, a mediáció, a játékos csoportfeladatok és irányított beszélgetések olyan eszközök, amelyek tanulhatók és minden iskolában, óvodában alkalmazhatók.

Ha óvodai, iskolai szakember vagy és szeretnél konkrét eszközöket a kezedbe, töltsd le ingyenes szakmai anyagainkat vagy jelentkezz képzéseinkre!