Mediációs konferencia: segítsünk jól válni

2017 novemberi mediációs konferenciánk a válási mediáció témája köré szerveződött, amelyre nemzetközi mediátorokat is meghívtunk, hogy osszák meg tapasztalataikat.

A luxemburgi IEDRS mediációs intézet bemutatkozója – Christian Bos az IEDRS vezetője, alapítója, mediátor 

Christian Bos Luxemburgban, Franciaországban és Belgiumban szerzett mediációs tapasztalatairól beszélt

Költői kérdéssel indította előadását: Hogyan lehet szakmaként tekinteni a mediációra, ha a mediáció képviselői sem értenek egyet szakmailag?

15 év bírói tapasztalat után, Christian úgy látja, hogy a bírói ítélet sosem lehet olyan jó, mint az emberek saját döntése, ezért döntött úgy, hogy inkább mediátorként fog dolgozni. Családi ügyekben szerezte a legtöbb gyakorlatát, ahol azt látta, hogy nehezen fogadják el a felek, hogy nem az ő igazukat pártolja a mediátor. Válási esetekben gyakran a gyereket is fegyverként használják a szülők. Ezért fontos arról beszélni, hogy bevonjuk-e a gyereket a mediációba, amikor a szülők kommunikációját segítjük. Az IEDRS azt az álláspontot képviseli, hogy a mediáció egy önálló professzionális szakma, ezért a felnőtteknek van itt a helyük.

Ha a mediátor a mediációs folyamatban tanácsot ad (például egy másik szakterületről, őgy mint jog vagy pszichológia), akkor szakmai hibát követ el. A mediátornak az a feladata, hogy a felnőttek találják meg azt a kommunikációs módot, amivel segíteni tudnak a gyereknek, a mediáción kívül. A mediátor független, pártatlan kell, hogy legyen, és megfelelő bizalmi légkört kell teremtenie ahhoz, hogy a feleket ahhoz, hogy a felek bármit szabadon elmondhassanak.

A mediáció jövője érdekében fontos lenne, hogy tiszta, jól behatárolt folyamatok mentén haladjunk, szakmai párbeszéd mentén.

Mivel a polgári és büntető esetekben is választható a mediáció, ezért a különböző szakembereknek kötelező lenne tájékoztatni a feleket arról, hogy érdemes lenne megkísérelniük konfliktusuk rendezését ezzel a mószerrel. Az IEDRS mediátorai olyan folyamaton dolgoznak, amely a kormányokat érzékenyíti, hogy a mediáció minden jogi folyamat előtt kötelező legyen. Tudják, hogy a mediáció egy önkéntes folyamat, de fontos, hogy az ügyfelek tájékoztatást kapjanak.

Hosszú távú céluk, hogy minél nagyobb körben terjedjen el a mediáció.

Mediátori tapasztalatok a non-verbális kommunikáció és a tranzakció analízis (TA) szempontjából – Christophe de Meeus – IEDRS partner, tréner, mediátor

Mindannyiunknak vannak konfliktusai, amelyek természetes velejárói az emberi kapcsolatoknak. Azonban, ha nem kezeljük őket megfelelően, fajulhatnak addig, például munkahelyi környezetben, hogy szélsőséges esetben még az öngyilkossági kísérletig is eljuthatnak. Ezeket meg kell előzni. Először érdemes megértenünk, hogyan működik a konfliktus. A nehézséget az adja, hogy az érzelmek kezelésével nehezen birkózunk meg. A konfliktusok 80%-át pedig ez okozza. Ha pedig a negatív érzések tartósan dominálnak, akkor a konfliktust nem tudjuk lezárni. A mediáció során ki kell fejezniük az ügyfeleknek ezeket az érzéseket, hogy aztán képesek legyenek lecsillapítani azokat. Ehhez kommunikációs eszközökre van szükségünk. A mediáció indulásakor a külön beszélgetés az ügyfelekkel lehet erre jó alkalom. Elsődlegesen viszont fontos, hogy a mediátor a saját érzéseit tisztán lássa. Fontos a kellő önismeret, hogy a saját reakcióinkat is megértsük.

Az ügyfelek saját érzelmeinek átdolgozása az IEDRS gyakorlata szerint a külön kezdésben valósulhat meg. A mediátor a kérdések hatására juttathatja el a feleket a változáshoz. Mi történt, ami a változást hozta? Mi változott meg? A folyamatokban az érzelmeket kell megfogni. A történet egy vezérfonál, ami az ügyfélnek fontos, de ez ne vigye el a mediátort a túlzott részletek vagy az értelmezés irányába. Fontos, hogy a mediátor előremutató kommunikációhoz segítse a feleket, de ne adjon tanácsot. Ezért van kiemelt szerepe TA-szempontból annak, hogy a mediátor felnőtt én-állapotban maradjon és ne a megmentő szülőiből kommunikáljon, tehát képes legyen kontrollálni saját érzelmeit.

Az IEDRS szerint a mediátor minden típusú ügyben tud dolgozni, nem kell specializálódni ügytípusokra. Bármilyen interjú során ugyanolyan fontos az empátia, ilyenkor a másik személyre koncentrálnak és nem magunkra.

Mediátorként meg kell ismernünk a különböző viselkedéseket, mert ezek segítenek megérteni az ügyfeleket, ezért tanítanak az IEDRS-nél NLP, TA, non-verbális kommunikációról alapokat. Nem az a célunk, hogy a mediátorok specialistává váljunk ezekben a módszerekben, csak hogy megértsék, hogyan működnek az emberek.

Ahhoz, hogy lássuk mások non-verbális jeleit, a saját érzéseinket kell ismernünk. Magunkon kell megtanulnunk ezeket. A tanulási folyamat elején magunkkal kell foglalkozzunk ahhoz, hogy másokat jól értsünk a későbbiekben. Mindenkiben megvan a felismerés és a megértés képessége. Nem csak arra figyelünk, hogy mit mond a másik, hanem arra is, hogy milyen gesztusokat használ. Ezeket a jeleket meg lehet tanulni.

Válasszuk külön azt, hogy valaki a non-verbális eszközök szakértője vagy mediátor. A mediátor kérdezzen rá a dolgokra, ne értelmezzen önállóan.

Minden jelzés információval szolgál számunkra, de nem mindennek tulajdoníthatunk jelentőséget. A jobb kéz használata például a bal agyféltekéhez köthető, ami a logikai elemzés központja. Rengeteg jel van, amit pedig a jobb agyféltekéhez tudunk kötni, ami az érzések, vizualizáció, kreativitás központja. Ha empátiával hallgatunk, akkor a non-verbális kommunikáció jelei segíthetnek bennünket. Fontos, hogy a mediátor figyeljen ezekre a jelekre, hogy jól tudja vezetni a folyamatot. A testbeszéd sok érzelemről tud árulkodó jeleket küldeni. Mielőtt kinyitják a szájukat az emberek, már kommunikálnak a testükkel. Ha látunk egy jelet, például, amikor nagyon hallgat valaki és a szája elé teszi a kezét, akkor rákérdezhetünk, hogy szeretne mondani valamit?

1500-2000 nonverbális jelet különböztethetünk meg. Mivel ez túl sok, haladjunk fokozatosan a tanulásban. A szem és a kéz mozdulatai kiemelten fontosak. Egyszerre kell a látásra és hallásra, mint érzékelésre hagyatkoznunk, ez ad teljes képet a beszélőről.

Tranzakció analízis  a mediációban 

Úgy, mint a nonverbális jelek tanulásának folyamatában, a tranzakcióanalízis (TA) alapvetéseit eleinte magunk számára tudjuk csak alkalmazni. Az IEDRS iskolája szerint, a szülői és gyermeki én-állapotokon belül 4 rész különíthető el, negatív és pozitív tartománnyal. A szülő lehet gondoskodó, ezen belül pedig adakozó (pozitív) vagy megmentő (negatív), illetve kritikus, ezen belül normatív (pozitív) vagy üldöző (negatív). A gyermek lehet alkalmazkodó, ezen belül alkalmazkodó (ez a pozitív vetülete; az alkategória neve szándékosan ugyanaz), vagy alárendelt (negatív), illetve lázadó, ezen belül szabad (pozitív) vagy lázadó (ez a negatív vetülete; az alkategória neve szándékosan ugyanaz).

Amit mediáció során, a kommunikáció érdekében pozitívnak és elérendőnek tartunk az a felnőtt én–állapot.

• Az előre kiküldött kérdőív alapján, ha a felnőtt én-állapotunk magas, (10 pont feletti) akkor megvan az a képességünk, hogy tájékoztassunk, összefoglaljunk, kérdezünk, figyeljünk. A felnőtt teszi lehetővé, hogy a helyzethez mérten, megválasszuk a többi én-állapotot.
• Ha az ügyfelekhez fordulunk és tájékoztatjuk őket, akkor lehet a gondoskodó szülői énből is adakozni. Ha például agresszív az ügyfél, akkor a normatív szülői énből tudjuk segíteni az ügyfelet, mondjuk elismételjük a szabályokat.
• Válás esetén a szülők múltjába nem mehetünk vissza, mert itt van egy határvonal a mediáció és a terápia között. Ha egy pár látja, hogy egy kapcsolatnak vége, akkor abban a mediátor segíthet, hogy ezt megértsék. Ha a mediátor megfelelő távolságot tart, és nem ítélkezik, azzal is tud segíteni.
• Nem utalhatjuk be őket pszichológushoz, de ráébreszthetjük arra, hogy fordulhatnak külső segítséghez is.

Játszmák nélkül – Felnőttek a tárgyalóasztalnál SalamonDorottya tréner, coach, mediátor, Gordon & TA Kft.

Miként maradhat a mediátor felnőtt én-álapotban?

A mediációs eljárás vs bírósági eljárásbeli különbség a TA szempontjából is jelentős. A mediáció a felnőtt-felnőtt kommunikációt hívja elő már a berendezések elhelyezésével; a kísérés és nem az igazságtevés áll a fókuszban, emellett rugalmasabbak a szabályok. A bíró ezzel szemben inkább a kritikus szülői é-állapotból van jelen.

A játszma helyzetek, a rejtett indítékú tranzakciók sorozata pontosan meghatározott, előrelátható kimenetel felé halad, célja valamiféle nyereség elérése. Fontos eszközeink lehetnek az értő figyelem és a felnőtt én-állapotból küldött konfrontáló én-üzenet.

Tipikus játszmahelyzet a mediációban, amikor nem halad semerre a folyamat. Ennek egyik célja lehet a játszma indítója szempontjából egy olyan nyereség, amelyben elismerik az igazát, hogy nem lehet megoldás felé mozdítani a feleket.

Tipikus játszmák

• „Bíróság” – most mondja meg, kinek van igaza!
• „És ráadásul”
• „Igen, de”
• „Láthatod, hogy mindent megpróbáltam” (pszichológiai szükséglet: nekem ne parancsolgassanak)

A játszmák leállításában az alábbi módszerek segíthetnek:

• empatikus megértés
• elismerés
• visszatükrözés
• különtárgyalás
• „vegyük le most ezt a forró témát az asztalról”

Gyermekeink játszmái a válás kapcsán – Kőszegi Ágnes – tanácsadó, Gordon & TA Kft

Válás során gyakran tünetértékű, ha a gyerekeknél a tanulmányi átlag, vagy viselkedésbeli változás áll be. A válás előtti időszak és a válás utáni időszak a legnehezebbek érzelmi szempontból. A játszmák inkább a válás előtt jönnek be a gyerekek életébe, mert gyakran a családot szeretnék összetartani. Ha van testvér vagy nagyszülő, akkor a gyereknek van kivel megbeszélni a dolgokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szülőkkel ilyenkor a gyerekek nem szívesen beszélnek a válásról.

Az érzelmek határozzák meg, hogy milyen játszmába kezdenek az emberek.

A gyerekek kiszolgáltatott helyzetben vannak, nekik csak a várakozás jut. A gyerek érdekének bevétele a mediációs témákba fontos lehet, hiszen ha dühösek a szülök, nem hallják meg egymást sem.

A családokban lehetnek tabuk, amelyeknek köszönhetően a gyerekek félnek, esetleg a szavak szintjén nem bírják megfogalmazni azt, ami bennük van. Vagy esetleg fellázadnak –, vagy alkalmazkodó gyerekként azt mondják, amit a szülök, szeretnének hallani. Emiatt a szülők egymásra is tudnak mutogatni, amikor eszközként használják a gyereket. A szabad gyermeki én-állapot segíthet a gyereknek feldolgozni az indulatait, ha például sportban vagy művészeti tevékenységben kiélheti a feszültségeit. Ha a szülők tudnak indulatmentesen kommunikálni, akkor a gyerek kommunikációja is előbb bejöhet, az érdekei mentén. Fontos, hogy meghallják, hogy mitől fél, mit érez. Amikor a szülők eljönnek a válás közben mediációba, a szülők és a gyerekek érdekét kellene harmonizálni.

A szülőkkel való beszélgetés alatt a válás okozta hatásokat is figyelembe kellene venni – a gyerekek szempontjából, de a gyerekeket jó lenne megkímélni a felnőttek mediációjától.

Reméljük, hogy a konferencia végére olyan új kapcsolatok, inspirációk születtek, amelyek összehozzák a szakma képviselőit a jövőben is, hogy minél több párbeszéd indulhasson.

A konferencia kommunikációs akadálymentesítését köszönjük: dr. Várkonyi Karsai Zsuzsának, dr. Várkonyi Péternek és Bacsó Flórának.